Dísznövényből avanzsált haszonnövénnyé a facélia termesztésére nézve is igaz. Mert ugyan már a múlt század első felében is ismerték ezt a kiváló mézelő növényt Magyarországon, de termesztése valóban csak a méhészek kiszolgálására irányult, ami akkoriban még nem számított jelentős tételnek.
Itt-ott az országban feltűnt kisebb területeken a lila füzér-virágzatú növény, de a köztermesztésbe, érdeklődés és piac hiányában, nem kerülhetett be.
Így volt ez egészen a ’70-es évek derekáig, amikor külföldi partnerek köszöntek be az akkori Vetőmag-termeltető Vállalathoz a céltermeltetés igényével, hiszen nyugaton addigra már felfedezték a facélia hasznosításának többféle lehetőségét.
Elsősorban zöldtrágyanövényként vetették, de a szőlőültetvények köztes növényeként, méhlegelőként, valamint keverékekben is helyet kapott. Magyarország pedig legendásan jó vetőmagtermesztőként volt nyilvántartva Nyugat-Európában, így aztán semmi kivetnivaló nem volt abban, hogy egy növényfajjal több szerepelt a céltermesztett növények listáján. Jómagam, a cikk szerzője, akkoriban éppen a fent említett vállalat területi képviselőjeként foglalkoztam – számos más növényfaj mellett – a facélia termeltetésével, s hovatovább annyira megkedveltem, hogy a vetőmagtermesztő szakmérnöki dolgozatom témájául választottam.
Diplomavédésemen, Gödöllőn a vizsgabizottságban ülő szakemberek (akkor érdekes módon mindenki bejött) szokatlanul nagy érdeklődéssel hallgatták a köztermesztésben még alig ismert növényről összeszedett és megtapasztalt információimat. Udvarias kérdéseikből kiderült, hogy sokkal inkább a termesztéssel kapcsolatos további részletek álltak érdeklődésük középpontjában, mintsem a vizsgáztatás szándéka vezérelte őket.
A facélia hazai termesztése aztán a ’80-as években visszavonhatatlanul megkezdődött, és a változó külföldi igényeknek megfelelően a mai napig tart. Természetesen a kezdeti gyakorlatlanság rányomta bélyegét az első magtermesztési próbálkozásokra, sokat vesződtek a technológia alakításán, finomításán azok, akik elsőként kaptak szerződéseket. Persze, féltették, óvták is azokat az ismereteket, amelyeket a facéliával kapcsolatban felfedeztek, és amelyek alapján adaptálták a növényt a helyi környezeti, termőhelyi viszonyokra.
Misztifikált termesztés
A facélia hazai termesztésének kezdeti időszaka területileg Győr-Sopron megyére, azon belül is Mosonmagyaróvár térségére korlátozódott. Kevés híja volt annak 1984-ben – ugyan az előkészületek megvoltak –, hogy Mosonszolnok székhellyel meg nem alakult a Facélia Termesztési Rendszer. Kidolgozott technológia állt már rendelkezésre, és a környező termelőszövetkezetek aktivitása is példás volt, a cél megvalósítása érdekében. Aztán jött a meglepetés, miszerint a termelés területi nagyságrendjét nem lehetett növelni, sőt a korábbi év felhalmozott készletei miatt csökkenteni kellett. Ez azt jelentette, hogy csak a korábban szerződéshez jutott szövetkezetek termelhették a facéliát, ami akkoriban kiváltságnak számított, és némi misztikum is övezte a termesztés részleteit. Úgy tűnt, hogy kezdők talán nem is képesek megtanulni a
