Exkluzív interjú Harsányi Zsolttal, az AXIÁL Kft. tulajdonosával
Exkluzív rovatunk e havi interjúalanya Harsányi Zsolt, aki a magyar mezőgazdaság egyik legerősebb gép- és alkatrész-kereskedő cége, a bajai Axiál Kft. tulajdonos-ügyvezetőjeként igen jó rálátással rendelkezik az egész géppiacra – akár a hazai, akár a nemzetközi viszonylatot tekintjük. A beszélgetés során igyekeztünk is ebből a tudásból minél többet meríteni…
Hullámok hátán
– A magyar mezőgazdasági géppiacot vizsgálva hogyan értékeli az elmúlt évek eredményeit?
– A nyugati gyártók, kereskedők számára szinte érthetetlen módon hullámzik a magyar piac, pedig akárhogy nézzük is, megtalálható a logika ebben. Amikor volt gépberuházásokra igénybe vehető támogatás; volt jövedelem a mezőgazdaságban – és ha még ráadásul volt mindezekhez használható kedvező hitellehetőség, akkor ez a három tényező annyira gerjesztette egymást, hogy rengeteg gépet vásároltak a gazdálkodók. Amikor pedig gyengébb volt az év, nem állt rendelkezésre olyan mértékű finanszírozási lehetőség, alacsonyabbak voltak az árak és a termésmennyiség, s a célzott támogatásokba se tudtak kapaszkodni a termelők, akkor sokkal kevesebbet vásároltak. Az elmúlt 25 év során volt olyan esztendő, amikor 250 db kombájnt értékesítettünk, és volt, amikor csak 27-et. Ez hihetetlen nagy különbség; mégis érdemes meglátni, hogy az ilyen piaci kilengések ellenére is képesek vagyunk a fejlődésre.
– Az elmúlt év mit hozott világszinten a mezőgép-kereskedelemben?
– Amerikában óriási, 30-50%-os visszaesést; és ha például megnézzük a világ legnagyobb mezőgazdasági gépgyártóját, az több embert elbocsátott, mint az egész Claas dolgozói állománya – több mint 11 000 embert. Persze azt is el kell mondani, hogy egyre hatékonyabb a mezőgazdaságigép-gyártás folyamata, egyre korszerűbb gyárakban egyre korszerűbb gépeket tudnak előállítani a világon mindenhol, így a gyártáshoz kapcsolódó élőmunkaigény is csökken.
A kereslet visszaeséséhez sok egyéb mellett a tejárak csökkenése is hozzájárult, ami világszinten jellemző tendencia. Nyilvánvaló, hogy így gépekből is kevesebbet vásárolnak. De remélem, ez egy rövid átmenet csupán, és utána megint jól fog menni ez a piac is. Úgy gondolom, pár éven belül minden visszaáll.
Ha a gyártókat vizsgáljuk, látható, hogy mindenki spórol, mindenki visszafogta a beruházásait, átgondolta a helyzetét. A hosszú évek tapasztalatai alapján azonban már várják a fellendülést is, hisz minden hullámvölgy után emelkedés jön. A jelenleg használatban lévő gépek ugyanis a végtelenségig nem dolgozhatnak, ezeket bizonyos üzemóra után ki kell cserélni, különben túl drága lenne az üzemeltetésük.
– Amikor a korábbi időszakokban az orosz és az ukrán piac nagyon jól teljesített, ez komoly gyártói kapacitásokat vont el, most azonban mindkettő jelentős visszaesést szenvedett el. Mi a prognózis erre a területre?
– Ukrajnát és Oroszországot kezeljük külön ebben a kérdésben. A nagy nyugati mezőgazdasági gépek gyártói Oroszországban az elmúlt években mindenhol gyárakat építettek, amelyeket vagy nem indítottak el, vagy már leállították. Ez azt vonja maga után, hogy – tetszik, nem tetszik – veszteséget könyveltek azon a piacon.
A szomszédos Ukrajnával kapcsolatban mindenki azt gondolja, hogy háború van, és nem működik a gazdaság. Ezzel szemben például a Horsch több mint 100 db 24 soros kukorica-vetőgépet értékesített Ukrajnában, amelyekkel várhatóan – szezononként – gépenként átlag 3 000 ha fölötti területet vetnek el kukoricából és napraforgóból. Ez átszámolva nagyságrendileg azt jelenti, hogy csak ezekkel a gépekkel képesek lennének elvetni ugyanannyi napraforgót, mint a magyar piac teljes egésze. Vagy ha ezt kukoricára átvetítjük, akkor a teljes magyar vetési terület ¼-ét. Szóval Ukrajnában azért komoly fejlődés zajlik, illetve további perspektívák vannak.
– Mit látni a kínai gépgyártással kapcsolatban?
– Úgy gondolom a kínaiak mindig is kis gépekben „voltak otthon”, ezzel szemben Európa egyre nagyobb gépeket akar használni; most kb. 147-148 LE-s az az „átlagtraktor”, amit Európában megvásárolnak az európai gazdálkodók. Ez azt vonja maga után, hogy a ténylegesen Kínában készült traktoroknak itt nincs igazán létjogosultsága; nem igazán tudnak jó minőségben gyártani, és a szervizszolgáltatás, az alkatrészellátás sem megoldott. Úgy gondolom, pillanatnyilag nem jelentenek túl erős ellenfelet.
A támogatási rendszer nem változik jelentősen
– Kétféle állítást lehet olvasni a magyar sajtóban. Egyrészt, hogy a magyar gazdák alulgépesítettek a nyugati versenytársakhoz képest, illetve az, hogy indokolatlanul nagy teljesítményű gépeket vásárolnak. Mi az igazság?
– Vannak olyan területek, ahol valóban túlgépesítenek, de érdekes információt osztott meg ezzel kapcsolatban például Győrfi Balázs, a Nemzeti Agrárkamara elnöke: felmérést végeztek 1 000 gazdálkodónál. Az integráció, az együttműködés akarata, tervezése minimális szinten van, tehát a gazdák nem akarnak senkivel együttműködni, ezért a következő években is arra kell számítani, hogy mindenki vesz inkább magának egy darab gépet, azzal próbál meg önmagában gazdálkodni, mintsem hogy gépköröket alakítsanak, és közösen vegyenek nagy gépeket.
A lényeget azonban egy másik adat jól mutatja: amikor elkezdtünk, 2000-ben, Claas gépekkel foglalkozni, akkor az 5 szalma rázóládás, 5,1 méteres vágóasztalos Claas kombájn volt az átlagos. Ezzel szemben ma átlagban 7,5 m-es vágóasztallal értékesítjük a gépeinket, tehát az elmúlt 15 évben a vágóasztal-szélesség majdnem a másfélszeresére nőtt. A világ tendenciával nem tudunk szembemenni, a hatékonyság növelése lesz a cél mindenekfelett.
– Ha ön adna tanácsot a magyar termelőknek, hogy az állandó támogatásvárás helyett (mellett) milyen koncepciót mentén fejlesszék a gépállományukat, mit ajánlana?
– Konzultálnék szakemberekkel, akik értenek hozzá, és megfejtik azt, hogy milyen gépekre van szükségük. És ne szégyelljenek kérdezni! Amikor elkezdtünk gépeket értékesíteni, akkor Zetor Crystalokat adtunk, és ez alig 20 évvel ezelőtt volt. Ezzel szemben ma már 250-300 LE-s traktorokból is sokat értékesítünk. Azt gondolom, hogy nagy gépekkel fognak dolgozni az emberek, és mivel nem nagyon fog senki senkivel együttműködni, ezért lehet, hogy lesznek túlgépesítések, de legalább tovább tart a megvásárolt gép.
– Felmerült a szakmában, hogy az EU a 2020-as évben meglépi az agrártámogatási rendszer komoly módosítását. Mit gondol, így történik, vagy az agrárlobbi majd végül erősebbnek bizonyul?
– Úgy gondolom jelentősen nem fog változni a támogatási rendszer, maximum 10-15%-os csökkenés következhet be. Az EU-nak ahhoz, hogy versenyképes legyen, támogatnia kell a mezőgazdaságát.
– Birtokstruktúra terén családi gazdaság vagy nagy gazdaság? Merre tart a világ, mennyire kifizetődő külön utakon járnunk?
– Saját szakmai tapasztalatom szerint sem feltétlen jó irány, hogy mindenkinek legyen 20-30-40 hektárja, és azon próbáljon megélni. Persze attól függ, hogy ekkora területen milyen kultúrákat akarnak termeszteni, de ha ezek az emberek elkezdenek szántóföldi növénytermesztésben kukoricát, búzát és napraforgót előállítani, nem pedig munkaigényes növényeket, akkor ez egyszerűen nem fog működni.
Az első géptől kezdve megvolt a felelősségérzetem
– Az Axiál nagyon kis vállalkozásként indult. Hogyan emlékszik a kezdeti idők kihívásaira?
– Izgalmas és mozgalmas, nagyon tanulságos időszak volt. Folyamatosan figyeltem a piaci igényeket, így tudtam, hogy Magyarországon mire van kereslet. Nem volt például hidraulikaszivattyú. Amikor pedig a pult mögött álltam, és a vásárló valóban hidraulikaszivattyút kért, vagy mást – én mindezt be is szereztem, és közben rájöttem, hogy a traktor minden alkatrészére igény van – miközben Magyarországon néhány száz darab is dolgozik ugyanabból a márkából, és előbb-utóbb mindegyikhez kell az adott alkatrész, sőt: minden egyes alkatrészre szüksége lesz a vásárlónak. Így nem csináltam mást, kimentem, hoztam Csehszlovákiából mindent, és utána mindezt el is adtam.
Mindig az volt a célom, hogy ha valaki jön egy százas listával, akkor 100 tételt meg is tudjon venni, erre törekedtem. Akkoriban szép lehetőségek voltak; egyfolytában változott a világ, és egyfolytában megoldásokat kellett keresnünk arra, hogy a nem működő gépeket is vissza tudjuk hozni a piacra, hogy megint dolgozni tudjanak.
– Milyen különleges felelősséggel jár, hogy a cége a magyar gépkereskedelem egyik meghatározó szereplője?
– Úgy gondolom felelősség volt az is, amikor eladtunk egy Crystalt, ami 6-7 millióba került, és akkor akár a vevő házánál is többet ért. Ha aztán a gép nem dolgozott, tudtam, hogy baj van, mert kint van a földön a terménye, és a gazda nem tudja behozni. Az, hogy hány gép, hány partner van, ez – idézőjelben – teljesen mindegy, a felelősségérzetem az első géptől kezdve megvolt. Tudtam, hogy nagyon fontos, hogy működjenek ezek a gépek.
Azóta már egy komoly, sok tekintetben piacvezető céget működtetünk. Törekszünk arra, hogy a korábbi rugalmasságunk megmaradjon, de ez nem mindig sikerül. A nagyságból adódó előnyök azonban a legtöbb esetben kompenzálni tudják ezt a kisebb rugalmasságot.
Szervizpiacot tudunk még szerezni
– Időközben több mint 700 alkalmazottjuk van. Minden feladatot rábíz a munkatársakra, vagy vannak bizonyos döntések, amik önnél maradtak?
– Az ügyfelekkel kapcsolatban minden fontos döntést meg tudnak hozni a kollégák; a telephelyi struktúrával kapcsolatban, illetve stratégiai dolgokban döntök, ami nem azonnali átgondolást kíván.
Ha a fejlesztési irányokat nézem, úgy gondolom, a szervizben fogunk fejlődni; ezzel még tudunk megint piacot szerezni, de ehhez egyre több és jobb szervizszerelőre van szükség, akiket nehezen találunk meg ezen a piacon.
– Az Axiál fontosnak tartja, hogy a fiatalok is vonzónak lássák a mezőgazdasági gépész pályát.
– Ez egy olyan feladat, mint a mosogatás; soha nincs vége, és mindig a legjobban kell teljesíteni. Mégis úgy gondolom, ez egy nagyon előremutató tevékenység. Ha lehet, akkor ezt minél jobban kell csinálni. Folyamatosan keressük a jó szakembereket; azt hiszem, 2 év múlva lesz 5-6 mérnökhallgatónk, aki nálunk fogja a gyakorlatot végezni, és jó, hogy találunk ilyeneket.
– Milyen tanácsot adna a kamaszoknak, vagy egyetemistáknak? Mi az, amibe a legtöbb energiát fektessék?
– Tanuljanak meg angolul, és mellette értsenek egy szakmához. Legyen egy alapszakmájuk, és utána arra a szakmára építve más szakmákat specifikusan meg tudnak tanulni a következő években.
– Ha most lenne pályakezdő, mit tenne?
– Nem is lenne olyan egyszerű… Az én gyerekeim most épp pályakezdők, őket viszont teljesen más világ fogadja, mint amiben a rendszerváltás után kellett elkezdenünk dolgozni. Akkor összedőlt az ellátórendszer, a régi szocialista rendszer, a keleti blokk, és mindenhol változások kezdődtek. Ahhoz képest most kiszámíthatóbb világ van, persze, aki most fiatal azt mondja, hogy ez sem kiszámítható, de én azt látom, hogy az akkorihoz képest sokkal átláthatóbb.
Az is biztos, hogy akkor sok olyan lehetőség volt, ami ma már nincs meg, mégis úgy gondolom, ha valakinek jó szakmája van, ügyes, jó gondolkodási képességekkel rendelkezik, akkor simán tud vállalkozni; és vállalkozzon is!
