Forró év után esős hangulatban
Az idei őszi országos kukoricabemutatók jobbára száraz, meleg napokon zajlottak, de a szeptember 11-ei martonvásári országos rendezvényre mérsékelten meleg, borús, esős napon került sor.
Balázs Ervin akadémikus, főigazgató előbb a világ globális gabona- és olajnövény-termesztésének legfontosabb jellemzőit mutatta be, mintegy szakmai hátteret teremtve a főszereplőnek, a kukoricának.
A Föld 1,4 milliárd hektár szántóterületének felén termesztenek gabonaféléket (kb. 2,3 mrd tonna termés). Ennek 50%-a kerül élelmezésre, 35%-a takarmányozásra és 15% ipari feldolgozásra (etanol, izoglükóz, stb.).
Olajnövényeket a szántóterület 15%-án termesztenek, mintegy 0,44 mrd tonna összterméssel. Ennek teljes produktumából 300 millió tonna az olajmagdara (állattenyésztés), 200 millió tonna a növényi olaj (pálma-, szója-, repceolaj, stb.), és ebből 20 millió tonnát tesz ki a biodízel.
A szántóföldi bemutatón a kedvezőtlen időjárás ellenére sem csökkent az érdeklődés
A világ gabonatermelése az elmúlt ötven évben (1960-2010) jelentősen növekedett: az átlagtermés 1,3 t/ha-ról 3,3 t/ha-ra emelkedett, és a prognózisok szerint az összes termés a 2010 és 2050 között várhatóan 30%-kal emelkedik: 2,3 milliárd tonnáról 3,0 milliárdra növekszik.
A növényi termékek jelentős része a takarmányozás révén az állattartásban hasznosul. Ismeretes, hogy az egyes húsfélék előállításának hatékonysága jelentősen eltér egymástól. Így például a baromfihús előállítása kevesebb energiát és vizet igényel, mint a marhahúsé. 1990 óta jelentősen, éves átlagban 8%-kal nőtt az akvakultúra (halak) termelése, míg a baromfihús esetében 4%, a sertéshúsnál 2%, a marhahús-termelésben 1%-os a növekedés.
Az energiahordozó takarmány kalóriatartalmának hasznosítása nem hatékony (átlagosan 6 kg táp/1 kg hús), míg a fehérjehordozó takarmányoké igen (átlagosan 1,3 kg/1 kg állati eredetű fehérje előállítás). A gabonatakarmányozás hatékonysága is növelhető, például a fehérjében gazdag szójaliszttel való keveréssel, illetve a genetikai eszközökkel, nemesítéssel.
A korlátlan lehetőségek növénye
A kukoricára térve elhangzott, hogy ez a korlátlan lehetőségek növénye, amelynek globális vetésterülete 284 millió hektár, évi összes termése pedig 1 milliárd tonna körül alakul.
A gabonafélék között hektáronként a kukorica adja a legtöbb kalóriát, a búzáénak átlagosan kétszeresét, s a kukorica olyan növény, amelynek minden föld feletti része hasznosítható valamilyen formában.
A szakember statisztikai adatokat mutatott be a világ kukoricatermesztéséről: napjainkra csökkent a termelés az USA-ban, Brazíliában, az EU-ban és Ukrajnában, ezzel szemben növekedés tapasztalható Kínában, Argentínában, Kanadában. A világ 990 millió tonnás összterméséből az EU 2015-ben 68,7 millió tonnával részesedik.
A termés 80%-a kerül takarmányozásra, 6,5%-a humán élelmezésre. Az ipari felhasználás 13%, ebből 50%-ot tesz ki az etanol-előállítás. A takarmányozás kapcsán az előadó szót ejtett a hazai állattenyésztés visszaeséséről is; számadatokkal illusztrálta az évtizedekkel ezelőtti és a jelenlegi helyzetet.
A kukorica mindennapi életünk része, de feldolgozásával hozzáadott értékű termékeket állíthatunk elő. Elsősorban takarmány, etanol és izoglukóz készül belőle, de folyamatosan nő az élelmiszer és egyéb célú felhasználása is. A legismertebb ilyen termékek a kukoricaliszt, a kukoricapehely, extrudált termékek (tészta, cérnametélt, stb.), továbbá kenyér, pékáru és sütemény, valamint a pattogatott kukorica.
Felhasználják a sörök és a gabonapárlatok előállításánál (a bourbon, az amerikai és kanadai whiskey 80%-ban kukoricából készül). Egy kiló kukoricából 0,38 kg liszt készíthető, ennek felhasználása igen sokoldalú. Megnőtt a jelentősége a lisztérzékeny személyek táplálkozásában, mivel nem tartalmazza az e betegséget kiváltó glutént.
Külön fejezetet szentelt az előadó a kukorica ipari felhasználásának taglalására, azon belül is a belőle előállított keményítő (illetve annak módosított formái) sokoldalú hasznosításának ismertetésére.
Szélsőséges időjárású évek
A martonvásári kukoricanemesítés aktuális eredményeiről a kutatások vezetője, Marton L. Csaba tájékoztatta a hallgatóságot.
Előbb azonban röviden visszatekintett a 2014. évre, amely, mint ismeretes, sajátos időjárásával és igen jó kukoricatermésével sokáig emlékezetes marad számunkra. A tavasz és a nyár eleje száraz volt, de a július utolsó dekádjától szeptember közepéig lehullott szokatlanul sok csapadék fordított a terméskilátásokon; igaz, késleltette a vízleadást és a betakarítást is. De nem csak nálunk lett nagyobb a termés a vártnál; hasonlóan alakult a helyzet Franciaországban, Olaszországban és Romániában is.
Az idei tavasz is kedvezően indult, és optimista kilátásokkal nézhettek a termesztők a jövőbe, de a nyáron többször is bekövetkező hőségperiódusok szertefoszlatták a reményeket a jó termést illetően. A 30 °C napi maximumot meghaladó, ún. hőségnapok száma idén harminc volt Martonvásáron, míg 35°C feletti maximumot (forró napok) 15 esetben mértek. A helyzet országos szinten sem volt jobb.
Ezt a stresszhatást a növények már nem tudták elviselni károsodás, illetve termésveszteség nélkül. A tényleges veszteséget a betakarításkor (e sorok megjelenésekor) lehet majd megállapítani. Hozzátette: a forró napok száma az elmúlt öt évben tendenciózusan növekszik! Ennek ellenére a kukorica növekedését befolyásoló effektív hőösszeg értéke ebben az évben nem volt kiugró: 1 356 fok, de az elmúlt tíz évben öt évben is volt ennél nagyobb (ennek magyarázata a hőösszeg-számítás menetéből is ered – Szerk.).
A hőség károsító hatását fokozta a vízhiány, illetve a tartós légköri aszály is. További meteorológiai adatok bemutatása után az időjárási helyzet elemzését úgy összegezte, hogy növénytermesztésünkben a fő problémát elsősorban nem a csapadék mennyisége, hanem annak kedvezőtlen időbeli eloszlása (őszi-téli hónapok) és a nyári csapadék típusa (hirtelen lezúduló, intenzív esők), valamint ennek hektikus térbeli eloszlása fogja jelenteni. Ezek miatt a víztározás és az öntözés kérdése megkerülhetetlen!
Termésátlagok, vízleadás, hibridek
Rátérve a kukoricatermesztés hazai helyzetére a szakember felvetítette az országos termésátlagok évenkénti alakulását 1950-től napjainkig.
Ebből is kiderült: a nyolcvanas évek végéig tartó folyamatos termésnövekedés után máig tartó megtorpanás következett be, az elmúlt harminc év átlaga – igen nagy ingadozásokkal – 5 és 6 tonna között alakul. Ennek okai nagyon összetettek, fogalmazott az előadó.
Mindezek alapján a martonvásári kukoricanemesítés célkitűzései között első helyre került az alkalmazkodóképesség javítása, mind az agroökológiai, mind az agrotechnikai, termesztési körülményekhez. A hibridek agronómiai tulajdonságai között továbbra is fontos a termőképesség, a szárszilárdság, a betakarításkori szemnedvesség és a stressztolerancia.
Az idei betakarításra készülődve bemutatta a szemnedvesség ez évi alakulását, amit augusztus 18-án mértek először. A FAO 200-as érési csoporté 38, a 300-asoké 40, a 400-asoké 45, az 500-as csoport szemnedvessége pedig 50% volt.
Tíz nappal később minden éréscsoportban kb. 10%-kal csökkentek az értékek, míg a bemutató előtti mérés (szept. 7-én) adatai szerint – az időjárásnak is köszönhetően – továbbra is jelentős a csökkenés, mintegy napi 1%: azaz 13-15, 15-18, 25, illetve 30% az említett éréscsoportok sorrendjében. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vízleadás nem egyirányú folyamat; ha időközben változnak a külső körülmények, és ez gyakran megtörténik, 2-6%-os visszanedvesedés is bekövetkezhet.
Milyen hibridek szerepelnek az aktuális fajtakínálatban?
A szuperkorai éréscsoportban (FAO 180-240) három hibrid található: az Mv 170, a Marusya és az Aniella. Mindhárom hibrid szemes és silóhasznosítású is lehet, rövid tenyészidejük lehetővé teszi a bármely ok miatti kései vetést és a még szokásos betakaríthatóságot.
A Bodrog igen korán vethető, korán betakarítható hibrid, az őszi kalászosoknak is jó előveteménye
Az igen korai fajtacsoportot (FAO 240-299) az Mv 270, az Mv 251, a Bodrog és az Mv 255 reprezentálja. Ezek olyan típusú hibridek, amelyek öt év közül négyben normál évjáratban ’lábon szárítva’ 12-13%-ra csökkentik szemnedvességüket, és kiváló szárszilárdsággal is rendelkeznek.
A korai éréscsoportot (FAO 300-399) öt hibrid alkotja: az Mv 277, a Hunor, az Mv 350, az Mv 343 és az Mv Tarján. Valamennyi nagy termőképességű és kiváló agronómiai tulajdonságú; az első két fajta, érési ideje révén, még búza előveteményként is szóba jöhet. E csoport újabb várományosait is ismertette az előadó: Lenacorn, Ivola, Kadricorn és Millacorn, amelyek nagyon jó eredményeket produkálnak az agrotechnikai kísérletekben.
A középérésű és a kései csoportban (FAO 400-599) szerepel az Mv Koppány, a Miranda és a kései Mv 500. Ez utóbbi zöld száron érik, és a legnagyobb a terméspotenciálja. A Koppány rendkívüli teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, míg a Miranda kellő csapadék- és jó tápanyagellátás mellett jól sűríthető.
Az ismertetést a silóhibridek sora zárta, amelyek közül egyre népszerűbbek az ún. leafy (leveles) típusúak: Nutrisil, Megasil, Lactosil, Classil, Siloking és az Mv Massil. Ezekre a szokásosnál több levél, nagyobb asszimiláló felület és nagyobb termés jellemző, továbbá az értékesebb, kiválóan emészthető rész aránya is nagyobb bennük. A legújabbak (Lactosil és Classil) Nyugat-Európában is igen jó eredményeket adtak a kísérletekben.
A Nutrisil korai ’leafy’ hibrid, zöldtömege és tenyészideje révén fő-, megkésett és másodvetésekre egyaránt ideális
Mint más években, úgy most is a közelgő őszi búzavetési szezonra való tekintettel – ez alkalommal Vida Gyula prezentációjában – tájékoztató hangzott el a kalászos vetőmag-kínálatról és a martoni fajták tudnivalóiról.
A szántóföldi bemutatón – az eső miatt rövidített programban – Pintér János és Istvándi László vezetésével a kurrens hibrideket mutatták be a résztvevőknek. Az agrotechnikai kísérletek legérdekesebb látnivalóit pedig Bónis Péter és Árendás Tamás tolmácsolásában láthatták-hallhatták a jelenlévők.
Árendás Tamás: a tartamkísérletek legfontosabb kérdései a hibridek sűríthetősége, a tőszám, valamint a műtrágyázás mértékére adott válaszreakcióik, azaz az elérhető termés alakulása
