Az állattartó gazdálkodók keresik a számukra biztonságos és gazdaságos tartósítási lehetőségeket. Köztudott, hogy a betakarított terményekben a természetes biológiai folyamatok nem állnak le, csak nagymértékben lelassulnak. A biológiai folyamatok hatására a takarmányokban lévő fontos tápanyagok egy része bomlásnak indulhat, így a termény táplálóanyag-tartalma romlik. A megfelelő tartósítás segítségével nemcsak a biológiai folyamatokat tudjuk megállítani, minimalizálni, hanem a penészgombák gátlásával a raktározás során keletkező mikotoxin-terheltsége is némileg csökkenthető a takarmányunknak.
A tárolást megelőző tartósítási módszereket tekintve számos alternatíva létezik, mint például a hűtve tárolás és légmentes tárolás, amelyek beruházásigényük miatt nem terjedtek el széles körben a piacon. A manapság leggyakrabban használt módszer a szárítás, amely során az élethez szükséges víz kerül elvonásra. Mivel az optimálisnál alacsonyabb víztartalom mellett a már korábban említett biológiai folyamatok lelassulnak, ezzel egyidejűleg a penészgombák időszakos gátlása is megtörténik, ezért a szárítás egy széles körben alkalmazott módszer. Az energiaárak drasztikus növekedésével a szárítási költségek is jelentősen megnövekedtek. Továbbá számos kutatás rámutatott, hogy szárítás hatására többek között a fehérjék, aminosavak emészthetősége romolhat. Alternatív megoldásként éppen ezért a takarmányozás célját szolgáló gabonamennyiséget nedvesen is tárolhatjuk, amennyiben azt szerves savval megfelelően tartósítjuk.
Szárítás vs. savval történő tartósítás?
A döntéshozatal egyik fontos alappillére a tartósítási technológiák költségeinek vizsgálata. A 20%-os nedvességtartalmú kukorica 14%-osra történő szárítása a jelenlegi piaci viszonyok között megközelítőleg 5 700 forint tonnánként (1. táblázat). A szárítás során érdemes figyelembe venni a fellépő súlyveszteséget is, amely ebben az esetben közel 10%-ra tehető (2. táblázat). Ez végső soron azt jelenti, hogy 1 tonna beszállított kukorica helyett 900 kg kukorica kerül a szárítás után kiszállításra. Ugyanezzel a nedvességtartalommal a szerves savval tartósított kukorica megközelítőleg 4 700 forintba kerülne tonnánként, és nem kell számolnunk a szárítás során fellépő súlyveszteséggel (3. táblázat). A becsült adatok alapján a jelenlegi piaci viszonyok között megközelítőleg 18%-kal kedvezőbb áron tudunk 1 tonna kukoricát szerves savval tartósítani, mint szárítással, továbbá nem kell számolnunk a súlyveszteséggel.
A savval történő tartósításnál nem kell tartani attól, hogy a termény fehérje-, aminosav-emészthetősége csökken, ami gyakran előfordul nem megfelelő szárítás során (túlszárítás). A túlszárításkor a kukoricaszemek üvegesen törnek, ami sertéssel való etetésénél akár gyomorfekélyt is okozhat. A szárítással ellentétben, a szerves savval történő tartósítás esetében a penészgombák nemcsak inaktiválódnak, hanem egy részük el is pusztul, így a mikotoxinok képződésének lehetősége is csökkenthető. A savazás esetén nem kell számolnunk szárítási költséggel, rostálási költséggel, valamint az ebből következő súlyveszteséggel, amely 20%-os nedvességtartalmú kukorica esetében elérheti a közel 10%-ot is a nedves kukorica eredeti súlyához viszonyítva (2. táblázat). Így a learatott termény mindössze 90%-a kerül a raktárunkba. Ezek mellett a savkezelés köztudottan riasztó hatással van a raktári ízeltlábú-kártevőkre, illetve a peték fejlődését gátolja, ezáltal visszaszorítja a raktári rovarok szaporodását is. A savak a penészgombák gátlásában, illetve eliminálásában is hatékonyak, amíg a szárítás során a vízelvonás hatására elsősorban a penészgombák gátlásáról beszélhetünk. Gazdasági vonatkozásban is elmondható, hogy savval történő tartósítás mindenképpen versenyképes alternatívát biztosít a szárítás mellett.
További információért keresse Biomin szaktanácsadóját!
BIOMIN Magyarország Kft.
2040 Budaörs, Budapesti u. 55/a
Tel: 00 36 23 703 016
