A sikeres kutyatenyésztés alapja nemcsak a tökéletes küllemű, hanem a kifogástalan viselkedésű szülőpár is.
Helyes döntés, ha olyan tenyésztőtől vásárolunk kölyköt, aki szakszerűen és lelkiismeretesen foglalkozik az alommal. A kiválasztáshoz gondos körültekintés, no meg hozzáértés szükséges. A későbbiek során még így is váratlan meglepetés érhet minket, hiszen a különböző genetikai rendellenességek később alakulhatnak ki kedvencünknél.
A kölyök viselkedésének kialakulása során a következő alapvető teendőkre összpontosítsuk az érdeklődésünket:
A nyitottság a kölyök azon tulajdonsága, amely elsősorban a környezet hatásaira, a tapasztalatszerzésre és annak hasznosítására, a tanulás készségének fejlesztésére irányul. Kezdetben a kiskutyák „családi élete” az alomban zajlik, illetve az anyakutya szerepe döntő a kölyök nevelésében, egészen az önállósodásig.
A beilleszkedés vagy más néven szocializáció. A kutya társas kapcsolat létesítéséhez örökli a hajlandóságot is. A tenyésztő és a gazda feladata elsősorban rendszeres játékkal elősegíteni az emberi „falkába” történő beilleszkedését. A kölyök nevelése során alakul ki alkalmazkodó képessége. Ez a különböző helyzetekben segíti a beilleszkedését, ami számára nem könnyű feladat, mivel az ember és a kutya kifejezésmódjai meglehetősen eltérőek.
A kiskutya tanításában – az anyakutya mellett – nekünk is jelentős szerepünk van, mert biztosítanunk kell a megfelelő tapasztalatszerzés lehetőségeit. Ennek elmaradása a későbbiek során igen kockázatos a kutya karakterének alakulásában.
A szocializáció kezdeti szakaszában igen jelentős a „valamihez kötődés”, például a szülőhöz. Ez a bevésődés, amely a kiskutya fejlődésének meghatározott szakaszában gyorsan lezajló, visszafordíthatatlan folyamat, amikor bizonyos képek (szülő, tenyésztő, emberek) rögzülnek benne, és megtanul különböző viselkedési formákat
A kutya értelme kétségkívül különbözik a mienkétől, mégsem vitathatjuk el tőle a tudatos, ésszerű cselekedetek relatív megértését, illetőleg végrehajtását, amelyeket tapasztalatokból vezet le, és amiket az ösztönei is alátámasztanak. Önmagunk megfigyeléséből is tudjuk, hogy olyan folyamatok játszódnak le bennünk, amelyek talán csak sokkal később határozzák meg minden cselekvésünket. Vannak elképzeléseink, érzelmeink, de gondolataink is, ám azok nem azonnal alakulnak át tettekké!
Mind az embernél, mind a kutyánál az összes „lelki” történés az agykéreg tevékenységére vezethető vissza. A viselkedés a központi idegrendszer területén létrejövő életmegnyilvánulás. A kutya agykérgének felépítése nem mutat elvi eltérést az emberi agykéreggel szemben. „Tudata” azonban ennek ellenére egészen más elemekből tevődik össze, mint a mienk. Míg mi a látás és hallás világában élünk és gondolkodunk, addig a kutya a szagok világában él. Hiányzik nála a beszéd, mint a megértetés eszköze, és ezzel együtt az ember roppant tapasztalási lehetősége, tanulási képessége. Helytelen, ha emberi érzéseket és gondolatokat tulajdonítunk kedvencünknek.
A kutya szeretetének nem szabad félreneveléshez, elkényeztetéshez vezetnie. Ellenkezőleg: a szigorú igényességen és szereteten kell alapulnia, a nyugodt bánásmóddal együtt. Jó kapcsolatunk a kutyával; ez a siker kulcsa a nevelésben. A helyes viszony előmozdítja a kölyök ragaszkodását, és arra ösztönözi, hogy fenntartás nélkül szót fogadjon.
A kellő időben történő tanítás összekapcsolódik a felneveléssel, ami elősegíti a kölyök fizikai fejlődését, idegrendszerének erősödését. Az a kiskutya, amelyet otthoni körülmények között nevelnek, élete folyamán különböző emberekkel, jelenségekkel, tárgyakkal ismerkedik meg, és lényeges nála, hogy ne féljen tőlük!
Érdemes kifürkésznünk, mit is vár el tőlünk a barátunk; a világért sem durvaságot, erőfitogtatást, hanem ellenkezőleg: védelmet, törődést, együttérzést. Csupán a kedvünkre akar lenni. Amennyiben erre nem vagyunk képesek, nem szabunk számára irányt, vagyis nem leszünk igazi falkavezére, akkor harapóssá válhat. Előnyös, ha minél többször hozzuk össze más ebekkel, hogy közöttük néha-néha ő is főnöknek érezhesse magát.
A nevelésben mindig adódhatnak olyan gondok, amelyek következtében ismeretlen dolgokkal szembeni félelem nyilvánul meg a kölyöknél. A városi kedvenc megszokja a gépkocsit, de fél a szarvasmarhától, a vidéken felnőtt eb pedig megijed a villamostól. A kölyök tanításának során az őt körülvevő környezettel való megismerkedése legyen tervszerű és rendszeres. Csak következetesen és apránként szoktassuk hozzá az erős ingerekhez! Nem szabad kizárólag a környezet fokozatos megismertetésére korlátoznunk a nevelést. Az összes szükségtelen reflex tompításán kívül erősítsük meg mindazokat a szokásokat, amelyek a kölyök későbbi életéhez nélkülözhetetlenek.
Vannak kedves és rosszindulatú, bizalmas és hamis, okos és ostoba, bátor és félénk egyedek. A kutya más világban él, mint az ember. Az ő világa csak a fajával kapcsolatos elfoglaltságokat képes átfogni. Meg kell tanulnunk az emberi eseményeket kutyával kapcsolatos dolgokká átalakítani. Ezzel azután rendeződik a megértetés gondja. Ki tudja megmondani, mi történik a kutya „fejében”, amikor olyan átható és beszédes pillantással néz ránk. Megkíséreljük beleélni magunkat a helyzetbe, azt hisszük tudjuk, mit gondol most a kedvencünk, pedig tévedünk! Az ember beszéddel fejezi ki gondolatait, az eb azonban ezzel a képességgel egyáltalán nem rendelkezik. Ezért ha a szó igazi értelmében kutyabarátok akarunk lenni, meg kell próbálnunk megérteni őt, csak így lehetünk számára megfelelőek.
A kutyáknak, csakúgy, mint az embereknek, lehetnek szorongásaik. Az egyik kutya esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állattól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyánál nem lépnek fel idegrendszeri zavarok. Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenséget találunk: az eb valamilyen problémát képtelen megoldani, olyat, amelytől nem tud szabadulni. A kennelben tartott kutyák például „veszély” esetén nem menekülhetnek el, így alkalomadtán egyik-másik neurotikussá válhat. Ennek az egyik elég gyakori megnyilvánulási formája az, hogy a kutya körbe-körbe futkározik a kifutójában. Ezek a gyenge idegrendszerű egyedek az említett körülmények miatt olyannyira neurotikussá válhatnak, hogy ha kijutnak a szabadba, még több holdnyi területen is kis körökben futkároznak.
A kutyák neurózisát tanulmányozva a kutatók azt tapasztalták, hogy a kísérleti alanyok mindig „letörtek”, valahányszor a számukra föladott probléma megoldása túl nehézzé vált.
Német juhászkutyával és basset hound-dal végzett kísérlet során kiderült: ha a kutya egy adott feladatot nem tud megoldani, s ez ráadásul fájdalommal is jár, kifejlődhet benne a neurózis. Ennél a vizsgálatnál az állatok egyik mellső lábához súlyt erősítettek. A berregő hangjára a kutyának fel kellett emelnie lábát a súllyal együtt. Ha nem emelte fel, áramütés érte. Fokozatosan növelték a súlyt egészen addig a pontig, amikor a kutya már nem tudta fölemelni a lábát. Az eljárás a német juhászkutyában fokozatosan, a basset hound-ban pedig hirtelen idézte elő a neurózist. A humán pszichológusok szerint minden emberi neurózis mögött is megoldatlan konfliktus rejtőzik.
Nagyjából így van ez a kutyánál is. Mindebből a legfontosabb tanulság, hogy a kutya nevelését, tanítását problémamentesen kell megszervezni. A túl gyors ütemű képzés, a megerőltető feladatok halmozása, továbbá, ha természetes (ösztönös) viselkedésének teljesen ellentmondó cselekedetek végrehajtására kényszerítjük az ebet, neurózist idézhet elő a kutyában.
