Kiss István Pocsajon jegyzett egyéni vállalkozása sikeres „fiatal agrárvállalkozók pályázat”-nak köszönhette alapítását, még 1999-ben, akkoriban kevés földterülettel. Az egyébként mezőgazdász képzettségű szakember érdeklődési körében már a kezdetekkor a gépek játszották a főszerepet, így a cég profiljaként a gépi szolgáltatást – azon belül is a betakarítási munkákat – fejlesztette.
Hogy ez mennyire így volt, annak veretes példája az a sorozat, amely kedvenc márkájából, a CLAAS-ból állt össze vállalkozásában napjainkig. A MEGA 208, 360, majd a TUCANO 440 és 470 típusok jelzik, hogy az anyagi lehetőségek birtokában igyekezett az egyre korszerűbb gépekkel minél jobban megfelelni a betakarítási kihívásoknak.
A vegyes gazdálkodás foglalkoztatta eleinte, hiszen dajkatehénre alapozott húsmarha tartással és növénytermesztéssel próbálkozott. Aztán válaszút előtt állt, hogy borjakat vagy kombájnt vásároljon, és ez utóbbi, a gépi szolgáltatás mellett döntött. Azután utána letisztult a tevékenység, végleg elmaradt az időközben sertéssel is kiegészülő állattartás, és a mintegy 100 ha területen ma már csak ipari növények – búza, kukorica, olajosok – termesztése folyik az átlagosan 19 Ak-ás, többnyire mély fekvésű földeken.
Ezek főleg Nagykereki és Debrecen-Bánk térségében vannak – ahol a telephelyet adó tanyája is –, és ahol ma már begyakorlott módon, nagyobb kihívások nélkül, eredményesen folyik a növénytermesztői munka.
Fő profillá azonban a betakarítási tevékenység lépett elő 2003-tól, mégpedig egy új CLAAS MEGA 208-as kombájnnal és egy olyan nagy megrendelővel, aki csak nagyobb kapacitás mellett szavatolta a munkát. Ezért 2004-ben, sikeres AVOP-pályázat után egy másik új CLAAS MEGA 360-as kombájn és pótkocsik kerültek a gazdaságba. Ezzel megnőtt a kapacitás, és garantált lett a munka is.
De a fejlesztés nem állt meg, mert a MEGA-k után érkezett az első „ládás” CLAAS TUCANO 440-es, amely megint előrelépést jelentett a CLAAS MEGA 208-as után. A MEGA 360-ast pedig 2012-ben az első CLAAS TUCANO 470-es „rotoros” kombájn váltotta, amely kiválóan vizsgázott. Ennek hozadékaként Kiss István az elmúlt évben megvásárolta a gép párját is, a TUCANO 440-es utódjaként, így ma már két CLAAS TUCANO 470-es teljesít a szolgáltatásban…
Felismerések sora
Kiss István maga sem gondolta, hogy ennyire „gépfüggővé” válik, hogy ennyire megszereti különösen a betakarítógépeket. Határozott álláspontja lett a szolgáltatási gyakorlat során, hogy a kombájnokat nyolc évnél tovább nem szabad megtartani, mert a bérmunka műszakilag hibátlan gépeket követel meg. Ezek műszaki biztonságát pedig ennyi ideig lehet megóvni úgy, hogy az Axiál Kft. szakemberei átalánydíjas szerződés keretében felügyelik az állapotukat.
Nincs helye a „kókányolásnak” ilyen nagy értékű gépeknél, mert akár csak egy csapágy cseréjénél is több kárt okoz a hozzá nem értés, mint hasznot. A közeli Debrecenben van az az Axiál-műszaki bázis, ahol jól képzett szakemberek állnak rendelkezésre, akikkel már régóta személyes jó kapcsolata is kialakult.
Szintén a személyes tapasztalatai győzték meg arról, hogy a gépet szeretni kell, és kíméletesen, funkcionálisan használni. Saját maga először vezetni sem tudta, aztán elhatározta, hogy módszeresen megismeri a gépet, és elsajátítja kezelésének fortélyait.
Ez aztán olyannyira sikerült, hogy az egyik Claas Tucano 470-est a mai napig maga vezeti, a másikat pedig egy olyan fiatalember, aki szintén magáénak érzi a gépet.
Egy másik felismerése volt, hogy szolgáltatáshoz nem érdemes használt gépet vásárolni, mert a javítások miatt keletkező állásidő pótolhatatlan veszteségeket okozhat, annál is inkább, mert például a repcében, búzában nincs elfecsérelhető idő, ott minden aratásra alkalmas percet munkával kell eltölteni. Más a helyzet kukoricában, ahol esetleg a késés előnyös a nagyobb vízvesztés szempontjából, de a munkaszervezés oldaláról az állás ott is elfogadhatatlan.
A minőségi munka dominál
A két Claas Tucano 470-es között csak esztétikai, minimális felszereltségi és kényelmi különbségek vannak, működésük, szerkezeti elemeik, a cséplés és tisztítás funkciói teljesen megegyeznek.
Kiss István azt mondja, hogy sokan idegenkednek ma is a rotoros kombájnoktól, és ennek van/volt is alapja. Az ő gépei is szépen dolgoztak aprómaggal, és kukoricában is a 400-as percenkénti fordulaton. A napraforgótányért viszont nagyon törték, és ez két évig ment így, amíg az Axiál szakembereivel közösen rá nem jöttek egy éjszakai napraforgó-aratás alkalmával, hogy mit kell átalakítani – gyári alkatrészekkel – a tökéletes működéshez. Még egy garnitúra tárcsa elhelyezése vált szükségessé, és a rotorfordulatot 250/percre kellett módosítani. Ezután megszűnt az összemorzsolt napraforgótányérból származó sok ballaszt, és a rosta elbírt a tisztítással, nem tömődött el többé.
A Claas Tucano 470-es szerethető típus a Claas kínálatából, azt lehet mondani, hogy a szolgáltatás során teljesítmény és munkaminőségi paraméterek tekintetében is egyaránt helytáll. A gépek 1 000 ha éves teljesítményt tudhatnak maguk mögött – a négy ipari növényből –, és a már említett műszaki felügyelet, az átalánydíjas átvizsgálás mellett kiválóan dolgoznak. A szolgáltatói munka szempontjából nem lehet fontosabb, mint a folyamatos munkavégzés, a meghibásodás elkerülése, az állásidők kiiktatása, és ezeknek a szempontoknak minden mást alá kell rendelni.
Saját tapasztalatokra alapozva
Kiss István, mint az egyik Claas Tucano 470-es kezelője, ezt a feladatot szívesen végzi, és nem engedi ki a kezéből. Teszi ezt azért, mert egy vállalkozásban és a mezőgazdaságban általában mindig más viszonyok, más megoldásra váró helyzetek alakulnak ki. Ha nem ülne az egyik kombájn vezetőfülkéjében, akkor ezeket nem ismerné, és tájékozatlan maradna a problémamegoldás tekintetében. Csak így képes nyomon követni az aratás ritmusát, a termény szállításának logisztikáját és az egész munkamenetet.
A munka dandárjában már nincs idő a gépek műszaki állapotával foglalkozni, akkor már a teljesítményé, a nap minél jobb kihasználtságáé a főszerep. Ez azt igazolja vissza, hogy az átalánydíj a munka arányait nézve elviselhető összeg. A szakszervizes szerelők megdolgoznak ezért úgy, hogy az alkatrészt is biztosítják, időre hozatják/hozzák, és felelősséggel építik be. Ennek érdekében folyamatos, állandó a telefonos kapcsolat.
Egy másik szempont a most hároméves és a másik teljesen új Tucano 470-es gépeknél, hogy a kukorica 76 cm-es sorközében elférjenek a kerekek, és ne tapossák le aratáskor a töveket. Ezért a 800-as ballonokat 710-esekre cserélték, így szártaposó nélkül is elférnek a sorközben. Ez praktikus megoldás, és egy jó felismerés eredménye, aminek köszönhetően elkerülhetők a kellemetlenségek.
Kiss István nem híve az olyan opciós költségnövelő kiegészítőknek, amelyekre igazán nincs szükség, illetve csekély előnyt biztosítanak. Inkább alapgépekben gondolkodik, és a tapasztalatokra alapozva vásárol – a munkavégzést ténylegesen segítő – fontos opciókat.
6,6 méteres vágóasztalokat használnak, ami azért indokolt, mert kisebbel nem terhelhető gazdaságosan a kombájn, és úgy sokkal több magot elszórna. Ilyen méretű asztalon áramoltatható be annyi „anyag”, ami a cséplés minőségét és a motorterhelés kihasználását biztosítja, amellett, hogy az ember a periférikus látásával ezt az asztalszélességet tudja jól kontrollálni.
Ezeknél a 470-eseknél a szemveszteség 1% körül van, tehát minimálisnak mondható. Az árvakelések kalászosoknál gyakran mégis többről árulkodnak, ami azonban a könnyebb fuzáriumos szemek számlájára írható, ezeket ugyanis gyakran szándékosan fúvatják ki az egészséges szemek közül, a termés egészének jobb minősége érdekében.
Összességében Kiss István vállalkozásának fő profilját adó betakarítási szolgáltatás eredményesen működik, mégpedig a Claas Tucano 470-es kombájnokra alapozva. Ezek a gépek kiváló minőségben dolgoznak, és minden bizonnyal kitermelik az árukat, valamint hoznak annyi nyereséget is, hogy ha eljön az idő, akkor a következő Claas-típusok valamelyikének megvásárlásához is elegendő önerő áll majd rendelkezésre.
