A legtöbb édesapa arra vágyik, hogy a sok éves tudását és tapasztalatát átadva fiával együtt építhesse tovább a családi vállalkozást, gazdaságot, és így munkálkodhassanak egy közös cél érdekében. A Tápióságon élő Samu Lászlót (32) saját bevallása szerint csak jó szóval terelgették a feladatok elvégzése felé, sosem kellett kényszerből megragadnia a munka végét. Ez az útravaló nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy az örömmel végzett teendők hatására már kisgyermekként tudatosuljon benne: ő is mezőgazdásszá szeretne válni.
– Egészen fiatalon kialakult benned egy határozott pályaválasztási jövőkép. Hogyan emlékszel vissza, milyen hatások értek, amik miatt édesapád nyomdokaiba kívántál lépni?
– A mezőgazdaság mindig a család életének része volt, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Már a nagyszüleim is gazdálkodtak, s aztán szüleim szintén ezen a területen találták meg a számításukat, az édesapám a szarvasmarha-ágazatban a szentmártonkátai, édesanyám pedig, mint könyvelő, a tápióbicskei tsz-ben dolgozott.
A tsz megszűnésével egy időben négy család összefogásával, köztük a szüleimmel, egy termelő kisszövetkezet jött létre. Kukorica, napraforgó és búza termesztésével kezdték meg a munkát, 90-91-ben aztán dohánytermesztéssel is megpróbálkoztak. Az első meghatározó élményeim már ezekből az évekből származnak.
A rám bízott feladatot még játékként éltem meg, és mindig örömmel segítettem, mint például a dohány öntözésekor az öntözőfecskendő kihúzásában. Apuval sokszor mentünk ki együtt a földekre. Akkor még nagy, panorámás Zetorok voltak használatban, többször aludtam a traktorban mellette. De talán igazán mély nyomot a traktorvezetés hagyott bennem. 8 évesen lehetőségem volt egy egészen rövid, mindössze 400 méteres útszakaszon egyedül vezetni egy ilyen nagy gépet. Arra már nem emlékszem, hogyan értem el a pedálokat, de biztosan megoldottuk valahogyan. Mondanom sem kell, milyen hatással volt ez rám. Ekkor már biztosan tudtam, én is ezt szeretném csinálni, és ez lesz az életem.
– Ezek szerint az általános iskola után már tudatosan szakirányú középiskolában folytattad a tanulmányaidat?
– Igen, pontosan ez történt. A kisfiúként kialakult elhatározást tettek követték, ezért 1996-ban Ceglédre kerültem, mezőgazdasági szakközépiskolába.
Kollégistaként az otthoni munkákba csak hétvégente és a kötelező gyakorlaton volt lehetőségem bekapcsolódni, azonban ez még így is sokban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez. Mindemellett az iskolában nagyon sok, igazán felkészült oktatónk volt, akiktől szintén megalapozott tudást kaphattunk. Hitelességben és szakmaiságban sem volt hiány, mert tanáraink közül többen maguk is a termelőmunkából kerültek az oktatói székbe. Hiába volt betekintésem apu által az állattartásba, a középiskolában teljes egészében a növénytermesztés felé fordultam, majd nagybátyám életpályáját követve a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem.
– Az egyetemi évekre miként gondolsz? Jó választásnak bizonyult a továbbtanulás?
– Mindenképpen, és nem tagadom, meg sem fordult a fejemben, hogy a középiskola után azonnal munkába álljak. Tudtam, további ismeretekre van még szükségem, ha eredményes szeretnék lenni.
Gödöllőre azonnal sikerült bejutnom, a tanulással nem volt problémám, de azért a „szórótantárgyakkal” nekem is meggyűlt a bajom. Az első két évben a középiskolai tudásomra támaszkodhattam, és a harmadik évtől a növénytermesztés-növényvédelem szakirány választása után jöttek az új, gyakorlatra épülő tantárgyak, amiket nagyon szerettem.
– Aztán államvizsga után következett a nagybetűs élet. Számodra adott volt a családi kisszövetkezet, ahol már várt a munka, vagy tettél még előtte kitérőt?
– A diploma megszerzése után – bár még nem mint alkalmazott, de már a szövetkezetben dolgozgattam. Az első két év a ráhangolódással telt, majd a harmadik évtől teljes felelősség mellett aktív munkavállaló lettem. Növényvédő szakmérnökként tevékenykedem, viszont a tervek összeállításától kezdve, a szántáson át, minden műveletben és munkafolyamatban benne vagyok.
Az erőgépek az udvarban várják a jó időt
– Mutasd be a vállalkozást!
– 1990-ben az említett családok kezdeményezésére jött létre ez a kisszövetkezet, az akkori szentmártonkátai tsz megszűnését követően. ’93-ban két családra szűkült a tagok köre, jelenleg is ebben a felállásban működünk.
A teljes megművelt 250 hektár területnek a zöme bérlemény, ebből összesen 40 ha föld van saját tulajdonban. Kukorica, napraforgó, búza és árpa jelenti a fő növények körét.
Az első két évben dohánnyal is próbálkoztunk, de a veszteségessége miatt a későbbiekben nem fektettünk bele több energiát, hiába állt rendelkezésre hozzá minden gép és eszköz. Ez a növény tehát azóta sem szerepel a vetésszerkezetben.
Közel 11 évig repcetermesztést is folytattunk, amelynek az első néhány éve sikeresnek volt mondható, azonban a sok szélsőség és kiszámíthatatlanság miatt olyan komoly rovar- és gomba-kártételek következtek be – ha egyáltalán kikelt a vetés –, hogy 2012-ben végleg le kellett állnunk erről. Csak érdekességként: a 2011-es év volt az utolsó, amikor még elvetettük a repcét, de a csapadék elmaradása miatt abszolút kudarcba fulladt a próbálkozásunk, ugyanis a 40 hektáron nem több mint 10 szál növény kelt ki. Teljes beszántás után aztán napraforgó került erre a parcellára.
2013-as őszi vetéseink jelenleg szép képet mutatnak, 40 ha-on árpa, 70 ha-on búza került elvetésre. Tavaszra 105 hektárra kukoricát, 30 hektárra pedig napraforgót terveztünk.
A kukorica egy részét Szabadegyházára értékesítjük, bioetanolnak, a másik részét kereskedő vásárolja meg. A búzát kereskedőnek vagy malomnak adjuk el, ezt többnyire a betakarítás előtt, vagy közvetlenül utána döntjük el.
A búzavetés szép képet mutat december közepén
Az eszköz- és gépparkunk gyakorlatilag teljes; a tároláson és tisztításon kívül minden munkaművelethez rendelkezünk megfelelő berendezéssel, géppel. Két 60 LE-s traktorral indult el a vállalkozás, majd egy 95 LE-s Case IH traktor beszerzésére került sor. Pályázat útján egy 105 és 185 LE-s John Deere traktorral bővülhettünk, ezt követően, szintén pályázat útján, tudtunk vásárolni egy John Deere kombájnt. A gépek a szövetkezetünk tulajdonában vannak.
Tervek között szerepel egy nagyobb erőgép és a jelenleginél nagyobb kapacitású műtrágyaszóró beszerzése, hiszen a területek nagysága megkívánja a különböző munkafolyamatok időbeni elvégzését. Bár lehetőség adódott volna, hogy Fiatal gazda pályázaton induljak a fejlesztéshez szükséges eszközökért, de megítélésem szerint ez túl sok kötöttséggel és vállalással járt volna, így gyors számvetést végezve úgy láttam, hogy nekem nem érné meg.
Sajnos a közelmúltban egyik kollégánk megbetegedett, ami miatt apuval kettőnkre hárulnak a termelési és értékesítési feladatok.
Ezt a Busa gépet nagyon jól tudjuk hasznosítani a talajainkon, speciálisan ide lettek tervezve
– A korábbi évek időjárási szélsőségeivel mindenütt számolni kellett. Ti hogyan élitek meg az ezzel járó nehézségeket, fel tudtok-e rá készülni?
– Tápióság, ahol a földjeink találhatóak, egy olyan mikrorégió része, amelybe Tápiószecső, Tápiószentmárton, Szentmártonkáta tartozik, ahol a csapadékhiány okozta szárazság kritikusan sújtotta a gazdákat, hiszen szinte semennyi eső nem esett. Az ilyen szélsőségekre sehogy nem lehet felkészülni. Ezt még tovább nehezíti a középkötött, agyagos vályogtalaj, amelynek ugyan nagyon jó a vízfelvevő képessége, de azt egyenletesen visszaadni nem tudja. Számos területünkön olyan repedezett felszíni kép jellemző, hogy némelyik barázdába, ha beleejtettem volna a mobiltelefonomat, azt biztosan nem találom meg.
A Gödöllői-dombság nyúlványának dimbes-dombos formáival találkozhatunk a legtöbb földünkön, ami már önmagában is nagy terméskülönbségeket eredményez. Csak példaként említem a 2012-es év kukoricavetését, ahol a hirtelen jött hideg, majd átmenet nélkül érkező 40 °C fok és az előbb említett domborzati viszonyok miatt az alábbi betakarítási eredményeket értük el: egy 260 FAO-s korai és két 320 FAO-s hibridet egy időben vetettünk el. A korai fajta a hideget viszonylag jól átvészelte, a dombos területek tetején 5 mázsás, a lejtő lábánál 70-80 mázsás termést realizáltunk. A két 320-as fajtánál viszont a hideg és a hirtelen jött hőség miatt az összeporzás elmaradt, s így mindössze 86 kg-os termést tudtunk betakarítani hektáronként.
Gépparkunk felszereltsége teljes, így minden munkafolyamat elvégzéséhez rendelkezünk megfelelő eszközzel
– Az újdonságokról, innovatív és alternatív termesztéstechnológiáról honnan informálódsz? Mennyire vagy nyitott ezekre?
– Igyekszem mindig naprakész lenni. Gazdatársaktól, újságcikkekből, szakmai előadásokon tájékozódom elsősorban, továbbképzéseket, informális szakmai napokat látogatok. A KITE céggel vagyunk több éve partneri kapcsolatban, tőlük vásároljuk az inputanyagokat és a gépeket, az általuk szervezett szakmai előadásokon mindig részt veszek.
A legutóbbi ilyen rendezvényükön a sávos művelést ismertették. Ez a technológia még nagyon új, csak barátkozunk a gondolattal, azonban a forgatásos mellett a forgatás nélküli talajművelést már mi magunk is alkalmazzuk.
Területeinken a különböző kultúrákban azt tapasztaltuk, hogy repce alá elegendő volt egy lazítás és kombinátorozás, de a kukoricánál a szántott parcella bizonyított jobban a forgatás nélkül művelt területtel szemben.
A termesztéstechnológiában minden újra nyitottak vagyunk. Figyeljük, mikor milyen újdonságok jelennek meg a piacon, s ha ezek a költségeket nem nagy mértékben terhelik és meggyőző tapasztalatokról hallunk, próba szinten alkalmazzuk a termelés során. A legutóbbi ilyen tesztünk az Organic Green Gold algakészítményével zajlott. A tavaszi gyomirtó szerrel egy menetben juttattuk ki, fejtrágyát már nem kapott az állomány, és nagyon kedvező tapasztalatokról számolhatunk be.
A KITE-vel 15 éve állunk partneri kapcsolatban, ezt a kombájnt is tőlük vásároltuk
– A kisfiúból felnőtt lett, a terveid pedig többé-kevésbé megvalósultak. Megbántál-e bármit a pályaválasztásodat illetően?
– Örülök, hogy a mezőgazdaságot választottam élethivatásnak.
Nem kis fokú elszántság kell hozzá, ha valaki az agráriummal szeretne foglalkozni. A hullámzás miatt, amikor a jó és rossz évek egymást követik, nem lehet hosszú távú terveket készíteni. Ezekre a kilengésekre számítani kell, és úgy vélem, meggondolatlanság lenne az első kedvezőtlen tapasztalatok után azonnal abbahagyni a tevékenységet.
Én összességében nagyon szeretem a munkámat végezni. Beleszülettem a gazdálkodói életbe, a szüleim mindig csak jó szóval támogattak, tőlük igazán sokat kaptam. Nagy segítségem és támaszom a feleségem, amikor pedig 4 éves kisfiamra tekintek, látom meg igazán ennek a szakmának a szépségét. Ha csak tehetem, viszem őt magammal, tapasztaljon meg minél többet. Támogatni fogom őt mindenben, hiszen már határozottan kijelentette: „Apa, én is traktorász leszek, ha felnövök!” A jövő még előtte van.
