A hazai tejtermelők gyakorlatilag a rendszerváltás óta állandóan kiszámíthatatlan közgazdasági környezetben kénytelenek szeretett hivatásukat folytatni. Aki a szarvasmarhatartásra, illetve tejtermelésre esküdött fel, arra a gazdaemberre vagy mezőgazdasági vállalkozásra hiába akarnak a törvény betűjével más, mesterkélt tevékenységet ráerőltetni.
Aki tejtermelésre szakosodott, az bizony nem szívesen lép más irányba, legfeljebb véglegesen befejezi
Az elmúlt két és fél évtizedben azt lehet mondani, hogy a kényszerpálya, az időszakosan kedvező majd nagyon kedvezőtlen viszonyok jellemezték a tejtermelést. Sokak számára nem ismert, hogy a kivágás, majd az újra beállított állomány termelése között 5 év a szünet, amiből az következik, hogy nem lehet a tehenészetekben a sertéshez vagy a baromfihoz hasonló „kivágom-beállítom” manővereket végezni.
Aki tejtermelésre szakosodott, az bizony nem szívesen lép más irányba, legfeljebb véglegesen befejezi. Temérdek munka, komoly hitelállomány, pályázati pénzek, nagy volumenű beruházások, korszerűsítések jellemzik és erőteljesen kötik a jól prosperáló tejtermelő gazdaságokat, amikkel el kell számolni, és amiket hosszú távon futtatva kell rendezni az elért nyereségből. De mi van akkor, ha a tejpiac hektikussága miatt nincs nyereség, ha akár évekig nem lehet egyensúlyban tartani a vállalt projekteket? – Nos, akkor nagy baj van, mert összedől a gazdaságon belüli vertikum, majd pedig országosan is hasonló helyzet alakul ki. A szakmaiságot pedig még nem is említettük, hiszen a genetikai háttér, az állategészségügy, a korszerű takarmányozási praktikák mind nagyon költségigényes és egymással erősen összefüggő tényezők, folyamatok.
Valójában mi történik megint a tejtermelők körül, ami kiváltotta – jogosan – a haragjukat, és amiben orvoslást várnak? – Ezt próbáljuk meg összefoglalni, mert relatív hosszú idő után ismét indulatok feszülnek, ismét nyugtalan a tejtermelő szféra, és ha nincs nyugalom, azt a termelés, az eredményesség bánja…
Demonstrációig jutottak ismét a dolgok
Július 8-án vonultak az utakra a hazai tejtermelők, akik az árletörő hatású és dömpingárasnak tartott olcsó tej- és tejtermékimport ellen tiltakoztak egyes üzletláncok és tejtermékimportőr vállalkozások telephelyei előtt. A jövő évi uniós kvótaeltörlés, a feketekereskedelem és a tejárkülönbség rendezését kérték a kormánytól.
A tejtermelők most elsősorban amiatt aggódnak, hogy dömpingárakon jelentős mennyiségű külföldi tej, illetve tejtermék érkezik az országba a tapasztalatok szerint, és ez letöri a hazai tejfelvásárlási árakat. A terméktanács a 2014. április 1. és 2015. március 31. közötti úgynevezett kvótaév második negyedévére kilogrammonként 101 Ft/kg-os tejfelvásárlási alapárat határozott meg, de egyes félelmek szerint a tényleges hazai átvételi árak rövid időn belül akár 80 Ft/kg-ra is csökkenhetnek, ha a dömpingáras importtermékek tömegesen jelennek meg a magyar piacon. Ez pedig támogatásokkal együtt is veszteségekhez vezetne, és hosszabb távra is elbizonytalanítaná a hazai tejhasznú szarvasmarha-tartókat.
Vége lesz a kvótarendszernek
A jelenlegi piaci anomáliák a szakemberek sejtése szerint már a jövő év április elseje utáni helyzetet is előrevetítik, amikor megszűnnek a tagországokra lebontott uniós tejtermelési kvóták. Ez azt jelenti, hogy ezután az unión belüli verseny jóval kiélezettebbé válik, mivel a tejtermelést nem akadályozzák mennyiségi korlátok, míg jelenleg – az érvényben lévő szabályzók értelmében – a kvótán felüli tejelőállításért a tagországoknak büntetést kell fizetniük.
Magyarországnak évi 1,967 millió tonna beszállítói és 165 000 tonna közvetlen értékesítési tejkvótája van, amelyet körülbelül 70-75%-ban, illetve 35-40%-ban használt ki az elmúlt években. Más tagországok azonban saját kvótájukat az elmúlt években is túllépték, és például Ausztria, Németország és Lengyelország Brüsszelben a jövő évi kvótaeltörlésre hivatkozva máris azt sürgeti, hogy már a 2014-ben, illetve 2015 áprilisáig termelt többletet se sújtsák büntetésekkel. Vagyis azt szeretnék – ami a magyar termelőknek egyáltalán nem tetszik –, hogy ezt a mennyiséget is akadálytalanul értékesíthessék az uniós piacon…
A változást hozó döntés azonban már megszületett, vagyis a Közös Agrárpolitika (KAP) újabb reformja értelmében a jelenlegi tejkvóta-szabályozás 2015. március 31-én megszűnik, a támogatási rendszer és a piacszabályozás átalakul és új vidékfejlesztési prioritások kerülnek megfogalmazásra. Az EU tejpiaci szabályozása tehát 2015-től megszünteti a 30 éve működő kvótarendszert, aminek kivezetése előreláthatólag középtávon (5-10 éves távlatban) átírja majd Európa tejtermelési gyakorlatát, érvényesítve egy kiélezettebb piaci versenyt és egy ehhez kapcsolódó területi átrendeződést. A többi EU-tagország tejszektorának szereplőihez hasonlóan a magyar tejtermelők, tejfeldolgozók és -forgalmazók is döntési kényszerhelyzetben vannak/lesznek, hiszen az életben maradás lesz számukra a tét…
Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás az ideális 260-270 kg-mal és az 1987-ben már elért 200 kg-mal szemben a 150-165 kg-os sávban mozog
Változások már folyamatosan vannak
A hazai tejpiaci viszonyokról elmondható, hogy a tejtermelés sajnálatosan csökken: az 1986-1990 közötti évek 2 750 millió literes és a 2001-2005 közötti időszak közel 2 000 millió literes termeléséhez képest ez az utóbbi években 1 600-1 700 millió tonna körül ingadozik.
Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás (tej-egyenértékben számolva) az ideális 260-270 kg-mal és az 1987-ben már elért 200 kg-mal szemben a 150-165 kg-os sávban mozog. Nyers tejből nettó exportőrök, feldolgozott tejtermékekből egyre inkább nettó importőrök vagyunk. A magyar tejszektor külkereskedelmi egyenlege 2003-ban 25 millió € aktívum, 2010-ben pedig 104 millió € passzívum volt. Pedig tej-egyenértékben kalkulálva durván ugyanannyi (mintegy 600 ezer tonna) tejet viszünk ki, mint amennyit behozunk.
A terméktanács folyamatosan nyomon követi a hazai, illetve az EU-s tejpiac változásait, és működési körében törekszik a szakma és a lakosság korrekt tájékoztatására a tej és tejtermékek értékesítésével, valamint az árak alakulásával kapcsolatban. Ennek keretében például már 2012 augusztusában előre jelezték, hogy 6-9 hónapon belül jelentős keresleti piac alakulhat ki, ami a felvásárlási árak és ennek következtében a fogyasztói árak jelentős emelkedéséhez vezethet.
Az akkori figyelemfelhívás beigazolódott, hiszen az augusztusi 79 Ft/kg-os felvásárlási ár decemberre meghaladta a 90 Ft/kg-os árszintet, és idén júniusra elérte a 95 Ft/kg-ot.
Az EU tejpiacán érzékelhető kereslet mára már nem csak a nyers tej alapanyag tekintetében jelentős, hanem a tejpor és a feldolgozott tejtermékek esetében is egyre inkább megmutatkozik. Ennek hátterében elsősorban az előző évinél alacsonyabb EU-s tejtermelési szint, a világpiacon jelentős exportőrnek számító új-zélandi termelés drasztikus visszaesése és a keleti piacok bővülése áll. Ezen tényezők export-szívó hatását a forintárfolyam alakulása is felerősíti.
A fentieken túlmenően az e-útdíj bevezetése kapcsán megjelenő többletköltségek hatása, valamint az adórendszer és az energiaárak vállalkozásokat sújtó változása is érvényesül. Fontos tényező az is, hogy az elmúlt időszakban többször tapasztalt szélsőséges időjárási viszonyok esetenként rontják az egyenletes alapanyag-ellátás biztonságát, összefüggésben a takarmányárak alakulásával.
Az alapanyagárak, a logisztikai költségek és a termék-előállításhoz kapcsolódó költségek növekedését a hazai tejipar nem képes saját forrásaiból finanszírozni, ezért kénytelen ezeket a terheket továbbhárítani a kereskedelem felé. Ellenkező esetben az ágazat szereplői olyan mértékben lesznek kénytelenek exportpiacokon értékesíteni termékeiket, ami már a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztethetné. Ugyanakkor a hazai tejipar az import miatt nem hoz biztos bevételt, a nyers tej árát lenyomja, a termelőket kényszerhelyzetbe hozza a konkurencia.
Lehetne önállóbban, jobban
A magyar fogyasztói igényeket bőven fedezhetné a hazai termelés, de a szakma maga is exportálásra rendezkedett be, mivel ez fix bevételt hoz.
Magyarországon 1,6 milliárd kilogrammnyi tejet és tejterméket fogyasztanak évente az emberek. A hazai termelők/tejipar 1,4 milliárd kilót maga is termel, a mennyiségből pedig 300 millió kilogrammot nyersen, 100 millió kilónyit feldolgozott formában adunk el külföldön. Ezt viszont pótolni kell a hazai fogyasztók számára – szintén külföldről. Vagyis, évente 600 millió kilogrammnyi behozott, sokszor adócsalt tejterméket veszünk, pedig mi is elláthatnánk a belföldi igényeket – hangoztatják felvilágosult termelők.
Az import nagy részét a cseh, szlovák és lengyel UHT-tej adja, ezekből havonta 8-10 millió liternyi kerül a boltokba, tejipari források szerint zömében – feltehetően – feketén. A dörzsölt kereskedelmi technika ismert, hiszen a beszállító Magyarországon az import tejet áfával növelt áron adja el egy fantom cégcsoport tagjainak, ők pedig végül a hipermarketeknek. Az áfa a cégek mögött álló bűnszervezetnél marad, azt nem fizetik be az államnak. Körbeszámlázós technikával hatalmas kárt lehet így okozni, és ezt meg is tették/teszik néhányan, eddig még büntetlenül és zavartalanul…
Európai túltermelés van jelenleg
Az újra erősödő dömpinget a túltermelés okozza. Míg 2012-ben nyers tejhiány jellemezte az európai piacokat, 2014 tavaszára mindenhol 6-7%-os többlet keletkezett, itthon is, az európai piac áprilisi mélyrepülése miatt viszont beragadtak a készletek. A hazai mennyiséget nyomott áron vették meg a helyi feldolgozók, a régió országai pedig szintén itt szabadultak meg a fölöslegtől.
A dömping a kis tejgyárakat is fojtogatja – foglalt állást a Tej Terméktanács és Szakmaközi Szervezet. Az élelmiszer-nagykereskedők nyomása, diktátumai pluszterhet jelentenek nekik is, hiszen polcpénzt, folyamatos akciókat követelnek tőlük, amit nem tudnak kigazdálkodni, sok üzletláncnak inkább nem szállítanak.
Tejmatematika
Jelenleg átlagosan kilogrammonként 104,80 forintba kerül a magyar nyers tej, a terméktanács pedig azt valószínűsíti, hogy jövőre 103 forintot fizetnének kilónként. Kérdés, hogy mit hoz 2015 a hazai ágazatnak az után, hogy az Európai Unió eltörli a minden országra érvényes tejkvótát.
Feltehetően bekövetkezik az, hogy bárki óriási többleteket halmozhat fel és adhat el a kínálkozó piacokon. A tejtermelők az árak normalizálásában bíznak/bízhatnak, jelesül abban, hogy elérhetik majd a 120 forint/kilogrammos szintet, ami stabilitást jelentene számukra.
Az üzletláncok üzleti titokra hivatkozva nem adnak ki információt arról, hogy jelenleg mekkora náluk a behozott, illetve a hazai tejtermékek aránya. Hangsúlyozzák, hogy választékukban elhanyagolható az import tej aránya – csak a bio- és laktózmentes termékekhez használnak ilyet –, beszállítóik nyilvános cégjogi-gazdasági adatait pedig ellenőrzik, hogy mindig legális forrásból vásároljanak.
Hogy ki mond igazat és ki élvezi korlátlanul a szabad piac előnyeit, abban nehéz igazságot tenni. Tény az, hogy a magyar tejtermelők kiszolgáltatottsága talán nagyobb bármelyik európai uniós tagállaménál, pedig a tejtermelés színvonalára, a tej minőségére, a szakmai hozzáértésre nem lehet panasz…
Összeállította:
