Bár a légkör, illetve környezetünk védelme és az energiatakarékosság szorosan összefüggő területek, mégis csak ez utóbbi kap súlyához méltó figyelmet.
Az Európai Parlamentben elbukott az az angol-francia-német képviselők által szorgalmazott javaslat, amely szerint az EU széndioxid-kibocsátási csökkentésének 2020-ig teljesítendő célértékét 20-ról 30 százalékra kellene növelni. A szavazást eredetileg még a magyar elnökség utolsó hónapjában kellett volna megtartani, de végül csak július elején került rá sor. A javaslat benyújtói, illetve támogatói szerint a kitűzött arány növelését elsősorban az indokolja, hogy az Európai Bizottság által 2050-ig elhatározott 80 százalékos kibocsátáscsökkentési célérték teljesítéséhez a tagállamok további áldozatvállalása szükséges, mivel a jelenlegi tempóban ez a cél teljesíthetetlen. Egy közelmúltban közzétett jelentés szerint 2020-ig mintegy 270 milliárd eurós befektetésre lenne szükség, miközben a fosszilis energiahordozók vásárlásán 320 milliárd eurót takarítana meg az unió. Ezzel szemben a javaslat ellenzői, élükön a soros elnök Lengyelországgal és Günther Oettinger energiaügyi biztossal úgy fogalmaztak, hogy az EU kibocsátás-csökkentési célértékének növelése versenyhátrányba hozná az európai nemzetgazdaságokat, különösen a magas emissziójú ipari vállalkozásokat, amelyek el is hagyhatják emiatt a térséget. Ez pedig a munkanélküliséggel küzdő, amúgy is válságban levő országok számára megengedhetetlen luxus lenne. A szavazáson végül ez az álláspont győzedelmeskedett.
A téma azonban nem csak Brüsszelben van terítéken. Természetvédők, köztük Greenpeace-aktivisták arra hívták fel a figyelmet, hogy az unió még mindig késlekedik a magasabb klímavédelmi célok határozott támogatásával, holott gazdaságilag is ez lenne a legracionálisabb választás. Stoll Barbara, a Greenpeace magyarországi témafelelőse úgy nyilatkozott, hogy a gazdaság fellendítéséhez, a munkahelyteremtéshez, valamint a válságból való sikeres kilábaláshoz bátorság is kell. Ráadásul a 30 százalékos kibocsátás-csökkentési célt nem is olyan nehéz teljesíteni, mert a jelenleg érvényben lévő 20 százalékos célszám szinte automatikusan teljesül azzal, hogy 2009-ben 17,3 százalékkal alacsonyabb volt az EU kibocsátása az 1990-es bázisév szintjéhez képest. Az pedig az Európai Bizottság is megerősíti, hogy a 2020-as 20 százalékos kibocsátáscsökkentési cél már elavult. Ha az EU csak a meglévő megújuló energia-és energiahatékonysági céljait teljesíti, az már összességében jóval nagyobb, akár 31 százalékos kibocsátáscsökkentést eredményezne 2020-ra. A 30 százalékos kibocsátáscsökkentésnek pedig konkrét, kézzelfogható előnyei lennének a gazdaságra nézve: komoly mértékű GDP-növekedéshez vezetne, továbbá 6 millió új munkahelyet teremtene, valamint hozzásegíthetné az európai ipart, hogy fenntartsa és javítsa a versenyképességét. E kifejezettebb klímavédelmet nemzetközi szinten már több nagyvállalat is követeli az uniótól, amely cégek világszerte mintegy 6,3 millió embert foglalkoztatnak, együttes bevételük pedig eléri az 1400 milliárd eurót.
A klímavédelem terén a széndioxid-kibocsátás csökkentése mellett az energiatakarékosság a másik fontos alappillér. Az Európai Bizottság tervei szerint ezért az energiaszolgáltatóknak hamarosan gondoskodniuk kell majd arról, hogy a lakosság kevesebb földgázt és áramot fogyasszon. A tervek szerint Brüsszel évente másfél százalékos csökkenést vár el. Günther Oettinger energiaügyi biztos szerint ennek érdekében többek között a számlázási rendszert kellene átalakítani. A brüsszeli javaslat alapján az áramszolgáltatóknak és a távhő-szolgáltatóknak havonta, a gázszolgáltatóknak pedig minimum kéthavonta kellene majd tájékoztatni a lakossági ügyfeleket a fogyasztásról. Az eddiginél sűrűbben és rendszeresen érkező számlák révén az ügyfelek pontos képet alkothatnak a fogyasztásukról, ami ösztönözheti a takarékosságot. Azt azonban még senki nem tudja, hogy ez például Magyarországon mikorra és miként valósulhat meg. Mindenesetre az utóbbi időben felerősödtek olyan kritikus vélemények, miszerint “az energiatakarékosságot le kellene szorítani odáig, hogy a fogyasztónak már csak az alapdíjat kelljen fizetnie, de minden magyarországi lakosnak alanyi jogon, függetlenül attól, hogy igénybe veszi-e valamelyik szolgáltatást”, és ne kelljen bonyolult számlák értelmezésén rágódni… Emellett Brüsszel az állami és önkormányzati szférát is spórolásra kényszerítené, ugyanis 2014 januárjáig 3 százalékra – a jelenleginek a duplájára – kellene emelni az uniós energiahatékonysági előírásoknak megfelelő középületek arányát. A közszférának minden egyéb területen is az energiatakarékosságra és a -hatékonyságra kellene törekednie. A jármű beszerezéseknél például kizárólag a leginkább takarékos modellek közül lehetne választani. Ezek a javaslatok egy új energiahatékonysági csomagból származnak, amelyből a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetés után kötelező erejű szabályrendszer lehet. A csomag azt a már korábban kitűzött célt szolgálja, hogy a huszonhetek energiafogyasztása 2020-ra 20 százalékkal csökkenjen 1990-hez képest.
Mindenesetre tény, hogy Magyarország uniós elnöksége alatt a klímavédelem területén hazánk megmaradt az óvatos semlegességnél, és nem írt történelmet. Meglátjuk, a lengyelek mire jutnak.
Munkatársunktól
