A zöldtakarmányok döntő többségét tartósított takarmányként használjuk fel.
A tömegtakarmányok minősége meghatározó a kérődzők takarmányozásában, mivel energia- és fehérjeigényüknek több mint 60%-át fedezzük velük.
Az erjesztés minőségét, leendő tömegtakarmányaink táplálóanyag-tartalmát megfelelő technológiával és az erjesztést elősegítő segédanyagok alkalmazásával tovább tudjuk javítani. Napjainkban az erjesztés minőségét elősegítő adalékanyagok széles választéka áll a termelők rendelkezésére, hogy azok felhasználásával kiváló minőségű tömegtakarmányokat készíthessenek.
A tartósítani kívánt terményeink optimális fenológiai fázisa, a megfelelő szecskaméret, az ideális szárazanyag-tartalom melletti betakarítás, az adalékanyagok szakszerű kiválasztása, adagolása és a kellő tömörítés együttesen hozzájárul a megfelelő minőség biztosításához.
A szilázs- és szenázskészítési technológia egyik legfontosabb és egyben “legmostohább” része a tömegtakarmányaink megfelelő silótérben történő tárolása és megfelelő lezárása, takarása.
Általánosságban elmondható, hogy a tömegtakarmányaink tárolására szolgáló silók állapota sok kívánnivalót hagy maga után; a legtöbb üzemben sokkal nagyobbra méretezettek az optimálisnál és a padozatuk, oldalfalaik is sérültek. A silóterek felújítása vagy új tárolóterek építése a beruházás magas költségei miatt alapos előkészítést igénylő folyamat. Silótereink megfelelő lezárása, az elkészült takarmányaink takarása azonban kevésbé költségigényes feladat, ebben már kis többletráfordításokkal is jelentős eredményeket érhetünk el — erre azonban kevés energiát fordítunk, s így jelentős a lemaradásunk ezen a téren a nyugat-európai gazdálkodókhoz képest. A rosszul takart silókazlainkon pedig, mintegy koronaként — különleges esztétikai élményt szolgáltatva –, korábban levedlett autógumikkal próbáljuk megóvni takarófóliáinkat.
A megfelelő silótakarás alapvető célja, hogy a betárolt erjesztett takarmány a teljes tárolási időszak alatt légmentesen le legyen zárva.
Az optimális lezárás érdekében a következő intézkedéseket tudjuk tenni:
1. Oldalsó fólia alkalmazása: e speciális fóliát arra alkalmazzuk, hogy egyrészt a siló támfalait megvédjük a termelődött erjedési savak által okozott károsodásoktól, másrészt ezzel is hozzájárulunk a légmentes lezáráshoz.
E fóliáknak rendkívül erősnek (140-180 ixm) és UV-állónak célszerű lenniük.
Kettős takarófólia (vákuumfólia+ fedőfólia) alkalmazása: a takarmánnyal közvetlenül érintkező vékony fólia (kb. 40 mikrométer) szorosan rátapad az erjesztett anyagra, így kizárhatók a levegő és a kondenzvíz káros hatásai. A vákuumfólia feletti vastagabb, rugalmas, fehér UV-fólia (110-140 mikrométer) biztosítja a külső hatásoktól való védelmet. A minőségi takarófóliák az eredeti méretük többszörösére nyújthatók szakadás nélkül, így rendkívüli mértékben ellenállnak a külső behatásoknak. A takarófóliák — helyes méretválasztás esetén — a silókazlakra könnyedén felhelyezhetőek, a tekercseket a kazal közepén végig kell teríteni, majd két oldalról a kazal széle felé kihúzni.
2. Védőháló alkalmazása: ez kiegészítő elemként használható, a védőháló jórészt mechanikai védelmet nyújt a silókazalnak, másrészt a silókazal megkezdése után óvja a betárolt takarmányt a napfénytől, miközben sűrű szövése meggátolja a termény beázását. A védőhálók általában tartósak, több éven keresztül használhatók.
3. Silózsákok: a kaviccsal vagy homokkal töltött zsákok biztosítják az alkalmazott fóliarendszer rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen be csapadék. A zsákokat 2/3-os telítettségig célszerű feltölteni, így könnyen elhelyezhetőek a falak mentén, illetve keresztben a fólián. Silózsákos rögzítés esetén a silókazal széleit végig kell rakni zsákokkal, továbbá javasolt keresztben 5-10 méterenként a silókazalra felhelyezni őket, a fólia megfelelő rögzítése érdekében.
Silózsákokat akkor célszerű alkalmazni, ha nincs teljesen tele a silótér. A silózsákok alkalmazásának hátránya, hogy a zsákok nehezek, és komoly fizikai munkát igényel a silókazalra történő felhordásuk.
4. Pántoló szalag: ha a silókazal teljesen tele van, akkor a zsákokat érdemes pántoló szalagokkal kiváltani, amelyekkel tökéletesen lehet rögzíteni a silókazal tetején elhelyezett fóliát. A pántoló szalagokat 2-4 méter távolságban javasoljuk feltenni, a silókazal szélességétől függően. A pántoló szalagok általában 30-35 m hosszúak.
5. SiloClip fóliarögzítő rendszer: a technológia biztosítja a takarásra alkalmazott fóliarendszer biztonságos rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen a betárolt takarmányba csapadék. A SiloClip rendszer a Böck AG fejlesztése. A technológia lényege, hogy a silótámfalak mentén 3 méteres, egymásba illeszkedő műanyag rudakat helyezünk el.
A műanyag rudakat a silófal tetejére rögzített acélrugókkal rászorítják a fóliára.
A silózsákos rögzítés mintegy 50-60%-al olcsóbb, mint a pántoló szalagos megoldás. A hátránya a pántszalagos módszerrel szemben a nehéz fizikai munka többletében rejlik, mivel a homokkal töltött zsákok lényegesen nehezebbek a pántoló hevedereknél. A silókazal fogyásával a felesleges szalagok eltávolítása is lényegesen egyszerűbb, mint a silózsákok összegyűjtése. Célszerű megvásárolni a silózsákokat és a pántoló szalagokat is, mert így egész kazal esetén a pántoló szalagokat, kisebb telítettség mellett pedig a silózsákokat tudjuk használni.
Amennyiben további kérdései lennének a témával kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésére.
Karnóth Joris, Palkó István
