fbpx

A búza kétharmada étkezési minőségű

Írta: Szerkesztőség - 2010 szeptember 10.

Ne legyünk maximalisták a kenyérgabona tekintetében, de ne is becsüljük alá az idei termést – talán ez lenne a helyes állásfoglalás egy átlagos vagy picivel átlagos alatti termés tudomásulvételekor. Viszont semmiképpen sem kellene világgá kürtölni, hogy szörnyű a helyzet a magyar búza minőségével, annál is inkább, mert a nyugati, észak-nyugati országok közül többen kiegyeznének az ilyen minőségű kenyérgabonával.

A magyar termőhelyekre jellemző kontinentális éghajlat bizony produkál ilyen terméseredményeket is, amelyre évekre visszamenőleg is többször volt már példa. Korábban úgy tűnt, hogy szerencsére – de ma már tudjuk, hogy inkább sajnos – a malomipar jelentős része is külföldi tulajdonba került. Nem is lehet ugyanaz az érdekük, mint például a magyar termelőknek. Éppen ezért indulhat el minden évben a kommunikációs háború, amelyhez általában a napi sajtó és az elektronikus média is készségesen ad helyet. Hogy mi a hírérték, azt ők döntik el, így kerülhetnek időnként megtévesztő, szakmaiatlan és könnyen emészthetőnek ítélt információk a híradásokba. Zsargonnal szólva: alsó hangon feltehetnénk a kérdést, hogy mindig minden pékáru ugyanabból a maximálisan jó paraméterekkel rendelkező alapanyagból készül-e? Ugye nem akarja senki sem elhitetni a fogyasztókkal, hogy zavaros világunkban éppen a sütőiparnál és pékségekben van minden tökéletesen rendben. Ma sokkal inkább arra asszociál az ember, hogy valakiknek a búzavertikumban kevesebb nyereségre kell számítania, amit nagyon nem akar tudomásul venni. A termelői szféra ezt a lehetséges megoldást nem szokta gyakran igénybe venni, ezért kérdő tekintetekkel és gyakran értetlenül nézik a termelők az árak bonifikálását, az áru – legalábbis időleges – visszautasítását. A kisebb megtermett búzamennyiség azonban remélhetőleg hamarosan kényszerpályára állítja a ma még kényes hozzáállást tanúsító felvásárlókat…

Áremelkedés – világpiaci hatásra

A magyar gabonatermesztéssel, annak valós eredményével kapcsolatban ma hihetetlen energiák folynak el dezinformálásra. Olyan érzése lehet a tisztességes termelőknek, hogy a felvásárlók és kereskedők titkolják előlük a termés tényleges minőségét, és a termék piacra jutásának esélyeit sokkal rosszabbul prognosztizálják, mint ahogyan az valóban várható. Volt már ilyen évekkel ezelőtt is, amikor szinte világgá kürtöltük, hogy a magyar termés gyenge minőségű, fuzáriummal fertőzött, esésszáma alacsony és alkalmatlan kenyérsütésre. Ezt szajkózta a sajtó – általában persze nem a szaksajtó -, valakik érdekeinek megfelelően. A valakik persze nevesíthetők, de ez felesleges, hiszen a termelői szféra pontosan tudja, kikről van szó. A kérdés inkább az, hogy a magyar kenyérgabona körül miért kezdődik minden évben spekuláció, akkor is, ha sok terem, akkor is, ha kevés? A varázsszavak – mint esésszám vagy fuzárium – megadják az alaphangot, aztán elindul a lavina, a nyilatkozatháború, a dezinformáció, aminek célja következésképpen az ár alacsonyan tartása. A kenyérgabona pedig – vesztesekkel és nyertesekkel – gazdára talál, akármilyen rossznak is volt kikiáltva… Ebben a kötélhúzásban a világpiaci tendenciák hatása hozza meg a fordulatot, mert ha elindul az ár – ahogyan el is indult -, akkor nincs mit tenni, idehaza is emelni kell. így ismét megközelíti az 50.000 Ft/t-át az étkezési minőségű búza ára, ami a termelők-felvásárlók/ feldolgozók harcának frontját áthelyezi a feldolgozók-fogyasztók oldalára, s ez egy újabb végeláthatatlan küzdelemnek ígérkezik, mert a végtermék – a kenyér – árának emelkedésével járhat. Ezt elfogadtatni már politikai síkon is komoly feladat, még a sokat emlegetett piacgazdasági viszonyok között is…

Aratási összegzés

Július második felében a korábbinál szárazabb és melegebb időjárásnak köszönhetően felgyorsultak az aratási munkák, így legalább a természeti körülményekre nem lehetett panasz.

Az őszi búza közel 1 millió hektáros betakarítható területén megtörtént az aratás. A kedvezőtlen időjárás miatt a korábban becsültnél gyengébb, országosan 3,7 t/ha termésátlaggal így mintegy 3,5 millió tonnát takarítottak be a termelők, amely a tavalyi eredménynél mintegy 20%-kal alacsonyabb. Némi iróniával mondhatnánk, hogy a rendelkezésre álló jelentős mennyiségű szabad raktárkapacitás segítségével így a learatott áru probléma nélkül betárolható. De hiszen nem is ez a gond, sokkal inkább a piac, pontosabban a többi piaci résztvevő magatartása, amellyel állandóan fogást igyekeznek keresni a termelőkön.

Az eddigi vizsgálatok alapján a learatott búza 60-65%-a malmi minőségű, míg 35-40%-ot tesz ki a takarmányminőség. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egyes területeken eltérő mértékben előfordulhatnak gombafertőzések is, de a jelentős fertőzésről felröppent – vélhetően spekulációs szándékú – híreknek nincs alapjuk.

Tény, hogy az idei búzatermés a hazai élelmezési célú szükségletet bőven fedezi, sőt, a hazai felhasználáson felül jelentős mennyiségű gabonakivitelre is számítunk.

Hívatlan gabonapiaci szereplők

A hazai gabonapiaci árak a nemzetközi tendenciáknak megfelelően július második felétől jelentősen emelkednek; az elmúlt hetekben a búza és árpa jegyzései 20% körüli mértékben nőttek. A búza áremelkedése piaci információk szerint egyre több vállalkozás figyelmét keltheti fel. Ágazaton kívüli szereplők közül több is akad, aki arra készül, hogy készleteket vásároljon fel, majd azt magasabb áron értékesítse. Nem egyedi próbálkozás ez, hiszen minden várható hiányjelenség vagy annak feltételezése kiváltja ezt a reakciót a tőkével rendelkező vagy tőkére akár banki úton szert tevő spekulánsokból.

Mindez valós probléma, de bankja válogatja, hogy ki kinek és milyen feltételekkel hitelez. Egyes pénzintézetek elutasítják ezt a próbálkozást, mások lazábban kezelik. Általában és elsősorban olyan nagyobb cégeket finanszíroznak ebben az ágazatban, amelyek több éve működnek a piacon, komoly tapasztalatokkal bíró szakmai vezetésük van, és tevékenységük megfelelően diverzifikált. így például jellemző, hogy egy-egy ügyfelük amellett, hogy nagyobb területeken növénytermesztést folytat, integrátorként is működik, valamint vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek és termények kereskedelmével is foglalkozik.

Sokkal jellemzőbb a régi partnerek „támogatása” – akiket szintén minősítenek -, s akik közraktárban elhelyezett gabonájuk értékének 75-80%-ára kaphatnak finanszírozást. Más bankok, kialakított limitek alapján, a közraktárjegyen szereplő érték 70-80%-ának megfelelő hitelt nyújtanak ügyfeleiknek, a közraktárjegy óvadékba helyezése mellett. Az egyik legnagyobb bank pedig a közraktári hiteligénnyel rendelkező ügyfeleket és a felajánlott árukészletet érintően végez vizsgálatot, és ennek alapján dönt a kockázatvállalás lehetséges mértékéről.

Egyre több a finanszírozó

A mezőgazdaság köztudottan nem volt kedvenc finanszírozási szakterület a bankok körében. A túlzott kockázati besorolás vagy csak a mezőgazdasági finanszírozás kockázatainak rossz felmérése okozhatja az idegenkedést. A válság nyomán kialakult helyzetben azonban, úgy tűnik, egyre kevésbé válogathatják meg a bankok a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges partneri kört. Az ipari ágazatok stagnálása, az ott tapasztalható kockázatok növekedése, a ciklikusan és folyamatosan működő-termelő mezőgazdaság felé irányította a figyelmet. Mivel a termelőknél hiányoznak a források, finanszírozásért a feldolgozóipar, illetve a kereskedők fordulhatnak hozzájuk eséllyel. Ennek megfelelően igyekeznek rábeszélni például a malmokat, hogy vásároljanak gabonakészleteket, és azt helyezzék közraktárba.

Az egyik legnagyobb hazai bank 30-40% feletti árbevétel-kiesést elszenvedett ügyfelei megsegítésére olyan, állami kezességgel biztosított hitelkonstrukció létrehozását tartaná indokoltnak, amelynél a kockázatok nagyobb részét az állam vállalná át. Egy ilyen hitelből lehetne finanszírozni az ügyfelek esedékes állami és pénzpiaci adósságszolgálati kötelezettségeit is. Elsősorban azoknál az ügyfeleknél várhatók komoly pénzügyi problémák, akik súlyos árvíz-, belvíz- vagy jégkárt szenvedtek; a bank becslése szerint az agrárszektorban ezen ügyfelek aránya 10-15% lehet.

A kenyérgabona kereskedelmi forgalmának finanszírozása azonban mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Most, amikor az időjárás miatt egyes tételek minősége nem felel meg a követelményeknek, nagyobb figyelmet kell fordítani a finanszírozási részletekre is, hiszen az emberi fogyasztásra alkalmatlan búza malmokba sem kerülhet. Emiatt a bankoknak is folyamatosan és fokozottan kontrollálniuk kell az áru minőségét.

Stabil gabonatermésben bízik az EU-bizottság

A szélsőséges időjárás – egyfelől a kiterjedt tavaszi esőzések és áradások, másfelől a kelet- és dél-európai aszály – ellenére az Európai Bizottság továbbra is megfelelő gabonatermést vár az EU-ban, amely az elmúlt öt év átlagához hasonlóan alakul. Az uniós előrejelzés szerint hektáronként átlag 5,1 tonna gabonát takarítanak be, s ez öt százalékkal több az utolsó öt év átlagánál, és 0,7 százalékkal több a tavalyinál. Ez arra utal, hogy nem minden ország volt az időjárás miatt annyira érintett, mint Magyarország.

Tavaly mintegy 285 millió tonna gabonát takarítottak be az Európai Unióban, a 2008. évi 310,19 millió tonna után. A bizottság konkrét előrejelzést nem közölt az idei gabonaterméssel kapcsolatban, és az egyes gabonaféléknél mutatkozó esetleges terméskiesés árakra gyakorolt hatásáról sem kívánt nyilatkozni. Magyarország a gabonaövezeti pozícióját az idei évben mindenesetre nem tudja érvényesíteni, jóllehet kenyérgabonából vannak átmenő készletei. Az idei termésszint és főleg a megszokottól eltérő minőség erősen korlátoz bennünket abban, hogy a korábbi export mennyiségét megismételjük. Egymillió tonna azonban így is alkalmas lehet a külföldi partnerek igényeinek kielégítésére, hiszen vannak, akik ragaszkodnak a magyar – különösen a javító – minőséghez.

NZ.