Barát, aki megvéd bennünket

Címke: ,
Kategória: Háziállat

A kutyák jelentős része – testmérettől függetlenül – házőrzőnek tekint hető, jóllehet, ezt a képességet illetően egyes egyedek “jobban el vannak eresztve”, mint a többiek.

A kutya, származását tekintve, egyetlen ősre, a farkasra vezethető vissza, ennek ellenére alkati sajátosságaik tekintetében akár teljesen is különbözhetnek egymástól. Következésképpen, ahogy az egyed külleme nagyot változott részben az esztétikai, részben pedig a hasznossági kritériumok kielégítése végett, úgy pszichikai szempontból is módosult, az emberi önkény és a mindenkori környezet hatása révén.

A fajtatiszta és a keverékkutyák jelentős része alkalmas őrző-védő feladatok ellátására. Amennyiben az eb megkapja akár a legcsekélyebb (ám helyénvaló) jelzést, az nyomban, szinte automatikusan kiváltja belőle az ősi védő reflexet. Amikor egy leendő gazda megfelelő házőrzőt akar magának vásárolni, főként egyéni ízlésből, esetleg a házbeli körülményekből indul ki, ezek alapján dönt. Mindamellett az „őrzőkutya” olyan legyen, amely viselkedésével (ugatás, ijesztő magatartásformák) megakadályozza, hogy bárki is behatolhasson a rábízott territóriumba.

Az őrző-védő típuson belül vannak olyan ebek:

– amelyek beérik azzal, hogy a kertajtó közelében ugatnak – ezek valamiféle figyelmeztető szerepet játszanak;

– aztán olyanok, amelyek elmennek a territórium határáig (például a kerítésig), s szembeszállnak a gyanús egyénnel;

– végül olyanok, amelyek jókora ugatás közepette hevesen nekitámadnak a „területsértőnek”, és igyekeznek megharapni.

A territoriális ösztön

Az őrzési ösztön fajtától függően 6-15 hónapos korban jelentkezik a kutyánál. E késztetés jelentkezése meghatározó, döntő esemény a fiatal kan életében, amely ekkor kezdi megjelölni territóriumát, valamint a szuka számára, amely ekkortájban éli át az első tüzelések titokzatos, furcsa élményét. A területbirtoklási ösztön intenzitása fajtától, nemtől (a kanoknál a hormonháztartás következtében erősebb), va-

lamint egyedtől függően is változik, bár minden kutyában megtalálható.

Felvetődhet a kérdés, hogy mi is a helyzet az úgynevezett „semleges zónával”? Nos, a külterületet jelentő városi vagy falusi utcák, sétányok, parkok ösvényei – a gazda kíséretében – a háziasított eb számára valami olyasmit jelenthet, mint a vadkutyának a vadászterület. Ebben az esetben, ilyen körülmények közt agresszivitásról azonban szó sem lehet, így a kedvencünkkel a legsűrűbb tömegben is gondtalanul sétálhatunk.

Ami a tényleges „őrzési körletet” illeti, itt ezen elsősorban a kertet érthetjük, ám ez lehet akár egy gépkocsi belseje vagy egy lakás is, tehát mindazok a helyek, ahol ösztöne ugatásra készteti a kutyát, hogy figyelmeztesse, illetve segítségül hívja a „falkavezért” vagy a család egy másik, rangsorban felülálló tagját. Minél kisebb a territórium, annál erősebb a kutya őrző ösztöne, emellett mennél közelebb van a terület közepéhez, annál magabiztosabb, annál erősebbnek érzi magát.

Egy mindennapi szituációban -mondjuk, amikor idegen érkezik a házhoz – a kutya ugatni kezd. Ha a gazdája jön, ajtót nyit, s megparancsolja az ebnek, hogy hallgasson, akkor engedelmeskedik, elvégre a „főnök” már intézkedik, átvállalta a területvédelem feladatát. A kutya azonban tovább ugat, ha a gazda nem jön, és ilyenkor megakadályozza, hogy a látogató belépjen.

Kép

A környezet hatása

A kölykök életében a társas kapcsolatok kialakításának ideje viszonylag rövid periódusra (2-től 13 hetes korig) korlátozódik, mégpedig „visszafordíthatatlan módon”. A kiskutyának ez alatt az időszak alatt különböző idegen emberekkel, felnőttekkel és gyerekekkel kell találkoznia, hogy ezzel kapcsolatban normális magatartásforma alakuljon ki benne. Ha a fiatal egyed korán (2-3 hónapos korában) távozik a tenyészetből anélkül, hogy a tenyésztőn kívül más emberrel lettek volna kapcsolatai, s a kennelben csak más kutyák társaságában élt, felnőtt korában kiválóan meglesz majd a többi kutyával, az emberekkel szemben viszont félénk marad. Az anyakutya fontos szerepet játszik: ő mutat példát. Amennyiben a szuka félénk, s félelemből még önvédelmi célzattal akár harap is, úgy ki kell zárni a tenyésztésből.

Vérmérséklet…

Az eseményekre való reagálás, a történések megértése és megítélése tulajdonképpen vérmérséklet kérdése: még az egy álombeli kölykök is teljesen különbözhetnek egymástól temperamentum tekintetében. Valójában a fiatalkori karakterfejlődés idején, úgy hat hónapos korig állandó interakció, kölcsönhatás áll fenn az öröklött tulajdonságok és a környezet között. Az egyes kutyákat az eseményekre adott válaszreakciójuk alapján három kategóriába sorolhatjuk:

– Vannak igen aktív, mozgékony ebek, ezek igen lobbanékonyan reagálnak szokatlan vagy fenyegetőnek látszó dolgokra, jelenségekre.

– Akadnak passzív egyedek; ezek visszafogottak reakcióikban, s inkább gátlásosság, sőt menekülés jellemzi őket, mintsem bátor helytállás.

– Végül létezik egy „köztes” kategória; az ide tartozó példányokat egyszerre jellemzik az aktív és a pasz-szív vonások, a mindenkori szituációktól függően. Gyakran kiszámíthatatlanok, s meglehetősen váratlan módon reagálnak. Általában nehezen képezhetők ki őrzési feladatokra.

Kép

…és nevelés kérdése!

Köztudott, hogy a kiskutya közvetlenül világrajövetele után a tenyésztőtől kapja az első benyomásokat, tapasztalatokat, itt kezdődik karakterének kialakulása. Ez később a gazda nevelésén keresztül folytatódik, s ebből a szempontból nagy hatással vannak rá a „modellek”, tehát azok a „példaképek”, amelyek körülveszik. A fiatal egyed, ha felnőtt kutyákkal él együtt, utánozni fogja magatartásukat, viselkedésformáikat, s kis idő elmúltával az ember már könnyűszerrel kihasználhatja a „falkaeffektust” az őrző-védő tulajdonságok megerősítésére.

Hogyan válthatjuk ki az őrzési mechanizmust? Amikor a fiatal kutya első ízben pillantja meg – mondjuk – a postást, kíváncsian, s játékosan fenyegető, visszafogott morgások kíséretében közeledik hozzá. A levelek kézbesítője erre (miután a módszert előzőleg megbeszélték a gazdával) elinal, elmenekül. A lecke ezek után mindennap folytatódik, s a kiskutya egyre magabiztosabbá válik, attól függően, hogy ily módon menekülésre késztetheti-e majd a territóriuma határát átlépő egyéneket. A kutyakiképző iskolákon többnyire ezt a módszert alkalmazzák, hogy kiváltsák és fejlesszék az ebek őrző-védő ösztönét. Ha aztán a kutya azt látja, hogy a postás békésen betér egy pohár italra, és barátságosan cseveg a ház urával, a következő alkalommal már barátnak tekinti, és örül, ha meglátja.

Hogyan neveljük az alapfokú engedelmességre? Minden nevelés, kiképzés célja az, hogy „önfeledten reagálóvá” tegyük a kutyánkat, azaz olyan egyedre tegyünk szert, amely készségesen dolgozik, biztonságban érzi magát velünk, és élvezi a munkát! Fontos az, hogy minden egyes kiképzési gyakorlatot elégedett ebbel kezdjük el. Ha a kutyánk félénken vagy bizalmatlanul reagált a parancsainkra, a helytelen nevelési gyakorlatok ezeket tovább fokozhatják. A félénk beállítottság megelőzhető azzal, hogy bőségesen beiktatunk dicséretet, jutalmat és játékot a nevelési gyakorlatokba, továbbá, hogy a szükséges minimumra korlátozzuk a büntetések időtartamát és számát.

Amikor a kölyök hozzánk kerül, attól a pillanattól kezdve törekedjünk a jó kapcsolat kialakítására! Nem elég, ha azon buzgólkodunk, hogy megértsen minket, ne várjuk el utasításaink azonnali és maradéktalan teljesítését, a megfelelő kapcsolat kialakításának ugyanis van egy másik alapvető feltétele: mi is igyekezzünk megérteni őt. A kiskutya vonzódik hozzánk, ahol mindig biztonságban érzi magát. Viselkedése összhangban áll ténykedéseinkkel. Alkalomadtán úgy tesz, mintha nem hallaná hívásunkat, de valójában nagyon rokonszenvez velünk, és igen-igen fogékony a szeretetünkre, de a durvaságunkra is! A simogatás nagy kincs számára, erről soha ne feledkezzünk meg, ha engedelmeskedik.

A bizalmatlanság kifejlődésének megakadályozása érdekében ügyeljünk arra, hogy ténylegesen helyes kiképzési módszereket alkalmazzunk, és ne használjunk tévedésből büntetést. A legjobb módszer az, ha kiküszöböljük a különbséget a játék és a munka között. Vegyítsük össze a kettőt, hogy a munka játékot jelentsen. Egy parancs teljesítése legyen éppen annyira játék, mint a labda kergetése! Sőt, elégedett hangulatban fejezzünk be minden kiképzési gyakorlatot, soha ne hagyjuk a kutyát félénk vagy morcos hangulatban!

Dr. Szinák János





Több mint kutya

Dr. Szinák János és Dr. Zsolnay Miklós Több mint kutya című könyve minden kutyát kedvelő ember számára olyan bedekker, mely megismerteti mindazzal a kinológiai tudással, amellyel érdemes tisztában lenni. Bárki, akinek kutyája van, annak nem kell értékes fajtatiszta kutyának lennie, csupáncsak legyen hűséges, ragaszkodó és éber!

Ez a tudományos ismeretterjesztő mű a kutyát ismerőnek is nyújthat ösztönzést, a laikusnak pedig összefoglaló felvilágosítással szolgál kedvencünk lényéről, értékéről, és mindenekelőtt rávezeti a helyes útra a kiválasztás, a felnevelés, és az okítás terén.

A kutya a leghűségesebb társunk, akiért felelősséggel tartozunk, de nem ember! Nem több és nem kevesebb: kutya, aki előbb-utóbb a család tagjává válik. Ahhoz azonban, hogy megismerjük igazi lényét, előítélet-mentesen kell foglalkoznunk származásával, testének felépítésével, élettanával, küllembírálatával, viselkedésével, tenyésztésével, örökléstanával, szaporodásbiológiájával, tartásával, táplálkozásával annak érdekében, hogy életfolyamatait megérthessük, és az így szerzett ismeretanyagot tartási, tenyésztési törekvéseink alapjaként kamatoztassuk.

Több mint kutya c. könyv itt megrendelhető!



Ez a cikk a MezőHír 2010/07 - júliusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-6B

-=oOo=-