Talajmegújító mezőgazdaság – hogyan érdemes elkezdeni?

Az általam talajmegújító mezőgazdaságnak elkeresztelt technológiai keretrendszer előzményei a nyolcvanas évekre tekintenek vissza az Egyesült Államokban.

Robert Rodale és John Madden írta le először 1983-84-ben a Regenerative Agriculture fogalmát, amely egy biogazdálkodáson túlmutató, direktvetéssel dolgozó, a környezettel együttműködő, sokoldalú mezőgazdaságot vizionált.

Ez is egy válaszkeresésként indult, hogy az intenzív mezőgazdaság jól ismert környezet és talajkárosítását ellensúlyozni lehessen egy fenntarthatóbb, környezettel együttműködőbb rendszerrel.

1. kép. 1966-ban már direktvetéssel termelték a szóját, és hasznos rovarokról értekeztek a mezőgazdasági lapokban

Miért is érdemes belevágni a talajmegújító technológiába? Egyrészt az elérhető alacsonyabb termelési költség, üzemanyag-megtakarítás, kevesebb munkaerő- és gépigény mind a nagyobb haszon elérését szolgálja. A másodlagos előnyök, mint a magasabb humusztartalom, környezetvédelem még nem forintosítottak, de a 2021-től kezdődő új támogatási ciklusba várhatóan több ilyen elemet fognak beépíteni.

A talajmegújítás egy összetett folyamat, ugyanúgy épül a legfrissebb tudományos eredményekre, mint az évtizedes tapasztalatokra és megfigyelésekre. A gyakorlatban azonban néhány év alatt megtanulhatóak az alapszabályok, és a már sikeres talajmegújítók tapasztalatait alkalmazva kicsi az esély hibázásra.

A külföldi tapasztalatok alapján igen egyszerű átállási folyamatot képzelnek el a legtöbben. A paraszt eldobja az ekét, vesz egy direktvető gépet és onnantól minden csak szép és jó lesz. Valóban, vannak ilyen példák, sőt, világszerte több mint 160 millió hektáron javarészt ezt a stratégiát is követték, akik átálltak notillre, azonban egy ilyen drasztikus lépés általában 2-3 évig jelentősen alacsonyabb hozamokat jelenthet.

A Regenerative Agriculture körökben az egyik leghíresebb paraszt, Gabe Brown például szintén azonnali direktvetéssel kezdte. Miután négy egymást követő évben vesztette el a termését jégverés és aszály miatt, 1993-ban egyetlen túlélési stratégiaként eldobta az ekét, eladott minden vasat a monokultúrás, tavaszi gabonákra épülő gazdaságából, és vett egy 5 méteres direktvetőgépet 2000 hektárra.

Tegye fel mindenki a kérdést magának, vajon életben maradna a hitelekkel terhelt, állattartó gazdasága ilyen körülmények között?

Ettől fogva Gabe többé semmiféle talajmunkát nem végzett, de az életben maradásért elindította a legalacsonyabb költségvetésű, változatos vetésforgót, az összetett takarónövénykeverékeket és a legeltetést a termőföldeken. A talaja igen jól reagált a változásra, 2007-ben már semmilyen tápanyag kijuttatására nem volt szükség, mégis a megyei átlagnál magasabb hozamokkal termel azóta is. 1993-ban a talaja humusztartalma 1,7% körül volt, ami mostanra 6-7%-ra gyarapodott, de van olyan táblája is, ahol 11%-ot is eléri már.


1. ábra. Gabe Brown jelentősen emelte talaja szervesszén-tartalmát

Nincsenek különleges adottságú talajai, olyan homokos és agyagos vályogok, elég sok szikfolttal, amelyek Magyarországon is jelentős területeken jellemzőek. A klímája sem különlegesen jóindulatú, májusban még fagyok lehetnek nála, de már szeptemberben is fagyhat, nyáron 300C feletti hőmérsékletek jellemzőek, miközben télen-400C-ok is vannak rendszeresen. Csapadéka átlagosan 380 mm, de előfordulnak 250 mm-es évek is. Ezek az adottságok szerintem gyengébbek, mint a magyar körülmények – mégis sikerre vitte a talajmegújítást nehezített körülmények között is.

Tapasztalataink szerint az átmenet nélküli no-till átállás csak a mezőségi talajokon gazdaságos, a legtöbb szerkezetét és termékenységét vesztett földön azonban egy néhány éves, forgatás nélküli átállási szakasz kisebb kockázattal jár.

A talajmegújítás fogalma egyértelmű célként tűzi ki, hogy jobb minőségű talajt hozzunk létre, mint amivel jelenleg dolgozunk. A jobb talaj könnyebben befogadja a leeső csapadékot és tovább is tárolja. A nedvességtárolásban a humusztartalomnak is nagy szerepe van, talajszerkezettől függően 1% humusztartalom hektáronkénti 170 000-280 000 liter víztartó képesség jelent, amely mellett magasabb kationcsere-kapacitást biztosít, ezért elérhetőbbek lesznek a tápanyagok, csökken a kimosódás. A javuló talajban csökken a tömörödési és repedési hajlam, mivel a gyarapodó talajélet rugalmas aggregátokat képez.

Az egyik fontos hazai tapasztalat az volt, hogy a pozitív változások nem biztos, hogy mindenhol maguktól elindulnak. Van olyan gazdaság, ahol 6 év alatt megduplázódott a humusztartalom a forgatás nélküli művelés és takarónövények hatására, de máshol 10 éve nem járt eke a földben, nincs különleges tápelemhiány vagy talajhiba, mégsem mozdult el a humusztartalma az 1,4%-ról.

A humusztartalmat tartjuk pedig a legfontosabb értékmérőnek, mert a talajban tárolt szerves szén nélkül nem beszélhetünk talajéletről. A labilis szén a legfontosabb valuta a talajélet számára, s a talaj táplálékhálója nélkül nem számíthatunk a talaj javulására sem.

A szerves szén pedig nem a beszántott trágyából keletkezik – ezt személyes tapasztalatokon kívül Carmen Emmel 2018-ban publikált tanulmánya is bizonyítja, amely a svájci FluxNet talajszén egyensúlyát vizsgáló 13 év tartamkísérletét foglalja össze.

A humusztartalom növekedése elsősorban a táplálékháló összetételétől függ, és a talajban a gyökértömegből és gyökérváladékokból felhalmozódó szerves szénből keletkezik. Dr. ChristineJones a folyékony szén útvonallal alapozta meg a növényekre épülő humuszképződés elméletét, a humuszképződéshez szükséges megfelelő mikrobiális összetétel alapját Cynthia Kallenbach és Dr. David Johnson, a gyökérváladékok és gyökértömeg szerepét pedig Noah Sokol munkái igazolják.

Tehát a talaj javításához a kémiai kiegyensúlyozás, mint a kalcium pótlása, a fizikai változások, mint a talajbolygatás csökkentése mellett egyértelműnek tűnik, hogy a megfelelő mikrobiális közösség is szükséges, amelyet az egy időben növekvő, változatos növényi kultúrák táplálnak.

Ha egy összetevő is hiányzik ezekből, nem számíthatunk jelentős változásra. Ezért a talajmegújítást képzeljük el úgy, mint egy háromlábú széket, amelynek ha egy lába kiesik, felborul a szék. Ez a javítás feltétlenül szükségesnek tűnik, mert az elmúlt 50 év intenzív mezőgazdasága minden talajtípuson csak rombolta a szerkezetet, termékenységet, talajéletet, humusztartalmat, ezért legtöbb táblán csak segíteni tudunk. A változáshoz azonban először is adatokra van szükség, amihez képest szeretnénk jobb állapotot elérni.


1. táblázat. Gabe Brown talajának tápanyagkészlete. 2007 óta semmilyen tápanyag-kijuttatás nem történt. Tesztelte Dr. Rick Haney, USDA ARS, Temple, TexasMegjegyzés: Gabe Brown gazdaságának talajvizsgálati eredményeit az alsó sor számai mutatják, aki rendelkezésre bocsátotta a 2007. évi eredményeit is: N – 10 lbs a felső 24 inchben: P (Olsen teszt alapján) – 6 ppm; K – 303 ppm. Gabe állítása szerint nem használt semmiféle műtrágyát a családi gazdaságában 2007 óta. A ppm-értékek a Graze magazine átváltásai (Gene Schriefer az University of Wisconsin-Extension segítségével) a talajvizsgálatban felsorolt eredeti lbs. értékekből. A táblázat a Graze magazin 2017. januári számában jelent meg, https://www.grazeonline.com/canweregeneratesoils

A bővített talajvizsgálat megléte ezért az első lépés – a talajéletről, biológiai tápanyagkészletről semmit nem árul el, de legalább látni lehet azonnal, milyen tápanyag ellátottságra számítsunk. A mért adatok természetesen év közben változhatnak, elsősorban a nitrogén mennyisége változik számottevően időjárástól és évszaktól függően, de a mért adatok és a kultúrák szemrevételezése után már jobban pontosíthatóak az igények. A talajvizsgálat eredménye után a második lépés, a takarónövények kiválasztásánál is fontos. Például a savanyú talajt kedvelő növények, mint a csillagfürt, nem kötnek elegendő nitrogént a semlegeshez közeli vagy épp lúgos talajokon – oda kell figyelni a takarónövények optimális környezeti igényeire.

A változatos takarónövények elengedhetetlenül fontosak, ha talajt szeretnénk javítani, ezért érdemes megtanulni alkalmazásukat.

A humusztartalmat tartjuk a legfontosabb értékmérőnek, mert a talajban tárolt szervesszén nélkül nem beszélhetünk talajéletről

A jól ismert mustár-olajretek zöldtrágya páros és hasonló keresztesvirágúakban gazdag keverék például egyértelmű veszteséget jelent, ezért semmilyen körülmények között nem javaslom használatát. Kiválóan szaporítja a kártevőket, különösen mióta növényvédőszer-tilalom vonatkozik a „zöldítésre”, őszi zúzásával és bedolgozásával csak a gázolajat és gépidőt pocsékolja mindenki, hiszen egy 70% körüli nedvességtartalmú, alacsony széntartalmú növényt masszíroz a földbe. Korai vetéssel gyorsan felmagzanak a keresztesvirágúak, így a vetés, mint a vetőmag költsége is kidobott pénz, talajjavítást pedig végképp ne várjunk ettől az akciótól.

Azonban a vetésforgóhoz és a tábla adottságaihoz illesztett takarónövények, amelyek csak tavasszal kerülnek terminálásra már képesek több hasznot hajtani.


2. kép. A bal oldali szója mulcsba lett direktvetve. A jobb oldali szója szántott földbe – elfújta a szél


3. kép. Kukorica előtt a pillangósokban gazdag takarónövény-keverék akár 200 kg/ha nitrogént is képes megkötni


4. kép. Facélia és perzsahere gyökérzete – ilyet nem tudnak a keresztesvirágúak

A bevált átállási folyamat a gabona aratása és a tavaszi kapásnövény közé beiktatott takarónövény-keverékkel kezdődik. Az aratás után elvégezzük a sekély tarlóhántást, ha az eketalp miatt szükséges lazítás, azt is ekkor végezzük el, majd augusztus első két hetében elvetünk egy jól összeállított keveréket általában 30 kg nitrogén hatóanyaggal. A tápanyagra az alacsonyabb nyári mineralizáció miatt van szükség, hogy a növények megfelelő biomasszát tudjanak hozni a stresszes időszakban. Kezdésnek a kombájn mögötti vetést nem javaslom, mert bár közvetlenül az aratás után van egy aránylag sikeres 2-3 napos vetési időszak a maradék nedvességet kihasználva, a gyommag bank azonban még jelentős mennyiségű gyom csírázását teszi lehetővé, amely miatt kudarcot vallhat a takarónövény. Kombájn mögött csak a gyommagbank forgatás nélküli műveléssel kiürítése után vessünk, ez már a 4-5 évtől megvalósítható.

A legfontosabb takarónövény tervezési alapelv, hogy nincs biztos recept. Minden évjárat és talaj más, ezért adatok alapján állítjuk össze táblaszinten a keverékeket.

Mindenkinek először meg kell határoznia, milyen problémákkal szembesül az adott táblában.

Kevés a nitrogén? Erős a gyomosodás? Tömörödött és rossz vízgazdálkodású a talaj? Alacsony a humusztartalom? A keverékekbe azokat a növényeket válogatjuk, amelyek képesek a problémákon segíteni.

Ugyanaz a keverék azonban elvetve több táblába, akár táblánként más arcát mutathatja, hogy mely növények dominálnak benne. Ezért fontos legalább 6-8 növényből álló keverék alkalmazása, hogy a kívánt szolgáltatások mindenképp megvalósulhassanak, másrészt Dr. Christine Jones kutatásai alapján legalább ennyi növényi változatosság szükséges, hogy a talajban található baktériumfajok lokális küszöbdenzitásának elérésehez szükséges közelséget biztosítsák, és utána megindulhasson szinkronizált együttműködés. A quorum sensing segíti a génkifejeződést is a baktériumok populációsűrűségéhez igazítva, és ehhez bizony nélkülözhetetlen a változatos és sűrű gyökérzet, a sokféle gyökérváladék biztosításával. A növények immunrendszere pedig akkor lesz erősebb, ha már készen kapják a talajéletből a tápanyagokat, az ionok helyett a mikrobák metabolitjait, ezzel rengeteg energiát spórolnak fejlődésük során.

Ha azonban betartjuk az alábbi alapvető szabályokat, sikeresen indulhatunk, ha az időjárás is kegyes hozzánk.

  • Ne a takarónövény vetőmagon spóroljunk – a vasak helyett a jól összeállított keverékek tudnak a legtöbbet segíteni talajunk biológiai, kémiai és fizikai javításában.

  • Már takarónövény vetésekor tudjuk, hogyan vetjük el a főnövényt tavasszal – lehetőleg kifagyó növényeket válasszunk kezdőként, és mindig legyen B tervünk.

  • Legkésőbb szeptember 15-ig legyenek talajban a kifagyó takarónövények – utána már nem termelnek elég biomasszát.

  • A vetésforgóhoz illesztett keveréket használjunk – figyeljünk oda a következő főnövény igényeire.

  • Ne erőltessük a kombájn mögötti vetést – jelentős gyomosodásra lehet számítani az első években.

  • Felejtsük el a 60 napos keverékeket kezdőként – átlagos földeken az aratás és az őszi vetés közé beerőszakolt takarónövény jelentős nedvesség- és tápanyagveszteséget jelent, ami meghiúsíthatja a főnövény kelését is.

  • Ne az árvakeléssel takarónövényezzünk – növényvédelmi problémákat szaporíthatunk vele.

  • Mindenképp legalább 6-8 növényfajt használjunk – kevesebb nem segít a talaj életre keltésében.

Következő cikkünkben a takarónövények szolgáltatásairól és keverékek tervezéséről tudhatunk meg többet.

SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA 36202484343 • WWW.TALAJREFORM.HU

Ezeket olvasta már?

A paprika talajigénye és sótűrő képessége
A paprika esetében a szakirodalom kiemeli a növény a talajjal szemben támasztott magas és speciális követelményeit.
Legyen (táp)elemében a talajod!
A 2019-es Talajegészség Konferenciát 2 nap farmlátogatás és egy egész napos mesterkurzus egészíti ki.
Vajon férfi-e az, aki nem teszi jobbá a világot?
Megalakult az AgroFIELD Termelői Club, négy termelővel és egy négyhelyszínes no-till+1 kísérlettel.
A repcetermesztés kritikus elemeinek vizsgálata
Az őszi káposztarepce vetésterületével (kb. 250-300 000 hektár) meghatározó növénnyé vált a vetésszerkezetben.