Ésszerű reform kell az uniós agrárpolitikában (első rész)

Borítókép
Az uniós agrárpolitika öt nagy reformja után, az aktuális válaszok megtalálása érdekében újabb változtatásokra van szükség.

Az Európai Unió legelső és legnagyobb közös politikája, a közös agrárpolitika 1962-es megalakulása óta eddig öt komolyabb módosításon és kiigazításon esett át. Például az 1992-ben elindított MacSharry reform korlátokat vezetett be a növekvő termelés megfékezésére, az állami intervencióra, a 2003-as változtatás a támogatásokat szinte teljesen elválasztotta a termeléstől, míg 2013-ban bevezették a zöldítés feltételrendszerét.

Az uniós agrárpolitika jelenleg is komoly kihívásokkal szembesül, mint az élelmezésbiztonság szavatolása nem csak az EU, de a világ számára is, a globális piacok és az árak ingadozásainak kezelése, a vidéki területek fejlődésének fenntartása unió-szerte, a természeti erőforrások fenntarthatóbb módon történő felhasználása és hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez. E kihívásokra történő megfelelő reagálás érdekében, de az egyszerűsítés alapelvének biztosítása mellett, megfontolt döntésre van szükség. A tét nagy, hiszen több mint 500 millió európai polgár élelmezése, 137 milliárd eurónyi agrárexport (Eurostat, 2018. év), 12 millió gazda jövője és 44 millió munkahely sorsa múlik ezen a reformon. Ki kell állni a KAP uniós költségvetése megtartásáért, amely ma az uniós büdzsé 38%-át teszi ki, de az EU össz-GDP-jét tekintve a kiadások mindössze 1%-át jelenti. A britek közelgő – nem tudni, mikorra megvalósuló –kilépése 2018-as árakon számolva kb. 5-6%-nyi lyukat üt majd az unió jövőbeni hétéves költségvetésén. Továbbá, egyre többen adtak-adnak hangot a földművelési és állattartási követelmények szigorítása, a nagyüzemi növénytermesztés és belterjes állattartás uniós támogatásokból történő kizárása, valamint a támogatásoknak a nagyobbaktól a kisebb gazdaságok felé történő átirányítása iránt.

Ki kell állni a KAP uniós költségvetése megtartásáért, amely ma  az uniós büdzsé 38%-át teszi ki

 

Az Európai Bizottság 2018 májusában a jövőbeni hétéves költségvetésre, míg június elején az új uniós agrárpolitikára kiadta a hivatalos javaslatait. Az ír agrárbiztos, Phil Hogan erőteljesen szorgalmazta mind a költségvetési tárgyalások, mind az agrárreform-álláspontok még a közelgő európai parlamenti választások előtti lezárását, hogy az új agrárrendtartási rendszer már 2021-től hatályba léphessen, s ne kelljen átmeneti időszakot beiktatni (a 2013-as reformot követően 1 éves átmeneti időszakra volt szükség). Különösen az Európai Parlament Agrárbizottságára, valamint a saját parlamenti frakciójára, az európai néppárti képviselőcsoportra helyezett politikai és diplomáciai nyomást. Az Agrárbizottság azonban még február végén, kétharmad-egyharmad arányban úgy döntött, hogy a minőségi munkához szükséges kellő idő biztosítása érdekében áprilisban, az utolsó három ülésén szavaz majd az agrárreformhoz adott parlamenti jelentésről, így a plenáris ülésen meghozandó döntés a következő Európai Parlament idejére tolódik át.


Forrás: Farm Europe intézet – 2018. május. Az Európai Bizottság uniós agrárköltségvetésre vonatkozó javaslatának becsült hatása a mezőgazdasági jövedelmek átlagos alakulására az EU-ban

A végső bizottsági javaslatot mindannyian ismerjük. Mind a költségvetési indítvány, mind az új teljesítési modellt leíró részletes szabályrendszer megdöbbentette az EP Agrárbizottságának a képviselőit.

Először is, a belga Bruegel Intézet számításai szerint az Európai Bizottság javaslata – melyet mind folyó áron, mind 2018-as áron kiszámolt; mi a kézzelfoghatóbb 2018-as árakat használjuk –mintegy 15%-kal rövidítené meg az uniós agrárköltségvetést. A brit kilépés csak 5-6%-os vágást indokolna minden uniós politikánál, de a brüsszeli vezetés emellett más célokra, az új menedékjogi és az új migrációs pénzalap feltöltésére, valamint az unió külpolitikai tevékenységének a szélesebb körű finanszírozására jelentős forrásokat vonna el a két hagyományos uniós politikától, az agrárpolitikától és a kohéziótól. A Bruegel Intézet 13%-os csökkenést jelez a közvetlen támogatásoknál, s horribilis, 23%os vágást a vidékfejlesztésnél. Emellett a már jelentősen csökkentett agrárbüdzsé tagállamok közötti kiegyenlítése céljából a Bizottság a lemaradó országok gazdáinak területalapú kifizetését 50%-kal közelítené az uniós átlaghoz (ún. külső konvergencia), de ezt nemcsak az EU átlaga feletti kifizetésekkel rendelkező tagállamoktól, hanem a 90% és az átlag között elhelyezkedő tagállamoktól – ilyen például Franciaország, Ausztria, Írország, de hazánk is – is elvenné, méghozzá ugyanolyan (3,9%-os) mértékben. Ezt a javaslatot egyszerűen nem lehet korrektnek nevezni. Ami a magyar szeletet illeti, az Agrárgazdasági Kutatóintézet 2018-as árakon történő számításai szerint a közvetlen támogatásoknál az uniós források 16,4%-át, míg a vidékfejlesztési pillérben több mint a negyedét, 26,61%-át veszítené el. Amennyiben ez a bizottsági javaslat valósulna meg, az egy komoly csökkenést jelentene a magyar agrárium számára, hiszen számításaink szerint a következő hét évben 1230 és fél milliárd forintnyi uniós támogatás hiányozna a hazai mezőgazdaságnak. Sőt, a fenti táblázat azt is bemutatja, hogy a bizottsági költségvetési javaslat megvalósulása esetén mennyivel csökkenne a gazdák becsült átlagjövedelme a következő hétéves időszakban (nem minden tagállam szerepel itt).


A KAP jövője. Forrás: Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága honlapja

A Parlament – a következő hétéves uniós keretköltségvetésre vonatkozó tavaly novemberi parlamenti állásfoglalása mellett – az új uniós agrárpolitikáról szóló jelentésnél is kimondta, hogy elvárja a jelenlegi – az EU 27-re számított – uniós büdzsé megőrzését, s a csökkenést nem tudja elfogadni. A költségvetésről és a szorosan ahhoz kapcsolódó kérdésekről (mint például a külső konvergencia) majd az állam- és kormányfők döntenek az Európai Tanácson, de a Parlamentnek utólagos vétójoga van, így az elvárásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az EP tehát nyíltan kiáll a Magyarországon nemrég elindult aláírásgyűjtés célja, az agrárköltségvetés megőrzése mellett.

Másodszor, a Bizottság által kigondolt új teljesítési modell a jelenlegi rendszerhez képest nemhogy előrelépést, hanem egy teljesen új, bonyolult és nehezen megvalósítható elgondolást fogalmaz meg stratégiai tervekkel, teljesítménymutatókkal és mérésekkel (a következő oldal tetején található ábra foglalja össze a Bizottság javaslatát).

Az agrárbizottsági tagok többsége jogosan vetette Hogan biztos szemére, hogy a nemzeti stratégiai tervek valójában kivennék az unió kezéből az irányítást, s azt a tagállami kormányok kezébe adnák. Ez két szempontból rossz. Egyrészt – ahogy a Farm Europe brüsszeli intézet is írja – hosszú távon a Közös Agrárpolitikából sok nemzeti agrárpolitika válna, amely e közös uniós politika eljelentéktelenedését hozná maga után, s így idővel a közös, uniós források további leépülésében is megjelenne. Másrészt, ha a tagállamok határozhatnák meg a nemzeti agrárpolitikájukat és ehhez uniós pénzt kapnának, akkor a nagyobb és erősebb tagállamok, mint Németország, Franciaország vagy Hollandia jóval jobb pozícióba kerülnének a kisebbekkel szemben, hiszen könnyebben tudnák kitárgyalni a stratégiai tervüket a Bizottsággal.

Az EP megfelelően átírta a bizottsági  tervezetet ahhoz, hogy megmaradjon a KAP  közös uniós politika jellege

A COPA-COGECA álláspontja szerint ez megbontaná az EU belső piaca amúgy is törékeny egyensúlyát, s végül az integráció gazdaságának a széteséséhez vezetne. A parlamenti szakbizottság képviselői, köztük a magyar Erdős Norbert, ezért egy egységes erős és döntően uniós alapú agrárpolitikában érdekeltek. A parlamenti munka kezdete előtt dönteni kellett arról, hogy az EP Agrárbizottsága alapból utasítja el az Európai Bizottság javaslatát, s új tervezetet kér, vagy nekiesik a javaslatnak, s ahol kell, teljesen átírja, hogy biztosítsa az agrárpolitika közös jellegét. A grémium végül ez utóbbi mellett döntött. Közben bonyolította a helyzetet, hogy az EP Környezetvédelmi Bizottsága társbizottsági státuszt kapott ebben az ügyben, vagyis akár az Agrárbizottság nélkül is benyújthatná a jelentését az EP plenáris ülésének, s extrém esetben az is előfordulhatna, hogy kizárólag környezetvédelmi pozíciót fogad el álláspontként az Európai Parlament. A környezetvédők jelentéstervezete „ráhozta a frászt” a gazdák érdekképviseleti szervezeteire, hiszen többek között csak 40%-nyi alaptámogatást, tápanyag-gazdálkodási tervek kötelező elkészítését, irreálisan szigorú és a zöldítéssel kibővített kölcsönös megfeleltetést (az új rendszerben ezt kondicionalitásnak hívják), nagyon alacsony – 80 ezer eurós – támogatási felső határt s kicsi – mindössze 6%-os – termeléshez kötött támogatást kér. Ezt mindenáron el kellett kerülni, így az elsődleges magyar érdek a szakbizottsági szavazás elhúzása volt, hogy ebben a ciklusban, ezzel a parlamenti összetétellel elkerüljék a plenáris szavazást, s ne kelljen a Környezetvédelmi parlamenti bizottság álláspontját a plenáris ülés elé vinni. Nem véletlen, hogy a Greenpeace civil szervezet a plenáris döntés elmaradása miatt kesereg a leginkább, amellett, hogy tartalmi szempontból teljes mértékben elégedetlen az Agrárbizottság döntésével. Ezt a horror forgatókönyvet, összefogva a németekkel és a közép-kelet-európai képviselőkkel, sikerült elkerülni – az EP Agrárbizottság szavazásaira április 1-jén, 2-án és 8-án került sor. Végeredményben egy inkább kiegyensúlyozottnak, mint elfogultnak tekinthető, a további tárgyalásokra jó alapot nyújtó szöveget vesz majd át az új Parlament új Agrárbizottsága (a tartalmi kérdéseket a cikk második része mutatja be). Ez akár úgy is dönthet, hogy új parlamenti jelentést állít össze a jogszabálytervezetekről, vagy további módosító indítványokat kér be a képviselőktől, s azokról újra szavaz, mielőtt a plenáris ülésre vagy egyeztetőbizottsági tárgyalásokra, ún. trialógusokra menne a dosszié. Véleményünk szerint további módosításokkal kell majd javítani a szövegen, például a támogatási felső határ tekintetében, de erről majd a második részben. Összességében időt és további manőverezési lehetőséget nyertünk a Parlamentben, a magyar érdekek még jobb képviselete érdekében.

Másrészt, a parlamenti agrárbizottsági munkában teljesítettük a másik fő célkitűzést is, hiszen az EP megfelelően átírta a bizottsági tervezetet ahhoz, hogy megmaradjon a KAP közös uniós politika jellege, ne legyen agrárpolitikai renacionalizáció, így hosszú távon a KAP ne jelentéktelenedjen el. Például a kondicionalitásnál a részletszabályokat is meghatározza az EP, s a leendő rendelet III. mellékletében pontról pontra leírja a gazdáknak szóló alapkövetelményeket, méghozzá a jogszabályba foglalt gazdálkodás tizenhat, míg a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot kilenc előírásában. A tervezet ezenkívül elveszi a lehetőséget a Bizottságtól, hogy ezeket a követelményeket másodlagos jogalkotással a jövőben kiegészítse vagy módosítsa. A Capreform.eu tudományos blog szerint szintén a közös jelleget erősíti az aktív gazda fogalmának a meghatározása, de a fiatal gazda és az új gazda fogalmának (a 40 éves korhatár alapján történő) szétválasztása vagy az állandó gyepterület jelenlegi fogalmának a megtartása is. A támogatási felső határnál pedig egységes küszöbérték került meghatározásra minden gazda számára, s egységes rendelkezések szabályoznák a munkabér és más bér jellegű juttatások, s a gazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások költségeinek a levonását, míg a Bizottságtól elvettük a másodlagos jogalkotás lehetőségét ezen a területen.

A Parlament Agrárbizottságának elfogadott álláspontját, az agrárpolitika fő pontjaira vonatkozó elgondolásokat a cikk következő részében részletezzük majd.

SZERZŐ: PÁCZAY GYÖRGY • EURÓPAI PARLAMENTI SZAKÉRTŐ

no