A körte termesztése bizonyos tekintetben igen hasonló az almáéhoz. Vannak olyan betegségek, melyek – almatermésűek lévén – mindkét kultúrnövényünket egyaránt fertőzhetik. Akadnak azonban olyanok is, amik szűkebb körben főleg a körtét veszélyeztetik.
A körtét károsító betegségek a következők:
- mikoszferellás foltosság – Micosphearella pyri/Septoria pyricola
- varasodás – Venturia pyrina
- rozsda – Gymnosporangium sabinae
- monília – Monilia fructigena
- tűzelhalás – Erwinia amylovora
- lisztharmat – Podosphaera leucotricha
Mikoszferellás levélfoltosság
A betegséget 1987-ben az Amerika Egyesült Államokban jegyezték fel először. A Micosphaerella pyri kezdetben apró, pár mm átmérőjű foltokat okoz mind a levélen, mind pedig a gyümölcsön. A kezdetben barnás foltok közepe idővel kiszürkül, majdhogynem ezüstös fényű lesz, fekete szegély határolja.
Az elhaló foltok közepén apró fekete pont figyelhető meg, ezek a Septoria pyricola piknídiumai. A kezdeti fertőzés aszkospórák és piknídiumok közreműködésével történik, a tenyészidőszak során a nagy tömegben képződő konídiumok viszik véghez a további terjedést.
Lehullott leveleken vészeli át a telet a kórokozó, ezért az elsődleges védekezési lehetőség a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása. A varasodás elleni védekezés a mikoszferellás levélfoltossággal szemben is nagymértékben hatékony.
Varasodás
Az alma és a körte varasodása alapvetően abban különbözik egymástól, hogy míg az alma esetében csak a lombon képes áttelelni a kórokozó, addig a körte esetében a fás részeken is fenn tud maradni, és tavasszal innen tudja megkezdeni a fertőzést a betegség. Az első tünetek a levélen megjelenő klorotikus, világoszöld foltok, melyek a levél színe felé kidomborodnak.
Ezek a kör alakú foltok a fertőzés előrehaladtával besötétednek, elhalnak, majd fel is repedhetnek. Erős fertőzés esetén akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Jelentkezhetnek tünetek a hajtáson is, ahol szintén világos foltok képződnek, melyek kiszáradnak és felrepednek. Virágok megfertőzése esetén a termékenyülés romlik, a virágok elhalnak.
A legnagyobb problémát a későn érkező gyümölcsfertőzés jelenti. A termések héján látható kisebb-nagyobb foltok a gyümölcs húsába is besüppednek. Felrepedeznek a foltok, ezzel mind esztétikai, mind minőségbeli problémát okozva a gyümölcsben.
Fertőzési forrásul a vesszőkön és a lombon áttelelt pszeudotéciumok szolgálnak. Tavasszal az áttelelő képletekből kiszóródó aszkospórák indítják el a fertőzést, amihez számukra az intenzív páratartalom vagy 10 mm körüli csapadékmennyiség is elegendő.
A betegség számára optimális a csapadékos, párás idő, ennek ellenére a szaporítóképletek a hosszantartó nyári meleget is jól bírják. Amint jön egy kis csapadék, azonnal készen állnak a fertőzésre. Az aszkospórák szél és eső segítségével jutnak egyik levélről a másikra.
1. kép. Mikoszferellás levélfoltosság (www.megyeriszabolcskerteszete.hu)
2. kép. Körtevarasodás gyümölcstünete (www.parameter.sk)
3. kép. Varasodás levéltünete (www.karpataljalap.net)
A varasodás elleni védekezésben nagy jelentősége van az őszi és tél végi rezes lemosókezelésnek, ill. a fertőzött lombok és vesszők összegyűjtésének, eltávolításának a fák alól. Emellett a fajták fogékonyságában is jelentős eltérésekmutatkoznak a betegséggel szemben. Fogékony fajta a Vilmos körte, a Bosc kobak és a téli körtefajták.
Lisztharmat
A lisztharmatbetegséget okozó kórokozó rügypikkelyek takarásában vészeli át a téli időszakot, tavasszal innen indul el a primer fertőzés is. A fertőzött rügyek viszonylag könnyen elkülöníthetők az egészségesektől, mert elég jellegzetesen borzas kinézetűek.
A Podosphaera leucotricha által fertőzött leveleken enyhe lisztes bevonat képződik, majd a levelek összepöndörödnek. A betegség a generatív részeket is károsíthatja. Ennek következtében deformálódnak a szirmok, így a virágok nem termékenyülnek megfelelően, valamint az ennek ellenére kifejlődő gyümölcsök is deformálódnak, amiket a körtefa még fiatal korban elrúg.
A később létrejövő fertőzés a gyümölcselrúgással nem jár ugyan, de a héjon kialakuló pókhálószerű, parás részek, lényegesen rontják a termés piaci értékét, értékesíthetőségét.
A lisztharmat elleni védekezést tavasszal kell megkezdeni. Rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként lehet szükség felszívódó készítményekkel kezelést végezni. A rezisztencia kialakulását megelőzendő, fontos a szerrotáció alkalmazása.
A kultúra számára legkritikusabb időszak a virágzás és a dió nagyságú termés kialakulása között van. Ekkor alma esetében is alkalmazott, úgynevezett szisztemikus blokkot tartva védekezhetünk. A kórokozónak a fertőzéshez nincs szüksége cseppfolyós nedvességre, a párás, meleg időt kedveli.
A lisztharmat megelőzésére hatásos elemi kén őszi és tél végi kijuttatása gyéríti az áttelelőképletek mennyiségét.
4. kép. Lisztharmat-levéltünet almán
5. kép. Lisztharmat gyümölcstünete almán (www.epa.oszk.hu)
6. kép. Körterozsda (www.zsigogyorgy.hu)
7. kép. Körterozsda (www.megyeriszabolcskerteszete.hu)
8. kép. Monília-gyümölcstünet (fotó: Kálmán Anna Léda)
Körterozsda
A Gymnosporangium sabinae egy heteroecikus, gazdaváltós gomba. Gazdanövénye a körte és a Juniperus (boróka) fajok. Borókán telel át a kórokozó. Tavasszal csapadék hatására bazídiospórákkal indul el a fertőzés, szél segítségével terjed el a fertőző anyag. A körte köztes növényként vesz részt a fejlődésben.
A kultúrnövényünk leveleinek színén kezdetben ovális zöld, majd sárga, végül pedig vörös színű foltok jönnek létre. Ezek közepe egyre barnul a létrejövő spermogóniumok hatásaként. A levelek fonáki részén a felszíni foltokkal átellenben úgynevezett exogén sztrómák fejlődnek, melyek jellegzetesen kidudorodnak a lomblevelek síkjából. Ezekben a képletekben fejlődnek ecídiumok.
Védekezési lehetőség a közeliJuniperus fajok elkülönítése, izolációja. Növényvédő szeres kezelésre sziromhullást követően van lehetőség, amenynyiben indokolt, de alapvetően a varasodás elleni sikeres védekezés esetén a rozsda sem jelenthet gondot.
Erre kontakt és szisztemikus hatóanyagok egyaránt használhatók. Ilyen pl. a réz, kén, mankoceb, kaptán, tebukonazol, penkonazol, tiafonát-metil.
Monília
A monília főleg sebzéseken keresztül fertőz, valamint nagy jelentősége van tárolási betegségként is. Az elöregedő, érett szöveteket részesíti előnyben. Jellemző tünete, hogy a gyümölcsön, a sérülések körül, egyre nagyobbodó, rohadó, koncentrikus körök alakulnak ki, melyek idővel az egész gyümölcsöt beteríthetik.
A foltok körül jellegzetesen koncentrikus körökben exogén sztrómák jönnek létre. A fertőzés elkerülésének alapja az áttelelőképletek megsemmisítése és a gyümölcssérülések elkerülése. A monília terjedésében jelentős szerepet játszik az úgynevezett gyümölcsmúmia, mely a megfertőzött gyümölcsből létrejövő aszott termésmaradvány, ami gyakran a fákon is marad.
Tárolási betegségként sem elhanyagolható kórokozó a monília. Elsődleges fertőzési forrásként a fán maradó vagy lehullott gyümölcsmúmiák szolgálnak, melyeken apotéciumok fejlődnek, majd a kiszóródó konídiumok széllel és csapadék segítségével jutnak el a termésekre.
Tárolás alatt azonban az egymással érintkező, adott esetben tünetmentes gyümölcsök is képesek egymás megbetegítésére, mindenféle külső behatás nélkül. Ennek következményeként szivacsos állagú, fekete gyümölcsök alakulnak ki.
Ha ezeket a fertőzési forrásul szolgáló gyümölcsmaradványokat eltávolítjuk, nagymértékben korlátozhatjuk a betegség jelenlétét az ültetvényben. Emellett a kártevők elleni védekezés, a gyümölcsszúrások, sebzések elkerülése, valamint a jól átszellőző lombkorona kialakítása mind segítségünkre lehet a hatékony védekezés kialakításában.
Ellenállóbbak azok a fajták, amelyeknek vastagabb a héjuk, és esetleg alacsonyabb a cukortartalmuk. Kémiai védekezésre a kórokozó ellen van lehetőség, és már kimondottan tárolási betegségek elleni készítmények is rendelkezésre állnak.
Körte- és almamoly ellen, mint fő sebzési forrás, lehetőség van feromonos légtértelítés alkalmazására is, mely a terület kitettségétől függően, de 3 hektár körüli ültetvényméretnél már hatékonyan alkalmazható. Ennél kisebb területen vagy házikerti viszonylatban az előrejelzésen alapuló rovarölő szer alkalmazása is hatékony védelmet nyújt.
Tárolási betegségként sem elhanyagolható a monília. Elsődleges fertőzési forrásként a fán maradó vagy lehullott gyümölcsmúmiák szolgálnak
Tűzelhalás
A tűzelhalásért felelős kórokozót először 1780-ban írták le az Amerikai Egyesült Államokban, ahol őshonosnak is számított. Hazai megjelenését 1995-ben, Nyárlőrincen jegyezték fel először, lombhullás után. Az ezt követő években a betegség délebbre húzódott, majd északra és nyugatra terjedt. Magyarországon elsősorban körtén, birsen és almán volt megfigyelhető.
9. kép. Moníliával fertőzött körte (www.magyarmezogazdasag.hu)
10. kép. Tűzelhalás okozta korai virágfertőzés (forrás: www.gd.eppo.int)
A tűzelhalás okozta tünetek vagy elvétve voltak csak tapasztalhatók, vagy az időjárás okozta, számára kedvező körülményeknek köszönhetően a betegség járványszerűen pusztított. Ennek következtében volt, hogy akár a teljes ültetvényt fel kellett számolni.
Alapvetően a fertőzött növények szelekciója és adott esetben a teljes ültetvény megsemmisítése azért volt szükséges, mert a betegséget hatóságilag zárlati kórokozónak minősítették, ami a mai napig így is maradt.
A tűzelhalás kórokozója egy polifág baktérium, mely igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik. Termesztési szempontból fontos károsított faj az alma (Malus), a birs (Cydonia) és a körte (Pyrus). A Rosacea családba tartozó nemzetségek közül 33at fertőz a kórokozó, ami összesen 129 növényfajt foglal magában.
Közéjük tartozik ezenfelül a berkenye (Sorbus), a galagonya (Cotoneaster) és az ezüstfa (Elaeagnus) is, melyek díszítő értékük miatt a házikertekben is jelentősek. A növényfajok és -fajták között jelentős fogékonyságbeli különbségek tapasztalhatók. Így például a betegségre érzékeny fajtának tekinthetjük körték közül a Bosc kobakot, a Konference-t, a Vilmost és a Clapp kedveltjét.
Almafajták között a Jonathán, Idared és a Gloster nevezhető fogékonynak a tűzelhalásra. Alma esetében az alanynak is nagy szerepe van a betegség elkerülésében, ugyanis az intenzív ültetvényekben alkalmazott törpe és féligtörpe növekedésű alanyok sokkal fogékonyabbak.
Ennek egyik oka, hogy az intenzív gyümölcsös korábban fordul termőre, a fiatal fák előbb kezdenek el virágozni, így jobban ki vannak téve a fertőzés lehetőségének, mivel az oltványok sűrűbben helyezkednek el, egymás fertőzése is hatékonyabban valósul meg.
Összességében a modern ültetvényekben használt törpésítő alanyok közül érzékeny az M9 és az M26-os alany. Kevésbé fertőződnek könnyen az M7, MM 106-os alanyok, ellenállónak tekinthető a Bemali, és rezisztensnek a Novole. Ez utóbbi viszont intenzív ültetvény létesítésére nem alkalmas, erős növekedési erélye révén.
Az Erwinia amylovora a teljes növényt képes megfertőzni. A lágy részek elfeketednek, ill. vizenyős foltok alakulnak ki rajtuk
Az Erwinia amylovora a teljes növényt képes megfertőzni. A lágy részek (virág, levél, termés, sarjhajtások egyaránt) elfeketednek, ill. vizenyős foltok alakulnak ki rajtuk, melyek a fertőzés terjedésével egyre nagyobbodnak.
A betegség legjellegzetesebb és egyben legszembetűnőbb tünete a sarjvesszők kampós, „pásztorbot”-szerű deformitása, ami a növényi rész megbarnulását és elszáradását vonja maga után. A baktérium fertőzésének hatására a virágok lankadnak, hasonlóképpen vízzel átitatottá válnak, és elszáradnak. A gyümölcsök szintén, ez azonban ritkábban észlelhető tünet.
Jellemző kórkép még, hogy az elfeketedett és kiszáradt növényi részek és a gyümölcsök a fákon maradnak, nem hullnak le. A növények fás részein is megfigyelhetőek tünetek, mint például a törzs és ágak kérgének nekrózisa, melyek egyre növekednek.
Idővel az egészséges szövettől elkülönülő, a fertőzött részen besüppedő, lilás-barna foltok, kéregelhalások jönnek létre. A termesztett növény élettartamát nagyban befolyásolja a betegség megjelenésének helye.
11. kép. Tűzelhalás tünetei törzsön (forrás: utahpests.usu.edu)
12. kép. Baktériumcseppek körtén (forrás: www.vurv.cz)
13. kép. Erwinia amylovora hajtásfertőzése körtén (fotó: Kálmán Anna Léda)
A vázágakon, törzsön kialakuló kórkép létrejöttét követően hamar számítani lehet a teljes növénypusztulásra, míg ha a virágok, sarjhajtások válnak tünetessé, a nagy ráhagyással történő lemetszéssel még esélyt nyújthatunk a fának a túlélésre.
Az Erwinia amylovora a már fertőzött növényi részekben telel.
Leggyakrabban sérülésekben, kéregrepedések szélein telepszik meg a kórokozó, majd ha az időjárás kedvező számára, és a növényi szövetekben beindul a nedvkeringés, a sejtközötti járatokban elkezd szaporodni, így a növény felszíni részeire baktériumnyálka préselődik ki. Az Erwinia amylovora csak aktív növekedésben levő szövet fertőzésére képes, ezért az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás a kultúrnövény számára legveszélyesebb időszak fertőzési szempontból.
A növényi részeken megjelenő baktériumcseppek szél, rovarok, méhek, madarak és különböző művelőeszközök szállítása által, valamint virágporral jutnak el egyik növényről a másikra. Mezőgazdasági művelőeszközök és gépek sérüléseken keresztül terjesztik a kórokozót, de a baktérium elsősorban természetes nyílásokon, pl. gázcserenyílásokon, paraszemölcsökön keresztül jut be a gazdanövénybe szél, víz stb. közreműködésével.
A virágfertőzésben az időjárásnak és a beporzást végző szervezeteknek van nagyobb szerepe. A rovarok egyik virágról a másikra repülve az egészséges bibére juttatják a baktériumcseppeket, ami a bibeszálon, majd a kocsányon keresztül jut be a hajtásokba. A háncsszövetbe kerülve szaporodik a kórokozó, és terjed tovább a fa többi részébe, később elpusztítva azt, ezzel elősegítve a növény vagy növényi rész kiszáradását.
A fertőzött szövetek nem tudnak regenerálódni, a kéreg emiatt repedezik fel, és serken ki rajta a baktériumnyálka. Nyár elején, ahogy az idő melegre fordul, szárazabb a levegő, és a fák növekedése is leáll, a kórokozó terjedése is korlátozódik, visszaszorul.
A tűzelhalásnak mindenképpen a nedves, csapadékos idő az optimális, ami ha meleggel párosul, a fertőzés létrejöttével mindenképpen számolni kell. A betegség számára minimális hőmérséklet a 15°C, de a nagyobb hangsúly a levegő páratartalmán van, ugyanis a száraz levegő meggátolja a baktériumot a terjedésben.
14. kép. Tűzelhalás okozta kéregelhalás, törzsön besüppedő foltok (forrás: www.utahpests.usu.edu)
15. kép. Fertőzött virágok almán (forrás: www.bio-protect.de)
Védekezési szempontból elsődleges fontosságú a karanténrendelkezés betartása. Mindenképpen ellenőrzött forrásból kell, hogy származzon a szaporítóanyag. Érdemes olyan fajtákat előnyben részesíteni, melyek a baktériumnak ellenállóak. Kémiai kezelésre preventíven van lehetőség. A rézkészítmények csak megelőzőleg és helyileg hatásosak, hiszen kontakt készítmények.
Emellett virágzó kultúrában alkalmazva komoly virágkárosodást, ezzel termésveszteséget okozhatnak. Az őszi és téli lemosókezelések nagyban hozzájárulnak a betegség elleni védelem kialakításához. Pillanatnyilag a réztartalmú készítményeken kívül 2 hatóanyaggal lehet védekezni tűzelhalás ellen.
A foszetil-aluminiumhatóanyagú növényvédő szert preventíven, virágzás kezdetén és intenzív hajtásnövekedés időszakában kell kijuttatni. Amennyiben a feltételek a baktériumnak kedvezően alakulnak, miszerint a relatív páratartalom minimum 75%, legalább 2,5 mm csapadék képződött és a napi középhőmérséklet eléri a kb. 18°C-ot, a készítményt akár 2-3 alkalommal is ki kell juttatni.
A tűzelhalás elleni védekezésnél nagy hangsúly kerül az előrejelzésre. Erre használható az Amerikai Egyesült Államokból származó MARYBLYT rendszer. A MARYBLYT a növény fenológiai állapota és az időjárási paraméterek összegzése alapján jelzi a termelőnek a fertőzés szempontjából kockázatos napokat, valamint azt, hogy mikor kell pontosan elvégezni a tűzelhalás elleni növényvédelmi kezelést.
A MARYBLYT és az Egyesült Királyságban kidolgozott Billing-féle rendszer szintén bevált és alkalmazható magyarországi körülmények között.
SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
