A gyenge termőképességű földterületek nem feltétlenül jelentenek veszteséget a gazdálkodók számára. Egy indianai termelő példája azt mutatja, hogy a kevésbé produktív parcellák természetvédelmi célú hasznosítása egyszerre javíthatja a gazdaság jövedelmezőségét és a biológiai sokféleséget.
Brian Scott évekig művelte azt a kilenchektáros, homokos domboldalt, amely rendre elmaradt a gazdaság többi területének terméseredményeitől. Miután megvásárolta a földet, részletesen elemezte a hozamokat és a ráfordításokat, majd arra jutott, hogy a terület mezőgazdasági művelése hosszú távon nem gazdaságos.
Ahelyett azonban, hogy parlagon hagyta volna a földet, az amerikai Természeti Erőforrások Védelmi Szolgálatának (NRCS) támogatásával a Conservation Reserve Program (CRP) keretében beporzóbarát élőhelyet alakított ki. A területre őshonos virágos növényeket vetettek, amelyek táplálékot és élőhelyet biztosítanak a méheknek, lepkéknek és más hasznos rovaroknak.
Az első évek nem voltak könnyűek
A projekt indulása komoly kihívásokat tartogatott. Az őshonos növények vetőmagja jelentős költséget jelentett, ráadásul az első évben a gyomok is erősen konkuráltak a telepített növényzettel.
Néhány év elteltével azonban látványos eredmények születtek. A terület mára gazdag növényállománnyal rendelkezik, amely számos madárnak, beporzó rovarnak és más vadon élő állatnak nyújt élőhelyet. A gazdaság közelében működő méhészet is profitált a virágzó növényzetből.
A gazda arra is ügyelt, hogy a területet ne érje véletlen növényvédőszer- vagy műtrágyaszennyezés, ezért a földhatárokat frissítette a gazdálkodási nyilvántartásokban.
A természetvédelem gazdasági előnyöket is hozott
A legfontosabb eredmény azonban nemcsak ökológiai, hanem pénzügyi szempontból is jelentős.
A CRP program éves támogatást biztosít a gazdának, miközben megszűntek a vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-költségek egy olyan területen, amely korábban rendszeresen veszteséget termelt.
Bár a támogatás önmagában nem fedezi a föld teljes fenntartási költségét, a ráfordítások megszűnésével a korábban veszteséges parcella pozitívabb pénzügyi mérleget eredményez. Az élőhely kialakításának költségeinek jelentős részét ráadásul az NRCS finanszírozta.
A telepítés után a fenntartási igény is minimálisnak bizonyult, a terület gyakorlatilag önfenntartó módon fejlődött tovább.
Nem feltétlenül jelent termőföld-kiesést
A természetvédelmi szakemberek szerint egyre több gazdaságban találhatók olyan alacsony termőképességű területek, amelyek mezőgazdasági hasznosítása gazdaságtalan. Ezek átalakítása beporzó élőhellyé egyszerre szolgálhatja a biodiverzitást és a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát.
A monarchalepkéket vizsgáló szakértők hangsúlyozzák, hogy már kisebb élőhelyek is jelentős szerepet tölthetnek be a beporzók védelmében. Egy táblaszél, füves vízelvezető sáv vagy gyengén termő parcella is értékes ökológiai folyosóvá válhat.
A szakemberek szerint a siker kulcsa a természetvédelmi szervezetek, a gazdálkodók és az agrárszakmai partnerek együttműködése. A cél nem a jó minőségű termőföld kivonása a művelésből, hanem azoknak a területeknek az újragondolása, amelyek évek óta nem termelnek megfelelő jövedelmet.
Brian Scott tapasztalata jól mutatja, hogy a beporzóbarát élőhelyek kialakítása nem csupán természetvédelmi beruházás lehet, hanem tudatos gazdasági döntés is. Az alacsony hozamú területek ilyen módon egyszerre járulhatnak hozzá a gazdaság eredményességéhez és a mezőgazdasági táj ökológiai értékének növeléséhez.
És ha már a beporzásért aggódunk, erről is írtunk már: Klímaváltozás: éhezhetnek a beporzók?
MezőHír Tudástár: beporzó élőhely – tudatosan kialakított vagy fenntartott terület, amely táplálékot, szaporodó- és búvóhelyet biztosít a méheknek, lepkéknek és más beporzó szervezeteknek. A gyenge termőképességű parcellák ilyen célú hasznosítása növelheti a biodiverzitást, csökkentheti a gazdálkodási ráfordításokat és hozzájárulhat a mezőgazdaság hosszú távú fenntarthatóságához.
