A vízhiány és az aszály világszerte új kihívások elé állítja a mezőgazdaságot, ezért egyre nagyobb figyelmet kapnak a sós vízzel is termeszthető növények és a modern öntözési technológiák.
A növekvő népesség, a vízhiány és az egyre gyakoribb aszályok miatt világszerte sürgetővé vált a mezőgazdasági vízfelhasználás újragondolása. A Nemzetközi Biosós Mezőgazdasági Központ (ICBA) szerint a világ termőterületeinek mintegy negyedét érinti a talaj szikesedése vagy sótartalma. Emiatt egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a növények és technológiák, amelyek sós vízzel is eredményesen termeszthetők.
Hazánk is érintett
A probléma Magyarország számára sem ismeretlen. Az Alföld több térségében – különösen a szikes talajokon – régóta kihívást jelent a sófelhalmozódás és a vízhiány. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb nyári aszályok tovább növelik az öntözés jelentőségét, miközben a jó minőségű vízkészletek korlátozottak.
Az amerikai USDA kaliforniai kutatóközpontjában dr. Devinder Sandhu és csapata lucernát vizsgál, amely fontos takarmánynövény a tejgazdaságok számára. Céljuk olyan fajták fejlesztése, amelyek sós talajon is jól teremnek, így az értékesebb termőföldeket más kultúrák számára lehet fenntartani.
A lucerna, mint egyik megoldás
A kutatók több mint 2700 lucernavonalat elemeztek, és több sótűrő mechanizmust azonosítottak. Egyes növények visszatartják a nátriumot a gyökerekben, mások a sejtekben ártalmatlanítják vagy visszajuttatják a gyökérzónába. A különböző növények eltérően kezelik a nátriumot és a kloridot, de ezek a folyamatok más fajokban is megfigyelhetők.
A vizsgálatok során 12 ígéretes lucernavonalat választottak ki. Két változat még olyan vízben is hasonló biomasszát termelt, amelynek sótartalma a tengervíz egyharmadának felelt meg. Később olyan vonalakat is létrehoztak, amelyek valódi tengervízzel öntözve is életben maradtak.
Zöldség, gyümölcs, dió
A kutatások nemcsak lucernára terjednek ki. Az USDA több mint 15 növényfajt – köztük zöldségeket, gyümölcs- és diófákat – vizsgál. A mandulánál például a só kizárása a fő védekezési mechanizmus, míg az eper képes a kloridot a gyökerekben tartani, így a levelek kevésbé károsodnak. A spenót és a lucerna pedig magas sótoleranciát mutat.
Nyugat-Ausztráliában a DPIRD kutatói paradicsommal és sárgadinnyével végeztek kísérleteket sós vízzel öntözött, homokos talajokon. Az eredmények szerint a csepegtető öntözés kulcsszerepet játszik a sós víz biztonságos használatában, mivel segít megelőzni a só felhalmozódását a gyökérzónában. Érdekesség, hogy a paradicsom termésminősége bizonyos sótartalom mellett még javult is.
A kutatások azt mutatják, hogy a sótűrő növények és a precíziós öntözési rendszerek a jövőben Magyarországon is fontos szerepet kaphatnak, különösen az aszály által leginkább érintett térségekben.
Forrás: Newaginternational.com
A témában ez a cikkünk is érdekelni fogja: Az aszály és a vízvisszatartás kihívásai a mezőgazdaságban
Szerző: Tamás Nándor
MezőHír Tudástár: sótűrő növények – olyan mezőgazdasági kultúrák, amelyek magas sótartalmú talajon vagy részben sós öntözővízzel is képesek életképes termést adni; termesztésükhöz gyakran precíziós vagy csepegtető öntözési technológiát alkalmaznak a gyökérzónában felhalmozódó só csökkentésére és a vízhiány hatásainak mérséklésére.
