Hiába ázik hónapok óta az ország, a talaj „alul” üres marad. A felszínen néha belvíz csillan, de közben a talajvízszint két-három méterrel mélyebben jár a kelleténél, az Alföldön sok helyen öt-hat méterre húzódott vissza. Magyarán a víz megérkezik, csak nem oda, ahová kellene.
Belvíz? Látvány van, haszon nincs
A termőföldeken időnként felbukkanó „tócsatenger” nem jó hír. Többnyire be nem szivárgott víz, ami a felszínen ragad. A Dél-Alföldön ebből most is akad bőven. Közben a Tisza árterülete évek óta kiszáradt, belvízre nagy tételben mostanában nincs is igazi esély. Inkább további csapadék kellene, csak épp olyan módon, hogy le is jusson a mélybe.
A talaj „felül tele”, „alul porzik”
A jelenlegi helyzet tipikus: a felső 25–30 centi vízzel telített, miközben 60–70 centinél már száraz a talaj. Ami lejut, azt részben felveszi a növény – a baj, hogy a rossz talajállapot és a túlművelés miatt a vízraktár nem épül, hanem „elszivárog a haszon”.

A két bűnös: rossz időzítés, rossz szerkezet
A szakemberek szerint két klasszikus hiba veri szét a vízmegtartást:
Az egyik a „rámegyünk, mert menni kell” tipikus este, vagyis nedvesen művelve tömörítünk.
A túl nedves talaj könnyen formázható, rátapad a gépre, összetömörödik, és kiszorul belőle a levegő. Csakhogy levegős pórusok nélkül nincs jó víztartás, a talaj olyan lesz, mint egy letaposott szivacs.
A másik a „Kiszáradt, gyorsan megdolgozzuk” tematika alapján zajló tevékenység, amikor tulajdonképpen szárazon rögöt gyártunk. Szárazon művelve jönnek a hantok és rögök, amik később kőkemények. A víz ugyan beszivárog, de aztán le is fut, nem marad meg tartósan a mélyebb rétegekben.
A megoldás nem zsákban jön
Itt nincs csodapor: a kulcs a talajszerkezet javítása. Nem a műtrágya a fő eszköz, hanem a szerves anyag: szervestrágya, növényi maradványok, humuszképződés támogatása.
Élő gyökér kell, nem csak „földmunka”
A tanács egyszerű, mégis kemény: minél tovább legyen élő gyökér a talajban. Az élő gyökér és a szerves anyag együtt húzza fel a talaj biológiáját – márpedig sok helyen a talaj biológiai állapota nagyon rossz. Biológia nélkül nincs termékenység, és vízraktározás sincs.
Gazdaszemmel: ez most már nem elmélet
A régi tankönyves logika – „a többletvizet el kell vezetni” – mára több helyen csapda. A klíma más pályán fut, a talaj pedig sok táblán nincs abban az állapotban, hogy a csapadékot leengedje és eltárolja. Ezért történik meg a groteszk jelenet: fent csillog, lent szomjazik.
A téli esők és havazások önmagukban kevesek, ha a talaj nem tudja beszívni és elraktározni a nedvességet. Az agrárium előtt álló egyik legnagyobb feladat az lesz a következő években, hogy a vízmegőrzést ne pusztán csatornák és tározók ügyének tekintse, hanem a talaj állapotán és művelésén keresztül is kezelje.
MezőHír Tudástár: Talaj vízmegőrzés – A talaj azon fizikai és biológiai képessége, hogy a lehulló csapadékot beszivárogtassa és a mélyebb rétegekben tárolja; tömörödött, rögös szerkezetnél a víz a felszínen marad (belvíz), miközben 60–70 cm alatt szárazság alakul ki, ezért kulcs a humuszképzés, a szervesanyag-visszapótlás és az élő gyökérzet fenntartása.
