Ha most csökkenne is a kibocsátás, évtizedekig maradnának a klímaváltozás fájó hatásai
A mezőgazdaságnak szélesebb tűréshatárokkal rendelkező növények, hibridek termesztésével kell készülni a szélsőségesebb csapadékeloszlásra, továbbá számolni kell azzal, hogy a nyarak még melegebbek, szárazabbak lesznek – mondják az ELTE kutatói. Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa és Kis Anna, az ELTE tudományos munkatársa írásban válaszoltak lapunk kérdéseire arról: mire és hogyan kell felkészülnie a mezőgazdaságnak.
Minden attól függ, mit teszünk most
– Az utóbbi évek megmutatták, hogy a klímaváltozás nem jön, hanem már itt van és hat, a jelenben okoz több száz milliárdos veszteséget a növénytermesztésben. Ha az alapvető kultúrákat (kukorica, napraforgó, őszi kalászosok, repce, szója) nézzük, a jelenlegi becslések szerint mennyi ideje van az ágazatnak arra, hogy felkészüljön? Mikorra tehető a mostani vetésszerkezet ismert alapnövényeinek „halála”, vagyis a vetésforgó gyökeres átalakításának kényszere?
– A Meteorológiai Világszervezet által szakmailag koordinált nemzeti meteorológiai szolgálatok megbízható meteorológiai mérésein alapulva az utóbbi 4–5 évtizedben a globális felmelegedés egyértelműen detektálható, statisztikailag is szignifikáns trend mutatható ki. Így van ez nemcsak globálisan, hanem egyes régiókat tekintve is. Sőt, az északi félgömb kontinentális területein, sok térségben a globális trendhez képest erősebb melegedést láthatunk.
Az évszakok között is jelentős különbség van. Magyarországon a nyári hónapokban érzékelhető a legerősebb trend, mely eléri az évtizedenkénti 0,6 °C/évtized mértéket, ami 1971 és 2024 között összességében több mint 3 °C-os havi átlaghőmérsékleti növekedést jelent országos átlagban. A napi maximumhőmérséklet országos átlagértékének emelkedése az elmúlt 54 évben ennél mintegy 1 °C-kal több volt a nyári időszakban. Mindezek oka egyértelműen az emberi tevékenység, mégpedig az üvegházhatású gázok (azaz a szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid stb.) különféle ipari és mezőgazdasági forrásokhoz köthető kibocsátása. Mindezek közül a legnagyobb hányad a fosszilis tüzelőanyagok, vagyis a szén, a kőolaj és a földgáz energiatermelésre való felhasználásával magyarázható.
A mezőgazdasági növények számára tehát a vegetációs időszak hőmérséklet-növekedésével kell számolnunk, ami várhatóan folytatódni fog a jövőben is. Hosszabb távon – azaz 6–7 évtizedet tekintve – a mértéke attól függ, hogy az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátását globális szinten, az egész emberiségre kiterjedően kezdjük-e visszafogni. Továbbá az is fontos, hogy mikor és milyen ütemben indul a globális kibocsátás-csökkentése.
A 2016-ban életbe lépett Párizsi Megállapodás teljesüléséhez az szükséges, hogy azonnal, jelentős mértékben csökkentse minden ország, minden régió, minden család a kibocsátását. Ráadásul a csökkenés ütemét évtizedekig meg kell tartani, a megújuló energiaforrásokra való végleges átállással. Ezzel egyidejűleg szükséges a folyamatos alkalmazkodás minden gazdasági szektorban. Erre már csak azért is szükség van, mert az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt a kibocsátás-csökkentés hatása nem rögtön érvényesül, hanem legalább 1–2 évtizedes csúszással.
Az extremitások már az őszi vetést is érintik
– A hazai kultúrtáj egyik legégetőbb problémája nem is a csapadékmennyiség csökkenése, hanem az eloszlás extrém aránytalansága, ami aszályt és/vagy eróziót okoz, illetve a száraz időszakokat kísérő légköri aszály. Csapadékmennyiség és -eloszlás terén milyen időbeni és időjárásváltozási távlatokkal kell szembenéznünk a következő 5–15 évben? Ha például a párolgás növelését célzó, „Vizet a tájba!” és/vagy hasonló programokkal, erdősítéssel sikerülne helyreállítani, növelni a 120–150 évvel ezelőtti állapotokat, az segítene enyhíteni a felmelegedés kritikus következményeit?
– A csapadék rendkívül változékony elem, mind időben, mind térben. Ebből adódik, hogy a hőmérséklettel ellentétben trendjellegű változást nem lehet egyértelműen kimutatni a hazai idősorokban. Országos átlagban egyébként inkább növekedett az évi csapadékösszeg 1971 óta, ennek mértéke azonban az elmúlt 54 év alatt nem éri el a 0,2%-ot sem, vagyis nincs szó szignifikáns változásról. Havi vagy évszakos skálán is csak nagyon kicsi változásokat láthatunk Magyarországon, ugyancsak inkább növekedést, mint csökkenést.
Ugyanakkor a változékonyságot jellemző évek közötti szórás 12-ből 9 hónapban nőtt, ami egyértelműen az extremitások fokozódását jelzi. Ebben rövid távon, tehát 1–2 évtizedre előre tekintve nem várható fordulat. Hosszabb távon a klímamodell-szimulációk nagy többsége a téli félévben kisebb növekedést, július-augusztusban pedig szárazodó trendet jelez előre az évszázad végére. Tehát a mezőgazdaságnak szélesebb tűréshatárokkal rendelkező növények, hibridek termesztésével kell készülni a szélsőségesebb csapadék-eloszlásra.
(fotó: Horizont Média Kft., Kohout Zoltán)
A talaj felső rétegeiben tárolt nagyobb vízmennyiségek vagy akár a dús vegetáció, az erdők hatására lehetséges növelni a párolgást, és ez a helyi párolgás pedig lokálisan valóban képes mérsékelni a hőséget, mivel a párolgáshoz szükséges ún. látens hő a felszín feletti légrétegek melegítésétől veszi el az energiát. Ilyen jellegű beavatkozáshoz gondos tervezés, s a környezeti hatások széles körű felmérése szükséges. Ha a közeljövőben a július–augusztusok majd’ minden napján 35 fok fölé megy a hőmérséklet, az nyilván szárazságot és öntözéssel sem enyhíthető légköri aszályt von maga után. Ha pedig a forró időszak átnyúlik szeptemberre, az a kapások érését, az őszi vetést is befolyásolja.
Fokozódó, gyorsuló ütem a felmelegedésben
– Felmérhető ma, hogy ennek kezelése mennyire lesz fájdalmas, mekkora rugalmasságot, tudást, fordulatot követel majd meg a gazdaságoktól?
– Gazdasági becslésekre nem vállalkoznánk, de a klímaváltozáshoz való megfelelő alkalmazkodás, a reziliencia mindenképpen egy fontos tényező lesz a gazdaságok fennmaradása szempontjából. A jelenlegi antropogén kibocsátási trendek folytatódása az eddigi melegedés fokozódását, ütemének erősödését vonja maga után mind globálisan, mind Magyarországon. Ennek elkerülése, mérséklése csak akkor lehetséges, ha a fosszilis energiahordozókról minél előbb és gyorsabban áttérünk a megújuló energiaforrásokra: napenergiára, szélenergiára, vízenergiára, geotermikus energiára stb. Továbbá javítjuk az energiahatékonyságot, és összességében kevesebb energiát használunk fel.
– Mennyire védhetők ki (kivédhetők-e) ezek a hatások a korszerű fólia- vagy üvegházi technológiákkal? Előfordulhat-e például a napsütéses órák számának drasztikus csökkenése télen (mint például 2021-ben)? Megvalósulhat-e olyan fokú forróság, ami e védett objektumokban is lehetetlenné teszi a növénytermesztést?
– Ez inkább agrotechnikai kérdés, amely nem tartozik a szakterületünkhöz. A napsütéses órák száma a csillagászati határokon belül elsősorban a felhőzet változásától függ, ami a csapadékhoz hasonlóan szintén nagyon változékony. Az egyes évek között alapvetően elég nagy különbségek léphetnek fel.
– A Klímapolitikai Intézet a klímaváltozás egyik, hazánkra nézve ugyancsak súlyos következményének a tavaszi fagyok összetett problematikáját látja, kilátásba helyezve, hogy pár évtized múltán 80+ százalékos károk is rendszeresek lesznek a mai alapnövények terén. Ez a folyamat már az utóbbi 5–8 évben is tagadhatatlan – megerősítik a borús prognózist?
– A tavaszi fagyok valóban fokozódó problémát jelenthetnek a jövőben, mivel a melegedő trend a vegetációs időszak előrébb tolódását vonja maga után. Ezáltal főleg a gyümölcsfák korábban kezdenek rügyezni, és az ezt követő akár rövidebb fagy is a termés szempontjából kritikus időszakban érheti a fákat, ami nem visszafordítható az év későbbi szakában. Ennek kezelése is agrotechnikai kérdés, nem lehetetlen, de mindenképpen az eddigi gyakorlattól eltérő közelítéseket, anyagi ráfordításokat igényel.
– Gyakori felvetés, hogy laikus fülnek, első hallásra nem tűnik aggasztónak az évi fél-egyfokos átlaghőmérséklet-emelkedés, vagy a hőségnapok számának pár nappal való emelkedése. De a tudomány nyilván nem ok nélkül figyelmeztet. Mit jelentenek az ilyen mutatószámok a mezőgazdaság növénytermesztési gyakorlatában, vagy a haszonállatok, illetve az emberek mindennapjaiban?
– A klímaváltozás nem egy monoton folyamat, vagyis nem arról van szó, hogy évről évre minden évben az előzőhöz képest kifejezetten melegebb van minden hónapban, hanem az emelkedő trendhez egy éghajlati változékonyság társul. Az egyik év májusa lehet hűvösebb, a következő viszont akár jóval melegebb is. Erre példa lehet az elmúlt néhány év májusainak átlaghőmérséklete. A HungaroMet mérései alapján 2018-ban 3 °C-kal melegebb volt a május országos átlagban az 1991–2020-as normálidőszakhoz képest, ugyanakkor az ezt követő három év (2019, 2020, 2021) a szokásosnál hűvösebb volt, mintegy 2 °C-kal kisebb országos átlagos értékeket kaptunk az éghajlati normálhoz viszonyítva.
Majd 2022 és 2024 több mint 1 °C-kal volt melegebb a szokásoshoz képest, végül idén újra hűvösebb volt a május, országos átlagban 2 °C-kal maradt el a szokásos havi átlaghőmérséklettől. A meleg májusok közül 2018, 2022 és 2025 volt a szokásosnál szárazabb, ez utóbbi két év május havi csapadékösszege a szokásosnak csak a fele, illetve kb. kétharmada volt (országos átlagban), de egyébként a hűvös májusok között is volt nagyon száraz (2020). Ezzel ellentétben a 2019-es hűvös májusban a szokásos csapadék mintegy kétszerese hullott le az ország területén.
Ez a példa jól mutatja az éghajlati változékonyságot. A területi és időbeli átlagolás ezt a változékonyságot simítja. A májusi példánál maradva: idén az országos átlagban 2 °C-kal hűvösebb és mintegy 35%-kal szárazabb viszonyok az országon belül egyes régiókban akár 3 °C-ot is meghaladó havi átlaghőmérsékleti eltérést (északkeleten a Beregi-síkon) és 50–60%-kal szárazabb csapadékviszonyokat (pl. a Duna-Tisza közén) is magukba foglalnak. Tehát néhány fokos melegedő trend következtében a hőségnapok akár 3-4-szeres gyakoriságváltozását, az összefüggő hőség időtartamok jelentős meghosszabbodását, és az intenzitásbeli súlyosbodást is megfigyelhetjük.
A jelenlegi kibocsátási-trendek folytatódásával az évszázad végére prognosztizált 4–5 °C-os nyári átlaghőmérséklet emelkedésével akár 20–30 napon is 35 °C-ot meghaladó maximumhőmérsékletek jelentkezhetnek (a jelenlegi átlagérték kb. 5 nap). Ez nyilvánvalóan a hőstressz nagymértékű megnövekedését eredményezi, ami az emberi szervezet (de a haszonállatok számára is) jelentős terhelést jelent. A nyári időszakot a közvetlen környezet hűtésével kell elviselhetővé tenni, amihez aktív és passzív technológiákat is használhatunk.
A mezőgazdaságban elterjedt emlős haszonállatok számára – az emberi szervezethez hasonlóan – a hőstressz az egyik legfontosabb veszélyforrás, ami a melegedés erősödésével egyre fokozódik. A másik veszély, amire készülni kell, hogy a hőmérséklet növekedésével újabb kórokozók jelenhetnek meg, melyek elterjedése veszélyezteti az állatállományt. Míg a hőstresszt a közvetlen környezet hűtésével lehet valamelyest kezelni (gyakran ugyan csak jelentős költségekkel), addig a kórokozók kérdése már sokkal komplexebb problémát jelent. A végső megoldás ebben az esetben az lehet, ha a globális felmelegedést nem hagyjuk elszabadulni az antropogén üvegházgáz-kibocsátás minél előbbi drasztikus csökkentésével.
Segítségek, teendők
– Milyen előrejelzési technikák, modellek, precíziós eszközök segíthetnek a mezőgazdasági döntéshozók számára a jövőbeni időjárás előrejelzésében és a kockázatok kezelésében?
– Manapság már sokféle döntéstámogató információforrás elérhető online formában, különböző célközönségek számára. Például az Agrártudományi Kutatóközpont és az ELTE Meteorológiai Tanszék együttműködése révén egy GINOP-projekt keretében pár éve készült el az AgroMo szoftver. Ez az egyes lehetséges jövőbeli forgatókönyvek esetén az ország területére becslésekkel segíti a hosszabb távú mezőgazdasági döntéseket.
– Milyen közpolitikai intézkedések szükségesek a mezőgazdasági szektor éghajlati alkalmazkodásának elősegítésére?
– Az információ minél szélesebb körben elérhetővé tétele kulcsfontosságú, az interneten már most is rengeteg hasznos ismeret megtalálható. A problémát az jelenti, hogy ezeket a megfelelő ágazati szempontok szerint gyűjtsék egybe célzottan.
SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN
(nyitókép: shutterstock.com)
MezőHír Tudástár: 3 fokos nyári melegedés – A klímaváltozás gyorsuló hőstresszt, szélsőségesebb csapadékeloszlást és nagyobb terméskockázatot okoz, amihez a mezőgazdaságnak ellenállóbb fajtákkal és alkalmazkodó technológiákkal kell reagálnia.
