Kísérleti eredmények paprikában és paradicsomban a tápanyaghiány, stresszhatások és vitalitás vizsgálatában
Kevesebb tünet, jobb vitalitás Trichodermával
A kontrollhoz képest a kezelt parcellákban a makroelemhiány 11%-kal, a mezoelemhiány 12%-kal, míg a mikroelemhiányok okozta elváltozások 8%-kal csökkentek. A tünetek súlyossága 60–70%-kal mérséklődött (1. grafikon). A kontrollnövényeken ezzel szemben nagyon súlyos magnézium-, vas- és bórhiány-tünetek jelentkeztek (1–3. kép).
A kezelésekhez képest a kontroll paradicsomon a makroelemhiány 10%-kal, a mezoelemhiány 9%-kal, a mikroelemhiányok pedig 10%-kal több tünetes növényt eredményeztek. A tünetek súlyossága 66–74%-kal erőteljesebb volt (2. grafikon), és ez a különbség szignifikánsnak bizonyult. Paradicsomnál különösen kifejezett a káliumhiány, amely az idősebb levelek szélétől kiinduló barnulásban mutatkozott meg (4. kép).
Paprika és paradicsom: természetes stresszcsökkentés
Az A0-kontrollal szemben a kezelt növényeknél 7%-kal kevesebb és 90%-kal enyhébb tüneteket tapasztaltam. A leghatékonyabb az A3, B3, C1 és C2 kezelések voltak. Az A3, B3, C1 és C2 kezeléseknél káros sóhatásból eredő tüneteket nem tapasztaltam. Az A1, A2, B1 és B2 alkalmazásokban ugyan csökkent a vitalitás, de a legerősebb tünet is csak a levélszél barnulása volt. A kontrollnövényeknél a tünetek erőssége közel 50%-ot ért el, a súlyos nekrózisok következtében pedig a vitalitás jelentősen gyengült (3. grafikon). Az A0-kontrollnövények szára és a hajtások csúcsa merev, törékeny, matt zöld színű, a szártagok internódiumai rövidek, sötét színűek (5. kép).
A kontrollnövények 57%-a, a kezelt növények 54%-a bizonyult szimptómatikusnak, tehát a tünetek előfordulásában nem volt lényeges eltérés. A tünetek erősségében azonban már jelentős különbség mutatkozott: a kezelt növényeknél 72%-kal mérséklődtek a tünetek a kontrollhoz képest. A B3 kezelés kiugró eredményt adott: a növények teljesen szimptómamentesek voltak. Az A1 kezelésnél a tünetek súlyossága 11%-osnak bizonyult, az A2, A3, B1, B2, C1 és C2 kezeléseknél 2–9% között mozgott, míg a kontrollnövényeknél elérte a 20%-ot (4. grafikon). A kontroll parcellákon növekedett növényeknél erős só-szindróma tüneteket figyeltem meg (6. kép).
Trichoderma a hajtatott kultúrák egészségéért
Az ismertetett (biotikus kórtani, abiotikus talaj, és egyéb) stresszorok hatásaival kumulálva – a termesztői környezetben felhalmozódó valamennyi káros behatással számolva – felmértem a stresszre adott növényi válaszreakciókat, illetve az említett viszonyok között értékeltem a növények életképességét is. Mivel a vitalitás és a stressz szorosan összefügg, és negatív korrelációban áll egymással (a vitalitás növekedésével a stressz csökken, és fordítva), ezért a két tényezőt tematikusan, együtt vizsgáltam.
Az kezelteknél a stresszes növények száma 13%-kal, a tünetek mértéke 66%-kal csökkent, illetve a vitalitás 60%-kal nőtt az A0-kontrollhoz képest. A stresszes növények számában nem mutatkozott különbség, a tünetek súlyosságában és a vitalitásban azonban szignifikáns eltérések voltak. Az A3, B3 és a C2 parcellákban a kumulált stressz értéke zéró. Ezek a növények kimagaslóan erős vigort és élénkzöld színezetet adtak, jó turgeszcens állapottal (7. kép).
Az A3 és a B3 kezeléseknél 90%-os az életképességi százalék. Ezek az értékek 66%-kal haladták meg a kontrollnál tapasztalt adatokat. Az A1, A2, B1, B2 és C1 kezeléseknél a stressz mértéke 25–27% volt, míg a vitalitási érték 57–75% között mozgott (5. grafikon).
A kontrollnál a stresszes növények száma 8%-kal nőtt, a tünetek erőssége 61%-kal emelkedett, miközben a vitalitás 53%-kal csökkent a kezelt növényekhez képest. A tünetek erőssége és a vitalitás eredményei között az A0-kontroll és a kezelt alkalmazások esetében szignifikáns különbségek mutatkoztak (8. kép).
A legjobb eredményeket az A3 és a B3 kezeléseknél értem el. Itt a kumulatív stressz mértéke 0%, a vitalitás pedig 92–95%-os értéket ért el. A növények még a tenyészidő legvégén sem vesztették el erőnlétüket, kondíciójukat. A többi kezelésnél a paradicsomok streszsztüneteinek mértéke kb. 25% volt, ugyanakkor a növények középerős kondíciót és megfelelő vitalitást mutattak (6. grafikon).
Biológiai módszerrel erősebb, termékenyebb növények
Tanulmányomban elsősorban a kórtani és növényegészségügyi vizsgálatokra helyeztem a hangsúlyt. A növények generatív hozamánál ezért nem mértem a minőségi osztályok mennyiségét, ugyanakkor a minőségi paramétereket folyamatosan nyomon követtem. A kezelt növények generatív hozama 31%-kal haladta meg a kontrollnál elért eredményeket. Különösen a minőségi terméstömeg javult. A kezelt növények vegetatív kihozatala 42%-kal haladta meg az A0-kontroll növényekét.
Összegzés: hogyan segít a Trichoderma?
Természetes fitopatológiai fertőzést feltételezve vizsgáltam a Trichoderma asperellum antagonista kórtani és egyéb hatásait paprikán és paradicsomon, monokultúrás, illetve szikes talajon történő hajtatásban. Az értékeléshez szükséges bírálati rendszerek nagy részét saját magam dolgoztam ki. Az antagonista a hajtatás korai szakaszában a pítium és a rizoktónia, később a makrofomina és a fuzárium, a ciklus második felében pedig a botritisz és a szklerotínia kialakulását mérsékelte. Mindkét növénynél a tracheomikózist okozó edénybetegségek száma és a tünetek súlyossága átlagosan 78–82%-kal csökkent az A0-kontrollhoz képest, ami szignifikáns különbséget jelentett.
Az A0-kontroll kivételével minden alkalmazás hatékonyan gátolta a kórokozók kifejeződését. Leghatékonyabb kezelés paprikánál a B3, paradicsomnál a B3 és a C2 alkalmazások voltak. Itt a mikózisos tünetekből adódó szimptómákat nem tapasztaltam. A többi kezelésnél a tünetek ugyan megjelentek, de az antagonista jelentősen késleltette a kórfolyamatot és mérsékelte annak súlyosságát. Paradicsom kapcsán az antagonista szervezet 80%-ban gátolta a fuzárium kórokozó okozta tünetek manifesztációját.
Az antagonista mérsékelten gátolta a lombozatot károsító fertőzéseket, ugyanakkor jelentősen enyhítette a tüneteket és késleltette a kórfolyamatok kialakulását. Ennek köszönhetően a növények hosszabb ideig maradtak egészségesek. A kezelések hatására mindkét növényfajnál 10%-kal csökkent a tápanyaghiányos növények száma, a tünetek súlyossága pedig 66%-kal mérséklődött.
A tünetek mértékében szignifikáns eltérések mutatkoztak. Az antagonista gátolta a növényi hiánybetegségekből származó tünetek megjelenését. Sok esetben az elváltozások rendszerint csak az alsó levelekre korlátozódtak, illetve a terhelésre adott tüneti szimptómák is csak ideiglenes állapotot mutattak. A kutatás utolsó két hónapjában a kezelt parcellák növényeinél ún. juvenilitásfokozó hatás érvényesült, vagyis a növények fiatalkori növekedési állapota tovább erősödött. Ez a jelenség az intenzívebb tápanyagfelvétellel, valamint az ásványi anyagok és a klorofil aktívabb beépülésével függött össze. A serkentő hatás következtében a növényeknél erősebb növekedést, jobb remontálóképességet (ismételten képes virágozni vagy termést hozni) és terméskihozatalt figyeltem meg.
A kezelések hatására mindkét növénynél 72–90%kal csökkentek az ozmotikus stresszre adott növényi válaszreakciók, ami szignifikáns különbségű. Paprikánál az A1, A2, B1 és B2 jó, az A3, B3, C1 és C2 kezelések kiváló eredményeket hoztak. A kontrollt kivéve a legrosszabb esetben is a csak levélszél nekrózisát figyeltem meg, de ez káros mértékben nem befolyásolta a növények vitalitását, és nem növelte a csúcsrothadásos bogyók számát. A kezelt paradicsomoknál a só hatásra adott tüneti manifesztáció jelentős enyhülését figyeltem meg. A stressz mértéke általában 2–11% körüli mértéket mutatott, ugyanakkor a B3 alkalmazásban a növények teljesen tünetmentesek voltak.
Az antagonista a kumulatív stressz során jelentkező tüneteket paprikán és paradicsomon 8–13%kal, a szimptómák manifesztációjának az erősségét 61–66%kal csökkentette, valamint a növények vitalitását 60%kal javította a kontrollhoz képest. Az antagonistahatékonyan befolyásolta a növények termőképességét, a generatív 25–30%kal, a vegetatív hozam pedig 22–42%kal javult. A kísérletek során azok a kombinatív eljárások bizonyultak hatékonyabbaknak, ahol talaj öntöző és lombkezeléseket is végeztem. Szakmai javaslatom szerint a vetés vagy ültetés előtt egyszeri kijuttatásként 10 mg/m² mennyiség alkalmazása célszerű. Ezt érdemes fenntartási céllal további 3–5 alkalommal 2–3 mg/m² adagokkal kiegészíteni, valamint permet formájában legalább 2–3 alkalommal 1,6–3,3 mg/m² dózisban kijuttatni. A foláris kezelések során jelentősen növelhető a növényi szervezet ellenállóképessége (ISR).
A termelés körülményei, és a termesztési gyakorlatnak továbbá a stresszorok hatásainak figyelembe vételével az adagok és az alkalmazások száma igény szerint csökkenthető/növelhető. A B3 kezelésnél elért kedvező eredmények az adjuvánsok használatára is felhívja a figyelmet. Az A3 kezelés a B3hoz hasonló eredményt hozott, azonban itt 17%kal több antagonista adagot alkalmaztam. Külön kiemelném a C2 kezelést, ahol szintén jó eredmények születtek.
Itt az A3hoz képest további 33%kal tovább csökkentettem az antagonista mennyiséget, illetve a B3 kezeléssel azonos dózisú adjuvánsokat alkalmaztam. Ezért javaslataim szerint kiegészítő partnerekkel a hatások nemcsak fokozhatók, hanem az alkalmazott antagonista dózisa és a termelés költsége is csökkenthető. Úgy gondolom, hogy célszerű olyan anyagok kombinációját keresni, amellyel a szinergencia fokozható. Ide sorolhatók a humin és növényi aminosavak, a peptidek, az algák, a mikroelemek és más természetes anyagok. Fontos hangsúlyozni, hogy csak olyan termékek jöhetnek a számításba, amelyek semmilyen káros behatással nincsenek az antagonista szervezetre.
Ehhez érdemes kikérni a gyártók és forgalmazók szaktanácsait, valamint hasznos segítséget nyújthatnak a releváns kutatási anyagok is. Kórtani szempontból az antagonista csak abban az esetben lehet igazán hatékony, ha preventív módon alkalmazzuk, kuratíve nincs hatással a kórtani folyamatokra. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy szigorú technológiai fegyelem és megelőző védekezések mellett akár a Macrophomina phaseolina kórokozóját is képes kivédeni, ami jelenleg igen nagy problémának számít.
Részletes kísérleti eredményeim alapján minden termelő kollégámnak ajánlom a Trichoderma asperellum antagonista szervezet használatát kórtani és egyéb kedvező hatásai miatt.
Hálás köszönettel tartozom dr. Bohár Gyula növényvédelmi mikológusnak a kutatásban nyújtott közreműködéséért, valamint a MezőHír lapnak, hogy lehetőséget adott eredményeim közlésére.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, A PAPRIKA ÉS A PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE
KONZULTÁNS: DR. BOHÁR GYULA A MEZŐGAZDASÁG TUDOMÁNY KANDIDÁTUSA, MIKOLÓGUS, A BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMI RENDSZEREKKEL FOGLALKOZÓ FITOPATOLÓGUS
MezőHír Tudástár: Trichoderma asperellum – A Trichoderma asperellum hatékony biológiai antagonista, amely csökkenti a paprika és paradicsom stressztüneteit, javítja a vitalitást és mérsékli a kórokozók megtelepedését.
