SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
A 2025-ös esztendő időjárása számos kihívást tartogatott (és tartogat még) a mezőgazdaság számára. A hosszan elhúzódó szárazság minden élő szervezetet megvisel(t). Különösen a vízpótlás nélküli szántóföldi kultúrák szenvedtek jelentős terméskiesést, ezzel károsítva a gazdálkodókat.
Az őszi káposztarepce ugyan csak a tenyészidőszak végén érzékelte komolyabban a vízhiányt, de a kelés idején a megfelelő nedvesség itt is kulcstényező. Ha a vetést porba végzik, a növényállomány ritkás és egyenetlen fejlődésű lesz (1. kép).
A piaci folyamatok hosszabb ideje kedveznek a repce termesztésének. A napraforgó mellett stabil felvevőpiaca alakult ki, köszönhetően a bioüzemanyagok és az alternatív energiaforrások iránti tartós keresletnek. Az új hibridek és fajták megjelenésével a termesztéstechnológia egyre intenzívebbé vált. A magas terméshozam és biztos bevétel elérése azonban csak úgy lehetséges, ha a gazdák figyelembe veszik az éghajlati változásokat. A rovarkártevők már alkalmazkodási fázisban vannak, ezért a növényvédelemben egyre nagyobb szerepet kap az előrejelzés.
Az eredményes termesztés alapfeltétele továbbra is a megfelelő tábla- és fajtaválasztás, a vetésforgó betartása és a megfelelő tápanyag-utánpótlás. Az inputanyagok költségei ugyanakkor drasztikusan megemelkedtek az előző évekhez képest, ami gazdasági szempontból is nehezíti a sikeres repcetermesztést. Az egészséges, erős állomány viszont sokkal jobban képes ellenállni a különféle betegségeknek és kártevőknek.
Talajlakó kártevők: pajorok és drótférgek
Kedvező csapadékviszonyok mellett a repce egyenletesen és gyorsan kel. Ha azonban a vetést szárazság kíséri, az állomány hézagos lesz, a növények eltérő fejlettségi szintet mutatnak. A frissen csírázó magvak számára a talajlakó kártevők – elsősorban a pajorok és a drótférgek lárvái – jelentenek komoly fenyegetést. Ezek a kártevők kifejezetten kedvelik a nyirkos talajt, és károsításuk elsősorban foltszerűen jelentkezik a táblán. Emiatt kulcsfontosságú a tábla előéletének ismerete, hiszen rendszerint ugyanazokon a területeken bukkan fel a kártétel. Az előrejelzéshez legegyszerűbben a kvadrát-módszer alkalmazható: ha négyzetméterenként 1–2 pajor vagy 2–3 drótféreg található, akkor a gazdasági kárküszöböt már elértük, és beavatkozás szükséges.
Korai veszélyek: repcebolhák és repcedarázs
A csíranövényeket a repcebolhák veszélyeztetik (2. kép). Ezek a kártevők súlyos, akár a teljes állományt érintő károkat is okozhatnak, különösen aszályos időszakban, amikor képesek a fiatal növények teljes leveleit elpusztítani. Ha azonban a növény már túlnő ezen a kritikus időszakon és megjelennek az első lomblevelek, akkor a repcedarázs jelenik meg, amely petéit a fiatal levelekre helyezi el (3. kép).
Felmerül a kérdés, miként kerülnek be a kártevők a repcetáblákra. Az egyik legfontosabb forrás az árvakelés (4. kép), amely nemcsak rovarokat, hanem különféle kórokozókat is átvihet a következő kultúrába. Hasonló problémát jelenthet a zöldítési program keretében elvetett keresztesvirágú növények közelsége (5. kép), amelyek szintén menedéket és táplálékot kínálnak a kártevőknek.
Ősszel, amikor nincs más gazdanövény, a gyapottok-bagolylepke is előszeretettel támadja meg a repcét, komoly károkat okozva. A hűvös, télbe hajló időszak beköszöntével a mezei pocok is betelepülhet a táblákba, és a növények megrágásával gyengíti az állományt. A télre kellően megerősödött, egészséges repce viszont képes tavasszal virágzati tengelyt fejleszteni, ami alapfeltétele a jó terméshozamnak.
Az ormányosbogarak kártételi ciklusa
A tavasz időjárásának alakulása nagyban befolyásolja az ormányosbogarak rajzását. Amennyiben az enyhébb periódusok már február elején megérkeznek, a kártevők korán aktivizálódnak, míg a hosszabbra nyúló hideg után hirtelen, tömegesen jelennek meg. Emiatt kulcsfontosságú a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelése. A telelő imágók már 7–8 °C körül előbújnak rejtekhelyeikről, de a nagyobb rajzásra inkább 15 °C felett kell számítani.
– A repceszár-ormányos szerencsére csak egy nemzedéke van évente. A nőstények petéiket a repce leveleinek nyelére vagy a főerére rakják. A kikelő lárvák a levélnyelekben és a szárban rágva járatokat készítenek, ami meggyengíti a növény szerkezetét. A károsodott állomány erősebb szélben könnyen megdől, virágzata pedig gyengébben fejlődik, így a terméshozam csökken. A lárvák 25–54 nap elteltével a talajba húzódnak, ott bábozódnak, majd június közepétől újra megjelennek, imágóként. Ekkor a repce zöld részeit és becőit fogyasztják, miközben érési táplálkozást folytatnak, és ebben az állapotban telelnek át.
Az imágók megjelenésének nyomon követésében a sárgatálak és a fűhálós vizsgálatok bizonyulnak a leghatékonyabb eszköznek. A rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a védekezés időben és eredményesen megtörténhessen. A repceszár-ormányos nemcsak a repcét, hanem más keresztesvirágú növényt – pl. káposztát, karalábét vagy karfiolt – is károsíthat.
– A nagy repceormányos (6. kép) szintén jelentős kárt okozó ormányosbogár, amely egynemzedékes, és imágó alakban telel át. A bogarak akkor kezdenek előmászni a talajból, amikor a hőmérséklet eléri a 6 °C-ot. A meleg, száraz tavasz kedvez a felszaporodásuknak, míg a csapadékos idő csökkenti az aktivitásukat. Tömeges rajzásra leginkább 12 °C felett lehet számítani, ami a Kárpát-medencében rendszerint március közepén következik be, bár az időpont a klímaváltozás miatt korábbi is lehet. A sárgatálas csapdák ebben az esetben is jól szolgálnak a rajzás nyomon követésére. Az első bogarak feltűnését követő 10–12 napon belül célszerű elvégezni a védekezést.
A nőstények egyenként helyezik petéiket a repce szárába, ahol a peterakás hatására szövetburjánzás alakul ki, a szár csavarodik és gyakran felreped. A meggyengült növények virágzó hajtásai rosszul fejlődnek, így a terméshozam csökken. Az érési táplálkozás során a bogarak a keresztesvirágú növényeket fogyasztják, de petéiket csak a repcére, káposztára, karórépára és szaporazsomborra rakják. A sárgatálakat legalább háromnaponta ellenőrizni kell. Ha egy tálban 15 repceszár-ormányost vagy 10 nagy repceormányost találunk, az már eléri a védekezési küszöböt, így beavatkozás szükséges.
– A repce következő fontos kártevő ormányosbogara a repcebecő-ormányos, amely mind bogár, mind lárva alakjában károsítja a növényt, de a fő veszélyforrás inkább a lárva. Ez a faj is egynemzedékes, és imágó alakban telel át. A párás, meleg idő kedvez a tömeges felbukkanásának, a repcetáblára történő betelepüléséhez pedig 10–12 °C fölötti hőmérséklet szükséges. Ez a kártevő a repce legjelentősebb minőségi és mennyiségi ellensége, mivel a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A megrágott becők idő előtt érnek, gyakran lehullanak. A repcebecő-ormányos sérülései elősegítik a repcebecő-gubacsszúnyog megjelenését, mivel a nőstény csak a roncsolt becőkbe rakja petéit.
Másodlagos kártevők
A repcebecő-gubacsszúnyog bábként telel át, rajzása április második felében kezdődik. Az imágók a csapadékos, esős időjárást kedvelik, ilyenkor repülnek nagy számban. Egy évben akár 5–6 nemzedéke is kialakulhat. Őszi káposztarepce esetében csak az áttelelt és az első nyári nemzedék ellen szükséges védekezni. A petéket csak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által okozott sérülésekbe tudja elhelyezni. A kikelő lárvák károsítják a magvakat, ami sárguláshoz, a becők felnyílásához és a magok kihullásához vezet. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullanak, és ott bábozódnak egy bábbölcsőben. A sárgatálas csapdák itt is hatékony eszközök az előrejelzéshez. A védekezés lényege a repcebolha és a repcebecő-ormányos állományának csökkentése.
Tavaszi kártevők: fénybogár és bundásbogár
A repce bimbóinak megjelenésével aktívvá válik a repcefénybogár, amelynek imágó alakja jelenti a fő kártételt. A rovar a még zöld, ki nem nyílt bimbókat támadja, miközben nemcsak a porzót, hanem a bibét is károsítja, így a virágok részben vagy egyáltalán nem termékenyülnek meg. A nőstény a petéket a porzókra rakja, a lárvák négy hét alatt fejlődnek ki a virágban, majd a talajban bábozódnak. Körülbelül egy hét múlva kelnek ki az imágók, táplálkoznak, majd elvonulnak telelni.
A hosszú, hűvös tavasz kedvez a repcefénybogárnak, és ilyen időjárás esetén a növényvédő szeres beavatkozás elkerülhetetlenné válik. A kártevő nemcsak az őszi káposztarepcét, hanem a mustárt és a tarlórépát is károsítja. A sárgatálak itt is jól használhatók az előrejelzéshez. Az utóbbi években a repcefénybogár populációi egyre inkább rezisztensek lettek a méhkímélő technológiában engedélyezett inszekticidekkel szemben, ami korlátozza a hatékony védekezés lehetőségeit.
A bundásbogár hagyományosan a virágzó gyümölcsösök kártevője, de kedvenc tápnövényei közé tartoznak a keresztesvirágúak és a fészkesvirágzatúak is (8. kép). Az imágók március közepétől végéig, a kökény virágzás idején jelennek meg. Az utóbbi időben a bundásbogár életmódjában változás figyelhető meg: egyre gyakrabban károsítja a virágzó őszi káposztarepcét is. Nagyobb egyedszámban a tábla szélén jelenik meg, főként olyan helyeken, ahol kökénybokrok virágoznak, kisebb táblák esetén azonban az egész állományt képes károsítani. A rovar elsősorban a porzót, a bibét és a sziromleveleket rágja, ezzel rontva a megtermékenyülést. A lárvák nem károsítanak, a pajorok elhalt, korhadó szerves anyagokkal táplálkoznak.
Vannak olyan ízeltlábú kártevők is, amelyek jelenleg nem okoznak jelentős gazdasági kárt a repcében, és amelyeket a korábban említett védekezési intézkedések általában hatékonyan kordában tartanak. Ugyanakkor a klímaváltozás hatására a Kárpát-medencében előfordulhat, hogy ezek a fajok később gazdasági jelentőségűvé válnak.
A repce gyökérnyaki, felszínközeli részén a tavaszi káposztalégy okozhat károsítást, míg a levelekben az aknázó legyek lárvái is jelen lehetnek. Emellett különböző bagolylepkefajok hernyói– például a gamma-bagolylepke és a gyapottok-bagolylepke – szintén károsítják a leveleket. A nappal aktív lepkefajok közül a káposztalepke, a repcelepke és a káposztamoly lárvái is rágják a növényt.
A mezei pocok csak akkor telepszik be sikeresen a repcetáblákra, ha a közelben lucernatáblák találhatók, ilyenkor komoly károkat okozhat. A védekezés előtt mindig ellenőrizni kell a fertőzöttséget: a pocokjáratok betaposása és néhány nap múlva a visszaellenőrzés megmutatja, hány járat van lakott állapotban. Amennyiben az egyedszám eléri az 1–2 lakott járat/100 m² értéket, csak akkor szükséges beavatkozni. A vegyszeres kezelés egyes esetekben külön szükséghelyzeti engedélyhez kötött.
Védekezési stratégiák és időzítés
A tavaszi időszakban általában két inszekticid-kezelés elegendő a kártevők visszaszorítására, de kedvezőtlen évjáratban három kezelés sem biztosít teljes hatékonyságot. A rozettaképződés és a szárba indulás közötti időszak kritikus: ekkor az ormányosbogarak ellen már az első kezelést el kell végezni, szükség esetén fungiciddel kombinálva. A rügyképződés és az intenzív növekedés idején is nagy a kártevők által okozta veszély, gondolok főként azokra a fajokra, amelyek a pollent fogyasztják, ezért ilyenkor fokozott figyelem szükséges. Virágzás idején a fénybogarak károsításának mérséklése a cél; hűvös, csapadékos napokon a kártétel kisebb, míg meleg, száraz időben jelentősebb. A virágzás során a védekezés már csak a méhkímélő technológia szabályai szerint végezhető.
Összességében a tavaszi rendszeres bejárás, a fűhálós vizsgálat, a sárgatálak kihelyezése, a napi hőmérsékletellenőrzés és a szükség szerinti azonnali beavatkozás elengedhetetlen a hatékony védekezéshez. A repce termesztése során a siker kulcsa a gondos előrejelzés, a rendszeres ellenőrzés és a célzott védekezés. Az időjárás és a klímaváltozás erősen befolyásolja a kártevők megjelenését, ezért fontos a táblák folyamatos ellenőrzése, a sárgatálak és fűhálók használata, valamint a napi hőmérséklet figyelése.
A gazdasági szempontból jelentős kártevők – pl. a repcebolha, a repcebecő-ormányos, a repcefénybogár, valamint a nagy repceormányos – ellen a védekezés időzítése kritikus. A kezeléseket a növény fejlődési stádiumához és a kártevők megjelenéséhez kell igazítani, figyelembe véve a rezisztencia kialakulásának elkerülését, valamint a méhek védelmét.
A kisebb jelentőségű ízeltlábúak és rágcsálók ellen a megfelelő monitoring és a szükség szerinti beavatkozás biztosítja a gazdaságos termesztést. A növényvédő szerek okszerű alkalmazása, a hatóanyagok váltogatása és a méhkímélő technológia betartása hosszú távon csökkenti a kártevők okozta veszteséget, miközben a környezet védelmét is szolgálja.
A rendszeres megfigyelés, a pontosan időzített kezelések és a megfelelő technológia biztosítja a repce egészséges fejlődését, az erős, ellenálló állomány kialakulását, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű termést.
Növényvédőszer-rezisztencia és hatóanyag-választás
Az inszekticidekkel szembeni rezisztencia kialakulásának fő oka az egyoldalú és gyakori piretroid-típusú szerek alkalmazása. Magyarországon már előfordulnak olyan repcefénybogár-populációk, amelyek rezisztensek ezekre a hatóanyagokra. A rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében elengedhetetlen a növényvédő szerek szabályszerű, az engedélyokiratban leírt módon történő alkalmazása. Fontos, hogy egy vegetációs időszak során váltogassuk a hatóanyagokat: pl. a piretroid használata után más hatóanyagot alkalmazzunk.
Védekezni mindig csak indokolt esetben szabad, betartva az engedélyokirat előírásait.
A repcetermesztők számára 2025. szeptember 2-i adatok szerint a következő hatóanyagok álltak rendelkezésre:
‑ Méhekre kifejezetten veszélyes: ciántraniliprol, etofenprox, cipermetrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin.
‑ Méhekre nem jelölésköteles: tau-fluvalinát, acetamiprid.
‑ Csávázószer: flupiradifuron.
Ha az acetamipridet tebukonazollal kombináljuk, a méhkímélő technológia szabályait kell alkalmazni.
Méhek védelme és méhkímélő technológiák
A méhkímélő technológia keretében csak a méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos rovarölő szereket lehet kijuttatni, mindig az engedélyokiratban foglaltaknak megfelelően. A kezelés kizárólag a házi méhek napi repülési időszakának befejezése után kezdhető, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
(fotók: a szerző felvételei)
MezőHír Tudástár: Repcetermesztés 2025 – Az idei szezonban a repcetermesztés legnagyobb kihívásai a kártevők, az inszekticid-rezisztencia és a klímaváltozás hatásai voltak; a siker kulcsa a pontos előrejelzés, a sárgatálas monitoring és a méhkímélő technológiák alkalmazása.
