Gyümölcskultúráinkban az extrém időjárási események az utóbbi években egyre gyakrabban veszélyeztetik a jó minőségű termést. Kedvezőtlen esetben a károk hektáronként milliós tételre is rúghatnak, a kiváló minőségű étkezési gyümölcs pedig a károsodás mértékétől függően gyakran kell átminősüljön alacsonyabb minőségű, olcsóbb ipari alapanyaggá. A kora tavaszi, virágzáskori fagyok, a jégesők és viharok mellett az elmúlt évtizedben egyre többször hallunk a napégés okozta károkról. Ebben a cikkben a tüneteket és a védekezési lehetőségeket mutatjuk be.
A napégés kiváltó tényezői és tünetegyüttesei
A gyakorlatban csak napégésként megjelölt tünetegyüttes mögött többféle kiváltó tényező állhat. A tünetek kialakulásában elsődleges szerepet játszik a hőmérséklet és/vagy a napsugárzás mértéke.
Hőség okozta nekrózis
Az igen magas hőmérséklet rövid idő alatt is visszafordíthatatlan károsodást okozhat, amely egész sejtcsoportok elhalásával járhat. Ha a gyümölcs felszíne az intenzív napsugárzás következtében legalább 10 perces időtartamra eléri az 52 oC-os hőmérsékletet, a felszínen található szövetek károsodnak, hiszen a fehérjék kicsapódhatnak és a sejtek sérülnek. Ennek következtében sötétbarnás-feketés elszíneződés jelenik meg a felszínen, majd besüppedő foltok képződnek, amelyek visszafordíthatatlan károsodást jeleznek.
A károsodott gyümölcsfelszín ezt követően gyakran felreped, kaput nyitva további, elsősorban gombák által okozott fertőzések számára. Ez a szöveti károsodás akkor is bekövetkezik, ha a gyümölcs nincs kitéve fényhatásnak, vagy ha a besugárzás mértéke közepes. Vagyis ez esetben kizárólag a hőmérséklet a károsító tényező.
Intenzív sugárzás okozta barnulás
Napégés tünetei akkor is kialakulhatnak a gyümölcsök felszínén, ha a hőmérséklet az előbbinél valamivel alacsonyabb, viszont hosszabb idejű a kitettség és magas az UV-A és UV-B sugárzás. A szövetelhalást okozó napégéssel szemben itt nem feltétlenül alakul ki visszafordíthatatlan károsodás: a gyümölcs felszínén inkább enyhe vagy közepes mértékű, sárgás-barnás, nem élesen körülhatárolt folt jelenik meg. Ez amellett, hogy optikailag rontja a termés minőségét, a gyümölcsök rosszabb tárolhatóságát eredményezheti. A károsodás néhány nap elteltével továbbterjedhet, nemcsak a gyümölcs felszínén, hanem a húsában is. A kitettség időtartamát tekintve viszonylag alacsonyabb, 40 oC körüli hőmérsékleti értéken mintegy 5 óra elteltével alakulnak ki a tünetek, míg 46–49 oC-on ehhez 1 óra időtartam is elegendő. A hirtelen, kiegyenlítetlen felmelegedésnek kitett gyümölcsökön nagyobb a károsodás aránya, mint a fokozatosan hozzászoktatottaknál.
Mindkét esetben feltételnek számítanak az intenzív sugárzási paraméterek, vagyis a meleg és az erős (elsősorban UV-B) sugárzás együttesen felelősek a tünetek megjelenéséért. Egyes kutatások szerint világszinten ez a kárkép fordul elő a leggyakrabban.
A napégés harmadik oka a hirtelen fellépő fotooxidáció, amit elsősorban az intenzív sugárzás, és nem a hőmérséklet idéz elő. A korábban árnyékban lévő gyümölcsök a kézi ritkítás, a gyümölcshullás, a fajta körszedése vagy a lombozat eltávolítása miatt átmenet nélkül, hirtelen kitetté válnak az intenzív napsugárzásnak. Az erős sugárzás hatására a gyümölcs felszíni szöveteiben oxidatív szabad gyökök keletkeznek. Ezek hatására a klorofill és a pigmentek, valamint egyes fehérjék és enzimek károsodnak.
A gyümölcs felszínén található sejtek kifakulnak, elhalhatnak, néhány nappal később barnás elszíneződést mutatnak. A gyümölcs felszínének hőmérséklete nem határozza meg a folyamatot, a károsodás már 30 oC körüli gyümölcs hőmérsékletnél bekövetkezhet. Ugyanígy megfigyeltek napégésre utaló tüneteket egy hosszabb (akár 7 napos) hűvösebb, felhősebb időjárást követően fellépő forró és napos időjárás hatására. Ez a károsodási forma elsősorban azoknál a gyümölcsöknél fordul elő, amelyek hirtelen, minden akklimatizáció nélkül válnak kitetté az intenzív, fotooxidatív sugárzásnak.
Tárolás során jelentkező napégési tünetek
A tárolás során jelentkező napégési tünetek jellemzően a betakarítást és néhány hónapos tárolást követően válnak csak láthatóvá a gyümölcsök felszínén. Noha a gyümölcsök betakarításkor teljesen egészségesnek tűnhetnek, a tárolás során barnás elszíneződés mutatkozik a felszínükön, elsősorban az alma napsütött oldalán. A korábban felsorolt napégési típusokhoz hasonlóan ez esetben is a tünetek megjelenése a vegetáció során túlzott mennyiségben beérkező fény- és hőmennyiséggel hozható összefüggésbe.
A napégést befolyásoló tényezők
A napégés kialakulását döntő mértékben befolyásolják az adott termőhely klimatikus adottságai. Ezen belül is két tényező a meghatározó: a hőmérséklet és a besugárzás mértéke. A hőmérséklet szempontjából a levegő és a növény, ezen belül különösen a gyümölcs felszínének hőmérséklete dönti el, kialakul-e a tünetegyüttes vagy sem. A napsugárzás, különösen az UV-B sugárzás mértéke szintén szerepet játszik a tünetek kialakulásában.
A két tényező kölcsönhatásban áll egymással: egy meleg napon intenzív napsugárzás mellett sokkal magasabb a napégés kockázata. Elsősorban a telepítésbe vont fajták helyes megválasztásával tudunk sokat tenni a napégés ellen. A Jonagold-klónok – különösen a Jonagored – és a Fuji-klónok kifejezetten érzékenyek, gyakran mutatnak napégési tüneteket. A Golden Delicious, a sötét színű és a bicolor Gala-klónok ezzel szemben közepesen érzékenyek.
A légmozgás sebessége is jelentős mértékben befolyásolja a napégés kockázatát. Fokozza a növények párologtatását és hűti az állományt. Minél nagyobb a szél sebessége, annál inkább csökken az állomány hőmérséklete, és így a napégés kockázata is. Szélcsend idején a párologtatás jelentősen csökken, a meleg megreked az ültetvényben, így forró, napos időben nő a napégés kockázata.
Egyes termesztéstechnológiai elemek növelhetik, mások viszont csökkenthetik a napégés tüneteinek súlyosságát. A napégés kockázatát azok az elemek növelik, amelyek a gyümölcsöt hirtelen közvetlen napsugárzásnak teszik ki, így felszíne a megszokottnál jóval melegebbé válik. Ilyen helyzet adódhat kézi ritkításkor, többlépcsős betakarításkor, vagy amikor a nyári metszés és a lomblefúvás miatt eltávolítják a lombot. A korábban árnyékban lévő, védett gyümölcsök így átmenet nélkül kapnak magas sugárzási dózist. A korábbi, viszonylag védettebb, hűvösebb mikroklímából ilyen esetben egy hirtelen megváltozott környezetbe kerülnek át.
Hasonló a helyzet, amikor egy hosszabb, hűvösebb, csapadékos, felhős időjárást fokozatos átmenet nélkül a napos, forró, aszályos időszak követ. Feltehetőleg a korábban védett, hűvösebb koronarészen elhelyezkedő gyümölcsök héja vékonyabb, sérülékenyebb, és az alma nem képes ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Árnyékolással, az állományklíma hűtésével vagy a beérkező sugárzás csökkentésével jelentős eredmények érhetők el.
Az alma tápanyag-ellátottsága befolyásolja a napégés iránti érzékenységet. Vizsgálatok szerint a napégéses barnulást mutató gyümölcsökben nőtt a húskeménység és a cukortartalom, miközben a titrálható savtartalom a tünetek súlyosbodásával csökkent. Mivel a savtartalom nemcsak közvetlenül befolyásolja az alma savanyú ízét, hanem a legtöbb ízkomponens kialakulásához szükséges metabolikus energiát is biztosítja, a csökkent savtartalmú gyümölcsöket a fogyasztók gyakran íztelennek és nem kívánatosnak tartják. A megfelelő kalciumellátottság szintén elősegíti a szilárd sejtek kialakulását, és a jól ellátott sejtek a napégési stresszel szemben is ellenállóbbak.
A növényvédő szerek helyes dózisban és megfelelő időpontban történő kijuttatása szintén befolyásolja a napégési tünetek megjelenését. A forró napokon vagy azt megelőzően kijuttatott növényvédő szerek tovább növelhetik a napégés, a perzselődés kockázatát. Többek között kéntartalmú készítmények, bizonyos inszekticid-hatóanyagok és levéltrágyák használata esetén gyakran figyeltek meg fokozott napégési tüneteket.
Mit tehetünk a tünetek megelőzése érdekében?
Sajnálatos módon a tünetek megjelenése nem visszafordítható. A tünetetek megelőzésére és minimalizálására különböző stratégiákat alkalmazhatunk, amelyek két fő csoportba sorolhatók: egyrészt módosíthatjuk, kedvezőbbé tehetjük az ültetvény klímáját, másrészt alkalmazhatunk olyan készítményeket, amelyek egy védőréteget képeznek a gyümölcsök felszínén megóvva azokat a túlzott sugárzás vagy túlmelegedés káros hatásaitól.
Az ültetvényklímát kedvezőbbé tehetjük frissítő öntözéssel, a légmozgás fokozásával vagy a túlzott sugárzástól is védő hálók használatával. A frissítő öntözés alapja, hogy a korona fölé felszerelt szórófejeket rendszeresen, rövid periódusra indítsuk be, és a kijutatott öntözővizet engedjük felszáradni. Mivel a párolgás hőt von el a növénytől, csökken a gyümölcs felszínének hőmérséklete, így a napégés kockázata is. A módszer a jéghálóhoz képest alacsony költséggel üzemeltethető.
Előnye, hogy csökkenti a gyümölcs felszínének hőmérsékletét, javítja a növény vízháztartását, egyes fajtákban elősegíti a fedőszín kialakulását, növeli a vízoldható szárazanyag-tartalmat és fokozza a fotoszintetikus aktivitást. Hátránya, hogy nem védi a növényt az extrém UV-sugárzástól, így csak bizonyos napégéstünetek ellen véd hatékonyan. A módszer hatékonysága arányos a használat időtartamával, gyakoriságával, időzítésével, a kijuttatott vízmennyiséggel, és a kijuttatott víz hőmérsékletével is.
A túl hideg víz stresszreakciókat válthat ki a növényben. Az öntözővíz minősége szintén kritikus tényező, hiszen nehéz eltávolítani a lerakódott vízkövet a gyümölcsök felszínéről, a túl magas sótartalom pedig extrém esetben megperzselheti a leveleket. A megemelkedett páratartalom miatt ügyelnünk kell a gombafertőzések elleni okszerű növényvédelemre.
Hűthetjük a növényeket a légmozgás fokozásával is. Ehhez nagy teljesítményű ventilátorok, permetezőgépek szükségesek. A módszer előnye, hogy viszonylag olcsón, meglévő eszközökkel is megvalósítható, ráadásul mérsékli a gyümölcs felszínének hőmérsékletét. Nem véd azonban az extrém sugárzástól és a fokozott párolgás miatt ügyelnünk kell a növény igényeit fedező vízellátás biztosítására.
A jégvédelemben használt nagy sűrűségű polietilén jéghálók szintén hatékony védelmet nyújthatnak a napégéssel szemben. Jelentős mértékben befolyásolják az ültetvény mikroklímáját. Előnyük, hogy közvetlenül csökkentik a beérkező sugárzás mennyiségét. A hatás mértéke a jégháló színétől függően 10–30% lehet; a fekete hálót általában hatékonyabbnak tartják a fehérnél vagy a szürkénél. Az alacsonyabb mértékű beérkező sugárzás következtében csökken a gyümölcs felszínének hőmérséklete, az ültetvény talajának és levegőjének hőmérséklete, valamint a légmozgás is.
A hálók további védő funkciót is jelentenek további stresszorokkal szemben. Hátránya, hogy igen költséges és megnöveli a fenntartásra fordított élőmunka mennyiségét is. A fedőszín kialakulása szintén lassabb ütemben történhet, vagy kisebb intenzitású lehet, különösen meleg éjszakák esetén.
A védekezési módszerek másik nagy csoportjába azok az anyagok tartoznak, amelyekkel közvetlenül a gyümölcsöket vonjuk be, így csökkentve a káros hő és sugárzás mértékét. A bevonószerek egy része egyszerű anyag, amelyek elsősorban fizikai tulajdonságaik révén verik vissza a napsugarakat. Másik csoportjuk kémiai abszorbens anyagokat és szervetlen komponenseket tartalmaz, amelyek szűrőként képesek elnyelni, blokkolni és szétszórni az erős fényt.
A kaolin, agyag, mészkő és talkum részecskék visszaverik a növény és a gyümölcs felszínéről a káros sugarakat, így csökkentve a növény és a gyümölcs felszínének hőmérsékletét. További előnyük, hogy fejlődik a teljes korona fényellátottsága, illetve egyszerű, olcsó és természetben is előforduló anyagokról van szó. Hátrányuk, hogy a bevonat mérsékelten esőálló és a kezelést többször is meg kell ismételni.
További előnyük, hogy javítják a korona teljes fényellátottságát, emellett egyszerű, olcsó és természetben is előforduló anyagok. A filteranyagok finom és esőálló bevonatot képeznek a gyümölcsök felszínén, visszaverve a túlzott mértékű sugárzást. Alkalmazásuk nem befolyásolja negatívan a gyümölcsök színeződését, eltávolításuk nem jelent külön munkamenetet a válogatás során és nem fitotoxikusak. Hátrányuk, hogy önmagukban ritkán nyújtanak teljes védelmet; az UV-sugárzás és a gyümölcsfelszín hőmérsékletének mérséklésében inkább a hűsítő öntözéssel együtt hatékonyak. Emellett a növekvő gyümölcsök folyamatos védelme érdekében a kezelést időről időre ismételni kell.
Amint látjuk, mind a kiváltó paraméterek, a tünetek, mind pedig a megelőzésre alkalmazható módszerek igen összetettek. Minden esetben érdemes az adott fajtához, termőhelyi adottságokhoz, termesztéstechnológiai színvonalhoz és évjárathoz alkalmazottan választani. Mérlegeljük a lehetséges pozitív és negatív hatásokat és a védekezés, vagy épp annak elhagyásának következményeként fellépő költségeket, veszteségeket.
SZERZŐ: DR. SIPOS MARIANNA, BABICZ SZABOLCS SZAKTANÁCSADÓ • DE-MÉK KERTÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET
Fotók: shutterstock.com
MezőHír Tudástár: frissítő öntözés – Rövid, rendszeres vízpermetezés az ültetvény fölött, amely párolgási hűtéssel csökkenti a gyümölcs hőmérsékletét, így mérsékli a napégés kockázatát. Segíti a növény vízháztartását, javítja a fedőszínt és a minőséget, miközben költséghatékony klímavédelmi eszköz a gyümölcstermesztésben.
