Gyümölcsfáink fejlődéséhez, növekedéséhez, termésképzéséhez fényre, szén-dioxidra, vízre és ásványi anyagokra van szükségük. Ezek közül a szén, az oxigén és a hidrogén teszi ki a növényi szárazanyag mintegy 95%-át. A maradék 5%-ot kitevő tápanyagok felvétele többnyire a gyökereken keresztül történik, a virágzás és az intenzív hajtásnövekedés időszakában. A legtöbb törzses gyümölcsfajnál azonban a tavaszi növekedés és a korai gyümölcsfejlődés elsősorban az előző szezonban felhalmozott tartalékokra támaszkodik. Ezért nagyon fontos a vegetáció második felének, de különösen a kora őszi, őszi időszaknak a tápanyag-ellátottsága.
Jól ismert tény, hogy a gyümölcsfák tápanyag-adagolása az őszi időszakban segíthet a következő év kritikus, korai növekedéséhez szükséges tartalékok felhalmozásában. Azonban ennek hatékonysága nagymértékben függ a fák általános kondíciójától, az esetleges relatív tápelemhiány mértékétől és a faj, illetve fajta tápelemszükségletétől.
Az őszi időszak tápanyag-ellátottságára nem úgy kell gondolni, mint egy-egy külön beavatkozásra, hanem mint egy komplex programra, ami nagyon szorosan összefügg a növényvédelmi állapottal. Azokban a kertekben, ahol augusztusra már nincs egészséges lomb a fákon, sem talajon keresztül, sem tápoldatozással, sem lombtrágyázással nem tudunk hatékonyan beavatkozni a fák kondíciójának megőrzése vagy javítása érdekében.
A tápanyag-ellátás és a virágrügyek kapcsolata
A gyümölcsfák termőrügyképzése kora tavasszal, a nedvkeringés megindulásával, a rügyfakadással kezdődik és csak a korai fagyok beköszöntével ér véget. A vegetáció minden egyes napjára szükségünk van ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű virágrügyünk alakulhasson ki a következő évre. A vegetáció első felében a fán lévő gyümölcs és az intenzív hajtásnövekedés erősen konkurál a virágrügyképződéssel. A szüretet követően a gyümölcsterheléstől megszabadult fák szinte fellélegeznek – innentől kizárólag a következő évi termésre való felkészülésre összpontosítanak. Ebben az időszakban tudjuk őket hatékonyan támogatni, hogy egészséges, jól működő virágszerveket fejlesszenek, melyek ellenállóbbak a téli és kora tavaszi fagyokkal szemben. De ennek előfeltétele, hogy betegségektől és kártevőktől mentes, egészséges, fotoszintetikusan aktív lombozatunk legyen.
A makrotápanyagok őszi jelentősége
A makrotápelemek (N, P, K, Mg, Ca, S) mennyisége a növényi szervezetben akár több százszorosa is lehet a mikroelemekének, ezért pótlásukra leginkább a talajon keresztüli kijuttatás bizonyul hatékonynak. A talajon keresztül történő foszfor- és káliumpótlás legideálisabb időszaka az ősz. Ezeket általában október–november folyamán pótoljuk, szilárd szerves- vagy műtrágyák formájában.
A talajon keresztül történő trágyaféleségek feltáródását és felhasználhatóságát nagyon sok tényező befolyásolja (talajélet, talajkondíció, kémhatás, vízháztartási viszonyok, talajhőmérséklet…) Ugyanígy a mikroelemek talajon keresztüli felvétele is korlátozott lehet. A mikrotápanyagok felvételét sokkal gyakrabban befolyásolhatják a gyökérnövekedést korlátozó tényezők, mint az oxigénhiány, a parazita fonálférgek, a betegségek, a lúgos talajkémhatás (pH 7,5 felett) vagy az alacsony talajhőmérséklet.
Ilyen körülmények között a cink (Zn), a réz (Cu), a mangán (Mn), a vas (Fe) és a bór (B) kicsapódik vagy a növény által nem felvehető formába alakul át, így gyakorlatilag nem áll rendelkezésre. Mivel a mikrotápanyagokat kis mennyiségben (ppm) igényli a növény, hatékonyan gondoskodhatunk pótlásukról permettrágyázással, de hasonlóan a makroelemek is pótolhatók levélen keresztül.
Kiemelt szerepben a kálium és a nitrogén
A makroelemek közül augusztustól kezdődően egészen októberig a kálium levélen keresztüli pótlására érdemes odafigyelni. Most kezdődik a káliumpótlás időszaka. Miért fontos a kálium? Kálium nélkül elmarad a cukorfelhalmozódás és a színanyagok képződése. Ennek hiányában a növények kevésbé viselik el az aszályt és a hideg okozta stresszt. Most kezdődik az az időszak, amikor a levélen keresztüli pótlással feltölthetjük a káliumraktáraikat. A káliumhiányt a gyümölcsfélék elég jellegzetes tünettel jelzik a leveleken. A levélszéltől vagy levélcsúcstól induló keskeny szövetelhalás egyértelműen a kálium hiányára utal. Ilyenkor nem biztos, hogy abszolút hiányról van szó; lehet, hogy csak a nitrogént vagy a kalciumot adagoltuk túl a megelőző néhány hétben.
Hasonlóan fontos makroelemünk a nitrogén is, ami a vegetáció jelen szakaszában már nem a hajtásnövekedés és a termés mérete miatt fontos, hanem azért, mert ősszel a növényben található nitrogén mobilizálódik, visszajut a fás részekbe, ahol a következő évszakig tárolva marad. A gyümölcsfák esetében a nitrogén- és a szénhidrát-tartalékok jelentik a vegetáció kezdeti növekedés és a korai gyümölcsfejlődés fő energia- és tápanyagforrását. Ez különösen fontos azoknál a fajoknál, ahol a beporzás és a megtermékenyítés a levelek teljes kinyílása előtt történik (pl. a cseresznye, a kajszi, az őszibarack, az alma és a körte).
Alma esetében a fa a következő vegetációban remobilizált nitrogénből fedezi a hajtások nitrogéntartalmának 50%-át, a levelek nitrogéntartalmának 90%-át és a gyümölcs nitrogéntartalmának 60%-át. Szükség esetén az őszi nitrogén kijuttatását a betakarítás után, október és november hónapokban, a természetes lombhullás előtt végezzük el, kellő időt biztosítva arra, hogy a kijuttatott mennyiség beépülhessen a fás részekbe a lomb érésének idején. Az őszi lombtrágyázás hatékonysága az időjárási körülményektől függően 30–80% között változhat. A kijuttatás előtt mindenképpen mérlegeljük, hogy a fáknak szüksége van-e kiegészítő nitrogénkezelésre, nehogy túltrágyázzuk a fákat vagy épp túlzott növekedést indukáljunk így a kezeléssel.
Hogyan diagnosztizálható a nitrogénhiány
A nitrogénhiány részben vizuálisan diagnosztizálható a hajtások növekedése, színe alapján, de sokkal pontosabb képet kaphatunk a megfelelő módszerrel vett levélminták elemzésével. A frissen érett levelekben (nyár közepén) almában az 1,7% alatti, körtében 1,8%, míg cseresznyében 2,0% alatti N-koncentráció már nitrogénhiányra utal. Ilyenkor levélen keresztül a nitrogént pótolni kell. A kálium és a nitrogén együttes pótlására tökéletesen megfelel a vízoldható kálium-nitrát, melyet 3–5 ezrelékes koncentrációban juttatunk ki a lombfelületre, akár a növényvédelmi beavatkozásokhoz kapcsolva. Ezt őszig még akár 3-4 alkalommal is megtehetjük. Ez természetesen nem váltja ki – csak kiegészíti – a talajon keresztül történő káliumpótlást.
Összefoglalva: a makrotápanyagok közül a nitrogén és a kálium játszik kulcsszerepet a lomb- és rügykondíció kialakításában, amelybe lombtrágyázással gyorsan és hatékonyan be tudunk avatkozni. A káliumnak a téli és tavaszi fagyokkal szembeni ellenállóképesség kialakításában van szerepe, a nitrogéntartalékok feltöltésével pedig a következő évi hajtás-, levél- és termésképzés mobilizálható raktárait töltjük fel.
Mikrotápanyagok és levéltrágyázás
A mikroelemek közül a vegetáció hátralévő részében a réz, vas, magnézium, cink és bór szerepe értékelődik fel. Réz, vas és magnéziumhiány általában ritkán fordul elő. A rezet gyakran növényvédő szerként is használjuk. Okszerű tápanyag-gazdálkodás esetén a vegetáció első felében alkalmazott vaskelátok és a keserűső (magnéziumszulfát) általában fedezi az őszi időszak magnézium- és vasigényét.
Miért fontos a cink és a bór?
A cink és a bór pótlására viszont érdemes külön figyelni. A cink számos enzimatikus folyamatban részt vesz. Hiányának tünetei nagyon jellegzetesek: kisebb levelek, sárgulás, rozetta alakú növekedés és rövid internódiumok. A gyümölcsfajok közül a cseresznye és az alma a legérzékenyebb a cinkhiányra. A levelekben 25 mg/kg alatti Zn-tartalom hiányra utalhat. Hiánya legtöbbször hideg, nedves, lúgos homoktalajokon alakul ki, ahol a cink a növény számára nem felvehető formában van jelen. Mivel ilyen esetben nem a talaj cinktartalmával van probléma, hanem azzal, hogy a növény nem tudja megfelelően felvenni, a talajon keresztüli pótlás hatástalannak bizonyul. A cink-szulfáttal (ZnSO4) végzett többszöri levéltrágyázás alma, őszibarack, cseresznye és meggy esetében nagyon hatékony a fagyokkal szembeni ellenállóképesség kialakításában.
A cink azonban a növényben csupán csekély mértékben képes mozogni és meglehetősen könnyen kötődik le a kijuttatás helyén. Vagyis a cink őszi kijuttatása „csak” a rügyek és virágok Zn-ellátottságát javítja, de nem befolyásolja a levelek általános cinkellátottságát. A bór az egészséges virágszervek kialakulásához nélkülözhetetlen mikroelem. Augusztustól október végéig – a cinkhez hasonlóan – több alkalommal is ki kell permeteznünk a levélfelületre annak érdekében, hogy a virágrügyképződés végső szakaszában hozzá tudjunk járulni a megfelelő funkcióképességű virágok kialakulásához.
A fagyvédelem tehát nem egy-két tavaszi akciópermetezésből áll, hanem egy folyamatosan jó növénykondíció fenntartásával arra kell törekedni, hogy meg tudjuk alapozni az előttünk álló téli és kora tavaszi fagyokkal szembeni ellenállóképességet! Ehhez azonban megfelelő növényegészségügyi állapot is szükséges. (Ha a cseresznyefa a blumeriellás levélfoltosság miatt már félig elveszítette lombját, szinte mindegy, milyen tápanyagot juttatunk ki – ez már nem hoz érdemi javulást. Ilyenkor ugyanis nem a tápanyag mennyisége a korlátozó tényező, hanem az asszimiláló lombfelület hiánya.)
Miért különösen fontos a lombon keresztül történő kondicionálás ilyenkor?
Az ország legtöbb táján a tavaszi fagyok miatt kevés volt a termés. Ez elméletileg a termőrügyképződési folyamatok számára kedvező feltételeket is teremthetett volna. A vegetáció, az alulterhelés és tavaszi csapadék miatt erőteljesen indult, viszont általában mindenhol nagyon korán meg is állt, mert egy hosszú, aszályos időszak következett be. Ez az aszályos időszak jelentős zavart okozott a kalciumanyagcserében, de egyéb mezo- és mikroelemek felvétele is korlátozottá vált átmenetileg. Különösen a csonthéjasoknál jól megfigyelhető, hogy az eddig kialakult termőrügyek nem túl acélosak, nem túl meggyőzőek, tehát az alulterhelés ellenére nem túl biztatók a jövő évi terméskilátások. A (nitrogén), kálium, cink, bór, vas, magnézium pótlásának ezért ebben az évjáratban kiemelt jelentősége van!
Mit tehet az, akinek nincsenek friss talaj- és levélvizsgálati eredményei?
Ideális esetben gyorsan elkészítteti azokat, és az eredmények alapján okszerűen pótolja a hiányzó elemeket – akár talajon, akár lombon keresztül. Ha viszont nem állnak rendelkezésre adatok, egyetlen lehetőség marad: augusztus közepétől október végéig, akár három-négy alkalommal is alkalmazhatunk emelt káliumtartalmú, mikroelemekkel kiegészített lombtrágyákat, valamint gondoskodnunk kell róla, hogy egyszerű, kontakt gombaölőkkel megakadályozzuk az idő előtti lombhullást.
SZERZŐ: DR. SIPOS MARIANNA ADJUNKTUS, BABICZ SZABOLCS SZAKTANÁCSADÓ, TANSZÉKI MÉRNÖK • DEBRECENI EGYETEM, MÉK, KERTÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET
Fotók: shutterstock.com
MezőHír Tudástár: Őszi tápanyagpótlás – A gyümölcsfák jövő évi termése és fagytűrése nagyrészt az őszi tápanyagpótlás minőségén múlik. A kálium- és nitrogénpótlás, valamint a mikroelemek (például cink és bór) lombon keresztüli kijuttatása erősíti a virágrügyeket, növeli a fagyállóságot és feltölti a fák tápanyagraktárait. Az őszi lombtrágyázás és talajon keresztüli tápanyag-utánpótlás segít abban, hogy tavasszal erősebb hajtás- és termésképzés indulhasson meg.
