Trichoderma: a palánták természetes védelme 1. rész

A Trichoderma asperellum hiperparazita gomba alkalmazása jelentős előnyöket mutat a paprika- és paradicsompalánták nevelésében: csökkenti a pusztulási arányt, javítja a vitalitást, és mérsékeli a fertőzések előfordulását. A kísérlet is érzékelteti a biológiai növényvédelem lehetőségeit a gyakorlatban. Biológiai megoldása palántanevelés kihívásaira

Biológiai megoldás a palántanevelés kihívásaira

A paprika- és paradicsompalánták egészséges fejlődését célzó, dr. Bohár Gyula növénykórtani mikológussal végzett közös kísérletünk során egy Trichoderma asperellum hatóanyagú mikrobiológiai készítményt teszteltünk. A biológiai alapú kezelés célja az volt, hogy felmérjem annak növénykórtani előnyeit és esetleges hozadékait a palántanevelés különböző szakaszaiban.

A Trichoderma gombák többféle módon segítik a növényeket: gátolják a kórokozók terjedését, támogatják a növény saját védekező rendszerét, és javítják a tápanyag-hasznosulást. A gomba által termelt anyagok fokozzák a növény vitalitását, ellenállóbbá teszik a stresszhatásokkal szemben, és elősegítik a gyökérzóna egészséges működését.

Kísérleti körülmények és alkalmazott módszerek

A kísérletet Sárszentmihályon végeztem, fűtött nevelőházban, később pedig fűtetlen fóliasátorban. A palánták optimális fejlődéséhez szükséges körülményeket biztosítottam, különös figyelmet fordítva a hőmérséklet és páratartalom szabályozására. Az energiafelhasználás csökkentése érdekében szigetelt cellákat alakítottam ki, ahol az egyes vetések történtek. A kutatás során növényfajonként (paprika/paradicsom) 5256 db, összesen 10.512 db elemszámmal dolgoztam, összesen 9 alapkezelést beállítva. A vizsgálathoz fehér édes TV paprika- (Capsicum annuum var. grossum) és paradicsom- (Solanum lycopersicum) vetőmagokat használtam. A kísérleti kezelésekhez a dr. Bohár Gyula által biztosított Trichoderma asperellum törzset tartalmazó mikrobiológiai készítményt alkalmaztam. A kísérlet során összesen több mint tízezer palántát vizsgáltam, kilencféle kezelési protokoll mentén.

Egyes kezeléseknél adjuváns anyagokat – például humin trágyalét, algakivonatot és aminosavakat – is beépítettem a technológiába, a biológiai hatás fokozása érdekében. Kétféle alkalmazási módot teszteltem: az egyik esetben a vetés előtti napokban, preventív jelleggel kezeltem a közeget, míg a másiknál közvetlenül a vetés után juttattam ki a szereket.

Steril közegben végzett tesztek

A vizsgálatok egy részét teljesen fertőzésmentes, steril tőzegközegben végeztem, hogy kizárjam a talajból származó kórokozók hatását. A mintaszámokat növényfajonként több mint kétezer-hatszázra növeltem, hogy a statisztikai értékelés megfelelő alapokon nyugodjon.

A szaporításhoz 73 cellás tálcákat használtam, minden egyes cellába egy szem vetőmag került. A palánták víz-, fény-, tápanyag- és hőigényét a szakirodalmi ajánlások alapján biztosítottam. A nevelés során gondosan dokumentáltam a kelési és fejlődési adatokat, amelyeket számítógépes statisztikai értékeléssel elemeztem, 5%-os hibahatárral.

Kelési arány és palántaéletképesség

A Trichoderma asperellummal előkezelt közegekben a vetőmagok gyorsabban és egyenletesebben keltek ki, mint a kezeletlen kontroll esetében. A kelés az előkezelt közegben 2–4 nappal korábban indult, a csírázási arány pedig akár 21%-kal is magasabb volt a kontrollhoz képest.

A csírázási erély szintén kimutathatóan javult: előkezeléssel 19–35%-os növekedést tapasztaltam. Az előkezelések hatására a csírapusztulás mértéke jelentősen csökkent: míg a kontroll esetén 20% körüli pusztulás fordult elő, addig az előkezelt változatoknál ez 3,5%-ra mérséklődött. A palánták vitalitása és életképessége a kontrollhoz képest mintegy 30%-kal javult.

Paradicsom esetén hasonló trendeket figyeltem meg. Az előkezelt palánták gyorsabban keltek, és erőteljesebben fejlődtek, a csírázási arány akár 17%-kal is jobb volt. A palántapusztulás mértéke itt is nagyságrendileg csökkent: a kontroll 57%-os fertőzöttségi arányával szemben az előkezelt palántáknál mindössze 6% mutatott tüneteket.

A Trichoderma alkalmazása tehát nemcsak a kelési időt rövidítette le, hanem jelentősen csökkentette a fertőzésekből eredő veszteségeket is.

Növekedési különbségek és fertőzöttségi arányok

A Trichoderma-kezelés nemcsak a kelési fázisban mutatott kedvező hatásokat, hanem a palánták teljes fejlődése során is. Az előkezelt növények átlagosan 15–30%-kal magasabbra nőttek, mint a kezeletlen vagy kontrollcsoportba tartozó palánták. A növénytömeg és a gyökértömeg is jelentősen nagyobb volt ezeknél a példányoknál: a gyökértömeg például paprika esetében akár 50%-kal, paradicsomnál pedig 40%-kal haladta meg a kontrollét.

A palánták egységessége szintén látványosan javult. A legjobb egyöntetűséget az előkezelt közegekben nevelt növények mutatták, ahol az egyedi eltérések minimálisak voltak. Ezzel szemben a kontrollcsoportban jelentős különbségek jelentkeztek az egyes palánták fejlettségében.

A fertőzöttségi adatok is megerősítették a kezelés hatékonyságát: míg a kontrollnál a palánták több mint fele mutatott betegségre utaló tüneteket, addig az előkezelt egyedeknél ez az arány mindössze 6% volt. A kezelt növények túlnyomó többsége egészségesen, szimptómamentesen fejlődött, még stresszhatás – például hirtelen hőmérséklet-ingadozás – esetén is.

Tünetek és látens fertőzések a kontroll palántáknál

A kontrollcsoportba tartozó palántákon gyakran jelentkeztek jellegzetes betegségtünetek: a levelek bekanalasodtak, a sziklevelek és alsó lomblevelek sárgásbarnára színeződtek, a szár alsó része pedig etiolálttá és elvékonyodottá vált. Ezek a tünetek a Pythium debaryanum és Rhizoctonia solani kórokozók jelenlétére utaltak, és számos esetben a palánták teljes pusztulásához vezettek.

A részlegesen fertőzött egyedeknél is megfigyelhetők voltak a gyengébb kondíció jelei: a hipokotil barnult, parásodott, a gyökérnyaki rész beszűkült, a gyökérzet halvány elszíneződést mutatott. Ezek a látens fertőzések a növények későbbi fejlődését is visszavetették, gyengébb gyökeresedést és fokozott stresszérzékenységet okozva.

Ezzel szemben az előkezeléssel nevelt palánták túlnyomó többsége egészséges maradt, és még az ültetés utáni stresszhatásokat is jól tolerálta. A szimptómamentes, egyenletes fejlődésű növények a Trichoderma-kezelés közvetlen hatásaként erőteljesebb gyökérzetet és vitalitást mutattak.

A Trichoderma asperellum alkalmazása a palántanevelés során nemcsak a betegségek megelőzésében, hanem a növények általános kondíciójának javításában is bizonyított. A kísérleti eredmények egyértelműen igazolják a biológiai védekezés létjogosultságát a vegyszermentes termesztési gyakorlatban. A kutatás következő szakaszában a kezelések hosszabb távú hatásait vizsgálom, különös tekintettel a kiültetés utáni időszakra és a termésminőségre.

SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE

KONZULTÁNS: DR. BOHÁR GYULA, A MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNY KANDIDÁTUSA, MIKOLÓGUS, FITOPATOLÓGUS

MezőHír Tudástár: Hipokotil – A hipokotil a növény sziklevelei és gyökérnyaki része közötti szárrész. Kiemelt szerepe van a palánták korai fejlődésében, mert tartja és emeli a szikleveleket a talaj fölé, így biztosítva a növény kezdeti fotoszintézisét. A palántanevelés során a hipokotil érzékeny pont: gyakran itt jelentkeznek a talajból támadó kórokozók (pl. Pythium, Rhizoctonia) okozta fertőzések, amelyek a szár elvékonyodásához, barnulásához és a palánták pusztulásához vezethetnek. Az egészséges, erős hipokotil a biztos kiültetés és a jó kezdeti fejlődés alapja.