fbpx

Aszály és növénytermesztés

Írta: Szerkesztőség - 2013 január 21.

A társadalom számára szükséges kielégítő élelmiszerellátás és -biztonság alapja a mezőgazdasági termelés, ezen belül is a növénytermesztés produktuma. A termőhelyi viszonyok nagymértékben meghatározzák a növénytermesztési tevékenység feltételeit.

A növénytermesztés jövőbeni lehetőségeit nagy valószínűséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bővíteni vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsősorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít. A talajhasználat tökéletlensége (hiányos művelés, trágyázás vagy növényvédelem) esetén a klimatikus tényezők kedvezőtlen hatása fokozottabb, és a veszteség nagyobb. Jelen dolgozat tárgya a növénytermesztés klímaváltozással kapcsolatos feladatainak áttekintése.

Földünk bármely földrajzi pontján az éghajlat erőforrásként is értelmezhető, mégpedig az egész emberiség legjelentősebb erőforrásaként, amelyet hasznosítani lehet, de egyúttal az éghajlat magában foglal olyan tényezőket, amelyek többféle szempontból is kockázati elemet jelenthetnek.

A globális klímaváltozás egy folyamat, amelynek részesei vagyunk. Lényegében az utolsó Würm glaciálistól, kb. 30 000 év óta egy kisebb-nagyobb ingadozásokat mutató felmelegedés tapasztalható. Tudományos, politikai és laikus viták folynak arról, hogy a jelenség oka természeti, a bio-geo-kémiai ciklus része, avagy részben vagy egészében antropogén (az emberi tevékenységgel összefüggő) eredetű. Szakmai szempontból mindez közömbös. A növényi produkció, a mezőgazdasági termelés, valamint a társadalom életfeltételeinek biztosítása érdekében ugyanis az alkalmazkodás fenntartható élettani és műszaki-technikai kereteit szükséges meghatározni.

A különböző klímakutatási szcenáriók Magyarországra vetített adatai szerint hazánkban 3-3,5 C hőmérséklet-emelkedéssel – amely a Dunántúlon kisebb, az Alföldön nagyobb mértékű –, illetve csaknem változatlan, -5–+5%-os csapadékmennyiséggel lehet számolni. Összességében a hőmérséklet növekedése és a lényegében változatlan csapadék együttesen szárazodást jelent a mezőgazdasági termelés számára. Az OMSZ regionális klímamodelljei az elkövetkezendő időszakokra egyértelműen a nyári száraz időszakok jellemzőbbé válását valószínűsítik (1. ábra).

A növénytermesztés lényegében a klímaváltozás és klímavédelem mindkét területének kulcsszereplője. Ami a megelőzést illeti, Magyarországon a radiáció évente átlagosan 1500 MJ fotoszintetikusan aktív energiát jelent négyzetméterenként. A termőhelyi viszonyok nagymértékben meghatározzák a növénytermesztési tevékenység feltételeit. A számos befolyásoló tényező közül – némileg pontatlan összefoglaló kifejezéssel – a „talaj-klimatikus” viszonyokat tekinti a mezőgazdaság olyan tényezők összességének, amelyek hatását nem, vagy csak kis mértékben képes szabályozni, és amely hatások ugyanakkor alapvetően meghatározni képesek a termelés célját, a termesztendő növény faját, fajtáját, az alkalmazható agrotechnikai műveleteket és magát a tevékenység gazdaságosságát. Ez utóbbi pedig nem más, mint az alkalmazkodás. A klímaváltozás számos negatív, de ugyanakkor pozitív hatással is lehet a növényi életfeltételek alakulására.

Talajhasználat

Növény élettani szempontból az aszály olyan mértékű vízhiány, amely a növényegyed vagy egy adott populáció számára visszafordíthatatlan károsodást okoz.

A növénytermesztés jövőbeni lehetőségeit nagy valószínűséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bővíteni vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsősorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít. A talajhasználat tökéletlensége (hiányos művelés, trágyázás vagy növényvédelem) esetén a klimatikus tényezők kedvezőtlen hatása fokozottabb, és a veszteség nagyobb. Az aszálykárok elsődleges oka a csapadékhiány, belvízkárok viszont akkor keletkeznek, ha a csapadék jelentősen több a szokásosnál.

A kár mértékét a talaj nedvességtartalmán és nedvességforgalmán keresztül mindkét esetben befolyásolja a talaj használata. Az aszály-hatást befolyásoló legfontosabb talajhasználati elemek: a talajok fizikai és biológiai állapota; növény- és állománysűrűség; növényi sorrend és vetésváltás; a talajok tápanyag-ellátottsága, a trágyázás; kémiai talajhibák, melioráció; gyomok, kártevők, kórokozók és a növényvédelem; eszközválaszték és -használat. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a tartós szárazság kára kimutathatóan súlyosabb a fizikai és biológiai állapotukban leromlott, tápanyagban elszegényedett talajokon. Szintén kimutatható, hogy a talajok jó fizikai és biológiai kondíciója azonban jó esélyt ad a termőhely aszálytűrő képességének növeléséhez. Növénytermesztési kutatási eredmények szerint a talajhasználati tényezők módosításával – talajszerkezet kímélése, alkalmazkodó talajművelés és növényi sorrend, okszerű trágyázás – a káros aszály-hatás megbízhatóan enyhíthető.

Alkalmazkodóképesség

A növénytermesztés sikere minden korban a termesztett növény alkalmazkodóképességétől függött. A termesztett növényfaj megválasztásán túlmenően a fajtaismeret a legfontosabb. Nemesítő intézeteink, fajtanemesítőink minden fajta esetében közzéteszik a növény habitusának, tenyészidejének, vízforgalmának, télállóságának, tápanyagigényének, betegségekkel szembeni rezisztenciájának adatait. A termesztő felelőssége, hogy ezek közül milyet választ ki az adott termőhelyre, és hogyan képes kielégíteni annak igényeit. Történelmi példa, hogy a nagy termőképességű mediterrán búzafajták magyarországi elterjedésének két egymást követő kemény tél vetett véget, amikor is azok a hazaiaknál sokkal súlyosabb fagykárt szenvedtek.

A klímakutatások növénytermesztési vizsgálatainak legfontosabb konklúziója: a növénytermesztés szakmai szabályait be kell tartani. Valójában ezt fejezi ki a jó mezőgazdasági gyakorlat (good agricultural practice) EU-irányelve is. Legfontosabb elemei: a termőhely kiválasztása, a vízforgalmat és talajéletet fenntartó talajművelés, a faj és fajta megválasztása, a vetésidő, -mélység, sortáv, tőtáv alkalmazása, az elő- és utóvetemény szerepe, vetésváltás és vetésforgó, élettanilag helyes tápanyagellátás, okszerű növényápolás, megfelelő időben végzett betakarítás – hogy csak néhányat soroljunk fel. Ezek mind olyan tényezők, amelyek biztosíthatják a klímaváltozás káros hatásainak megelőzését, de legalábbis a kártétel mértékének enyhítését. Szükségképpen az aszály elleni védekezés, illetve annak ösztönzése nem a termesztéstechnológia egy-egy kiragadott elemére, hanem annak egészére kell, hogy irányuljon.

Öntözés

Időről időre felmerül, nem csak a sajtóban, de szakmai körökben is az öntözés kérdése. Mennyit és mikor öntözzünk; pontosabban: miért nem vagy csak korlátozottan hatékony az ország öntözési gyakorlata? Az idei aszályos év kilátásainak és tapasztalatainak hatására a növénytermesztő szakma megfogalmazta és eljuttatta az agrárkormányzathoz a szántóföldi növények önözésével kapcsolatos problémák áttekintését. Természetesen nem utólag, hanem még a tavasszal, áprilisban. Ez az alábbi megállapításokat és javaslatokat foglalta össze:

Néhány gondolat a szántóföldi növények öntözésének problémáiról

Magyarországon lényegében az 1989-es rendszerváltozást követő közel negyedszázados időszakban az öntözés ezrepe a szántóföldi növénytermesztés technológiái között jelentős mértékben visszaesett. Az amúgy is szerény mértékű öntözésre berendezett terület (kb. 300-350 000 ha) töredékén végzünk öntözést, ennek mértéke ebben az időszakban 30 000-110 000 ha között ingadozott.

Valószínűsíthető okok:

  • Elsődlegesnek ítélhető a birtokviszonyok rendezetlen állapota. Ma Magyarországon a szakmai szempontból elfogadható méretű gazdaságok csaknem mindegyike vegyes birtokszerkezeti viszonyok között gazdálkodik. Stabil „land tenure” hiányában hosszú távú beruházást, infrastruktúra-fenntartást a gazdálkodó nem végez.
  • Az infrastruktúra hiánya. Az öntözési infrastruktúra gazdasági része jórészt ismeretlen állapotban van, hiányos, lepusztult, működésképtelen, vagy csak részben működőképes.
  • A rurális bűnözés első számú célpontja a szántóföldi termelőberendezések, így az öntözőberendezések eltulajdonítása, tönkretétele. Ezt a kérdést eddig még minden kormányzat szőnyeg alá söpörte, holott ma ez az agrárium egyik legnagyobb problémája.
  • Gondot jelent a szakképzett munkaerő. Lényegében még nagygazdaságok sem vagy csak kivételes esetben rendelkeznek szakképzett munkaerővel. A mezőgazdaságnak ez általános problémája, de az öntözés területén csaknem kizárólagosan meghatározó. Leszámítva azt a néhány nagyüzemet, amelyiknek van reguláris öntözési ágazata, valamint a szántóföldi termesztést is végző kertészeteket; szakképzett öntöző gyalogmunkás, vagy betanított munkás ma nincs az agráriumban.
  • Elégtelen az agrárium öntözéssel kapcsolatos szabályzó-ösztönző rendszere. Lényegében nem a támogatás hiánya, hanem a koncepció hiánya okozza a legnagyobb gondot. Nincs középtávú stratégia, amelyre egy gazdálkodó építhetne. Sokszor a szabályzók még egy tenyészidőszakon belül is változnak.
  • Nem megfelelő a vízügyi és vízgazdálkodási rendszerek kapcsolata a termelőkkel. Ez részben kommunikációs, részben az előzőekkel – szabályozásokkal – összefüggő probléma, valamint egyes esetekben a szolgáltatási és hatósági jogkörök tisztázatlansága.
  • Nem kellőképpen tisztázottak a kommunális rendszerek és a gazdálkodók öntözéssel és vízgazdálkodással összefüggő kapcsolatai. Sok esetben a gazdálkodó, az önkormányzat, a vízgazdálkodó szerv, a hatóság, sőt a legkülönfélébb államigazgatási tényezők (belügy, katasztrófavédelem, egyéb közmű-üzemeltetők felügyelete, stb.) együttműködését lehetetleníti el a bürokrácia.
  • Végezetül talán az utolsó gátló tényező az ár. Ennek képzése, kialakítása, a végzett szolgáltatás pontos meghatározása egyaránt problémás.

 

1. ábra. A száraz időszakok maximális nyári időtartamának átlagos változása (%) 2021–2050-re és 2071–2100-ra,
az 1961–1990 időszakhoz viszonyítva, az OMSZ-ben alkalmazott két regionális klímamodell eredményei alapján.
Pontozás jelöli azokat a rácspontokat, ahol a változás szignifikáns (forrás: Lakatos M.; TECH_08-A4/2-2008-0140 projekt)

 

A felsoroltakon túl szükséges még megemlíteni néhány olyan területet is, amely közvetlenül nincs kapcsolatban az öntözéssel, de közvetetten hatással lehet a gazdálkodók vízgazdálkodási problémáira. Címszavakban ezek a következők: termálvíz-visszasajtolási kötelezettség, szennyvízkezelés, vízkivételi problémák, belvíz, árvíz, tározás, stb.

Összefoglalva megállapítható, hogy az aszályra való felkészülés lehetősége számos problémával terhelt. Túlmenően a klimatikus tényezőkön, amelyekre nincs ráhatásunk, sorozatos hibákat követünk el a földhasználat, a talajművelés, a termesztéstechnológia, a termesztett növényfaj és -fajta kiválasztása és a vízellátás területén.

Természetesen nincsenek csodák. Egy súlyos aszály mindig és mindenhol veszteségek okozója, de nem mindegy, milyen mértékben. A 2012. év tapasztalatai is azt igazolják, hogy a megfelelő szaktudás, a célirányos technológia még kritikus időjárási viszonyok között is képes a károk enyhítésére.