A hazai szántóföldi növénytermesztésben a lucerna az egyik legjelentősebb pillangós virágú növényfaj, melynek termesztését Magyarországon Tessedik Sámuel honosította meg 1768-ban. A lucerna nagy zöld- és szárazanyagtermést (széna) adó, magas fehérjetartalmú, pillangós virágú, szálas takarmánynövény.

Lucerna: táplálja az állatot, a talajt; nőhetne a termésátlaga

Kiváló takarmányértékét a benne található fehérje kitűnő biológiai értéke mellett a magas karotin-, ásványianyag- és vitamintartalomnak köszönheti. Jelentős emészthető nyersrosttartalma miatt elsősorban a kérődzők kiváló szálastakarmánya. Korábban a lucerna csak a kérődző állatok számára volt fontos fehérjetakarmány, de 1970-től kezdve lucernalisztet is készítettek belőle, így azt a sertés- és baromfitakarmányhoz is lehetett kb. 5%-ban keverni. Az energiaárak drasztikus emelkedésével a lucernaliszt készítés sem lett gazdaságos. A lucerna fehérjetartalma 18-20%, ami a lovak és a kérődzők számára kitűnő szálastakarmány. A fenntartható gazdálkodás fontos pillangósnövénye, növeli a talajok termékenységét, mert gyökérzete nitrogénben és a kiszántás után szervesanyagban is gazdagítja a talajt. A vele szimbiózisban élő Rhizobium-baktériumok évente 60-80 kg légköri N-t kötnek meg hektáronként. Mélyre hatoló gyökérzete révén (20 m-re is lehatol) kalciumot, káliumot és foszfort hoz fel, gazdagítva ezzel a felső termékeny talajréteget. Elővetemény-értéke azonos egy közepes adagú istállótrágyázással. Víz- és szélerózió (defláció) ellen éven keresztül, továbbá erőteljes, a felszínhez közel dúsan elágazó gyökérzete átszövi a talajt. Zöldtermése etethető hagyományosan zölden és renden szárítva szénaként, szilázs és szárítmányok (lucernaliszt és granulátum) formájában is. Kedvező táplálkozás-élettani hatása miatt humán célú fogyasztása (lucernakapszula, lucernacsíra) is terjed. A magyar lucernavetőmag pedig jól exportálható Észak- és Dél-Európába egyaránt. A világon 33 millió hektáron termesztik, Észak-Amerikában (USA) a legnagyobb volumenben, majd Európában, a többit pedig Ázsiában. Magyarországon a vetésterülete 150 ezer hektár körüli. Ez az 1996-2000-es évek átlagának (216 ezer ha) 70%-a. A lucernaterület elsősorban az állatállomány csökkenésével összefüggésben csökkenő tendenciát mutat. Átlagtermése 5 t szárazanyag/ha körüli, ami jobb agrotechnikával akár a duplája is lehetne.

Vöröshere

A vöröshere a lucernához hasonlóan pillangós virágú szálas takarmánynövény, az ország csapadékosabb, hűvösebb tájain termesztjük. A vöröshere Közép-Európába a mediterrán vidékekről került be a XVI. században. Hazánkban a XVIII. század végétől termesztik. Magyarországon ott érdemes termeszteni, ahol az éves csapadékmennyiség a 600 mm-t meghaladja, a lucerna számára azonban már nem kedvezőek a talaj, illetve a klimatikus viszonyok. Vas és Zala megyében, Dél-Somogyban, valamint a Szatmár-beregi síkságon alakult ki jelentősebb termőkörzete. Napjainkban néhány ezer hektáron folyik a termesztése, és a magtermőterület is ingadozó. Felhasználása hasonló a lucernához, szálastakarmányként és vetőmag-előállításcéljára termesztik. Elővetemény-értéke szintén kiváló. Szénatermése 3,5-4,5 t/ha, magtermése 160-210 kg/ha. Hasonlóan a lucernához, az öntözést meghálálja, öntözve a termés akár kétszeres is lehet. Elsősorban szénakészítésre használják, de etethető zölden is. A vastagabb szárrészek miatt nehezebben szárítható, mint a lucerna. A hetvenes években a lucernához hasonlóan lisztkészítésre is használták. Legeltetésre a lucernához hasonlóan nem alkalmas, mert puffasztó hatású.

A talajra gyakorolt kedvező hatása a lucernánál említettekhez hasonló. Mivel azonban rövidebb tenyészidejű, a többszakaszos vetésforgóban a jelentősége nagyobb.

A gabonafélék egyik legjobb előveteménye. A gyökerével szimbiózisban élő Rhizobium trifolii baktérium segítségével akár 140 kg N is visszamarad a talajban. Általában kétéves növényként hasznosítjuk, mert a harmadik évben rendszerint kiritkul. Évente kétszer, öntözve, illetve kedvező ökológiai körülmények között háromszor is kaszálható.

A lucernát és a vörösherét számos rovarkártevő és betegség mellett jelentős mértékben a vírusbetegségek is károsítják.

Lucerna mozaikvírus (Alfalfa mosaic virus)

Jelentősége: a betegség mindenütt előfordul. A fertőzés erősségétől függően a lucerna és a vöröshere zöldtömege 10-65%-kal is csökkenhet. A vírus a pillangós virágú növényeken kívül a zöldségnövényekben okoz nagyobb károkat. A lucerna mozaikvírus a Bromoviridae család tagja és az Alfamovirus génuszba tartozik

Tünetek: a beteg leveleken apró, kör alakú, zöldessárga mozaikfoltok lépnek fel, amelyek később gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. A levelek aprók maradnak és fodrosodnak. A tünetek főképpen a nyári meleg hónapokban maszkírozódnak. A megbetegedés sok esetben látens (tünetmentes) marad.

Átvitel: a vírus mechanikailag könnyen átvihető. A nem perzisztens vírus főképpen levéltetvekkel (Acyrthosiphon pisum, Aphis fabae, Myzus persicae) terjed. Igen jelentős a maggal történő vírusátvitel. Lucerna esetében a magátvitel elérheti az 60%-ot is, de különböző gyomnövények (Datura stramonium, Solanum nigrum) magjával és burgonyagumóval is terjed. A vírus átvitelében több Cuscuta faj (pl. C. campestris) is szerepet játszik.

Gazdanövénykör: a polifág vírus gazdanövényköre igen széles, ismereteink szerint mintegy 70 növénycsalád 600 faja fogékony a vírussal szemben.

Diagnosztika: a vírus ELISA-teszttel könnyen kimutatható. A biológiai tesztnövényei közül a vírus kimutatásában jelentősek a lokálléziós tesztnövények [Phaseolus vulgaris, Vigna unguiculata, valamint a Nicotiana glutinosa, a N. tabacum, az Ocimum canum, a Physalis glabripes) propagatív gazdák. Tekintettel arra, hogy a lucerna mozaikvírus gyakran komplex formában fordul elő az uborka mozaikvírussal, ezért a két vírus megkülönböztetésére jól alkalmazható a Chenopodium amaranticolor differenciáló gazdanövény. A növény lokális és szisztemikus, nekrotikus léziókkal reagál a lucerna mozaikvírusra, míg az uborka mozaikvírusra csak lokális léziókkal.

Védekezés: kevésbé fogékony fajták termesztése; használjunk vírusmentes vetőmagot a telepítéshez; kerüljük az idős lucernásból való magfogást; ne legyen a lucerna közelében paprika, dohány, burgonya, bab vagy borsó; a levéltetvek ellen szükségessé válhat az inszekticides védekezés.

Vöröshere nekrotikus mozaikvírus (Red clover necrotic mosaic virus)

Jelentősége: Nagy valószínűséggel Magyarországon is jelen van. Eddig Angliában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Svédországban állapították meg a jelenlétét. A fertőzött növény levele nekrotizálódik és leszárad, ezáltal csökkenti a zöld és a szénatermés mennyiségét. A vírus a Tombusviridae család tagja és a Dianthovirus génuszba tartozik.

Tünetek: A tünetek a vörösherén évszakonként változnak. Tavasszal a leveleken erős tarkulás, torzulás, majd később nekrotikus tünetek is megjelennek, amelyeket a növény mérsékelt vagy kifejezett törpülése is követ. A nyári melegben a tünetek maszkirozódnak.

Átvitel: a vírus mechanikailag könynyen átvihető. Az eddigi vizsgálatok szerint a vöröshere magjával nem terjed. A természetben a fertőzés a vörösherében, mint évelő növényben fennmarad. Nincs megbízható információ a vöröshere táblában való terjedésére, mivel vektora nem ismert. Kísérleti vizsgálatok talajjal való átvitelt is kimutattak.

Gazdanövénykör: Természetes gazdanövénye a Trifolium pratense és a Melilotus officinalis, de egyébként 15 növénycsalád 47 növényfaja érzékeny e vírusbetegségre.

Diagnosztika: Az inokulált Chenopodium quinoa tesztnövényen fehér lokális léziók jelennek meg és a tünet nem szisztemizálódik. A Gomphrena globosa tesztnövényen is csak lokális tünetek alakulnak ki. A Nicotiana glutinosa tesztnövényen is csak klorotikus vagy nekrotikus lokális léziók jelennek meg, szisztemikus tünetek kialakulása nélkül.

Védekezés: Mivel a vírus természetben való terjedése nem teljesen tisztázott, így a prevencióra és fertőzés terjedésének csökkentésére adekvát védekezési módszer nem áll rendelkezésre.

Bab sárgamozaik-vírus (Bean yellow mosaic virus)

Jelentősége:a vírus világszerte elterjedt. Főleg a Fabaceae (Papillionaceae) családba tartozó növényeken okoz jelentős károkat, így a vörösherében is. Szerbiában igen gyakori kórokozó, gyakran a borsó közönséges mozaikvírussal együtt fordul elő. Késlelteti a növény növekedését, 25-30%-kal csökkenti a növény magasságát.

Tünetek:a fertőzés következtében érkivilágosodás és sárga mozaikfoltosodás alakul ki.

A színes virágú fajták esetében a virágok foltosodnak. Jelentős a beteg növények növekedésgátlása. Egyes fajtákon nekrotizálódás, csúcsi nekrózis is megfigyelhető.

Átvitel: a vírus mechanikailag könynyen átvihető. A nem perzisztens vírus terjedésében a levéltetvek a legfontosabbak Acyrthosiphon pisum, Aphis craccivora, Myzus persicae. A vírus a bab magjával nem, de egyéb növények magjával (pl. Lupinus albus, Pisum sativum) kis mértékben terjed. Szerbiában 0,4%-os magátvitelt mutattak ki a vörösherében, mely járványtani szempontból fontos paraméter, mert a levéltetvek gyorsan tovább terjeszthetik.

Gazdanövénykör: Phaseolus vulgaris., Gladiolus sp., Lathyrus sp., Lens culinaris, Lupinus sp., Trifolium pratensePapaver somniferum., Vigna spp. stb.

Diagnosztika: a vírus szerológiailag aktív, de a szerológiai vizsgálatok sok esetben – a csekély víruskoncentráció miatt – nehézségekbe ütköznek. Különböző, lokálléziós gazdák, ún. assay növények (Chenopodium amaranticolor, C. quinoa, propagatív gazdák (Pisum sativum., Vicia faba fontos szerepet játszanak a diagnosztikában.

Védekezés: a vírusra fogékony növényeknél az izolációt be kell tartani. A korai vetés kedvezőbb, mint a késői. Rezisztens, ill. toleráns fajták termesztése és a levéltetvek elpusztítása indokolt, különösen az új telepítésű vörösherében.

Uborka mozaikvírus (Cucumber mosaic virus)

Jelentősége:Magyarországon 1980óta ismert. A vírusbetegség egyre fokozódó elterjedést mutat, gazdaságilag igen jelentős. A vírus által okozott termésveszteség 38-40%. A vírus a Bromoviridae család tagja és a Cucumovirus génuszba tartozik. A vírus partikulumok 19 nm átmérőjűek és bacillus formájúak.

Tünetek: a fertőzés következtében fellépő tünetek igen hasonlítanak a bab közönséges mozaikvírus által előidézett szimptómákhoz (mozaikosodás, érszalagosodás). Igen gyakori a komplex fertőzés is a bab sárgamozaik-vírussal.

3. kép. Bab sárgamozaik-vírussal fertőzött vörösherenövény

4. kép. Uborka mozaikvírus tünete vörösherén

Átvitel: a vírus mechanikailag könnyen átvihető. A perzisztens vírus terjedésében a levéltetvek közül a Myzus persicae a legfontosabb. A vírus kísérleti körülmények között Cuscuta fajokkal is átvihető. A vörösherében magátvitelt nem mutattak ki.

Diagnosztika: ELISA-teszt, PCR és biológiai teszt.

Diagnosztikai növényei közül a lokálléziós Chenopodium amaranticolor, C.quinoa, Vigna sinensis növényeket használjuk.

Védekezés:

– egészséges, vírusmentes mag vetése, levéltetvek elleni hatékony inszekticides védekezés, és rezisztens fajták termesztése.

– A vetőmag-szaporítás szigorú szántóföldi ellenőrzésére, melyre három alkalommal kerül sor: virágzáskor, zöldhüvelyes állapotban és érés kezdetén.

– Elővetemény korlátozási szabály szigorú betartása: csak olyan vetőmag-szaporító tábla növényállománya részesíthető szántóföldi ellenőrzésben, ahol a megelőző két éven belül hüvelyeseket és hereféléket nem termesztettek.

Lucerna és herefélék virágelzöldülése (Candidatus phytoplasma trifolii)

Kórokozó: herefélék virágelzöldülés fitoplazma) (Candidatus Phytoplasma trifolii (syn.: clover proliferation phytoplasma).

Jelentősége: sporadikusan előforduló betegség, amely főleg a vektorokra ható, kedvező ökológiai viszonyok esetén lép fel. A kórokozó az egész világon elterjedt. A betegség a magképződést teljesen megakadályozhatja, a szénatermés csökkenti, sőt a növény a fertőzéstől ki is pusztulhat.

Tünetek: a beteg növény virágzata torzult és elzöldül, ellevelesedik, a kóros hajtásképződés fokozódik. Tömegesen keletkeznek satnya, vékony hajtások a lucerna gyökérfejéből (proliferáció), a keletkező levelek halványzöldek, aprók.

Átvitel: a kórokozó kertészeti oltással, Cuscuta fajokkal és kabócákkal (Euscelis plebejus, Macrosteles laevis) vihető át.

Gazdanövénykör:Trifolium spp., Lathyrus odoratus, Melilotus albus.

Diagnosztika: PCR általánosan használt a betegség kimutatására. A kórokozó mesterségesen átvihető oltással és kabócával a fogékony tesztnövényekre (Medicago sativa). A fitoplazma-részecskék elektronmikroszkóppal kimutathatók.

5. kép. A herefélék virágelzöldülése

Védekezés: a gócos fertőzések felszámolása, a vektorok (kabóca, aranka) irtása, tartsunk térbeli izolációt más lucernástól és vöröshere tábláktól, illetve egyéb fitoplazma fertőzési forrástól, tetraciklin hatóanyagú antibiotikumok alkalmazása.

SZERZŐ: DR. POCSAI EMIL