A szőlőskertekben egyszerre kell óvnunk a talajfelszínt a vízeróziótól, a teljes szelvényt a víz- és tápanyagvesztéstől, miközben kedvező mikroklimatikus és ökológiai viszonyokat is szeretnénk teremteni a sorközökben. Egy rossz fajkeverékkel árthatunk is.
Virágos sorköz: csak a beporzók számát növeli lényegesen
Az ÖMKi legfrissebb beszámolója szerint az elmúlt években (2021–2024) összesen hat helyszínen – három Eger környéki és három Tokaj környéki szőlőben – értékelték a 6 növényfajt tartalmazó (ÖMKi Élő Sorköz) magkeverékből létrehozott, virágos sorköztakaró sávok teljesítményét, összevetve a spontán növénykelést tartalmazó (kontroll) sorközökkel. (A szőlő esetében a beporzó élőlények támogatásának csak ökológiai jelentősége van. A virágos sorköztakaró méheket vonzó funkciója főként a gyümölcsösökben értékelődik fel.)
A kutatók azt tapasztalták, hogy a házi- és vadméhekből négyszer-ötször több volta virágos sorközös területeken, a vadméhek fajszáma pedig dupla annyi volt, mint a spontán vegetációt tartalmazó részeken. A hasznos zöldfátyolkák tojásai 50%-kal nagyobb mennyiségben fordultak elő a virágos területek szőlőtőkéin, mint a kontroll területen. Azt is megállapították, hogy egyes kártevők, mint például az amerikai szőlőkabóca a 6 fajos vetésben kisebb számban volt jelen a lombozaton.
A növénybetegségek közül 2023-ban különösen nagy gondja volt a szőlészeknek a peronoszpórával, a levelek 15–20%-án voltak fertőzésre utaló tünetek. A kutatók e fertőzöttség tekintetében átlagosan 3%-kal kisebb értékeket mértek az Élő Sorköz magkeverékkel vetett sorközökben.
Vízkészlet és szőlőtermés: lényeges hatások
Az ÖMKi ezen beszámolója nem tér ki arra, hogy a virágos sorközök milyen hatást gyakoroltak a talaj vízkészletére, a mikroklimatikus jellemzőkre (pl. páratartalom) és a szőlőtermésre. Más ÖMki kutatásokból azonban kiderül, hogy a mélyebben gyökerező és nagyobb biomasszát produkáló növényfajok mélyebben és valamivel nagyobb mértékben kiszárítják a talajt.
A pillangós növényekből álló magkeverékkel bevetett sorközök talajában volt a legkisebb a talajszelvény átlagos nedvességtartalma 0–140 cm mélységben. (Itt jegyezzük meg, hogy a lucerna vízfelhasználása olyan nagy, hogy annak termesztését a sivatagos Szaúd-Arábia egyenesen betiltotta 2027-től.) Más kutatások szerint még a szőlőmoly egyedei is gyorsabban fejlődtek, magasabb túlélési arányt mutattak és nagyobb termékenységgel rendelkeztek azokban a parcellákban, ahol pillangós takarónövényeket alkalmaztak.
A talajtakarás szőlőtermésre gyakorolt hatását is vizsgálták a kutatók. Az eredmények rávilágítottak, hogy a takarónövények nitrogént is elvonnak a szőlőtőkéktől, ami csökkenti a szőlő növekedését és a termést, viszont javítja a must minőségét, ami kedvezőbb borászati paramétereket eredményez.
Fűfélékkel borítva a sorközöket pedig kifejezett pozitív hatásokról számolnak be a kutatások: csökken a vízerózió, az árnyékolatlan talajhoz képes drasztikusan csökken a talaj vízvesztése (evaporáció), ami mérhetően nagyobb, mint amennyi nedvességet a füves takaró „kilélegez”, azaz elvont a talajszelvényből. (Magyar nyelvű, számszerűsített eredményeket itt talál az olvasó.)
A fentieket összegezve a virágos sorköztakaró továbbra is gyümölcsültetvényekbe ajánlott, és oda is a „kisebb testű”, azaz kevesebb tápanyagot és vizet felhasználó fajokból álló magkeverékek.
