A tavalyi évben nehéz volt nem észrevenni az augusztus első felében óriási tömegben rajzó kukoricamoly-imágókat, hiszen az éjszakai órákban még az országutak környékén is nagy egyedszámban voltak láthatóak. Ebben a cikkben a kukoricamoly felszaporodásának és az általa okozott kártételi nyomás erősödésének okait vizsgáljuk meg.
A kukoricamoly (1. kép) egy Európában őshonos kártevő, amely a kukorica megjelenése előtt pl. vadkomlóban, kenderben és más dudvás szárú növényeken károsított. A kukorica európai megjelenése után e növény egyik fő kártevőjévé vált.
1. kép. A kukoricamoly hím lepkéje
Károsítása jól ismert: a fiatal lárvák kezdetben a leveleken hámozgatnak, majd a levélhüvelyek védelmébe húzódnak. Ezután a címer alatti szárrészbe rágják be magukat, később pedig a szár belsejében és a csőben károsítanak. A szár meggyengülése és eltörése a kártétel egyik olyan formája, amely terméskieséshez vezet, hiszen a földre került csövek géppel nem betakaríthatóak. A kártétel másik fontos formája a csövön jelentkezik: a szemek megrágása, s ezzel a különféle toxintermelő gombák felszaporodása mennyiségi és minőségi kártételt is okoz (2. és 3. kép)
2. kép. A hernyó rágása a csövön utat nyit a gombás fertőzéseknek…
3. kép. …a szárdőlés pedig súlyos betakarítási veszteséggel jár
Évről évre növekvő számban
A kukoricamoly egyedszáma már 4 éve folyamatos növekedést mutat. 2012-ben a II. nemzedék létszáma már olyan tömeges volt, ami az utóbbi 10-15 évben rekordnak volt tekinthető. Nagy kérdés azonban, hogy akkor, 2012-ben, a legnagyobb forróságba „beleszületett” imágók hogyan fognak viselkedni e szélsőséges viszonyok között, pl. a párzás vagy a tojásrakás a szokott módon meg fog-e történni? Ha igen, akkor a – szakirodalom szerint – kiszáradásra érzékeny tojásokból kikelnek-e a lárvák, és az akkor már felsülőfélben lévő kukoricanövényekben vajon ki tudnak-e fejlődni?
Mindezekre a kérdésekre a választ a 2013-as év júniusában kaptuk meg. A rajzás ugyan már korábban, május második dekádjában megkezdődött, de igen alacsony egyedszámokkal. Júniusban azonban gyorsan növekedésnek indult a rajzó lepkék száma, és június közepére olyan mértéket ért el, mintha egy átlagos évjárat II. nemzedékének rajzását látnánk!
Joggal kérdezhettük ekkor, hogy ezek után milyen lesz majd az idei II. nemzedék rajzása? A borúlátó sejtéseket a kukoricamoly sajnos visszaigazolta: az utóbbi évtized egyik legnagyobb rajzása alakult ki 2013-ban.
A kukoricamoly nemzedékszámának változásaival foglalkozó legújabb vizsgálatok kiderítették, hogy Magyarország azon területein is, ahol korábban az első nemzedék volt a népesebb, egyre gyakoribb azoknak az évjáratoknak a száma, ahol a második nemzedék egyedszáma meghaladja az elsőét. Ez a nyáron diapauza nélkül fejlődő nemzedék megjelenésére vezethető vissza. Így lassan elmondható, hogy mára mindenütt a 2 nemzedékes ökotípus jelenléte állandósul.
E rajzásbeli változásoknak komoly hatása van a károsításra is, hiszen e magas egyedszámú II. nemzedék egyben a kártételi nyomás fokozódását is jelenti. Délkelet-Magyarországon már régóta a második nemzedék a domináns, átlagosan 3-4-szeres az egyedszáma az első nemzedékéhez képest. Az adatsorok mindemellett egyértelműen ennek az aránynak a lassú növekedését mutatják. 2013-ban kb. 6-7-szeres volt ez az arány, de előfordult már 8-szoros növekedés is!
E jelenség, tehát a második nemzedék egyedszámának és kártételének növekedése az éves középhőmérséklet emelkedésére vezethető vissza. Ez amúgy fontos hatással bír a faj terjedésére is, ugyanis pl. 1 oC átlaghőmérséklet emelkedés hatására a kukoricamoly elterjedési területe akár 100-200 km-rel is képes északabbra tolódni.
A 2013. évi első nemzedék nagy egyedszáma és korai károsítása sok szakember figyelmét felkeltette. Békés megyében, hibridvetőmag-előállító táblákban még védekezni is kellett ellene, ami nem egy szokványos jelenség. A fiatal, címer nélküli növények összecsavart felső levelei között megbújó kis hernyókat ugyan nem minden hatóanyag tudta elérni, a klorantraniliprol azonban itt is eredményes volt.
Egy normál vetésidejű, Hajdú-Bihar megyei szemes kukoricában elvégzett tudományos igényű felmérés megmutatta, hogy 2013-ban már az első nemzedék 100%-os tőfertőzöttséget volt képes okozni! A növényenkénti átlagos lárvaegyedszám 6,56 db volt, s a növényenkénti létszám 1 és 16 között váltakozott! Ez tehát még csak az első nemzedék volt! A II. nemzedék – az imént említettek szerint – kb. 6-7-szeres mennyiségben rajzott az elsőhöz képest, és augusztus 8-12. közé tehető a rajzáscsúcs kialakulása.
Változások az életmódban és a védekezésben
Az elmúlt két évben megfigyelhető jelenségek fontos életmódbéli változásokra engednek következtetni. Míg a korábbi, a 20-30 évvel ezelőtti szakirodalmi munkákban a kukoricamolyt a „mérsékelten meleg, csapadékosabb” nyarú évjáratok kártevőjeként említik, addig az utóbbi években tapasztaltak ennek ellentmondani látszanak. A kukoricamoly a tavalyelőtti és a tavalyi év kifejezetten száraz és meleg nyári időjárásában is képes volt gond nélkül szaporodni és károsítani. (Sőt, az egyedszám növekedése általában a kifejezetten kedvező körülményeknek szokott a mutatója lenni!)
A korábban kiszáradásra érzékenynek tartott tojások esetében is változást tapasztalhatunk, hiszen ha valamikor, akkor az elmúlt két nyáron kellett volna csak igazán kiszáradniuk! A kukoricamoly esetében tehát komoly biológiai változásokat láthattunk az utóbbi években, és ezek minden bizonnyal egy hosszabb folyamat végeredményét jelentik. Az átlaghőmérséklet növekedésére és az egyre szárazabbá váló klíma hatására olyan alkalmazkodási folyamatok zajlanak le, amelyek a megváltozott körülmények között is lehetővé teszik e kártevő zavartalan szaporodását és kártételét.
A fenti folyamatok és ezzel együtt a megváltozott helyzet átértékelésre késztetheti a szakmát a kukorica növényvédelmi technológiáját illetően. Az érzékeny vagy nagy értékű kukoricákban (csemegetermesztés, hibrid-előállítás) – miként a tavalyi év gyakorlata már rá is mutatott – már az első nemzedék ellen is szükségessé válhat a védekezés!
Egy másik, átgondolandó aspektusa ugyanennek, hogy kialakulhat egy olyan, magas szintű lárvakártétel, amely indokolttá teheti a védekezést a szemes kukoricákban is! A 8-10%-os növénydőlés megelőzése megtérülő befektetés lehet. Itt elsősorban a második lárvanemzedék elleni védekezés lehet indokolt. Mindazonáltal az első nemzedék elleni védekezés – ha az már magas egyedszámban rajzik –, felveti annak a kérdését is, hogy nem lenne-e érdemes ezt az alacsonyabb egyedszámú populációt idejében megfékezni, azaz megakadályozni a helyben kifejlődő, 3-8-szoros egyedszámú II. nemzedék kialakulását! Ennek hatékonyságára vonatkozóan érdemes lenne vizsgálatokat végezni! Mivel a tömeges rajzás 2013-ban kb. 10-12 nap alatt lezajlott, így egyetlen, jól időzített és hosszabb hatástartamú készítménnyel elvégzett permetezéssel is már hatásos védelmet lehet elérni.
A kukoricamoly esetében továbbra is gondot jelent a védekezés pontos időzítése. A rajzás pontos nyomon követésére jelenleg még mindig csak a fénycsapda használható. Továbbra sincs hatékony feromon csapda, bár folynak ezzel kapcsolatosan vizsgálatok.
4. kép. Friss tojáscsomó a levél fonákán…
A lárvakelés várható ideje a – főként a levelek fonákján található – tojáscsomók megkeresésével és azok megfigyelésével is nyomon követhető (4. kép). Az ún. „fekete fejes” állapot a kelés előtt 1-2 nappal látható, ilyenkor válik a petékben lévő lárvák fejtokja sötét színűvé (5. kép). Ha kellő időt szán rá az ember, akkor – csapdák nélkül is – elég pontos képet lehet kialakítani a kártevő éppen aktuális helyzetével kapcsolatosan a táblában.
Mivel rejtett életmódot élő károsítóval van dolgunk, így a védekezések gyakorlatilag preventív jelleggel lehetnek csak igazán hatásosak. Egyes technológiákkal, pl. nagyobb permetlé mennyiségek, illetve levegőrásegítés alkalmazásával vagy az öntözővizes kijuttatás esetében még a levelek közé húzódott fiatal lárvákat is el lehet érni, de a szár belsejében, vagy a csuhélevelek alatt berágva károsító hernyók ellen már nem tudunk hatásosan védekezni.
5. kép. …majd kikelés előtt pár nappal ’fekete fejes’ állapotban láthatók a petékben a lárvák
A szár meggyengülése, törése számottevő veszteségeket okozhat. 2013-ban nem volt ritka, hogy a két nemzedék ’együttes munkájának’ eredményeképpen szinte teljesen letarolt, címer nélküli táblarészekkel lehetett találkozni (6. kép).
6. kép. 2013-ban a kártétel nyomán ilyen teljesen
letarolt, címer nélküli táblarészeket is láthattunk
A védekezés szempontjából különösen fontos lenne a kifejlett lárvák áttelelési helyéül szolgáló kukoricaszárak, szármaradványok – április 15-ig történő – megsemmisítése, talajba forgatása. Mindeddig tulajdonképpen a „kezünkben van” a kártevő! Az újabban terjedőben lévő forgatás nélküli, lazításos technológiák azonban minden bizonnyal komoly szerepet játszanak abban, hogy a kukoricamoly ilyen nagymértékben fel tudott szaporodni. Természetesen a talajfertőtlenítő szerekkel biztonságossá tett és nagy területeken jellemző monokultúrás termesztés is hozzájárul ehhez.
Elmondható tehát, hogy a kukoricamoly utóbbi években tapasztalt egyedszám-növekedése több tényező együttes eredménye. Nemcsak a száraz, meleg időjáráshoz való adaptációja, hanem a termesztéstechnológiai változások is hozzájárultak az utóbbi évek erős rajzásaihoz. A kártevővel kapcsolatos szakirodalmi ismeretek között jelen pillanatban nem látni olyan tényezőt, amely megállíthatná a további növekedést. A fagyok biztosan nem, legfeljebb egy enyhe, csapadékos tél, vagy egy nagyon száraz tavasz okozhat némi egyedszám-csökkenést. Érdemes tehát felkészülnünk arra, hogy a kukoricamoly valószínűleg a 2013. évihez hasonló növényvédelmi helyzetet fog teremteni 2014-ben is. Hacsak nem emelkedik még tovább a rajzó lepkék száma….
