A kalászosok, a repce és néhány korábban aratható növény után sem tisztult a kép, már ami a 2015 gazdasági év megítélését segítené. Vegyesek az eredmények, a szárazság az utolsó etapban sokat rontott a búza termésén, így a minőség körüli vita is megkezdődött.
Egyébként sem ment simán már hosszú évek óta az első kereskedelmi tételek értékesítése, de mára a termelők is bölcsebbek lettek. Nem sietnek az eladással, meg aztán nincs is kedvük ahhoz, hogy méltatlanul alacsony árakon váljanak meg a terméstől. Már aki teheti, mert bizony sokan vannak a „kicsik” közül, akik számára nincs más alternatíva, csak a mielőbbi és mindenáron történő eladás.
Minden évben így kezdődik a szezon a kereskedők, felvásárlók és a termelők között, de az idei esztendő megelőző elemzései sem kecsegtettek jó árakkal. A mezőgazdasági termények/termékek rég nem látott hosszúságú és mértékű árcsökkenési tendenciája a világméretű túltermeléssel függ össze leginkább. A készletek több terméknél is történelmi csúcson vannak. A mezőgazdaság képes ellátni a növekvő létszámú emberiséget élelemmel, az állandósult elosztási problémákról pedig nem igazán tehet. Szerencsére az éhezők száma is csökken, hiszen – az ENSZ adatai szerint – a tíz évvel ezelőtti szintnél 167 millióval vannak kevesebben: 795 millióan.
Meghallgatjuk és szomorúan vesszük tudomásul ezeket az adatokat, ugyanakkor értetlenül állunk mégis a zavaros elosztási viszonyok gyakorlata és világpiaci ártendenciák állandó csökkenése előtt. Augusztus a magyarázkodás hónapja, amikor az első árbevételeket váró gazdálkodók számára valamilyen indokokat kell találni arra, miért alacsonyak az árak, és miért kell ezeket mégis elfogadni, tudomásul venni. Ilyenkor dől dugába a hosszú hónapok alatt felépített termelői optimizmus…
A magyarázat
A tartós és erős árcsökkenés miatt egyre kritikusabb helyzet alakul ki a legtöbb szántóföldi növénynél a tejtermelésben, a sertéstartásban is. A mai magyar viszonyok között tapasztalható helyzet nagymértékben nemzetközi árfüggésünk miatt alakult ki. Hogy mikor várható trendforduló, nehezen jósolható meg, azt viszont 2007 óta tudjuk, milyen jelzések utalhatnak a változásokra.
Ilyenek lehetnek a jelentős értéktőzsdei esések, egyre több negatív hír a terméskilátásokról, a pénzpiaci hozamok zuhanása és a hangulat romlása. Az agrártermékekkel szembeni kereslet gyors emelkedésére azonban kevésbé számíthatunk. A magas készletszint miatt nem várható nagy hullám sem. Ahogy azt 2010-ben és 2012-ben is láttuk, kisebb, rövidebb árszintbeli változásokra van inkább lehetőség. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg tartósan elbúcsúzhatunk a 2010-es árszintektől.
Ennek – többek között – az a nagyon fontos következménye, hogy a hatékonyság növelését célzó fejlesztések egyre nagyobb jelentőségűek, nélkülözhetetlenek a fenntartható fejlődéshez. A Vidékfejlesztési Program hamarosan várható pályázati lehetőségei iránt már csak emiatt is nagy a várakozás, az érdeklődés. Mivel a pályázati feltételek éppen ezekben a hetekben alakulnak ki, illetve véglegesítik azokat, nagyon fontos, hogy minden gazdálkodó és élelmiszer-feldolgozó elkezdje a felkészülést, a pályázatok előkészítését, kezdjen el tárgyalni finanszírozójával.
Közben már indul a következő év
Augusztus ugyan ad néhány napot, esetleg hetet a kikapcsolódásra, családi programokra, de a gazdaember nem tud a tengerparton nyugodtan strandolni. Gondolatai odahaza, a földeken, vagy az állatai körül járnak. Néhány nap után már indulna haza, és még jobban készítené elő a következő évet, okszerűbben dolgozná meg a földeket például a repcevetéshez, vagy alaposabban végezné a zöldtrágyanövények vetését, eleget téve immár a zöldítés programnak is.
Ahol az istállótrágyázásra van lehetőség, és jók a talaj fizikai viszonyai, ott offenzívaszerűen az a legfontosabb feladat, hogy a N-tartalmat minél jobban megőrizzék, és mielőbb forgassák alá a talajba. De az alapvető munkák, mint a tarlóhántás, illetve tarlóápolás is augusztusra esik; ezek nagyon fontos funkciója a gyomok kelesztése, illetve a minél jobb aprómorzsás magágy elkészítése az őszi vetések – elsősorban a korai – repcevetések alá.
Nem tudni, hogy milyen lesz a következő évi repcetermesztési kedv, hiszen nagyon sokan csalódtak az olajos növényben. Időközben alaposan megnőtt a repce önköltsége, tehát kísérletezgetni aligha éri meg a termesztésével.
Ajánlható mindenképpen az a gyakorlat, hogy csak a legjobb termőhelyeken vessenek, ahol a legkisebb kockázattal lehet megtermelni a növényt. Ma már 300 000 Ft/ha költségszint alatt felelőtlenség repcetermesztésbe fogni, hiszen bármelyik technológiai fázis kihagyása, elhagyása óriási veszteséget okozhat. 3 t/ha termés pedig csak a költségekre elég, ezért alapos számvetés után szabad a termesztésbe fogni, és ezt ma már minden hozzáértő szakember így gondolja.
Időjárási anomáliák
Ez a faktor emberemlékezet óta az, amelyik kiszámíthatatlan, és még a piac hektikusságát is messze felülmúlja. Elgondolkodtató az a sok időjárási szélsőség, ami évről évre – többnyire nem várt időpontokban – jelentkezik, és döntően befolyásolja a szántóföldi munka eredményességét.
Tény, hogy a nyarak egyre gyakrabban hoznak két-három hetes aszályt, ami ellen a vízpótlás sem nyújt védelmet. Az aszály – ami gyakran légköri – termésnyomorító hatása elviselhetetlen, hiszen egy éves felkészülés és munka veszik kárba a hatására. A júliusi és gyakran augusztusra is áthúzódó már-már sivatagi forróság a talajokra is rendkívül káros, a legjobb vízmegőrző talajművelési eljárások sem nyújtanak mindig elegendő védelmet a talajok vízvesztése ellen.
Ez az egyik rákfenéje a magyar repcetermesztésnek is, hiszen egy forró és csapadékmentes nyárutó lehetetlenné teszi a talajok előkészítését és az optimális magágykészítést. Sokan hátrálnak meg augusztus végén, amikor felismerik, hogy lehetetlen és ésszerűtlen kockázatot hordozna a repce elvetése. Ma már nem lehet csak legyinteni egy sikertelen nyár végi repcevetési kísérletre, hiszen a költségek nagyon magasak.
Jobb a helyzet az őszi kalászosoknál, hiszen az optimális vetésidőig általában elegendő csapadék és idő áll rendelkezésre a talaj-előkészítésre. Az idei év a talajok védelmének jegyében zajlik szakmai körökben. A felismerés már nem elegendő; a tevőleges, okszerű és következetes talajvédelmi munka hozhat csak eredményt a termőképesség fenntartása érdekében. Talajaink fizikai és kémiai állapotának hathatós javítása a feladat, amely kiegyensúlyozottabb termésszinteket hozhat még szélsőséges időjárási viszonyok között is. Ebben a munkában minden földtulajdonosnak részt kell vennie, hiszen ezen a szakterületen belül vannak reális esélyek arra, hogy megállítsuk a kedvezőtlen folyamatokat, és ezáltal a termelés kockázatait csökkentsük. A csapadékeloszlással, vagy az egyéb időjárási anomáliákkal szemben lényegesen kisebb eséllyel lehetünk hatékonyak…
Augusztus a vízről szól
Vízről, vízpótlásról, krónikus vízhiányról beszélnek a szusszanásnyi augusztusi munkaszünetben a gazdálkodók. Most erre a hónapra szűkítettük le a témát, pedig az elmúlt néhány évben szinte nem telt el egy hónap sem anélkül, hogy valahol ne foglalkoztak volna a vízzel, azzal, hogy éppen nagyon sok van belőle, vagy a szükségeshez képest jóval kevesebb. Idén már július elején megkezdődtek az Országos Vízügyi Főigazgatóság által szervezett tájékoztató és társadalmi konzultációs fórumok a vízgazdálkodást érintő kérdésekről, pontosabban a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatáról és a Kvassay Jenő Terv elkészítéséről.
Brüsszeli ajánlás szerint a jövőben a vízgazdálkodás anomáliáit a környezet, a társadalom és a gazdaság közös érdekeltségének kialakításával szükséges feloldani. Magyarországon ez egyelőre lehetetlen feladatnak tűnik, hiszen pont e három szakterületnek eltérőek az érdekei. Az elmúlt két évtizedben a három területen belül az erőviszonyok jellemzően a vízgazdálkodásban éppen aktuális politikai irányvonalak szerint alakultak. A környezetvédelem hangsúlya felé tolódva általában a mezőgazdaság gazdasági érdekei szorultak háttérbe, míg az öntözésfejlesztés előretörésével a gazdasági és társadalmi érdekek erősödését tapasztalhattuk.
Azzal a ténnyel nehéz vitatkozni, hogy a növények számára a vegetációs időszakban, mint ahogy az állatoknak és az embernek is, a létfenntartáshoz megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Amíg azonban az ember odamegy a vízcsaphoz, és megtölti a poharát, ugyanezt az állatok és növények nem tehetik meg, ezt nekünk, embereknek kell számukra megteremteni, ami az élelmezésbiztonsághoz kapcsolódóan is elengedhetetlen.
A növénytermesztés esetében ez mégsem ennyire egyértelmű, hiszen számos gazdaságban hiányzik a vízellátási infrastruktúra, ami igen költséges műszaki fejlesztéseket igényel. Ez megmagyarázza, hogy a hazai mezőgazdasági terület mindössze 3-4%-át öntözzük, évenként eltérő nagyságban, de átlagosan mintegy 200 000 hektárt, miközben a kiépített rendszerek, a kiadott öntözési engedélyek alapján ennek a kétszeresét is megoldhatnánk.
A növények számára a lehullott csapadék és a talajvíz szolgáltatja a felvehető vízmennyiséget. Utóbbi szintjét jelentősen befolyásolja a lehullott csapadék mennyisége, ami az elmúlt jó néhány évben igen gyakran süllyed olyan határ alá, hogy a növények gyökerei már képtelenek a talajból felszívni a szükséges vizet. Ilyenkor lenne szükség az emberi beavatkozásra, vagyis biztosítani a talajvíz szintjének megfelelő utánpótlását.
Az elmúlt években tapasztalható szélsőséges időjárási körülmények miatt ma már szinte minden növénytermesztő fejében megfordul a mesterséges vízpótlásra való berendezkedés. Ez jelentős anyagi forrást igényel, főleg, ha még a víztakarékosságot is szem előtt tartja a gazdálkodó.
Sokak számára már jól ismert probléma az engedélyhez jutás nehézsége, időigénye és bürokratikus útja, a vízkivételi lehetőség hiánya, stb. Ráadásul a gazdálkodónak előre kell lekötnie az igényelt vízmennyiséget, miközben a ténylegesen felhasznált mennyiséget az időjárás is befolyásolja.
Örvendetes, hogy Magyarországon aszálystratégia készül, amely nagyon átfogó, tudományos ismeretekkel, mérési adatokkal kibővített mindenre kiterjedő tanulmány lesz. Persze ez csak az érem egyik oldala, hiszen a szükséges öntözési beruházások esetében leginkább a támogatási források elosztása során az öntözésfejlesztést, a mezőgazdasági vízgazdálkodást érintő fejlesztési intézkedések kedvezményezettjeivel szembeni kritériumrendszert szükséges alaposan megfontolni, figyelembe véve a területi és gazdálkodói adottságokat is.
Egyértelmű tehát, hogy a mezőgazdaság esetében, ezen belül is a növénytermesztésben a víztakarékos öntözés a növények fejlődéséhez szükséges optimális körülmények megteremtésével környezetvédelmi, az optimális terméshozam elérésével gazdasági, az élelmezés szempontjából pedig a kiváló beltartalom biztosításával egyúttal társadalmi érdek is egyszerre. Ennek tudatában kellene mielőbb cselekedni…
