Nyár derekán, július 28-án országos burgonyatermesztési tanácskozást és fajtabemutatót tartottak Gyulatanyán, a NÉBIH Fajtakísérleti Állomásán, a korábbi évek gyakorlata szerint az Augusztinyi-Agro Kft. szervezésében. A rendkívüli nagy érdeklődéssel övezett rendezvényen (több mint 300 fő résztvevő!) a burgonyáé mellett mezőgazdaságunk általános helyzetéről is hallhattak a jelenlévők.
Hatalmas választék a külföldi fajtákból…
A számok tükrében – általános helyzetértékelés
Czerván György: 2017-től a burgonya bekerülhet a támogatott ipari zöldség kategóriába, s a burgonyatermesztők a termeléshez kötött támogatásra is jogosultak lesznek.
A házigazdák köszöntő szavai után az agrárágazat általános helyzetéről Czerván György, agrárgazdaságért felelős államtitkár nyújtott tájékoztatást. Előadását néhány ’sarokszámmal’ kezdte: 2013-ban ismét növekedési pályára állt az ország, ami nem kis mértékben a mezőgazdaságnak is köszönhető: ekkor 13%-os, majd 2014-ben 14%-os növekedést produkált az ágazat. 2015-ben kissé csökkent, és bár az idei adatok még nem ismertek, de a további növekedést illetően van ok az optimizmusra. Az agrárium kibocsátása 2010 óta 45%-kal nőtt.
Kedvezően alakulnak a külkereskedelmi adatok is: az agrárexport értéke 2012 óta minden évben eléri vagy meghaladja a 8 milliárd eurót, miközben az import nem növekszik, tehát a mérleg pozitív. A külkereskedelmi aktívum 35-40%-át az agrárexport produkálja, ami az előadó szerint páratlan eredmény.
Az agrártermelés szerkezeti arányai az EU-csatlakozás után – a növénytermesztést preferáló közös agrárpolitika szabályai miatt – módosultak; napjainkban a hazai állattenyésztés aránya 35%, szemben a növénytermesztés 58%-os értékével. A növénytermesztésen belül meghatározók a gabonafélék, az olaj- és ipari növények. A 2 240 milliárd Ft teljes agrárkibocsátásnak 1%-át teszi ki a burgonya, míg a növénytermesztésen belül ez 3%-ot képvisel.
A burgonya hazai vetésterülete 2010 óta 20 ezer ha körül ingadozik, az átlagtermése pedig 20-26 tonna/ha között alakul minden évben. Az államtitkár sajnálatosnak nevezte, hogy továbbra is nettó importőrök vagyunk (évi 45 ezer t a behozatal), kivitelünk mindössze 5 ezer tonna. Európa vezető burgonyatermesztő országa Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország és az Egyesült Királyság, amelyekben együttesen 4%-kal csökkent e kultúra vetésterülete. Legnagyobb a területcsökkenés az Egyesült Királyságban (8%), sőt a termésben 10%, de az átlagtermés még így is 47 tonna/ha…!
A legnagyobb nagyságrendben Németországban és Lengyelországban termesztik e növényt, több mint tízszer akkora területen, mint nálunk, míg a termésátlagot tekintve Hollandia vezet (54 t/ha), de a többi nyugat-európai ország is 40 t/ha körül teljesít.
A hazai termesztési helyzetről szólva még elmondta, hogy némileg átalakult a fajtapolitika: előtérbe került az étkezési burgonyák piaca, miközben a szélsőséges piaci jelenségek miatt csökkent a termelői kedv, sokan felhagytak a burgonya termesztésével.
Nagyon fontos lenne a minőségi vetőgumó-termesztés növelése, ami öntözés nélkül nem valósítható meg. Itt hivatkozott az államtitkár a vidékfejlesztési támogatások adta lehetőségre: közel 50 Mrd forint fordítható öntözésfejlesztésre. De ugyancsak hátráltató körülmény a fejlődésben, hogy nem alakulnak elegendő számban a termelői szervezetek (ennek hátterében történelmi okokat is említett), pedig nagyobb, szervezettebb összefogással többre juthatnának a termesztők. Majd hozzátette: nemcsak a burgonyatermesztésben, hanem valamennyi más ágazatban is…
Szabó Kristóf a burgonyatermesztés kritikus pontjait szedte csokorba
A helyzetértékelés folytatódott Szabó Kristófnak, a NÉBIH osztályvezetőjének ágazati áttekintésében is, aki előbb a burgonyatermesztés kritikus pontjait szedte csokorba. Legfontosabbak között említette az időjárásnak való kitettséget (és vele együtt az öntözés hiányát), az étkezési szokások változását és az egy főre eső fogyasztás folyamatos csökkenését. Az import már a hazai betakarítás idején megjelenik a kereskedelemben, és az áruházláncok egyre jobban uralják a piacot.
Súlyos probléma a fémzárolt vetőgumó használat folyamatos csökkenése és a tudatos termelői magatartás hiánya is. S a következmények? – piacszűkülés, a hazai termesztés további zsugorodása, az import arányának növekedése.
Ami pedig a vetőburgonya-termesztésünket illeti, mi sem árulkodik róla jobban, mint hogy az idén csak 162 hektáron jelentettek be burgonyavetőgumó-szaporítást; a fajták között első helyen áll a Red Scarlett (20%), második a keszthelyi nemesítésű Balatoni rózsa (14%), a harmadik helyet a Desirée (11%) foglalja el, míg negyedik az annak idején első sárgahéjú Agria (8%). A szaporítások döntő többsége Somogy megyében folyik, a rendezvénynek helyt adó Szabolcs-Szatmár-Bereg megye e téren mindössze 6%-ot képvisel.
A közeljövőben új vetőgumó-szabályozás lép életbe; bár a szuper elit, elit és elsőfokú szaporulat kategória életben maradt, de ezeken belül új osztály-elnevezések lesznek. A gyakorlat számára ez azért fontos, mert minderről a címkék színe alapján is lehet majd tájékozódni.
A magyar nemzeti fajtalistán 60 burgonyafajta szerepel, ebből 32 szaporítását itthon végzik. A tényleges választék a nemzeti listán szereplőkhöz képest mindig szűkebb körű. Ennek is több oka van, például a termelők, forgalmazók és a fogyasztók csak lassan változó konzervativizmusa a sárgahéjú fajtákkal szemben (kivétel az Agria fajta!), annak ellenére, hogy a héjszín és az étkezési minőség között nincs összefüggés. A fajtaválasztásnál törekedni kell arra, hogy olyan (akár külföldi) fajtát is válasszunk, amelyről a szakma többéves hazai tesztelési eredményekkel rendelkezik.
Az előadó arról is tájékoztatott, hogy az ez év tavaszán megjelent 34/2016 V. 4.) FM-rendelet részletesen előírja az étkezési burgonyára vonatkozó minőségi követelményeket, valamint azt, hogy az étkezési burgonyát csak a fajtanév és a főzési típus (A, B vagy C) feltüntetésével lehet forgalomba hozni.
Szabolcsban még mindig sokakat érdekel és éltet a burgonya
Az agrártámogatásokról
Előadásában már Czerván György államtitkár is kitért a hazai agrártámogatási rendszerre, amely több összetevőből áll. Az ún. I. pillér a közvetlen támogatások (teljes mértékben EU-forrásokból); a II. pillér a vidékfejlesztési támogatások, társfinanszírozásban, tehát nagyrészt uniós, kisebb mértékben saját forrásból (pályázatok alapján, például a beruházási és egyéb célokra); a III. pillér a nemzeti támogatások (a hazai költségvetésből).
Kedvező változásként jelentette be előzetesen, hogy – az EU-val most folyó egyeztetések nyomán és a módosítási lehetőségekkel élve – 2017-től a burgonya bekerülhet a támogatott ipari zöldség kategóriába, s a burgonyatermesztők az ún. termeléshez kötött támogatásra is jogosultak lesznek. A támogatás feltétele többek között az, hogy a gazdálkodó rendelkezzen legalább 1 hektár SAPS jogosult burgonyaterülettel, és minősített szaporítóanyagot használjon. A jelenlegi adatok alapján a többlettámogatás várható összege 61 000 forint/hektár körül alakulhat. Mindettől azt várják, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben ösztönözze a termesztőket a fémzárolt vetőgumó használatára.
Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy a burgonyaágazatban is fontos lenne minél nagyobb hozzáadott értéket képviselő végterméket előállítani, azaz jelentősen növelni kellene a feldolgozást. Erre és az ehhez szükséges beruházásokra a vidékfejlesztési támogatások nyújthatnak segítséget, például a tavaly decemberben megjelent élelmiszeripar-fejlesztési értéknövelő pályázat keretében. 2020-ig összesen 300 Mrd forint támogatást terveznek ilyen és hasonló célokra. Előadásának további részében a támogatások részletkérdéseit taglalta, illetve külgazdasági kérésekről szólva úgy vélte, hazánknak érdeke, hogy továbbra is megmaradjon a közös agrárpolitika.
A támogatásokhoz kapcsolódott Gyuricza Csabának, az MVH elnökének mondanivalója is, aki az e téren szerzett tapasztalatokról adott rövid összefoglalót.
Mint mondta, sajnos a 2014-2020-as ciklusban indult támogatási rendszer a várakozással ellentétben nem egyszerűsítette a kifizetéseket, hanem még bonyolultabbá tette. Példaként említette, hogy az EU – egyes tagországok nem kellő felkészültsége, vagy elmaradásai miatt – június 30-ról október 15-re változtatta a kifizetések végső határidejét. Szerencsére hazánkban ez nem így történt, bár vannak problémás esetek, de a termelők többsége az eredeti határidőre hozzájutott az összegekhez.
Emlékeztetett arra, hogy 35-féle jogcímen lehetett a támogatási kérelmeket indítani, s ez már magában is sok hibaforrást hordoz. A legtöbb hiba a zöldítéssel kapcsolatos ügyekben fordult elő. Az újdonságnak tekinthető kistermelői támogatás lehetőségével kb. 50 ezer termelő élt, 9,5 Mrd Ft értékben. A termeléshez kötött támogatások közül sikeresnek nevezte annak a szójatermesztésre gyakorolt hatását, s hasonló pozitív hatást várnak jövőre a burgonya esetében is.
Szabályozatlan piaci viszonyok
A burgonyapiaci helyzetről és a lehetőségekről Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke nevében Mártonffy Béla adott áttekintést.
A hazai burgonyatermesztés tovább csökken, a vetésterület már a 20 ezer hektárt sem éri el. 2015-ben mindössze 8 900 hektárra adtak be területalapú támogatásra kérelmet, de 2016-ban már csak 8 700-ra (a támogatás feltétele a min. 1 hektáros terület). Pedig a burgonya alapvető, fontos termék az élelmezésünkben. Az előadó szerint mindennek hátterében a burgonyatermesztés kiszámíthatatlan és erősen ingadozó jövedelemtermelő képessége húzódik meg.
A burgonya piacát a kínálat határozza meg, s mivel a kínálat erősen függ az EU nagy burgonyatermelőinek mindenkori termésétől is, a világpiac, illetve az európai piac hatását nem kerülhetjük ki. Más oldalról, a burgonyatermesztés költségei igen nagyok: a beruházási és lekötött eszközigény, a minőségi vetőgumó, a növényvédelem, az öntözés, a művelés, stb. együttesen az 1,2 millió Ft-ot is elérheti hektáronként. Igaz, hogy ez már intenzív termesztés, de ekkor a terméskilátás is 40 t/ha!
Ilyen színvonalon természetesen elengedhetetlen az öntözés, aminek költsége éves szinten az eddigi kedvezményes vízdíjak mellett is hektáronként legalább 200 ezer forintot tesz ki. Hangsúlyozta, hogy a NAK mindent megtesz az öntözés ösztönzésére, és az ezzel összefüggő költségek és díjak csökkentéséért. Részletesen ismertette az e témában a NAK és a Belügyminisztérium között korábban és jelenleg is folyó egyeztetéseket.
A termesztés neuralgikus pontja a minősített, fémzárolt vetőgumó használatának kis aránya, ami jelenleg 15%-os, korábban pedig 40% körül alakult. A baktériumos gyűrűsfoltosság újbóli fellépése miatt pedig még inkább indokolt a fémzárolt gumó ültetése.
Ha termelő saját szaporítóanyagot használ, azt is meg kell vizsgáltatnia a növényvédelmi hatósággal. Az sem járható út, hogy alacsony értékesítési árak esetén az apróbb méretű termést „vetőnek” nevezzük, és visszavetjük, vagy a szomszédoknak értékesítjük. E gondolattal már rá is tért a piac nem kellően szabályozott voltára, ami más mezőgazdasági termékek esetében ennyire nem rendezetlen. Mint mondta, a burgonya egy egyedileg nem azonosítható, gyorsan forgó tömegtermék, ami jó színtere a visszaéléseknek. Ezek részbeni korlátozását szolgálja a minisztérium már hivatkozott új rendelete (34/2016. (V. 4.)) is az étkezési burgonya forgalomba hozatali előírásairól.
A fejlődést, továbblépést segíthetik a Vidékfejlesztési Program pályázatai is, amelyek az öntözés és a technológiafejlesztés terén teremtenek lehetőséget a termelőknek. A Kamara támogatja a szaporítóanyag felújítási arányának növelését, ami annál inkább is fontos, mivel a jelenlegi igen alacsony mértéken belül a hazai fajták aránya mindössze 30%, és a kereslet hiányában évek óta nincs elegendő hazai fémzárolt vetőgumó a piacon! Végül emlékeztetett, hogy termelői együttműködés nélkül nem lehetséges a közös termelésszervezés és a közös értékesítés, ami nemcsak az együttes piaci fellépés miatt lenne fontos, hanem elősegítené a közös feldolgozást is, illetve az áruburgonyának alkalmatlan tételek megfelelő hasznosítását. Jelenleg ugyanis nincs hazai feldolgozóiparunk, aminek az ágazat minden szereplője a kárát látja.
És egy érdekességről
Vámosi Vanda, aki a batáta, más néven édesburgonya termesztését ismertette és javasolta
Bár csak nevében burgonyáról, az édesburgonyáról (Ipomoea batatas), más néven a batátáról hallottunk rövid tájékoztatást Vámosi Vanda (Alanex Kft.,) előadásában.
Ennek a trópusokról származó, a burgonyával nem rokon növénynek a megvastagodott, gumószerű módosult gyökere a gazdasági értelemben vett termése. Termesztése táplálkozási értéke miatt élelmezés-egészségügyi szempontból lehet indokolt, másrészt, mivel a laza, homoktalajokat kedveli, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (de máshol is) érdemes lehet a termesztését felkarolni.
Az előadó dióhéjban foglalta össze termesztésének legfontosabb műveleteit. Ültetése előtt javasolt a talajfertőtlenítés. A szervestrágyázást nem igényli, de a foszfor és káliumtrágyázást igen. Szaporítása hajtásdugványok ültetésével történik, 100×30 cm-es távolságra. A dugványok felső egyharmada, a leveles csúcsa maradjon a felszín felett. Nagyon fontos a növények alapos beiszapolása, majd két hétig rendszeres bőséges öntözése. Kimondottan napos helyet kíván, és augusztus közepéig rendszeresen öntözni kell. Az év közben fejlődő indák terelésével, mozgatásával meg kell akadályozni azok legyökeresedését, mert az a termés rovására megy.
Lombozata az első korai fagyokkal elpusztul, ezért szeptember közepétől célszerű betakarítani. A levélzete takarmányozható, majd a talaj fellazítása után szedhetők fel a termésként szolgáló megvastagodott gyökerei, amelyek – a burgonyával ellentétben – gyakran az elültetett tőtől akár 60-70 cm-re is megtalálhatók. Egy jól fejlett tő legkevesebb 1 kg termést ad. Termesztése sok kézi munkaerőt igényel, ezért vidéken akár a közmunkaprogramban is érdemes vele foglalkozni. Biztonságosan termeszthető, termése egészséges, ízletes, jól értékesíthető.
Gergely László növénykórtani szakértő (jobbra) és munkatársai a tüneteket elemzik az állományban
Az előadások után került sor a szabadföldi fajtabemutatóra Gergely László növénykórtani szakértő vezetésével. A kísérleti állomás e célra kijelölt 6 hektáros, öntözött tábláján 34 burgonyafajtát és három édesburgonyát ültettek el, amelyek a Bács Gazda Coop Kft., a Kruppa-Mag Kft., a Georgikon Burgonyakutatási Központ, a DE ATK Kutatóközpont, a HZPC Kft. és az Alanex Kft. fajtaajánlatait képviselték. A fajtatulajdonosok, illetve forgalmazók mellett a Bayer Hungária Kft. a burgonya növényvédelmére, a Nitrogénművek Zrt. és az ICL Speciality Fertilizers munkatársai pedig a tápanyagellátására vonatkozó technológiai javaslataikat ismertették.
Balról ellenálló, jobbról a fitoftórára fogékony fajta – a látvány önmagáért beszél…
A keszthelyi fajták vírusellenállóságára Polgár Zsolt nemesítő hívta fel a résztvevők figyelmét
