Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy a mezőgazdasági termelés elsődleges célja a gazdálkodók szempontjából a nyereség realizálása, vagyis az input és output pozitív mérlege.
Ahogyan az élet számos más területén, itt is – vagy talán itt még keményebben – meg kell küzdeni az eredményekért, a megélhetésért, és a bővített újratermelés szabályai szerint meg kell teremteni a jövő építésének feltételeit. Bokros teendőik mellett van azonban még egy nagyon nagy és szerteágazó feladatuk a gazdálkodóknak, mégpedig a környezetünk „tisztaságáért”, a biztonságos élelmiszer-termelésért és a termőföldek termőképességének fenntartásáért végzett munkájuk, amely beépül a mindennapjaikba, és kimondatlanul is óriási felelősséggel nyomja a vállukat. Ezért nincs külön javadalmazás, ezért nem fizet senki, ezt saját maguk és családjuk, ill. közvetlen környezetük érdekében teszik, de jellemzően nem sokat beszélnek róla. Az egyes gazdák affinitása ehhez a kérdéshez, persze nagyon változó, hiszen az eredményesebben – nagyobb nyereséggel gazdálkodók – általában többet áldoznak környezetük és jövőjük érdekében erre a célra, a kevésbé tehetősek pedig kevesebbet törődnek ezzel a kérdéssel. Jóllehet nem is mindig feltétlenül anyagiak kérdése a természet védelme, inkább alaposság, odafigyelés, szakmaiság, következetesség és a környezettudatos magatartás lehet a megoldás. Talán terjedőben van egy szlogen, ami megszívlelendő és sokakat kellően motivál is, jelesül, hogy élhető környezetet hagyjunk örökül utódainknak! Ezért a célért mindenkinek tennie kell, de az átlagosnál többet tehetnek a gyakorlatban gazdálkodók…
A tavaszi növényvédő szeres kezeléseket követően az elmúlt években mindig magasabb
szennyezettségi értékeket mértek
A földek termőképessége
A felelős gazdálkodásnak feltétlenül részét képezi a földek általános jó állapotának, termőképességének fenntartása. Ez a kifejezetten nem előírt kötelem gyakran elsikkad a földtulajdonosok/-használók hétköznapi gyakorlatában, és legfeljebb egy-egy figyelemfelkeltő előadás vagy újságcikk kapcsán gondolkodnak el általában a „dologszegény” időszakokban. Mások viszont pontosan tudják, és tesznek is annak érdekében, hogy talajaikat kondicionálják, azok biológiai életét fenntartsák, és mindezt talajvizsgálatokkal ellenőrizzék. A termőföld karbantartása a jövő záloga, ami a bővített újratermelés alapja, a haszonnövények kiegyensúlyozott jó termésének záloga. Számos praktikával lehet tenni annak érdekében, hogy a földek – még a szélsőségektől sem mentes klimatikus változások ellenére is – jó termésszinteket produkáljanak. A mai talajművelő eszközök – legyen az bármilyen talajtípus – kiváló munkavégzésre kínálnak lehetőséget, a birtoknagyságnak megfelelő erő- és munkagépméretekben. A talajminta vételezésekre alapozott okszerű talajerő-gazdálkodás, a haszonnövény igényeihez igazított, jól megválasztott mennyiségű és minőségű szerves, vagy műtrágya pedig szavatolja a biológiai élet kialakulását. Persze ehhez megfelelő mennyiségű csapadék, vagy jó minőségű öntözővíz szükséges, aminek biztosítása egyre nagyobb kihívást jelent, és egyre inkább meghatározza a talajok termőképességének fenntarthatóságát.
A Kárpát-medence élővilága különösen érzékeny a környezeti változásokra
A felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megóvása
A mezőgazdaságban, különösen a múlt század utolsó harmadának időszaka óta az eredményhajszolás miatt a talajt – és adott esetben a felszíni és felszín alatt meghúzódó édesvízkészleteket is folyamatos terhelésnek tették ki. Az olykor túlzott mennyiségű műtrágya kijuttatását követően érkező esőzések bemosták a talajba, vagy az összefolyások után az élő vizekbe a műtrágya hatóanyagait. Ez önmagában is környezetterhelést jelent, de amikor a mélyebb talajrétegekbe is szivárog a hatóanyag, és eljut egy édesvízforrásig, vagy akár egy folyót tápláló forrásig, az már hatványozottan káros. Ugyanez igaz a növényvédő szerek nagymértékű használatára is. Az öntözéssel nagy mennyiségben felhasznált vizek körül is muszáj kutakodni, hiszen ezek a felszíni, vagy felszín alól – kutakból – származó vizek jelentős részben visszajutnak a felszín alá. A növények ugyanis a kiöntözött mennyiséget nem képesek maradéktalanul felvenni és elpárologtatni. A talaj alsóbb rétegeibe leszivárgó víz azonban kimosódást okoz/okozhat, és ez különösen a nitrogéntartalmat érinti. Nagyon tanulságos adatokkal szolgált az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársai által a Duna vízgyűjtő területén végzett vizsgálat a közelmúltban. A minták folyókból, tavakból, valamint az ivóvíz hálózatból származtak és kerültek górcső alá. A növényvédőszer-szennyezettségre kiterjedő vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a begyűjtött felszíni vizek minden esetben tartalmaztak szermaradékot, sőt – kisebb koncentrációban ugyan – az ivóvizek egy része is. A tavaszi növényvédő szeres kezeléseket követően az elmúlt években mindig magasabb szennyezettségi értékeket mértek. A leggyakoribb vízszennyezőnek a gyomirtásra használt acetoklór bizonyult, de viszonylag gyakori vízszennyező még a metolaklór, valamint a 2,4D-t is. Utóbbi még a téli időszakban is a minták 55-80%-ában jelen volt. Néhány esetben pedig az évek óta betiltott és a gyomorrák kialakulásával összefüggésbe hozott atrazint, valamint többek között a szintén a forgalomból már kivont trifiuralint is kimutatták. Riasztó adat, hogy a mezőgazdasági vegyszeres kezelések előtt készült felszínivíz-szennyezettségi mérések is már számottevő szermaradék-koncentrációt jeleztek, ami egyértelműen az előző év/évek mezőgazdasági munkálatainak tudható be. Az ivóvíz hálózatból a nyári időszakban nyert mintáknál több esetben is kimutatható volt a már említett acetoklór az EU határérték (0,1 μg/l) alatti, vagy azt csekély mértében meghaladó mennyiségben. Két, május végi budapesti ivóvízminta esetében azonban a mért értékek jelentősen meghaladták a határértéket, ugyanis literenként 0,221, valamint 0,173 mikrogrammnyi acetoklórt mutattak ki. Az acetoklór szerepel egyébként a hormonrendszert károsító anyagok európai uniós listáján. Intő jel ez a mezőgazdászok számára, ugyanakkor az optimális gyakorlati megoldást, a helyes arányokat nem egyszerű nekik sem megtalálni, de mindenképpen az önmérséklet és a precíz szakmaiság jelentheti a vizek jövőbeni védelmét.
A magyar erdők egyebek mellett szenet kötnek meg, árnyékot, oxigént és éltető vizet is adnak
Permetezőgépek és szerhasználat
Az egyik hazai vizsgaállomáson a közelmúltban előfordult eset nagyon tanulságos lehet, amikor egy meg nem nevezett márkájú gép repcében végzett repcebolha elleni védekezésből érkezett, tisztavizes mosás után. A szórásképe vizsgálatánál kiderült, hogy az egyes szórófejek közt 40% és 180% közötti eltérések mutatkoztak. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a 40%-on teljesítő szórófej eldugult fúvókáját a traktoros egy drótdarabbal „tisztította ki”, amely után viszont az 200%-ot (!) juttatott ki. Elképzelhető, hogy a környezetterhelés ilyen esetben milyen nagymértékű, és ez sajnos a napi gyakorlatban nem példa nélküli. Szerencsére, mindez nem általános, de a példa mutatja azt a fajta veszélyt, amit egy pontatlanul működő gép hordoz. Ugyanakkor vannak nagyon szépen beállított, 5% eltérés alatt működő gépek, amelyek környezetterhelése elenyésző és élelmiszer-biztonsági szempontoknak is megfelelő. Nagy szerep jut mindebben a géptulajdonosoknak és a gépkezelőknek, akik egy kis figyelemmel könnyedén tehetnek annak érdekében, hogy a permetezőgép működése megfelelő legyen. A permetezőgépek vizsgáztatása a termelői körben – a mai napig – vegyes érzelmeket vált ki, különösen ahol extenzív termelés folyik, ahol a konvencionális termesztés viszonyai között a szántóföldi/ipari növények terményeinél a vizsgálati szempontok nem terjednek ki minden esetben a szermaradvány-tartalomra. Viszont pl. egy almatermesztő vevője már mindig számon kéri a minőségbiztosítás rendszerét, amelyben a szerhasználat és a kijuttatás, ill. annak ellenőrzése állandó napirendi kérdés.
Ha okosan sáfárkodunk a környezeti örökségünkkel,
akkor élhető környezetet hagyhatunk örökül utódaink számára is
Jó példával elöl járva
A klímaváltozás és az erdők kapcsolatát bemutató ismeretterjesztő kampányt indított az Országos Erdészeti Egyesület a közelmúltban, amely sorozat nagyon szemléletesen foglalkozik a legaggasztóbb természetvédelmi kérdésekkel. A magyar erdők egyebek mellett szenet kötnek meg, árnyékot, oxigént és éltető vizet is adnak – csak rajtunk múlik, hogy megóvjuk őket, s mindez sokáig így maradhasson. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a klímaváltozás korunk egyik legnagyobb környezeti kihívását jelenti. A legösszetettebb földi életközösségnek számító erdőségek a klímaváltozás következményeként egyrészt jelentős változásokon mennek keresztül, másrészt viszont a több évszázados múltra visszatekintő hazai erdőgazdálkodás tudatos szakmai tevékenységével, s a társadalom odafigyelésével együtt fenntartható eszközt jelenthet a klímaváltozás káros, saját bőrünkön érezhető hatásainak mérséklésében is. Kevesen tudják, hogy egyetlen idős tölgyfa naponta 50 felnőtt szükségletének megfelelő oxigént termel. Nos, ez csak egyetlen példa arra, hogy milyen felelősségük van az erdőtulajdonosoknak és az erdészeteknek a közeli jövőben hazánkban is. Ma már felelőtlenség lenne csupán legyinteni erre a problémakörre, hiszen az erdők és a klímaváltozás kapcsolata az egyik kulcsa a sikeres fellépésnek. Ha okosan sáfárkodunk a környezeti örökségünkkel, akkor élhető környezetet hagyhatunk örökül utódaink számára is. Természetesen igaz mindez a mintegy 5 millió ha nagyságrendet képviselő szántóföldjeinkre is, ahol talán még nagyobb szakmai elkötelezettségre, környezetvédelmi ismeretbővítésre lehet szükség a sikeres és következetes fellépés érdekében. A Kárpát-medence élővilága különösen érzékeny a környezeti változásokra, a klímaváltozás hatásai ugyanis a hazai erdőkben és szántóföldeken egyaránt érezhetők már napjainkban is.
SZERZŐ: NZ.
