A növényinedv-vizsgálatban rejlő lehetőségek
A növényinedv-analízis a növénynél olyan, mint az embernél egy vérkép: pontosan láthatjuk, hogy melyik tápanyag milyen mennyiségben és arányban van jelen a növény szervezetében, megmutatva ezzel a valós tápanyagfelvételt. A kiegyensúlyozott tápanyagellátás növeli a növények természetes ellenálló-képességét, és javítja a termés minőségét és eltarthatóságát.
A klasszikus növényvizsgálati (amely a szárazanyagból történik) eljárással szemben a növényi nedv 3-4 héttel a hiánytünet kialakulása előtt megmutatja, hogy a növény mely tápanyagokat képes felvenni a talajból, és melyeket képes aktívan felhasználni a fejlődéshez, így a talajvizsgálattal kombinálva teljes képet rajzol a növénytáplálás dinamikájáról. A növényinedv-analízis lehetővé teszi, hogy a hiánytünetek megjelenése előtt pótoljuk a növény számára létfontosságú tápanyagokat.
A vizsgálati módszer alapjai
A levelek mintavétele előre meghatározott, az egyes növénycsoportokra vonatkozó protokoll alapján történik, amelynek kulcsmozzanata, hogy az idős és fiatal levelekből egyszerre szedjünk mintát. Az optimális növénynövekedés, a minőség és hozam fenntartása érdekében a tápanyagok mennyiségének kiegyensúlyozottnak kell lennie a növény szervezetében, ezért növekedés közben a növények igyekeznek fenntartani a tápanyagok egyensúlyát az új és a régi levelek között. Ha a felső és az alsó levelek között nagy a különbség, az a tápanyagfelvétel felborulásának a jele.
A növényinedv-analízis a tápanyagok túlzott mértékét vagy hiányát mutathatja meg, még a tünetek kialakulása előtt. A kiegyensúlyozottnak mutatkozó elemzés mindig kissé alacsonyabb szintet mutat (5%) az összes tápanyagról az új levelekben. Ha a mobilis tápanyagok nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben, a növény az idősebb levelekből nyert tápanyagokat használja fel a növekedéshez, így alacsonyabb érték jelenik meg az idősebb levelekben. Ha a nem mobilis tápanyagok nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben, a növény lassabban fejlődik, és nem éri el a teljes potenciált, és ez alacsonyabb értékként jelenik meg a felső levelekben.
A Brix-érték
A levél Brix-értéke a növényegészség általános mutatója, a magas Brix-érték magasabb minőségi tulajdonságokkal rendelkező terményeket eredményez, amely a hozamban, minőségben, ízben és eltarthatóságban mutatkozik meg. A magasabb Brix-érték a jó kalciumfelvételre utal, amely ellenállóbb sejtfalakhoz vezet, így csökkeni fog a rovarkártétel, és ezáltal a kórokozók nyomása is alacsonyabb lesz.
A május eleji növényinedv-vizsgálat jól mutatja, hogy a nem mobilis mangánból (Mn) hiánya van az őszi búzának, hiszen a sötétzölddel jelölt idősebb levelekben több van ebből az elemből, míg a világoszöld színnel szereplő fiatal levelekben kevesebb. Ezzel szemben a szintén nem mobilis bór (B) túlsúlya a fiatal levelekben azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre, azonban más tápanyagok hiánya miatt a növény nem biztos, hogy képes beépíteni a tápelemet
A minták ugyanabból a parcellából származnak, a piros vonal feletti április elején, a piros vonal alatti pedig május elején készült. Áprilisban csak egyféle levelet küldött a gazdálkodó a laborba, míg májusban már fiatalabb (világoszöld csík) és idősebb (sötétzöld csík) leveleket is mintázott. A nitrát-nitrogén szintje az áprilisi mintákban azt jelenti, hogy a növény azokat nem képes átalakítani, nem zajlik le tökéletesen a szintézis. A májusi minták már jobb helyzetről árulkodnak, a nitrát-nitrogén szintje ezekben már nem mérhető
A nedv pH-értéke
Az alacsonyabb pH-jú növényi nedv általában azt jelenti, hogy kevesebb a fény, alacsonyabb a mikrobiális aktivitás, alacsony a kationok mennyisége, feleslegben vannak az anionok vagy több a víztartalom, mint amit a növény igényel. A magasabb pH-érték általában hőstresszt, kevés vizet, alacsony aniontartalmat vagy a kationok túlsúlyát jelenti.
Elektromos vezetőképesség
Az EC-értéknek (elektromos vezetőképesség, amelyet főként a növényi nedv só- és iontartalma határoz meg) fokozatosan emelkednie kell a termesztési ciklusban. Az alacsony EC (<5 mS/cm) gyakran a felesleges foszfor, kén mennyiségétől, tömörödött talajok vagy az alacsony talaj-pH miatt következik be. A magas EC (>18 mS/cm) gyakran a túlzott nitrát- vagy káliumellátottságtól vagy a laza talajoknál és a magas pH-értékű talajoknál jelentkezik.
Mobilis tápanyagok
A mobilis tápanyagok (nitrogén, foszfor, kálium, magnézium, klór, nátrium, molibdén) hiányát az alsó levelek alacsonyabb értékei jelzik az új levelekhez képest, mivel a régi levelekből történik a szállítás az új részekhez. Ezzel szemben a mobilis tápanyagok többletét az öreg levelek magasabb értékei jelzik az új levelekhez képest, mivel az „extra” tápanyagokat a növény nem tudja beépíteni a szervezetébe. Például terméséréskor a káliumfelvétel emelkedik, így az idős (alsó) levelekből transzportálja a káliumot a növény a fiatal levelekhez és a terméshez – tehát a kálium hiánya az alsó leveleken jelenik meg először.
A hiányt az alacsony tápanyag-ellátottságú talaj, a versengő tápanyagok túlsúlya vagy az alacsony mikrobiális talajaktivitás okozza, míg a többletet gyakran a műtrágya túladagolása, a laza talaj, a talaj típusa vagy a növényi bioakkumuláció válthatja ki.
Nem mobilis tápanyagok
A nem mobilis tápanyagok (kalcium, szilícium, kén, vas, mangán, cink, bór, réz) hiányát az új levelek alacsonyabb értékei jelzik a régi levelekhez képest, ugyanis a növény nem tudja azokat az új részekbe szállítani. A nem mobilis tápanyagok feleslegét az új levelek magasabb értékei mutatják a régi levelekhez képest, mert az e tápanyagok „megemésztéséhez” szükséges szinergista elemek hiányoznak. A nem mobilis tápanyagok hiánya gyakori lehet a gyors növekedési időszakokban, a talaj alacsony ellátottsági szintje és az alacsony talaj-mikrobiológiai aktivitás esetén. A hiányukat a nem megfelelő talaj-pH, talajhőmérséklet, tömörödöttség vagy antagonizmus is okozhatja.
A nitrogénformák jelentősége
A nitrogénfelvételnek elegendőnek kell lennie a folyamatos növekedés garantálása érdekében, de a magas nitrátszint a növényinedv-analízisben nagyobb érzékenységet jelez, ugyanis a magas nitrátszint túl nagy vízfelvételt eredményez, a sejtek meghoszszabbodnak, és a sejtfalak vékonyabbak, sérülékenyebbek lesznek. Ennek következtében a kártevők számára könnyen elérhetővé válnak a növényi nedvek. A magas nitráttartalom negatív hatással van a Brix-értékre is. A növényinedv-analízisben az ideális nitrogénszint az, ha a teljes nitrogénszint magas, de a nitrátszint alacsony.
A tápanyagok egymásra hatása
Mint a mágnes azonos pólusai, úgy taszítják egymást az azonos töltésű ionok. A negatív töltésű anionok és a pozitív töltésű kationok egyensúlya a növényi nedvben egyaránt fontos. Gyakori probléma a túladagolt kálium miatt létrejövő nehézkes kalciumfelvétel a kationegyensúlynál, amelyre legjobb példa a paradicsom csúcsrothadása. A lisztharmatra érzékeny növényeknél a szilíciumtartalom csökkenése fokozza a betegség kialakulását. A nagy mennyiségű foszforfelvétel gátolja a mikroelemek felvétele közül a vas, a mangán és a cink felvételét. Antagonista láncreakció is lehetséges, amire egy jó példa az alacsony káliumérték hatása: ez magas magnéziumfelvétellel járhat, amelynek következtében a nitrát ammóniummá történő redukciójával, majd ennek aminosavba épülésével csökkeni fog a nitrátszint. Ezzel a folyamattal magasabb lesz a foszforfelvétel, így viszont a cink felvétele fog csökken.
A növényinedv-analízis költséghatékony és rendkívül gyors lehetőséget biztosít arra, hogy a növényeink valódi, még a szervezetbe történő beépítés előtti tápanyag-felvételéről pontos képet kapjunk. Míg a klasszikus növényvizsgálat a „mi volt?” kérdésre ad választ, addig a növényinedv-analízissel a „mi lesz?” kérdés válaszolható meg.
SZERZŐ: MOLNÁR TAMÁS • TALAJREFORM
