Hazánk őszibúza-termesztésének volumenét jó mutatja, hogy ezt a gabonafélét egymillió hektár körüli termőterületen termesztjük, amely az összes hazai szántóterület közel egynegyed részét teszi ki. Az optimális vetésszerkezet adta lehetőségek maximumát a búza vetésterülete meghaladta, így további szántóterület-bővítésre már nincs lehetőség.
A hazai termelést a megfelelő mennyiségű, de még inkább kiváló minőségű búzatermesztés kell hogy jellemezze. A búzatermesztés jövőbeni fejlesztéséhez alapvető feltételként a termés mennyiségének növelését és annak stabilizálását kell megvalósítani. A búza termésmennyiségét és minőségét a genetikai teljesítőképességen túl számo ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényező együttesen határozza meg.
A hazai termelést a megfelelő mennyiségű, de még inkább kiváló minőségűbúzatermesztés kell hogy jellemezze
A minőségi búzatermesztés kiindulópontját a megfelelő genotípus kiválasztása jelenti. A köztermesztésben egyre nagyobb számban jelennek meg a nagy terméspotenciállal és jó agrotechnikai reakciókkal rendelkező hazai és külföldi nemesítésű fajták és hibridek. Jelenleg hazánkban 162 darab államilag elismert őszibúzafajta és -hibrid, ezenfelül számos külföldi nemesítésű genotípus közül válaszhat a termelő. Ez a széles portfólió sajnálatos módon megnehezíti a gazdálkodó számára annak a megfelelő fajtának vagy hibridnek a kiválasztását, amely a gazdálkodás agrotechnikájába megfelelően beilleszthető. Az őszi búza vetésterületének közel felét 10-15 fajta foglalja el. A genetikai potenciál a fajta, illetve hibrid alkalmazkodóképessége (toleranciája és rezisztenciája), amely nagymértékben meghatározza a termesztés színvonalát. Hazánk egész területe megfelelő az őszi búza termesztése szempontjából, a klímaváltozás következtében azonban országunk időjárása változékony, esetenként szélsőséges. Sajnálatos módon egyre gyakrabban fordulnak elő száraz, valamint aszályos évek, és egyre ritkább az őszi búza számára kedvező vagy átlagos évjáratok előfordulásának gyakorisága. A változékony évjáratok egyre többször jelentenek nehézséget, mivel az eltérő genetikai tulajdonsággal rendelkező őszibúzafajták termésmennyiségben és -minőségben eltérően reagálnak ugyanazon agrotechnika mellett a különböző évjáratokra.
Az évjáratokhoz és genotípushoz igazodó agrotechnikával tudjuk a termésmennyiséget és -minőséget stabilan tartani, ezért fontos olyan genotípusok alkalmazása, amelyek nemcsak nagy termésmennyiség és jó minőség elérésére képesek, hanem ezt képesek eltérő évjáratokban, illetve különböző minőségű talajokon, eltérő agrotechnikai szint mellett stabilan tartani. Ezeket a fajtákat a jó stressztűrés – pl. szárazságtűrés, kiváló télállóság, jobb betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló-képesség –, valamint jó, illetve kiváló adaptációs képesség és agrotechnikára adott jó reakció jellemzi, amelyekkel képesek alkalmazkodni a különböző talajtípusok hátrányos tulajdonságaihoz, illetve az alkalmazott termesztési színvonalhoz. Az őszi búza jó adaptációs képességének köszönhetően hazánk természeti adottságai (éghajlat és talajviszonyok) megfelelőek az őszi búza termesztésére. Nagyobb terméseredményeket azonban biztonságosan csak jobb talajokon tud az őszi búza elérni. A kísérleti és gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy az ökológiai tényezők, az évjárat és talajadottságok kisebb ráfordítású extenzív termesztéstechnológia esetén jelentősen nagyobb hatást gyakorolnak a termés nagyságára. Intenzív termesztési színvonal mellett a környezeti hatások mérséklődnek, így az alkalmazott agrotechnikai tényezők nagyobb hatással vannak az őszi búza termésnagyságára. Összeségében azonban minden termesztéstechnológiai színvonal esetében a genotípus, azaz a fajta vagy hibrid öröklött tulajdonsága, az ökológiai és agrotechnikai tényezők együttes hatása alakítja a termés nagyságát.
Az őszi búza az előveteményeire nem kifejezetten érzékeny. A hazai vetésszerkezet leegyszerűsödése miatt – a szántóterület közel 60%-át gabonafélék foglalják el – az őszi búza optimális vetésváltására sajnos nincs minden esetben lehetőség, vagyis arra, hogy a búza jó előveteményei után kerüljön, mint például hüvelyes növények, repce, len, mák vagy dohány. Az őszi búza gyakran kerül a kevésbé megfelelő előveteményei után (pl. napraforgó vagy kukorica), melyek viszonylag későn kerülnek le, kimerítik a talaj víz- és tápanyagkészletét. Sajnálatos módon hazánkban a termőterület adta korlátok miatt az őszi búzát önmaga vagy más kalászos után is nagy területen termesztik, ami kifejezetten kedvezőtlen a vetésváltás szempontjából. Az őszi búza számára közepes, illetve rossz elővetemények negatív hatását kisebb mértékben csökkenteni tudjuk a többi agrotechnikai beavatkozás optimalizálásával. Az 1. ábrán megfigyelhető, hogy a tápanyag-visszapótlás nélküli állományban a vizsgált őszibúzafajta kukorica elővetemény esetében mindössze 1754 kg/ha terméseredményt ért el, ugyanakkor szója elővetemény esetében 3954 kg/ha terméseredményt adott csernozjom talajon.
A kedvezőtlen elővetemény-hatást csökkenteni tudtuk a tápanyagdózisok növelésével, melynek eredményeképpen az őszi búza terméseredményei jelentősen nőttek kukorica elővetemény esetében, de a szója kedvező elővetemény-hatása következtében kialakult nagyobb terméstöbbletet nem tudtuk elérni még plusz műtrágya-ráfordítással sem kukorica elővetemény esetében. A búza talaj-előkészítésnél figyelembe kell venni az őszi búza igényeit. Az őszi búza a talaj felső 25 cm mélységű rétegében igényli a megfelelő lazultságot, mivel gyökérzetének jelentős mennyisége eddig a mélységig szövi át a talajt. Az előkészítő műveletek (tarlóhántás és ápolás) esetében fontos szempont, hogy a talaj a vízkészletéből minél kevesebbet veszítsen, mivel a klímaváltozás hatására egyre gyakoribbak a száraz vagy aszályos időszakok. Az alapművelés módját a talaj kötöttsége, tömörödöttsége, valamint az elővetemény-maradványok mennyisége szerint érdemes megválasztani. Forgatásos, szántásos művelést csak indokolt esetben igényel a búza, kötött/tömörödött talaj, kalászos elővetemény vagy sok szármaradványt visszahagyó elővetemény esetében. Az őszi búza alapművelésére tárcsára vagy kultivátorra alapozott alapművelés alkalmas, melyet tömörödött talaj esetén kombinálhatunk talajlazítással. Az őszi búza a magágy minőségére igényes, számára az aprómorzsás, tömör, homogén és kellően nyirkos magágy az ideális. A magágykészítésre ajánlott kombinált magyágykészítő munkagépeket alkalmazni, sok szármaradvány, valamint rögös talaj esetén célszerű ásóboronát alkalmazni. Az őszi búza megfelelő tápanyagellátása az egyik sarkalatos pontja az őszi búza termesztéstechnológiájának, mivel a búza tápanyagigényes növény, és meghálálja a harmonikus tápanyaellátást. Az őszi búza fajlagosan 1 tonna szemterméshez és a hozzá tartozó szalmához nitrogénből 20-30 kg, foszforból 10-15 kg és káliumból 18-25 kg körüli mennyiséget igényel. Az optimális tápanyagellátás kiszámításánál figyelembe kell venni, hogy mekkora termést akarunk elérni, mekkora a talaj tápanyagkészlete és hogy milyen az adott fajta tápanyagigénye és -reakciója.
1. ábra. Az elővetemény és tápanyagellátás hatása az őszi búza terméseredményeire (Debrecen, 2018
Emellett számolni kell olyan egyéb tényezőkkel is, hogy milyen az előveteménynek a talaj tápanyagkészletére gyakorolt hatása. A nitrogén több részletben történő megosztott kijuttatása indokolt, mely általában a gyakorlatban úgy történik, hogy ősszel vetés előtt a nitrogén 30%-át adják ki, és tél végén a maradék 70%-ot. Az intenzív termesztéstechnológiánál indokolt a nitrogén többszöri megosztása, amelynek során a nitrogén 10-15%-át szárbainduláskor vagy virágzáskor kell kijuttatni az őszi búza számára.
Nagyobb területen történő termesztés esetén indokolt lehet 18% körüli nedvességtartalomnál elkezdeni a betakarítást
A vetés az őszi búza termesztésének sarkalatos pontja. Az őszi búza igényes a magágyra, illetve az optimális vetésidő és tőszám alkalmazására. A vetéskor figyelembe kell venni a művelet megfelelő időzítését. Hazánkban az őszi búza vetésének időszaka október 5-25. között van. A búza vetése számára a legkedvezőbb időszak Gál-hete (október 12-18.). A vetésidő meghatározza a kezdeti fejlődést, a bokrosodás mértékét – mely fontos a megfelelő produktív kalászszám kialakulásához –, illetve az áttelelést is. Túl korai vetésidő hatására az állomány túlfejlődhet, ami megdőléshez vezethet, illetve betegségre hajlamosít, emellett a kártevők is nagyobb mértékben károsíthatnak. Megkésett vetés esetén gyengébb lehet az állomány fejlettsége, ami heterogén állományt eredményez, és a növény kifagyásra hajlamosabbá válik.
Jó minőségben csak egészséges, gyommentes, megfelelő érettségi állapotban lévő búzát lehet betakarítani
Az őszi búza vetését érdemes inkább október elején elvégezni, mivel a megkésett vetés esetén nagyobb a terméskiesés kockázata. A csíraszámoptimum fajták esetében 4-6 millió csíra/ha, míg a hibrideknél 1,3-1,7 millió csíra/ha között található. Az optimális csíraszám függ a fajta, illetve hibrid genotípusától, a bokrosodó képességétől, illetve a magágy minőségétől, a vetés idejétől és a talaj nedvességtartalmától. Gyengébben bokrosodó fajtáknál, megkésett vetés esetén, gyengébb minőségű magágy, aszályos, illetve kis nedvességtartalmú talajok esetén ajánlatosabb a nagyobb csíraszámmal történő vetés. A búza jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, mégis indokolt a gyomirtása, különösen intenzív termesztés estén. A gyomok vizet, tápanyagot, fényt vesznek el a búzától, ezáltal elnyomják vagy visszafogják az állományok fejlődését, ezáltal terméscsökkentő hatásuk van, emellett nehezítik a betakarítást, a tisztítást és tárolást is. Az őszi búzában a tavaszi posztemergens gyomirtás alkalmazása a leggyakoribb mód, de az őszi posztemergens kezelés is terjedőben van. Az őszi búzát döntően gombás betegségek támadják, melyek jelentős károkat, terméskiesést és jelentős minőségromlást tudnak okozni. A gombák elleni fungicides védekezésre a csávázás mellett általában két időpontban kerül sor, 2-3 nóduszos állapotban, valamint főként a kalászfuzáriózis ellen kalászolás végén-virágzás elején, főként szisztemikus (felszívódó) fungicidek alkalmazásával. A hatékonyabb kalászvédelem érdekében érdemes a fungicides kezelést megismételni egy héttel később, főleg ha virágzáskor csapadékos az időjárás és intenzívebb a termesztéstechnológia.
Az állományokban főként tavasztól fordulnak elő nagyobb mennyiségben az őszi búza kártevői, így ezek ellen csávázással, megjelenésük esetén állománykezeléssel kell védekezni. Az őszibúzafajták és -hibridek intenzívebb termesztéstechnológia esetén megdőlhetnek. A megdőlés komoly károkat okoz, mivel jelentős terméskieséssel és minőségromlással kell számolni. A megdőlés ellen hatékony módszer a szárszilárdítás, melyet szárrövidítő szerek használatával tudunk elérni.
Az őszibúza-termesztés utolsó agrotechnikai eleme a betakarítás. A betakarítás optimális időpontja a teljes érés fázisa, amikor a szemek nedvességtartalma 14-15% körül mozog. Nagyobb területen történő termesztés esetén indokolt lehet 18% körüli nedvességtartalomnál elkezdeni a betakarítást, annak érdekében, hogy a munka végére az állományok ne menjenek át a holtérés állapotába. A holtérés során a termésmennyiség és -minőség egyaránt csökken. Jó minőségben, kis termésveszteséggel csak szárszilárd, egészséges – állati kártevők és betegségek által nem károsított – gyommentes, megfelelő érettségi állapotban lévő búzát lehet betakarítani megfelelően beállított gabonakombájnnal.
Köszönetnyilvánítás: A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
SZERZŐ: DR. SZABÓ ÉVA ADJUNKTUS; DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS; DR. DÓKA LAJOS ADJUNKTUS
