Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) friss jelentése szerint a globális élelmiszer- és mezőgazdasági piacokat egyre gyakrabban érik válságok, ugyanakkor megfelelő szakpolitikai intézkedésekkel jelentősen csökkenthető ezek hatása.
Lehetőség és kockázat az összefonódásban
Soha nem volt ennyire összekapcsolt a világ mezőgazdasága, mint napjainkban. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) frissen közzétett A mezőgazdasági termékpiacok helyzete 2026 (SOCO 2026) című jelentése szerint ugyanakkor a globális élelmiszer-ellátási láncok egyre gyakrabban szembesülnek olyan sokkhatásokkal, amelyek az árakra, a termelésre és az élelmiszerbiztonságra is kihatnak. A FAO szerint az elmúlt negyedszázadban az élelmiszer- és mezőgazdasági kereskedelem értéke ötszörösére, megközelítőleg 2 billió dollárra nőtt. A nemzetközi piacok szoros összefonódása egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot: miközben a kereskedelem segíthet az ellátási zavarok kezelésében, a globális válságok gyorsan továbbterjedhetnek az országok között.
Szélsőséges időjárás és geopolitikai válságok is veszélyt jelentenek
A jelentés szerint a mezőgazdasági piacokat ma már nemcsak az időjárási szélsőségek fenyegetik. A gazdasági válságok, a geopolitikai konfliktusok, a világjárványok, az energiaárak ingadozása, valamint a biológiai és technológiai események is komoly zavarokat okozhatnak az élelmiszer-ellátásban. A FAO ugyanakkor hangsúlyozza: a jól működő nemzetközi kereskedelmi hálózatok jelentősen növelik az országok alkalmazkodóképességét. Azok az államok, amelyek több kereskedelmi partnerrel rendelkeznek, általában gyorsabban képesek pótolni a kieső importot vagy exportot.
Az exportkorlátozások tovább súlyosbíthatják a válságot
A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a nagy termelő országok exportkorlátozásai könnyen felerősíthetik a globális piaci bizonytalanságot. A 2007–2008-as élelmiszerválság során az exportkorlátozások a világ kereskedett kalóriamennyiségének 16 százalékát érintették, ami jelentős áremelkedést idézett elő. Ezzel szemben a COVID–19-járvány idején a korlátozások jóval visszafogottabbak voltak, csupán a globálisan kereskedett kalóriák mintegy 8 százalékára terjedtek ki, ami hozzájárult ahhoz, hogy a piacok gyorsabban stabilizálódtak.
Nem minden hatás múlik el gyorsan
A kutatás szerint egy jelentősebb sokk után a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok exportvolumene ugyan jellemzően fél éven belül helyreáll, az élelmiszerárak azonban ennél sokkal tartósabban magasak maradhatnak. A FAO ezért fontosnak tartja, hogy az országok megfelelő vésztartalékokat alakítsanak ki. A szervezet szerint azonban nem a hatalmas állami készletek jelentik a leghatékonyabb megoldást, hanem a célzott, szociális védőhálókkal összehangolt stratégiai tartalékok, amelyek szükség esetén gyors segítséget nyújthatnak a legkiszolgáltatottabb csoportoknak.
A nemzetközi együttműködés kulcsszerepet kap
Csü Tongjü, a FAO főigazgatója a jelentés előszavában kiemelte: minden ország nyerhet a nemzetközi együttműködés, az integrált kereskedelmi hálózatok és a multilaterális kereskedelmi rendszer erősítésével. Figyelmeztetett arra is, hogy a széttagoltság és a csökkenő együttműködés elsősorban a legszegényebb országokat sújtja. A jelentés üzenete egyértelmű: a mezőgazdaságot érő válságok valószínűleg a jövőben sem lesznek ritkábbak, de megfelelő szakpolitikai döntésekkel és nyitott nemzetközi kereskedelemmel jelentősen mérsékelhetők a gazdasági és élelmezési következmények.
Forrás: FAO – The State of Agricultural Commodity Markets 2026 (SOCO 2026).
MezőHír Tudástár: FAO (ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) – az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított intézménye, amely a globális élelmezésbiztonság, a fenntartható mezőgazdaság és a vidéki fejlődés támogatásán dolgozik. Elemzései és jelentései a mezőgazdasági piacok, az ellátási láncok, a kereskedelem és az agrárpolitikai döntések nemzetközi értékelésének fontos forrásai.
