A szekszárdi Schieber Borászatnál tartott BASF szőlővédelmi szakmai fórum egyik fontos üzenete az volt, hogy idén egyszerre kell felkészülni egy határozott lisztharmatjárvány-veszélyre és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés kritikus időszakára. A helyszínen elhangzott megfigyelés szerint május 13-án Bátaszék térségében már kikelt lárvát fotóztak, így ettől a dátumtól számítva nagyjából 30 napos szakmai időablak áll rendelkezésre a leghatékonyabb beavatkozásra.
A BASF Hungária Kft. május 13-án, Szekszárdon tartotta szőlővédelmi szakmai egyeztetését, amelynek középpontjában a 2026-os szezon növényvédelmi kockázatai álltak. A programban Dr. Füzi István növényorvos a szőlőkórtani aktualitásokat, Dr. Hoffmann Péter fejlesztőmérnök az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés szakmai alapjait és gyakorlati időzítését, Vizer Bence értékesítési szaktanácsadó pedig a BASF szőlővédelmi technológiáját mutatta be.
A rendezvény nem általános szezonindító áttekintés volt: a térségben dolgozó szőlősgazdák és növényorvosok számára két, egymással időben is összeérő kockázat rajzolódott ki. Az egyik a lisztharmat, amely az előző évekhez képest várhatóan erősebb nyomással jelentkezik, a másik az aranyszínű sárgaság fitoplazma terjesztésében meghatározó amerikai szőlőkabóca, amelynél a lárvakelés kezdetének rögzítése a védekezés időzítése szempontjából kulcskérdés.
A lisztharmat nem kiugróan indult, mégis járványveszélyes év lehet
Dr. Füzi István szerint bár a jelenlegi lisztharmatfertőzöttségi adatok önmagukban nem érik el a 2014-es nagyjárvány szintjét, az idei év a korábbi „járványocskáknál” várhatóan erősebb lesz. A 2014-es év óta nem volt igazán kiugró lisztharmatjárvány a térségben, ugyanakkor a kórokozó nem tűnt el: az elmúlt években inkább közepes, helyenként erősebb fertőzöttségi szinten maradt jelen.
A május eleji felmérések alapján a Szekszárdi és Tolnai borvidéken az aszkospórás eredetű első tünetek átlagos előfordulási gyakorisága 4,36% volt, ami ugyan messze elmarad a 2014-es, mintegy 26%-os korai tünetgyakoriságtól, mégis komoly figyelmeztetés. Ennek oka nem pusztán a százalékos érték, hanem az időzítés: a tünetek viszonylag korán, még a virágzás előtt jelentek meg. A lisztharmatjárványok súlyosságát ugyanis nemcsak az határozza meg, hogy mennyi tünetet találunk, hanem az is, hogy ezek mennyivel előzik meg a virágzás kezdetét. Minél korábban indul a primer fertőzés, annál több ideje van a gombának felszaporodni a fürtök legérzékenyebb fenológiai állapotáig. A mostani helyzetben az első tünetek május 4–6. között már megtalálhatók voltak, miközben a virágzás várható kezdete a helyi viszonyoktól és az időjárás további alakulásától függően május 25. és 30. közé tehető.
A járványveszély értelmezéséhez az idei aszkospóra-szóródási helyzet is fontos. Márciusban és április elején a szárazság, illetve a hideg miatt lényegében nem történt előzetes spóraszóródás. Ez eltért a korábbi évektől, különösen a tavalyi helyzettől, amikor a márciusi enyhe, csapadékos időszakban jelentős spóraszóródás ment végbe, de akkor még nem állt rendelkezésre fertőzhető zöldfelület. Idén viszont a spórakészlet nagyobb része megmaradhatott arra az időszakra, amikor már volt fertőzhető levélfelület.
Április 20-án a déli borvidékeken – Villánytól Szekszárdon át a Tolnai borvidékig – 3–5 mm csapadék, 7–9 órás levélnedvesség és 10 °C feletti hőmérséklet állt össze. Ez a helyzet pedig már elegendő volt az aszkospórás fertőzéshez. Egyes ültetvényekben a tünetgyakoriság ekkor már 15–20% közötti értéket is elért, vagyis lokálisan kifejezetten járványos szintű indulásról lehetett beszélni.
A folyamatot tovább erősíthette a május 7–8-i közel 12 órás levélnedvesség 16 °C mellett, május 8-án pedig 20 órát meghaladó nedvességborítás 14 °C körüli hőmérséklettel. Ez már kifejezetten kedvezett az aszkospórák tömeges szóródásának. Ennek tünetei várhatóan május 16–17. körül jelenhetnek meg, tehát még a virágzás előtt hozzáadódhatnak az első fertőzési hullámhoz.
A másik fontos tényező a rügyben áttelelő micélium, vagyis a zászlós hajtások jelenléte. Az idei évben ezekből a megfigyelések szerint kevesebb van, mint az előző években – nagyjából a szokásos mennyiség negyede –, valószínűleg a januári, hosszan elhúzódó fagyos időszak miatt. Teljesen azonban nem tűntek el, így ez az inokulum-forrás is hozzájárulhat a fertőzési nyomáshoz.
A kritikus időszakban nem fér bele a rutinpermetezés
A lisztharmat elleni védekezésben az idei szezon egyik legfontosabb kérdése a hatóanyag-választás és a rezisztenciakezelés. Dr. Füzi István külön kiemelte, hogy járványveszélyes helyzetben nem mindegy, milyen készítmények kerülnek be a virágzás körüli technológiába. A strobilurinok és a benzofenon típusú hatóanyagok esetében már nem tekinthető biztonságosnak a hatás, ezért ezekre önállóan, kritikus helyzetben nem célszerű technológiát építeni.
A biztonságosabb irányt a hatékony triazolok, illetve bizonyos kombinációk jelenthetik, de itt is döntő a készítmény minősége, az időzítése és a rotáció. Az SDHI-, karboxamid-típusú hatóanyagoknál is látszanak olyan tapasztalatok, amelyek szerint önmagukban nem minden esetben adnak teljes biztonságot, ezért járványveszélyes évben célszerű lehet őket megfelelő partnerhatóanyaggal kombinálni. A cél nem egyszerűen az, hogy „legyen valami” lisztharmat ellen a permetezési fordulóban, hanem az, hogy a fürtfogékonyság időszakában valóban erős, rezisztenciakezelési szempontból is átgondolt védelmet kapjon az ültetvény.
A lisztharmat idei kockázata tehát nem abból fakad, hogy már most 2014-es szintű fertőzöttséget látni, hanem abból, hogy a primer fertőzés időben kedvezőtlenül, a virágzást megelőzően jelent meg, és az azt követő nedvességborítottsági helyzetek újabb fertőzési hullámokat indíthattak el. Ezért a következő hetekben az lesz a feladat, hogy megakadályozzuk a virágzás körüli felszaporodást és a fürtfertőzések kialakulását.
A fertőzésről is részletes információkat tartalmaz a BASF Defenso oldala, ahol regisztrációt követően előrejelzéseket és szakmai tanácsokat találnak a termelők, többek között az említett lisztharmatjárvány várható kimeneteléről.
Peronoszpóra: jelenleg kisebb a járványesély, de a csapadék dönt
A peronoszpóra esetében az előadás óvatosabb képet rajzolt. A lisztharmattal szemben itt sokkal kevésbé lehet előre meghatározott tendencia alapján dolgozni, mert a járvány kialakulása erősen függ az április–május–júniusi csapadékhelyzettől és a másodlagos fertőzésekhez szükséges nedvességtől.
A 2000-es években négy jelentősebb peronoszpórás év volt: 2004, 2010, 2019 és 2023. Ez nagyjából hatévenkénti járványgyakoriságot jelent, ami történeti léptékben sem tér el lényegesen a korábbi hazai tapasztalatoktól. A kórokozó oospórái több évig életképesek maradhatnak a talajban, tehát fertőzőanyag általában rendelkezésre áll, de önmagában ez nem elég. A járványhoz megfelelő tavaszi és kora nyári csapadékeloszlás is kell.
A jelenlegi helyzetben május közepéig nem látszott erős peronoszpóra-járványindulás a térségben. Ez nem azt jelenti, hogy a peronoszpóra kikerülhet a figyelemből, hanem azt, hogy jelenleg nem indokolt merev, túltervezett, magas intenzitású peronoszpóra-programot fenntartani minden körülmények között.
A helyzetet ugyanakkor gyorsan átírhatja a csapadék. A térségben az április hosszú távon egyre szárazabb hónappá vált, a 20 éves átlag már csak 28 mm körül alakul, miközben régebbi időszakokban ennél jóval magasabb áprilisi csapadékösszegek voltak jellemzők. Közben a május gyakran a legcsapadékosabb hónappá vált. Ez a szélsőségesség a peronoszpóra elleni döntéseket nehezíti, tehát nem előre rögzített sablon, hanem folyamatos helyzetértékelés alapján kell dönteni a kontakt és felszívódó elemek arányáról.
A botritisz kapcsán is óvatos megállapítás hangzott el Szekszárdon. Az elmúlt években a fertőzési nyomás csökkenő tendenciát mutatott, a tavalyi évben gyakorlatilag alig volt tünet a vizsgált ültetvényekben. Az idei kockázatot elsősorban majd az augusztus–szeptemberi csapadék és az éréskori mikroklíma fogja meghatározni.
Május 13.: elindult az amerikai szőlőkabóca lárvakelése
A rendezvény egyik legfontosabb, helyszíni aktualitása Dr. Hoffmann Péter előadása közben hangzott el. Egy résztvevő jelezte, hogy éppen aznap, május 13-án kapott fotót egy bátaszéki termelőtől egy frissen kikelt amerikai szőlőkabóca-lárváról. A képet a helyszínen be is mutatták, így május 13-át a térségben a lárvakelés kezdő időpontjaként rögzítették is.
Ez azért különösen fontos, mert a védekezés időzítését nem naptári rutin, hanem a kártevő fenológiája alapján kell meghatározni. Az amerikai szőlőkabóca lárvája már fiatal stádiumban képes felvenni a fitoplazmát fertőzött tőkéről történő táplálkozás során, de a kórokozónak időre van szüksége ahhoz, hogy a rovar testében felszaporodjon, majd a nyálmirigyekbe jusson. Ez nagyjából egy hónap.
Gyakorlati szempontból tehát a május 13-i lárvakeléstől számítva június közepe körül zárulhat az az időszak, amikor a frissen kelt lárvapopuláció még nem tekinthető érdemi terjesztési kockázatnak. Ezért ez a védekezés szakmailag legértékesebb időablaka. Ekkor lehet a populációt úgy csökkenteni, hogy még a terjesztővé válás előtt avatkozunk be. Minden későbbi kezelés már olyan populációt érinthet, amely aktívan részt vehet a kórokozó terjesztésében.
A monitoring nem adminisztráció, hanem a védekezés alapja
Az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésnél a monitoring szerepe felértékelődik. A lárvák elsősorban a levelek fonáki oldalán találhatók, különösen a tőkéhez közeli, alsó hajtások levelein. Ennek biológiai oka, hogy a háncsrész a fonáki epidermiszhez közelebb helyezkedik el, így a szívó szájszervvel rendelkező lárvák innen könnyebben érik el a táplálkozásukhoz szükséges szöveteket.
A szabadföldi megfigyelés során nem elég azt rögzíteni, hogy van-e lárva. Fontos a lárvastádiumok aránya is, hiszen az L1–L5 stádiumok előfordulása alapján pontosabban követhető a populáció fejlődése. Később, az imágók megjelenésének időszakában a sárga ragacslapok kihelyezése és rendszeres ellenőrzése adhat képet a rajzásról és az imágónyomásról.
A lárvák elleni védekezés technikai feltételei sem mellékesek. A permetlének el kell jutnia a levél fonákjára és a tőkeközeli alsó zónába is. Ezért a törzstisztítás, az alanyhajtások és felesleges tőközeli hajtások eltávolítása nem pusztán zöldmunka, hanem növényvédelmi jelentőségű beavatkozás. Ha ezek a hajtások megmaradnak, a gépbeállítást kell úgy módosítani, hogy a permetezés ezt a zónát is megfelelően fedje. Alacsony lémennyiséggel, gyenge fedettséggel, rosszul beállított fúvókákkal a lárvák elleni kezelés hatása jelentősen romolhat.
A fitoplazma ellen nincs gyógyítás, csak megelőzés és visszaszorítás
A szőlő aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma elleni védekezés egyik legkeményebb szakmai ténye, hogy a beteg tőkét nem lehet növényvédő szeres kezeléssel meggyógyítani. A kórokozó a háncsszövetben él, a növényen belül a nedvkeringéssel mozog, vegetáción kívül pedig a gazdanövényben marad fenn. Mechanikai úton – metszőollóval, csonkázással, gépi beavatkozással – nem terjed egyik tőkéről a másikra, az ültetvényen belüli gyors terjesztésben az amerikai szőlőkabóca szerepe a meghatározó.
Dr. Hoffmann Péter hangsúlyozta: tünet alapján a szőlő aranyszínű sárgasága és a sztolbur fitoplazma okozta feketevesszőjűség nem különíthető el biztonsággal. A sárgulás, vörösödés, háromszög alakú levélsodródás, a fürtök részleges vagy teljes károsodása, valamint a vesszők hiányos beérése mind fitoplazmás eredetre utalhat, de a pontos azonosításhoz molekuláris vizsgálat szükséges.
A betegség gazdasági kára több szinten jelentkezik. A fertőzött tőkék termése mennyiségileg és minőségileg is romlik, a cukrosodás zavart szenvedhet, a fürtök értéktelenné válhatnak. A fertőzés ültetvényen belüli terjedése rendkívül gyors is lehet: beavatkozás nélkül a beteg tőkék száma évről évre nagyságrendekkel nőhet. A Nébih tájékoztatója szerint az FD-fertőzés 20–50%-os terméshozam-csökkenést okozhat, a beteg növények száma évente megtízszereződhet, és ha a vektor elleni védekezés nem megoldott, fogékony fajtákban néhány év alatt az állomány 80–100%-a is fertőződhet.
A védekezés négy alappillére ezért a következő:
- egészséges, fitoplazmamentes szaporítóanyag használata;
- a beteg tőkék és a felhagyott ültetvények felszámolása;
- rendszeres monitoring;
- valamint a vektor elleni célzott rovarölő szeres védekezés.
Ezek közül egyik sem hagyható el következmények nélkül. A felhagyott, műveletlen, permetezetlen ültetvények különösen nagy kockázatot jelentenek, mert a kabócapopuláció és a fertőzési forrás is fennmaradhat bennük.
A kabóca elleni védekezés csak térségi együttműködéssel lehet hatékony
Az amerikai szőlőkabóca mozgása korlátozottabb, mint ahogy azt sokan gondolnák, de ez nem jelenti azt, hogy a probléma parcellahatáron belül kezelhető. Az imágók jelentős része csak néhány tíz métert repül, csak kisebb hányaduk tud több száz méteres távolságra eljutni. Az ültetvények közötti gépi mozgás viszont segítheti a kabócák áthurcolását.
A lárvák elleni védekezés elsősorban a helyi populációt célozza. Az imágók elleni védekezésnél viszont már sokkal nagyobb jelentősége van az összehangolásnak. Ha egy dűlőben vagy nagyobb összefüggő ültetvényblokkban mindenki azonos időben védekezik, az imágópopulációt sokkal hatékonyabban lehet visszaszorítani, mint elszigetelt, egymástól eltérő időpontban végzett kezelésekkel. Tehát a szomszédra való mutogatás nem működő stratégia, a fitoplazma és a vektor kezelése kifejezetten közösségi növényvédelmi feladat.
A nemzetközi tapasztalatok szerint azokban az országokban lehet eredményesebb a visszaszorítás, ahol szigorú monitoringhálózat működik, a fogási adatokat települési vagy községhatár-szinten gyűjtik, és a termelők együttműködnek egymással és a hatósággal. Ez a szemlélet a magyar ültetvényekben is elkerülhetetlen lesz.
„Fogások” a rovarölő szeres védekezésen
A korábbi, 90% feletti hatékonyságú szerves foszforsav-észter hatóanyagok már nincsenek a gyakorlatban, ezért a jelenlegi készítményekkel reálisabb cél a populáció erőteljes visszaszorítása, nem pedig a teljes eliminálás. Dr. Hoffmann Péter szerint tökéletes időzítés, gépbeállítás és fedettség mellett is inkább 85–90%-os felső hatékonyság közelíthető meg, átlagos körülmények között pedig 70–75%-os populációcsökkentésről érdemes beszélni.
A konvencionális lehetőségek között sok a piretroid, de ezek többszöri használata rezisztenciakockázatot hordoz. A piretroidok tartamhatása magas hőmérsékleten, különösen 30 °C felett romlik, és a hasznos élő szervezetekre, köztük a ragadozó atkákra is kedvezőtlen hatással lehetnek. Ez azért fontos, mert több szőlőfajtában és ültetvényben eleve jelen vannak atkás problémák, amelyek a rovarölő szeres programok felerősödésével a következő években hangsúlyosabbá válhatnak.
A méhkockázat is érzékeny kérdés, különösen ebben az időszakban. A szőlőültetvényekben is virágozhatnak gyomnövények, a térségben virágzik az akác, és rövidesen maga a szőlő is virágzásba léphet. Ezért a rovarölő szeres kezelések megtervezésekor nem elég a kabóca fenológiáját nézni: figyelembe kell venni a méheket, a méhészekkel való egyeztetést, az engedélyokiratokat és szükség esetén a méhkímélő technológia előírásait is. A KAP Nemzeti Irányító Hatóság 49/2026. számú közleménye szerint az AKG és ÖKO támogatott szőlőültetvényekben évente legalább két alkalommal kötelező a növényvédő szeres védekezés az amerikai szőlőkabóca ellen, de minden esetben az adott készítmény engedélyokiratában foglaltak szerint kell eljárni.
Az ökológiai gazdálkodásban használható lehetőségek szűkebbek, és ott a kabócapopulációval szembeni kitettség nagyobb. Az előadásban a spinozad, a narancsolaj, az azadirachtin és a piretrin került szóba, de ezeknél is figyelembe kell venni a méhveszélyességet, a tartamhatást és a lárvák elleni tényleges hatékonyságot. A piretrin a vizsgálatok szerint a biológiai megoldások között jó hatást mutathat, de rövid tartamhatása miatt a technológiai fegyelem itt is meghatározó.
A lemosó permetezés nem csodaszer
A lemosó permetezés kérdése külön szakmai mérlegelést igényel. Dr. Hoffmann Péter egy 2020-as kísérletet ismertetett, amely zárt rendszerben vizsgálta különböző hatóanyagok tojásokra, illetve kelő lárvákra gyakorolt hatását. A kísérletben több kezelés is jelentős populációcsökkentést mutatott, de fontos körülmény, hogy laboratóriumi jellegű, izolált rendszerben, három egymást követő kezelésről volt szó, a gyakorlat pedig ettől lényegesen eltér. Metszés után a tojást tartalmazó fás részek egy része kikerül az ültetvényből, más része a talajfelszínen vagy a tőkén marad, a fedettség bizonytalanabb, és a termelő általában nem három egymást követő lemosó kezelést végez. Emellett a hektáronként szükséges nagy készítménymennyiség és a 600–1000 literes vízmennyiség komoly költség- és kivitelezési kérdéseket vet fel. Ezért a lemosó permetezésnek lehet szerepe a gyérítésben, de nem helyettesíti a lárvák és imágók elleni jól időzített, fedettségben is megfelelő kezeléseket.
A 2026-os szőlővédelmi szezon tehát nem egyetlen kórokozó vagy kártevő körül forog majd. A lisztharmatnál a virágzás előtti fertőzési dinamika, a rezisztenciakezelés és a megfelelő hatóanyagválasztás dönthet arról, hogy közepes járványhelyzetből kezelhető fertőzési nyomás vagy súlyos fürtfertőzés alakul-e ki. A peronoszpóránál egyelőre kisebb a járványindulás esélye, de a csapadékos fordulat gyorsan átírhatja a helyzetet. A botritisz továbbra is az éréskori körülmények függvénye. Az amerikai szőlőkabócánál viszont a naptár már elindult.
(Fotó: Horizont Média, nyitó shutterstock.com)
MezőHír Tudástár: Amerikai szőlőkabóca – Az amerikai szőlőkabóca a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma terjesztője. A védekezés időzítése kulcskérdés, mert a frissen kelt lárvák még a terjesztővé válás előtt visszaszoríthatók. A monitoring, a levélfonák vizsgálata és az összehangolt térségi védekezés alapvető a fertőzési nyomás csökkentéséhez.
