A több éve tartó válságsorozat arra kényszeríti a gazdaságokat, hogy a lehető legkisebb tőkebefektetést kockáztassák. Ezért keresik a kis költségű, alternatív növényeket. Nézzük, ebből a szempontból hogyan muzsikál a köles. Megmutatjuk, mi az, amit tud, és mi az, amit nem.
Ecikk írásakor, január első heteiben egyetlen örömteli eseményt emlegetnek a gazdálkodók: sok hó esett, és megérkezett a kártevő- és pocokgyérítő fagy is. Anyagilag azonban a nagyobb gazdaságok is rossz bőrben vannak. A több éve tartó vízhiány, a gyenge termésátlagok és a nyomott terménypiac megakadályozzák, hogy helyrerázódjanak. Többfelé hallani, hogy a területek néhány százaléka ugar lesz, másutt kis költségű kultúrákkal helyettesítik a korábbi főnövényeket. Így kerültek képbe az olyan alternatívák is, mint az olajlen, a köles vagy a fénymag. Lapunk közel egy évvel ezelőtt járta körbe a lentermesztés témáját, amikor még jó volt a piaca. (Lásd: Lendületben az olajlen, a nyereséges szupernövény.) Azóta viszont mintha semmi nem működne: sem a kiskultúrák, sem a nagyok.
A haszonbérleti díjak viszont tovább emelkedtek, és sok gazdaság területeket is veszített amiatt, hogy szerződést kellett bontania. (Ebben a szakcikkben elemeztük ezt: Kitermelhető még a földbérleti díj?) Maradt tehát az egyetlen logikus lépés: olyasmit termelnek, amivel a legkisebb tőkebefektetést kockáztatják. Nézzük, ebből a szempontból hogyan muzsikál a köles.
Első kulcspont: vetés
10 évvel ezelőtt még azt volt a jellemző, hogy másodvetésben, az árpa után termesztettük a melegigényes kölest, és így is termett 2−3 tonnát. Akkoriban több pénz jutott a tápanyagra, több volt az eső, és több gyomirtót lehetett bevetni, emellett az állományszárítás is alkalmazható technológiai elem volt. Mostanra minden megváltozott, de leginkább a klíma akadályozza a termelést. Már nemcsak Békésben, de Pest vármegyében sem vállalnák be az árpa utáni vetést, annyira kevés a víz a talajokban.
„Nálunk főnövényként is a korábbi mennyiségek nagyjából fele termett meg tavaly a gyöngykölesből, igaz, a kukorica is csak 35 mázsára volt képes. 60−90 ezer forint veszteséget hozott minden tábla. Elengedtük a növényt. Egyetlen célunk maradt: minél kevesebb mínuszt termelni. Ebből a szempontból jó ötletnek tűnt a köles” – vázolja az alaphelyzetet Varga Imre, a Battonyai Dózsa Zrt. elnöke Békés vármegyében.
A tapasztalt szakember a diverz termelési szerkezetben és az alternatív növényekben lát menekülési utat ezeken a 33−40 aranykoronás, de egyre kevesebb csapadékot látó földeken. Így került a vetésszerkezetükbe a máriatövis, a csíkos napraforgó, a madáreleség-kukorica, a vetőmagcélú lenmag, a fénymag és a gyöngyköles is. Utóbbi három növény közös jellemzője az apró magméret, a rövid tenyészidőszak és a kis inputigény.
„A kölesnek nincs érdemi kártevője, kórokozója, és ezeken a jó földeken egyetlen nitrogénfejtrágyával is beéri. Ez nálam 50 kg hatóanyagot jelent hektáronként” – mondja Varga Imre. Tekintve, hogy egy tonna szemtermés előállításához körülbelül 27 kg nitrogént, 13 kg foszfort és 20 kg káliumot igényel a köles, a battonyai szakember 2 tonnás termésre készíti fel a tábláit.
A növény számára a 6–7 pH közötti, könnyen felmelegedő, középkötött vályogtalajok az ideálisak. Sokan mégis 12 aranykoronás, korábban legelőként hasznosított földeken is megpróbálkoznak vele − akár nulla tápanyag mellett −, majd rácsodálkoznak, hogy a várt termésből semmi sem lett. A köles – a cirokhoz hasonlóan – nem tud a semmiből valamit varázsolni. Minden olyan termőhelyen, ahol van esély arra, hogy hasznosuljon a kiadott tápanyag, jobban megéri 3−4 tonnás termésre felkészíteni a táblát, mint a minimáltechnológiát alkalmazni. Egy ilyen termésszinttel ugyanis a mai, nyomott árak mellett is bőségesen nyereséges a növény. (A piacára még visszatérünk.) Ha a köles a tenyészidőszak alatt háromszor alaposan megázik, tényleg képes a 3−4 tonnás termésre.
Fontos tudni róla, hogy hőigényes növény, a gyors keléshez pedig csapadékra van szüksége. Ezért az ideális vetési időpont a fagyosszentek után és Medárd előtt jön el. A május-június statisztikailag a legcsapadékosabb időjárású hónapok Magyarországon. Optimális hőmérséklet és nedvesség esetén a köles 4–7 nap alatt megjelenik a talajfelszínen, és amennyiben nem kell a gyomokkal harcolnia, gyorsan fejlődésnek indul, és hatékonyan takarja a talajt. Ez fontos, mivel engedélyezett gyomirtója csak a kétszikűek ellen létezik (MCPA hormonhatású hatóanyag). Ezekkel a készítményekkel három szárcsomós állapotot követően tudunk beavatkozni, amikor a gyomnövények 2–4 leveles stádiumában vannak (0,8 l/ha dózisban).
Hazai talajaink a gabonatúlsúly miatt egyre fertőzettebbek nagy széltippannal, fenyércirokkal, kakaslábfűvel, muharokkal és vadkölessel is, ezek irtását már az előveteményekben, illetve azok tarlóján el kell végezni. Vetés előtt a kikelt gyomokat már csak sekélyen szabad elművelnünk, hogy minél kevesebb vizet veszítsen a talaj. A kölest 1–2 centi mélyen vetjük, gabonasortávra. A fajtától, a vetőmagminőségtől és a talajviszonyoktól függően 35−45 kiló vetőmagra van szükségünk egy hektárra. Hazánkban kedvelt fajták a Lovászpatonai, a Maxi, a GK Piroska és a GK Alba – nagyjából100 nap tenyészidővel. (A fehér fajtát étkezésre is, míg a vöröseket elsősorban madáreledelként lehet értékesíteni.) A vetést kötelező módon egy alapos hengerezés követi. Ha nem fejtrágyázunk, vagy lombtrágyázunk, akkor további teendőnk nagy valószínűséggel (ha nincs pocok vagy vetésfehérítő) már nincs is aratásig.
Második kulcspont: aratás
A fővetésű kölest minden további nélkül be lehet takarítani augusztus végén, szeptember elején, tehát egy száraz időszakban, még a napraforgó előtt. Három dolgot kell észben tartanunk: a köles zöld száron érik, pergésre hajlamos, és imádják a verebek. Mindebből az következik, hogy kulcsfontosságú az aratás időzítése, és mivel aprómag, a kombájn beállítása is tapasztalatot igényel.
Magyarországon nem divat rendre vágva szárítani, majd 2–3 nap múlva csépelni a növényeket, holott ezzel minimalizálható a leginkább a pergési veszteség, plusz az aratás időpontja is előrébb hozható 4−6 nappal. (Lásd: Durum, sörárpa, repce – lehetne rendről is csépelni?) A bevett gyakorlat szerint a gazdálkodók megvárják, amíg a buga felső szemei teljesen beérnek, a nedvességtartalmuk 14% alá csökken, és már peregni kezdenek. Mindezt azért, hogy minél kevesebb munkát rójon a gazdaságra a termény későbbi kezelése. (Ez lesz a harmadik kulcspont.)
Varga Imre nem cséplődobos, hanem rotoros gépet alkalmaz, mivel az kíméletesebb a terménnyel. A gépkezelő rutinjára van bízva, hogy a cséplés és a ventilátor beállításai jók lesznek-e, egy biztos: ezt az aprómagot könnyű kifújni a kombájnból. Egy gazda így írja le a cséplés beállítását: „a dobfordulat legyen 1200 körül, a dobhézag mint a búzánál, a szél pedig mint a zabnál.” Többen is kiemelik, hogy a köles szalmája értékes, szénaértékű takarmány, és a marhatartók nagy becsben tartják.
Harmadik kulcspont: tárolás, eladás
A köles gluténmentes, hántolás után humán élelemként is értékesíthető. Akad hazánkban olyan cégcsoport, amelyik házon belül dolgozza fel kölesgolyóvá, de ez a ritkaság. A többség madáreledelként értékesíti. Ez sem megy egyik pillanatról a másikra, valameddig tárolni kell a magot.
„Nekem az a tapasztalatom, hogy akkor is könnyen befülled a pelyvája miatt, ha 14% alatt van a víztartalma. Mi tisztítjuk, majd síktárolóban terítjük néhányszor tíz centis vastagságban, és párszor átforgatjuk” – mondja egy Pest vármegyei gazdálkodó, aki már egy évtizede vöröskölessel foglalkozik. Főnövényként augusztus végén aratják − tehát nagy melegben és még az őszi munkacsúcs előtt−, de így is sokallja a termés kezelésére fordított energiát és pénzt. Főként, hogy 2025-ben csak 1,2 tonnát termett, megvenni pedig150 ezer forintért sem akarták.
„Mi, ha nagyon muszáj, a tökmagszárítónkat béleljük egy még finomabb, tüllhálószerű réteggel, csak úgy szárítható a köles. De ez inkább csak a kései aratáskor szükséges, igyekszünk elkerülni” – mondja a másik lehetőséget Varga Imre. Nála másfél tonna lett a termésátlag, fele annyi, mint szokott. Ahogy a legtöbb gazdálkodó, ő is180 ezer forintos árakra számított, de ma már kevesebbért is odadná. Nála a 13% nedvességtartalom alatti magok big-bag zsákban várják a vevőt, így kezelhető a legjobban ez a kis mennyiség. (A kölestermelők többsége 30−35 hektárt ad a növénynek, tehát valóban réspiaci áruról van szó.)
És hogy kik veszik meg? Külföldről leginkább a lengyelek, osztrákok, németek, olaszok, emellett a szerbek, hollandok, görögök, macedónok, románok is érdeklődnek iránta. Fontos azonban az időjárás. Aki a madáreledel-piacra dolgozik, az tudja, hogy az ideihez hasonló, hideg teleken megnövekszik a kereslet, ami jó árakkal jár. Ezért Varga Imre abban bízik, hogy hamarosan megcsörrenek a telefonok, mert Európa kifogy ebből a nehezen tárolható takarmánymagból. A forint gyengülése is jót tenne az exportnak. Addig is a helyi galambászok vásárolgatják a kölest kisebb tételekben, viszont nagyjából 30%-kal többet adnak érte. Bosszantó, hogy most csak így megy az eladás, de ez még belefér a téli pihenőbe.
A köles előnye
‑ Bár aszály idején éppúgy terméskiesést szenved, mint a kukorica, de fele annyiból kihozható a termelése, tehát kevesebb tőke kockáztatásával jár.
‑ Nem igényli új gép beszerzését.
‑ Van rá belföldi és exportkereslet is.
‑ Másfél tonnás termésnél már annyi nyereséget termel, mint a búza, normál évjáratban pedig a gazdaság legjobban fizető növénye lehet.
A köles hátránya:
‑ A termesztéstechnológia kulcspontjait nehéz betartani, gyakorlatot igénylő növény.
‑ Tárolása nehézkes, a vevőkört előzetesen fel kell térképezni hozzá.
‑ Piaca hullámzó, bár ez most nagyjából mindenre elmondható.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
MezőHír Tudástár: kölestermesztés – Alacsony inputigényű, rövid tenyészidejű, melegigényes tavaszi alternatív kultúra, amely 6–7 pH-jú, gyorsan melegedő középkötött talajon, fagyosszentek után–Medárd előtt vetve, 1–2 cm mélyen (35–45 kg/ha) termeszthető; fő kockázata a nehéz gyomszabályozás, pergés és madárkár, valamint a tisztítást igénylő, befülledésre hajlamos tárolás és hullámzó piac.
