Tavaszi kártevők a gyümölcsösökben.
A gyümölcsösök telepítése hosszú távú befektetést jelent, ezért a védekezés időzítése és módszere kulcsfontosságú a gazdasági siker szempontjából. Ugyanez érvényes a házi kertek gyümölcsfáira is.
A sikeres gyümölcstermesztés nagymértékben függ az adott terület klímaadottságaitól. Az időjárási viszonyok még egy országon belül is korlátozhatják egyes fajták termesztését. Fontos megjegyezni, hogy az egészséges, ellenálló gyümölcsfák kártevők elleni védelme kevésbé költséges és egyszerűbb, mint a legyengült, beteg fáké.
Polifág kártevők – a gyümölcsfák közös ellenségei
Már a gyümölcsfák telepítése előtt figyelmet kell fordítani a talajban élő kártevőkre. A gyökereket károsító rovarok közül a cserebogárpajor jelenti a legnagyobb veszélyt. A különféle cserebogárfajok (áprilisi, erdei, júniusi) közül leginkább a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) (1. kép) okozhat súlyos károkat.
Az élénk, fehéres pajor, melynek három év a fejlődési ideje kezdetben elhalt szerves anyaggal táplálkozik, majd átvált a hajszál-, majd a vastagabb gyökerek fogyasztására. Ez végzetes lehet a frissen ültetett csemeték számára. Fontos ellenőrzés: Ültetéskor feltétlenül vizsgáljuk át az ültetőgödröt. Amennyiben egyetlen gödörben 1–2 lárvánál többet találunk, azt a helyet kerülni kell a gyümölcsfa ültetésekor.
A fatest és a kéreg kártevői
A törzsben és ágakban élő, xilofág rovarok és lárváik jelentős kockázatot hordoznak, mivel pusztításuk gyakran csak késői fázisban válik nyilvánvalóvá (2. kép). Ebbe a csoportba tartozik a nagy farontó lepke (Cossus cossus) és a kis farontó lepke (Zeuzera pyrina).
A fertőzöttség elsődleges jele a fa tövénél vagy az ágvillákban felhalmozódó, apró morzsalékos ürülék. A hernyók a faanyagban, jellemzően 10–20 cm hosszú járatokban fejlődnek. A károsítás következtében a fiatal fák könnyen eltörhetnek erős szél hatására, míg az idősebb fák ágai letörhetnek. Ezen túlmenően a rágás által okozott sérülések behatolási pontot biztosítanak a különböző növényi kórokozók számára.
Védekezési stratégiák
A farontó imágók rajzási idejének pontos meghatározására kiváló eszköz a feromoncsapda. Ez a módszer lehetővé teszi a védekezés célzott és gazdaságos megtervezését. Kiskertekben a csapdák segítségével a kifejlett egyedeket össze is lehet gyűjteni. A tavaszi metszési időszak ideális alkalom a felfedezett, ürülékkel teli járatok mechanikus kezelésére (3. kép).
Egy kampós drót használatával a járatban lévő hernyó vegyszermentesen eltávolítható és megsemmisíthető. Ezt követően feltétlenül el kell végezni a keletkezett seb szakszerű kezelését.
Az almafa kártevői
Az alma a mérsékelt éghajlatú területek gazdaságilag kiemelkedő gyümölcse, melynek termését számos rovarfaj veszélyezteti.
A közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta) már kora tavasszal megkezdi szívogatását a zsenge, fiatal hajtások csúcsán. Jelenlétére jellemző a levélszél bepöndörödése, a deformáció, és az érintett területek élénkpirosra (4. kép) színeződése. Ez a faj egész fejlődési ciklusa során az almafán marad. A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) szintén áprilistól jelenik meg, és szinte kizárólag az almástermésű növényeket károsítja.
Az almafák egyik legnehezebben kezelhető kártevője a vértetű (Eriosoma lanigerum). Kártétele a hajtásokra, ágakra és a gyökérzetre is kiterjed. Kedvező időjárás esetén már február elején megkezdheti a vesszők megtelepedését, és egy év alatt sok nemzedéket hoz létre. Védekezés: A metszés utáni sebek gondos lezárása alapvető fontosságú. A tősarjak eltávolítása szükséges. A vegetációs időszakban megjelenő telepek a természetes parazitokat védő készítmények használatát kell előtérbe helyezni. Zöldbimbós állapotban, a rovarok vándorlásának idején, szisztémikus (felszívódó) inszekticidekkel lehet a védekezést hatékonyan elindítani.
A kaliforniai pajzstetűnek (Quadraspidiotus perniciosus) Magyarországon évente két generációja van. A termést szívogatva okoz minőségi kárt, aminek látható jele a gyümölcsön megjelenő, úgynevezett lázfolt. Ezek a sérülések jelentősen rontják az alma piaci értékét, gyakorlatilag eladhatatlanná teszik. Védekezés: Az ültetvény telepítésekor egészséges szaporítóanyagot kell választani. A téli fatisztítási munkák rendszeres és alapos elvégzése jelentősen fokozza a védelem eredményességét. A lemosó permetezéshez alkalmasak az olaj, réz és kéntartalmú szerek.
Az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) elleni harc rendkívül komplex feladat, mivel a lárva a fa belsejében rejtőzködik. A legcélravezetőbb eredményt a kifejlett lepkék számának csökkentésével érhetjük el. Ma már elérhető a biszex csapda, amely a hím és nőstény egyedek egyaránt vonzza, így hatékonyan minimalizálható a petéző nőstények száma. A kifejlett rovarok ellen kontakt hatású készítményekkel lehet védekezni. A nőstények gyakran a fa sérült részeire rakják petéiket, és a rajzási időszakuk hosszú ideig elhúzódhat. A kártevő elsősorban az idősebb, 10–12 éves fákat kedveli, és leggyakrabban a termőkaros (intenzív) ültetvényekben okoz problémát.
Az almamoly (Cydia pomonella) a hagyományos, szinte évenkénti problémát okozó kártevő. Rajzása évről évre korábbra tolódik, így már a kisebb, mogyorónyi almákat is károsítja. Jelenleg három nemzedéke kifejlődik ki, ami különösen a későn érő fajták védelmét teszi bonyolulttá az élelmezés-egészségügyi várakozási idők miatt. A rovar jelenléte és rajzásának ideje feromoncsapdák segítségével pontosan előrejelezhető. Ez az eszköz elengedhetetlen a molyok elleni, célzott és költséghatékony védekezési stratégia kidolgozásához.
Védekezési módszerek: A kártevő elleni védekezés integrált módszereket igényel: Téli ápolás: Szükséges a fatörzs téli tisztítása és a késő őszi/téli lemosó permetezés elvégzése. Mechanikai védelem: Javasolt a fák alól a lehullott gyümölcsök folyamatos begyűjtése, valamint a hernyófogó övek használata, amelyek ma is hatékony és időszerű megoldást jelentenek. Kémiai/biológiai kezelés: A Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények sikeresen alkalmazhatók a tojásrakás idején, illetve a lárvák tömeges kelésekor.
A takácsatkák (Tetranychidae család) okozzák a legnagyobb lombvesztést a gyümölcsösökben, ahol akár 60–70%-os terméscsökkenést is előidézhetnek. E kártevők közül a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) számít a legelterjedtebbnek. Táplálkozásuk során az atkák szívogatásának a hatására, a levelekben fotoszintézise leáll. A szívogatás fokozott vízveszteséget (párolgást) is okoz, ami csökkenti a levéltömegét. Az így legyengült levelek a normálisnál korábban hullanak le. Ennek a fajnak nincs szövedéke, és a levél mindkét oldalán táplálkozik. A folyamatos szívogatás következtében a lombozat jellegzetes bronzbarna elszíneződést mutat.
Védekezési eljárások: A téli metszési munkálatokkal jelentős mennyiségű áttelelő atkatojás távolítható el a fákról. A téli lemosó kezeléshez az olaj tartalmú készítmények a legmegfelelőbbek.
A körte (Pyrus communis) kártevői
A körte termesztése a gyümölcsfajok között az egyik legnagyobb szakértelmet igénylő gyümölcse. A sikeres termelés komplex növényvédelmi stratégiát kíván.
Közös és specifikus kártevők
Számos polifág kártevő (több növényfajon élő) az almánál leírtakhoz hasonlóan a körteültetvényekben is komoly gondot okoz. A legjelentősebbek közé tartozik az almamoly (Cydia pomonella) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus), melyek mindkét gyümölcsfaj termését károsítják. A körtének van azonban egy monofág (csak ezt a növényfajt károsító) speciális ellensége is: a körtemoly (Cydia pyrivora). Mivel a két moly (alma- és körtemoly) rajzási ideje és biológiája hasonló, az almamoly elleni permetezés általában elegendő védelmet nyújt a körtemoly ellen is, ami jelentősen megkönnyíti a védekezési program összeállítását.
A levélbolhák (Psyllidae) a körteültetvények kritikus kártevői. A lárvák és imágók szívogatása mellett a mézharmat ürítése okozza a legnagyobb problémát, amelyen a korompenész megtelepszik, akadályozva a fotoszintézist. A körtefákon a körtelevélbolha (Cacopsylla pyri) a domináns faj. E csoportnál kiemelt fontosságú a rezisztencia (ellenálló képesség) rendkívül gyors kialakulása a gyakran alkalmazott inszekticidekkel szemben – ez a folyamat akár 1–2 szezon alatt is végbe mehet. Amennyiben a rezisztencia kialakul, a korlátozott kémiai szerválaszték miatt a körtelevélbolha rendkívül nehezen leküzdhető ellenféllé válik. Emiatt elengedhetetlen a szerrotáció (hatóanyagcsere) szigorú betartása. Soha ne alkalmazzunk egymás után két azonos hatásmechanizmusú rovarölő szert!
Biológiai védekezés: Érdemes kihasználni a természetes ellenségek (pl. ragadozó katicabogarak, fátyolkák) szerepét, melyeket a mézharmat csökkentése érdekében vízzel való lemosással is támogatni lehet. Téli-tavaszi olajos lemosás: A kártevők áttelelő tojásai és imágói ellen a rügyfakadás előtt alkalmazott lemosó permetezés kulcsfontosságú az egyedszám drasztikus csökkentéséhez. A rajzásdinamika pontos ismerete (sárga lapok használatával) segít a kezelések optimális időzítésében, megelőzve ezzel a túlzott és felesleges vegyszerhasználatot.
A poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) a körtefák fontos kártevője, amely a virágzás idején aktív. Védekezés nélkül a kártétele a termés 60–70%-át is veszélyeztetheti. A kártétel legjellemzőbb jele a sziromhullást követő napokban tapasztalható tömeges terméshullás. A lehullott, apró körtéken a csészelevelek környékén egy sötét, apró furat figyelhető meg, körülötte barna ürülékkel. A sebzés helye mentén a későbbiekben az életben maradt gyümölcsökön is látható marad egy egyedi, S-alakú, elparásodott sebhely. Védekezés: Imágók ellen (rajzáskor): Az erős rajzás idején rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű inszekticidek adhatnak gyors megoldást.
Másodlagos kártevők
Számos más rovar is előfordul a körteültetvényekben, de ezek ellen ritkán szükséges célzott védekezés. Ezek közé tartoznak: levélbarkók (Phyllobius spp.), melyek a leveleket rágják. Sátoraknásmolyok (Lithocolletidae), amelyek a levél belsejében aknajáratokat készítenek. Gyapjaslepke (Lymantria dispar) és az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea). E fajok ellen általában a fő kártevők (almamoly, levélbolha) ellen bevetett inszekticidek mellékhatásaként biztosított a védelem, így különálló kezelésekre általában nincs szükség.
A cseresznye és a meggy (Prunus fajok) kártevői
A csonthéjas gyümölcsök közül a cseresznye és a meggy termését is számos rovar fenyegeti. Közülük gazdasági szempontból messze a legjelentősebb a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi). A cseresznyelégy fejlődési ciklusának károsító alakja a nyű, amely közvetlenül a gyümölcs belsejében él. Emiatt a kártevővé vált termés eladhatatlanná válik, ráadásul gyorsan erjedni és rothadni kezd.
Védekezési stratégia: A védekezés időzítése kulcsfontosságú. A kifejlett legyek (imágók) rajzásának felmérésére sárga ragacslapokat alkalmazhatunk. A lapokon fogott egyedszámhoz kell igazítani a rovarölő szeres kezelést. A rajzás pontos ismerete teszi lehetővé a célzott, időben történő permetezést a gyümölcs kukacossá válása előtt.
A cseresznyéseket és meggyeseket gyakran támadja a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa limacina), amelynek jellegzetessége, hogy a lárvája (álhernyója) fekete és nyálkásan csillogó felületű, innen kapta a „csigadarázs” becenevet is. A nőstény a levél bőrszövete alá süllyeszti a petéit. A kikelő lárva a levelek felső rétegét hámozza, aminek következtében a levélfelület elhal, a fotoszintézis akadályozottá válik, súlyos esetben pedig csak a levélerezet marad meg.
Az elmúlt években megfigyelhető a meggymagormányos (Anthonomus rectirostris) populációjának növekedése a meggy- és cseresznyeültetvényekben. Ez a bogár kártételt a rügyekbe és a fiatal terméskezdeményekbe történő peterakással okozhatja. Védekezés és felmérés: A kifejlett bogarak jelenlétét a virágzás idején kopogtatásos módszerrel ellenőrizhetjük (egy fehér lapra kopogtatjuk a fáról a rovarokat). A védekezéshez kontakt szereket kell alkalmazni, de a méhekre gyakorolt hatás miatt kizárólag a méhkímélő technológia betartásával.
A kajszi kártevői
A sárgabarack ültetvények egyik legnagyobb kihívását két specifikus moly kártevő jelenti: a barackmoly és a kéregmoly. A barackmoly (Anarsia lineatella) a kajszinál alapvető kártevő. Az áttelelő hernyók pusztítása már kora tavasszal megkezdődik: először a rügyeket és fiatal vesszőket károsítják, majd a friss hajtásokba rágnak be. Az utána következő generációk nyáron már a fejlődő gyümölcsökben találhatók meg.
Előrejelzés és védekezés: A kártevő rajzásának pontos megfigyelésére szexferomoncsapdákat alkalmazhatunk. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a beavatkozást a megfelelő időpontra, a tojásrakás kezdetére időzítsék. Általánosan elfogadott, hogy a legelső kezelést a rajzáscsúcs (a csapdában fogott lepkék maximális száma) utáni ötödik napon célszerű elindítani.
A kéregmoly (Enarmonia formosana) elsősorban a vastagabb törzsű, idősebb barackfákra jelent veszélyt, amelyek törzsének átmérője meghaladja a 15 cm-t. Jelenlétére a következő jelenségek utalnak:
– mézgafolyás: a sebzések helyén a fa mézgát (gyantát) ereszt;
– ürülék: a törzs mellett a talajra morzsalékos, sötét ürülék hullik.
Kiemelt védekezési szempontok: A lárvák előszeretettel telepednek meg a törzs és a vastagabb vázágak régebbi sérüléseinek hegszöveteiben. Emiatt a megelőzés legfontosabb eleme a sebek szakszerű kezelése és lezárása a metszést és egyéb beavatkozásokat követően. A kémiai védekezés a barackmolyhoz hasonlóan a tojásrakás idejére kell, hogy összpontosítson, megakadályozva a kikelő lárvák bejutását a fakéreg alá.
Az őszibarack (Prunus persica) kártevői
Az őszibarack termesztése során számos komoly rovarkártevő jelenik meg az ültetvényekben. A védekezési stratégia kidolgozásánál figyelembe kell venni a gyorsan szaporodó fajok és a rejtett életmódú molyok jelenlétét.
A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) az őszibarack elsődleges gazdanövénye, de rendkívül polifág, mivel számos más növényen (pl. zöldségeken) is táplálkozik. Ez a faj hihetetlenül gyorsan szaporodik, évente akár 10–15 nemzedéke is lehet kedvező körülmények között. Kártétele a levelek szívogatása mellett abban rejlik, hogy vírusvektor (vírusokat terjeszt), ami jelentős növényegészségügyi kockázatot jelent.
A keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) által okozott kár nagymértékben hasonlít a már említett barackmolyéra. A hajtáskárosítás jellegzetes tünete a friss csúcsok elhalása és megbarnulása, ami rontja a fák növekedését és kondícióját. A szezon későbbi szakaszában a hernyók a gyümölcsbe rágnak be, ami nagymértékben rontja az eladhatóságot.
Előrejelzés: Rajzásának megfigyelésére és a permetezés idejének pontos meghatározására hatékonyan használhatók a szexferomoncsapdák. Kezelés: A rajzás nyomon követésére sárga csapdákat alkalmazhatunk. A védekezés egyik sarokpontja a téli vagy nyugalmi időszakban (a rügyfakadás előtt) történő lemosó permetezés, amely az áttelelő peték elleni védekezést szolgálja, csökkentve ezzel a tavaszi fertőzés forrását.
Az integrált védekezés összegzése
A gyümölcsösökben a sikeres védekezés már a növények nyugalmi időszakában kezdődik (peték és áttelelő imágók ellen), majd a feromoncsapdák segítségével pontosan meghatározott, célzott kezelésekkel folytatódik a molyok ellen. Mivel több generációs kártevő is aktív, a várakozási idők betartása különösen nagy figyelmet igényel a betakarítás előtti utolsó permetezéseknél.
A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyék az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. Az előírás szerinti egyéni védőfelszerelés használata: zárt védőruha, védőmaszk (respirátor), védőkesztyű, gumicsizma, védőszemüveg.
Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat: A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor: Méhekre mérsékelten veszélyes vagy kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.
A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2025. 10. 18-i adatok szerint (forrás: Nébih):
‑ Atkaölő szer almában és körtében: hexitiazox.
‑ Almában és körtében almamoly, keleti gyümölcsmoly, kis farontó lepke, körtelevélbolha, körtemoly, levélaknázó molyok ellen: triflumuron.
‑ Almamoly, bagolylepke, bagolylepkék, körtelevélbolha, ellen: piriproxifen.
‑ Almamoly ellen: Cydiapomonella granulovírus (CpGV), Bacillus thüringiensis ssp. kurstaki, indoxakarb, bétaciflutrin, klórantraniliprol.
‑ Almailonca, almalevél-gubacsszúnyog, almamoly, cseresznyelégy, csipkéző bogarak, füstösszárnyú levéldarázs, körtelevélbolha, körtelevél-gubacsszúnyog, közönséges teknőspajzstetű, levéltetvek, meggyfúró ormányos, meggyvirág-aranymoly, mezei poloska, mogyorócincér, mogyoróormányos, poloskaszagú darazsak ellen: acetamiprid.
‑ Gubacsatka, körtelevélbolha, levéltetvek, takácsatka, takácsatkák ellen: tebufenpirad.
‑ Levéltetű tojások, levéltetvek ellen: flonikamid (IKI-220).
‑ Cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen: lambda-cihalotrin.
‑ Aknázómolyok, almamoly, körtelevélbolha, tripszek ellen: spinozad.
‑ Kajszi: barackmoly, keleti gyümölcsmoly, ellen: fenoxikarb.
‑ Almailonca, almamoly, cseresznyelégy, körtemoly, szilvamoly ellen: ciántraniliprol milbemektin.
‑ Aknázómolyok, gyümölcsmolyok ellen: emamektin-benzoát.
‑ Levéltetű, levéltetvek, vértetű ellen: pirimikarb.
‑ Őszibarack: atkaölő szer: fenpiroximát. Lemosószer: etoxilált zsíralkohol, mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok/(CAS 72623-86-0), paraffinolajok/(CAS 8042-47-5).
‑ Cseresznyelégy, hernyókártevők, levéltetvek, lombrágó hernyók, molykártevők, tripszek ellen: deltametrin.
‑ Közönséges takácsatka, piros gyümölcsfa-takácsatka, takácsatkák ellen: acekinocil.
‑ Aknázómolyok, almamoly, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, sodrómolyok, szilvamoly ellen: emamektin-benzoát.
‑ Levélatkák, takácsatkák ellen: fenpiroximát.
‑ Almalevél-aknázómoly, közönséges takácsatka, piros gyümölcsfa-takácsatka ellen: milbemektin.
‑ Aknázómolyok, almamoly, amerikai levéltetvek ellen: tau-fluvalinát.
‑ Almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, amellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
MezőHír Tudástár: Integrált növényvédelem – Az integrált növényvédelem olyan komplex szemléletű védekezési rendszer, amely a megelőzést, az előrejelzést és a célzott beavatkozásokat ötvözi a gyümölcsösök kártevői ellen. Alapja a kártevők biológiájának ismerete, a feromon- és sárgacsapdás megfigyelés, valamint a mechanikai, biológiai és kémiai módszerek összehangolt alkalmazása. Célja a gazdasági kártétel megelőzése a környezet terhelésének csökkentése mellett, ami a modern mezőgazdaságban alapelvnek számít.
