Kulcs a minőségi szenázs- és szilázskészítéshez
Az erjesztéssel tartósított takarmányok – szenázsok és szilázsok – alapvető szerepet játszanak a kérődzők takarmányellátásában. A TMR és PMR etetési technológiák – amelyek már kisebb telepeken is elterjedtek – ezekre a takarmányokra épülnek. A receptúrák fő összetevői a különböző szálastakarmányokból és silókukoricából, cirokfélékből, szudánifűből készült szenázsok és szilázsok. E takarmányok minősége és beltartalma közvetlenül befolyásolja a tejtermelés és a marhahizlalás jövedelmezőségét.
A szenázs- és szilázskészítés bonyolult technológia. A folyamat szántóföldön történő szecskázásból, szállításból, silótöltésből, silótérbe vagy fóliatömlőbe történő tömörítésből áll. A silózás, vagyis a szenázs-, szilázskészítés mindhárom munkafolyamatának szigorú technológiai és logisztikai követelményei vannak. Ezeket a szigorú követelményeket csak magas színvonalú műszaki háttérrel, gondos logisztikával és átgondolt üzemszervezéssel lehet teljesíteni.
Technológia és munkaműveletek a szántóföldön
A szenázs- és szilázskészítés szántóföldi munkái az alapanyagok betakarításával kezdődnek. Olaszperje, lucerna és kalászos gabonák esetében ez általában kétmenetben történik: a lekaszált állomány szükség szerinti rendkezelése után közvetlenül rendfelszedővel felszerelt szecskázóval dolgozzák fel. A kukorica, a cirkos keverékek, a cirok és a szudánifű szecskázása sorfüggetlen silókukorica-adapterrel felszerelt géppel egy menetben is elvégezhető (1. kép).
A hazai gyakorlatban – a szenázs és szilázs minőségi és mennyiségi igényeinek kielégítésére – volumenhez igazodó önjáró szecskázókat alkalmaznak (2. kép).
Silótér: szállítás és tömörítésben
A szecskázási kapacitást számos bérvállalkozás bővíti megfelelő műszaki és logisztikai háttérrel. A szántóföldön a felszecskázott alapanyagot a különböző traktorvontatású és tehergépkocsik szállítják, illetve hordják be a silótérbe. A silótérbe, falközi silókba szállított és leürített alapanyagot tolólapos nehéz univerzális vagy törzscsuklós traktorok, illetve nagy térfogatú kanállal felszerelt homlokrakodók tolják be vagy fel. A tömörítést szintén nehéz univerzális vagy törzscsuklós traktorok végzik (3. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
A tömörítés technológiájának szigorú követelményei vannak, amelyek betartása elengedhetetlen a biztonságos folyamatok és a veszteségek minimalizálása érdekében. A technológiai előírások mellett a gépi technológia összeállítását, a kapacitásokat és a silótér nagyságát is úgy kell megtervezni, hogy biztosított legyen a biztonságos manőverezés.
Logisztika és szállításszervezés
Az említett két technológiai folyamatot – a szántóföldön dolgozó szecskázógépeket, valamint a tolólapos traktorokat, rakodógépeket és tömörítőtraktorokat – a szállításban és behordásban alkalmazott szállítóeszközöknek kell kiszolgálniuk. Ez azt jelenti, hogy logisztikai szempontból a silózást szállítási körfolyamatként kell kezelni.
A körfolyamat a következő elemekből áll:
‑ a szecskázott alapanyag átvétele, a szecskázóval szinkronban működő szállítóeszköz töltése és megrakása;
‑ a megrakott szállítóeszköz terhelt menete;
‑ az esetleges mérlegelés, a silótérben történő ürítés, valamint a feltolás és tömörítés kiszolgálása;
‑ az üres menet.
Ebben a folyamatban a szecskázás, a szállítás és a feltolás tömegteljesítményét kell összehangolni, hogy egyik munkafolyamatban se legyen fennakadás, és a technológiai követelmények is teljesüljenek.
A szállítóeszközök elérhető teljesítményét a következők befolyásolják:
‑ a szállítóeszközök teherbírásának kihasználása, raktérfogata, valamint az elérhető terhelt és üres menetidők;
‑ az út- és terepviszonyok, illetve a közlekedési körülmények.
A szállítási teljesítményeket kedvezően befolyásolhatja a traktoros gépcsoportoknál a nagy raktérfogatú 30–40 m3-es kocsiszekrényes pótkocsik. Forgózsámolyos pótkocsik esetében lehetőség van két pótkocsi vontatására, valamint olyan futóművekkel szerelt pótkocsik alkalmazására, amelyek 40 km/h haladási sebességet biztosítanak (4. kép).
A nagyobb szállítási útvonalakon pedig a pótkocsis, tehergépkocsis szállítóeszközök használhatók (5. kép). A szecskázógépeket, illetve a silótöltést kiszolgáló szállítóeszközök darabszámát a teljesítmények összehangolásával szükséges meghatározni.
(fotó: a szerző felvétele)
Pótkocsik és konstrukciós megoldások
A mezőgazdasági üzem egyéb szállítási feladatait ellátó, billenőszekrényes, forgózsámolyos, illetve kettő- és háromtengelyes pótkocsik a szecskázott alapanyag szállítására is beépíthetők az említett szállítási körfolyamatba.
A forgózsámolyos, kettő- és háromtengelyes pótkocsikat – különösen az évelő kultúrák tavaszi szenázs- és szilázsalapanyag-betakarítása során – a talaj kímélése érdekében alacsonynyomású gumiabroncsos futóművekkel szerelik fel. A dinamikus igénybevétel csökkentésére félelliptikus laprugós vagy kovácsoltvas félrugós megoldásokat alkalmaznak. A szecskázott alapanyag silótérbe történő biztonságos ürítését hidraulikus munkahengerek végzik.
A kocsiszekrények hátrafelé, kétoldalra vagy akár háromoldalra is billenthető kivitelben készülnek. A szecskázott alapanyag szállításához térfogatnövelő mellső, hátsó és oldalsó falak felszerelése szükséges. Egyes típusok már gyárilag térfogatnövelővel vannak felszerelve. Hasonló konstrukciós megoldások, a 4×4 vagy 6×6 kerékképletű, terepváltós mezőgazdasági tehergépkocsikkal vontatott pótkocsik.
Kedvezőbb terepi manőverezőképességük és menetdinamikai jellemzőik miatt egyre szélesebb körben alkalmazzák az önjáró szecskázók kiszolgálásában, illetve az alapanyagok silótérbe szállításában a vontatótraktorok hátsó vonóberendezésére támaszkodó, függőleges vonórúdterhelésű pótkocsikat (6. kép).
A függőleges vonórúd-terhelésű vagy támasztósúlyos pótkocsik lehetnek egy-, iker- vagy háromtengelyes kivitelűek, illetve tandem, tridem vagy quattro futóműves konstrukciók. A traktorvontatású pótkocsik vonóberendezései a vontatótraktorok alsó pótkocsivonó-berendezéséhez csatlakoznak, toroid kialakítású vonószemes, IC-70 vagy K-81 gömbcsapos, merev vonóberendezéssel. A traktorra átszármaztatott dinamikus igénybevételek csökkentésére a pótkocsi vonórúdjának alvázhoz való csatlakozásába gumi-, laprugós vagy hidropneumatikus rugózóelemeket építenek be.
A terepjáró képesség javítása, a talajterhelés csökkentése és a káros talajtömörödés minimalizálása érdekében a futóművek szinte kivétel nélkül széles profilú, alacsonynyomású gumiabroncsokkal szereltek. Az alacsonynyomású gumiabroncsok a gördülési ellenállás alakulása szempontjából is kedvezőek.
A közúti szállításban – a megengedett 40 km/h menetsebesség és a vontató univerzális traktorok szállítási üzemmódjának kihasználása, valamint a biztonságos menetdinamika biztosítása érdekében – az iker-, háromtengelyes-, illetve a tridem- és a quattro futóművek rugózott felfüggesztéssel csatlakoznak az alvázhoz. A rugózás megoldásai lehetnek hagyományos laprugósak, kovácsolt félparabolikusak, hidropneumatikusak, vagy ezek kombinációi.
Nagy raktérfogatú szecskaszállító pótkocsik
A szecskázott szenázs- és szilázsalapanyagok szállítására használt, függőleges vonórúdterhelésű pótkocsik egyre több típusánál kerülnek beépítésre pneumatikus rugózási elemek. Az iker, háromtengelyes, tridem és quattro futóművek kanyarodáskor csúsznak, a szakzsargon szerint „radíroznak”. Ez az igénybevétel fokozott gumiabroncskopást és a járószerkezet függesztőelemeinek jelentős csavaróterhelését okozza. Ennek minimalizálására különböző kerékkormányzási rendszereket alkalmaznak. A kormányzott futóművek legegyszerűbb változata a traktor hidraulikus kormányzásával szinkronműködő kormányzás. Ezt a konstrukciós megoldást a tandem-futóműves pótkocsiknál alkalmazzák.
A traktor hidraulikus kormányművével szinkronban működő munkahenger a pótkocsi futóművének kormánytrapéz-mechanizmusa segítségével fordítja el a járókerekeket. Ez a pótkocsi-kerékkormányzási rendszer kevésbé bonyolult, hátránya azonban, hogy tolatáskor reteszelni kell. A tridem tengelyes pótkocsiknál is a kormányzott kerekek elfordítását hidraulikus munkahengerek végzik. Ezeknél a pótkocsiknál a traktor vonóberendezéséhez való csatlakoztatás minden esetben vonógömbös vonórúddal történik.
A kormánymű hidraulikus munkahengerei a vontató traktoron elhelyezett két, kisebb átmérőjű vonógömbhöz csatlakoztathatók. Ezek méretét és elhelyezését az ISO-szabvány rögzíti. A hidraulikus rendszer a traktor hidraulikájához kapcsolódik, és a megfelelő nyomásra feltöltve, egy szelep vagy csap bezárása után zárt hidraulikus körré válik. Kanyarodáskor a két vezérlő hidraulikuskör munkahengerének löketváltozása következtében az olaj a kormányzó hidraulikus munkahengerhez áramlik. A vezérlő munkahengerek löket- és nyomásváltozásának megfelelően a kormányzó munkahenger a jármű kerekeit a kanyarodás ívének megfelelően bekormányozza.
A szecskázott szenázs- és szilázsalapanyagok szállítására a függőleges vonórúdterhelésű pótkocsikat már gyárilag nagy raktérfogatú felépítménnyel szerelik fel. A legegyszerűbb konstrukció a hátrafelé billenthető felépítmény. A kocsiszekrény billentésekor a kocsiszekrény hátuljára épített ajtó automatikusan nyílik.
A nagy raktérfogatú szecskaszállító pótkocsik kocsiszekrénye bordázott vagy szekrényes merevítésű, lemezből készült oldalfalakkal rendelkezik. Az önsúly csökkentése érdekében – számos típusnál – az oldalfalak nagy szilárdságú acéllemezből készülnek, de előfordulnak alumíniumlemezből kialakított változatok is. A raktérfogat növelése érdekében a mellső fal gyakran döntött és dróthálós kialakítású. Az oldalfalak magassága 2000–2500 mm, a rakfelület szélessége 2400–2450 mm, a hossza pedig akár 9000 mm is lehet (7. kép).
A nagy raktérfogatú, lehordószerkezetes kocsiszekrények ürítése hidrosztatikus meghajtású, változtatható nyelőtérfogatú hidromotorral történik, szabályozható lehordási és ürítési sebességgel, meghajtott kaparóléces vagy hevederes lehordószerkezettel. A lehordószerkezet a rakfelületen körbefutó, két- vagy egy pár szemes- vagy hevederes láncból, azokat összekötő kaparólécekből, a meghajtótengelyre ékelt, valamint a szabadonfutó tengely láncfeszítő diós elemeiből és a meghajtásból áll (8. kép).
Rendfelszedős, szeletelős megoldások
A nagy raktérfogatú szecskaszállító rendfelszedő hátsó tartóira adapterként bontóhengeres berendezést lehet felszerelni. Az egymás fölötti, fogazott kialakítású bontóhengerek az adapter két oldalán vannak csapágyazva. A kocsiszekrény ürítésére gyakori megoldás a letolólapos ürítőszerkezet. A letolólapot a kiépített hidraulikus rendszer kettős működésű munkahengerrel működteti. A kettős működésű hidraulikus munkahengerek lineáris motoroknak tekinthetők. Az ürítés sebessége a munkahengerek előtolásával szabályozható. A kocsiszekrény töltése közben a letolólap a feltöltött szecskahalmazt tömörítheti, vagyis javíthatja a teherbírás-kihasználást (9. kép).
A rendfelszedővel és szeletelő berendezéssel szerelt rendfelszedős pótkocsik nagy raktérfogatú kocsiszekrénnyel ellátott szállítóeszközök. Szecskázásra, szállításra és ürítésre a technológiai igények maximális kielégítésével alkalmazhatók. Ezek üzemeltetése nagyobb motorteljesítményt és a nehéz univerzális kategóriába tartozó traktort igényel. Ezzel szemben képesek kiváltani az önjáró szecskázógépeket (10. kép). Ezeknél a pótkocsiknál a mellső kereszttartóihoz csuklósan csatlakoznak a – szállítási helyzetben – kiemelhető rendfelszedővel és szeletelővel szerelt anyagtovábbító berendezések.
A mai szeletelős rendfelszedő szecskaszállító pótkocsikon tolt-rendszerű konstrukciókat alkalmaznak. A rendfelszedő berendezések a renden lévő takarmányt négy sorban elhelyezett, vezérelt pályán mozgó rugós ujjak segítségével emelik fel a talajról, és terelik az anyagtovábbító szerkezethez (11. kép).
Egyes konstrukcióknál az anyag leválasztása nyújtott kialakítású leválasztó lemezekkel történik. Az egyenletes anyagtovábbítás érdekében rugóterhelésű leszorítógörgőket alkalmaznak. Az aprítószerkezet forgókésekből és velük szemben elhelyezett, rugóbiztosítású állókésekből áll. A szeletelő berendezés – ha nincs rá szükség – egyszerűen kiiktatható a rendszerből.
A lehordószerkezetes, szeletelős rendfelszedő pótkocsik hajtása kissé bonyolult. A rendfelszedő, a szeletelő és az anyagtovábbító szerkezet az üzemeltető traktor TLT-jéről homlok- és szöghajtóműveken keresztül kapja a hajtást, a bontóhengerek pedig szintén mechanikusan, lánchajtással működnek. A láncos, kaparóléces lehordószerkezet a traktor hidraulikus hálózatáról működtetett hidromotorral, szoftvervezérléssel kapja a hajtást (12. kép).
Új trendek és jövőbeli fejlesztések
A szenázs- és szilázskészítés bonyolult, több munkaműveletből álló technológiai folyamat. A megfelelő volumenben és minőségben készítendő takarmány előállításában a legfontosabb szempont a takarmány minősége és a láthatatlan veszteségek csökkentése. A különböző munkaműveletek eszközrendszerét és logisztikai feladatait – a szecskázást, szállítást vagy behordást, feltolást és tömörítést – ennek megfelelően kell összehangolni.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
MezőHír Tudástár: Szenázskészítés logisztikája – A szenázs- és szilázskészítés kulcsa a szecskázás, szállítás és tömörítés összehangolt folyamata; a modern mezőgazdasági gyakorlatban mindezt alacsonynyomású gumiabroncsos pótkocsik, hidraulikus lehordószerkezetek és fejlett logisztikai rendszerek támogatják a hatékony takarmány-előállítás érdekében.
