A napraforgótermesztés kritikus elemeinek értékelése
Napraforgó: a kukoricát is megelőzheti
A hazai szántóterület összetételét több tényező együttesen formálja. Az elmúlt évtizedekben a vetésszerkezet jelentős mértékben leegyszerűsödött, az őszi búza és a kukorica vezető szerepet töltött be 1–1,2 millió ha körüli vetésterülettel a szántóterület kb. 50%-át kitéve, melyet a napraforgó követett (400–600 ezer hektár). A közelmúltban egyre gyorsabbá váló klímaváltozás következtében a csapadékviszonyok romlása váratlan és jelentős változásokat idézett elő. A két legfontosabb gabonanövényünk területe az aszályérzékenysége miatt csökkent, míg a napraforgó termőterülete a kedvező adaptációs képessége miatt nagyobb ütemben nőtt. Az elmúlt években a napraforgó vetésterülete folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, és 2023–24-ben elérte a 670 ezer ha-t. 2025-ben – egyes előrejelzések szerint – 750 ezer ha vagy e fölötti napraforgóterülettel számolhatunk, ami akár meg is haladhatja a kukorica egyre csökkenő vetésterületét.
A szántóföldi aránynövekedés a napraforgó kiváló aszálytűrőképességének köszönhető, mivel az elmúlt 5–10 évben a kukorica termésbiztonsága romlott, és a napraforgó emiatt egyre vonzóbb alternatívának bizonyult. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az erősen vízhiányos évek a napraforgó számára is jelentős stresszt okoznak, ami miatt a terméskiesés jelentős lehet. Ilyen volt a 2022-es év is, melynek hatására az országos termésátlag a 2 t/ha-t sem érte el (1. grafikon). A klimatikus viszonyok az előrejelzések alapján vélhetően tovább fognak romlani, aminek a következtében az aszályos évjáratok gyakorisága növekedni fog.
Széles hibridpaletta és speciális típusok
A napraforgóvetőmag-piacon bőséges napraforgóhibrid-választék áll a termelők rendelkezésére. 2025-ben a Nemzeti Fajtajegyzékben 34 napraforgó genotípus szerepel, de a forgalmazott hibridek száma nagyobb, mert több hibrid is az EU Közös Fajtakatalógusból kerül forgalmazásra. A rendelkezésre álló genotípusok közel 90%-a legalább átlagos vagy intenzív technológiát igényel (1. táblázat).
A köztermesztésben már hosszú ideje vannak jelen speciális gyomirtású, és a speciális zsírsavösszetételű hibridek is, magas olajsavtartalmú, magas sztearin- és olajsavtartalmú hibrid csoport, valamint ezek kombinációi egyaránt. Ezeknél a hibrideknél a technológiai elemek optimumainak fokozott betartása rendkívül fontos a hibridre jellemző olajminőségi tulajdonságok kialakulása érdekében.
Növekvő kockázat: vetésváltás és elővetemények
A napraforgó az extrém aszályos éveket kivéve jól tolerálja a vízhiányt az erős, mélyre hatoló és nagy szívóerejű gyökérzete miatt, azonban a termőterület növelése más szempontból aggályos lehet. Az integrált szemlélet alkalmazása a napraforgótermesztésben rendkívül fontos, mivel a növény jó abiotikus adaptációs képességével szemben nagyon érzékeny a kórokozókra. A napraforgó önmaga után 5 évig nem termeszthető biztonságosan, azonban a termőterület növekedése miatt ez nem mindenütt tartható, ezért a negatív elővetemény-hatásokat (elsősorban a növényvédelmi kockázati tényezőket) az agrotechnikai tényezők optimalizálásával mindenképpen csökkenteni kell. Kerülni kell továbbá a közös betegségekkel rendelkező fajok előveteményként történő felhasználását is (pl. őszi káposztarepce, zöldségfélék stb.).
Nagyon fontos szerepet játszik a termesztés során az agronómiai eszközrendszer összehangolása. A napraforgó talajművelésében kiemelkedő szerepe van a szántásnak. Az évjárati szélsőségek mérséklése érdekében a napraforgó esetében is a mélyre hatoló gyökérzet kialakulását és a téli csapadék befogadását lehetővé tévő mélyművelés, és tavasszal a megfelelő időben végzett gyors és egyöntetű kelést biztosító, jó minőségű magágy kialakítása a legfontosabb.
Makro- és mikroelemek: a termésbiztonság alapjai
A napraforgó agrotechnikai rendszerében a vetéstechnológia, a tápanyaggazdálkodás és a növényvédelem játssza a leghangsúlyosabb szerepet. Ennek megfelelően az optimum értékek és időpontok megtalálása kulcsfontosságú ezeknél a műveleteknél.
A napraforgót a nagy tápanyagigényű növények között tartjuk számon, de a szükségletének jelentős hányadát az agresszív gyökérzetének a segítségével a talaj tápanyagtőkéjéből képes megszerezni. A növény 100 kg fő- és melléktermék előállításához4 kg N-t, 2 kg P2O5-t és 7 kg K2O-t használ fel, valamint 3 kg CaO és a 1,7 kg Mg is felvételre kerül. A szükséges tápanyagdózis megállapításához természetesen a talajvizsgálati eredmények segítségével készített tápanyagmérlegnek kell alapul szolgálnia, de 3–5 t/ha terméseredmény eléréséhez szélsőséges esetektől eltekintve ez általában 30–100 kg/ha N, 50–80 kg/ha P2O5 és 70–100 kg/ha K2O hatóanyagot jelent.
Jobb tápanyagszolgáltató képességű talajokon a N-optimum pontos megállapítása rendkívül fontos, mivel a túlzott N-adagolás olajtartalom-csökkenéshez és a kórokozókkal szembeni érzékenység fokozódásához vezethet. A kultúra számára igényelt mikroelemek (pl. mangán, bór, vas) biztosítása szintén fontos tényező, mivel hiányuk élettani betegségek és termésdepresszió kialakulását is előidézheti, különösen az aszályos években. A mikroelemek javítják a makroelemek hasznosulását, valamint a bórnak fontos szerepe van a termékenyülésben és a virágzásbiológiai folyamatokban egyaránt.
A bórhiány tányérdeformációkat, levélméret-csökkenést és egyéb problémákat is generálhat. A foszfor és kálium műtrágyákat ősszel, alapművelés előtt, a N-t elsősorban tavasszal – néhány esetben kisebb arányban ősszel (pentozánhatás elkerülése) – kell kijuttatni. Laza talajokon a kimosódás elkerülése érdekében javasolt lassabb feltáródású műtrágyák használata. A napraforgó az istállótrágyázást nem igényli.
Széles körben elterjedt a gyakorlatban a starter műtrágyázás, melynek során 100–150 kg/ha granulált műtrágyát juttatnak ki a sorok mellé. Másik alternatívaként 10–20 kg/ha vízoldható mikrogranulátum kijuttatása is lehetséges. Mészhiányos talajokon érdemes a tél végi, tavaszi időszakban 1,5–2 t/ha dolomitos mészkőpor kijuttatása is.
[tartalomkoiz_banner]
Az optimális vetésidő és tőszám beállítása
A napraforgó vetési paraméterekkel szembeni igényessége és érzékenysége az egyik legnagyobb a szántóföldi növényeink között. A vetésre akkor kerülhet sor, ha a magágy hőmérséklete tartósan eléri a 8–9 oC-t, ami általában április 5–25. között következik be. Az ennél hidegebb talajokban a csírázás és korai fejlődés lassú és vontatott lesz, ami sok élettani és agronómiai probléma forrása is lehet, nem beszélve a jelentősebb gombafertőzés kialakulásáról. A vetést ugyanakkor az optimális talajhőmérséklet elérésekor el kell végezni, mert a késői vetést követően a hőmérsékletemelkedés következtében kiszáradó talaj és a tenyészidőszak lerövidülése terméskiesést és minőségromlást eredményezhet.
Az állomány optimális sűrűségének a meghatározása és beállítása a vetéstechnológia másik fontos eleme. A napraforgóhibridek optimális tőszámát a fajtatulajdonosok határozzák meg, azonban ennek optimális értékét a termőhelyi viszonyok is befolyásolják. Az optimális tőszám 55–60 ezer termőtő hektáronként, de ehhez mindig hozzá kell számolni a területre jellemző, vetés utáni csírapusztulást is, ami általában 5–15% között mozog. A túl sűrű állományban a fényhiány által okozott megnyúlás (és az ebből adódó nagyobb szárdőlési arány), valamint az állomány zártabb és ezáltal párásabb mikroklímája miatt kialakuló nagyobb gombafertőzöttség okozhat gondokat.
Modern posztemergens gyomirtási rendszerek
A napraforgó növényvédelmében a gyomszabályozás területén az elmúlt két évtizedben jelentős eredmények születtek. A növényvédőszer-gyártók és a -nemesítők összefogásának köszönhetően új megoldások születtek a napraforgó posztemergens gyomirtásában. Az „Express™-toleráns, a Clearfield®” és „Clearfield® Plus” gyomirtási rendszerek, valamint a nemrég kifejlesztett A.I.R.™ gyomirtási technológia speciális gyomirtószerrezisztenciával rendelkező napraforgóhibridekre alapozva teremti meg a lehetőségét a kétszikű gyomok elleni posztemergens gyomirtásnak. AzExpress™-toleráns hibridek ellenállnak a tribenuron-metil hatóanyaggal szemben, míg a Clearfield® és Clearfield® Plus technológiájú hibridek az imazamox hatóanyagot jól tűrik. Az A.I.R.™-technológia speciális hibridjei mindkét hatóanyaggal szemben toleránsak. A posztemergens gyomirtásban új lehetőséget jelent a ViballaTM gyomirtószerre alapozott rendszer is, hagyományos és herbicid-toleráns napraforgóhibrideknél egyaránt.
A fent említett gyomirtási rendszerekben ugyanakkor csak a technológia tulajdonosai és forgalmazói által engedélyezett napraforgóhibrideket és gyomirtószereket lehet használni a hivatalos technológiai leírásokban szereplő módokon.
Fungicides védelem a kritikus fenofázisokban
A napraforgót számos gombakórokozó támadja. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum és a napraforgó peronoszpóra. Az elmúlt időszakban azonban egyre nagyobb fertőzéseket okoznak az eddig kisebb károkat előidéző gombakórokozók is (pl. Alternariahelianthi, Phoma macdonaldii, és csapadékszegény meleg évjáratokban a Macrophomina phaseolina).
A fungicides növényvédelmet minden évjáratban legalább egyszer indokolt elvégezni, azonban intenzív hibrideknél és csapadékos évjáratban két alkalommal történő védekezésre is szükség lehet.
A fungicid kezelések optimális időpontjai:
1. védekezés: 8–10 levélpáros állapotában, szisztemikus vagy kontakt fungicidekkel, földi permetezőgéppel.
2. védekezés: csillagbimbós állapot végén–virágzás elején, szisztemikus gombaölőszerekkel, hidas permetezővel vagy légi úton.
Speciális esetekben egy 3. védekezés beiktatására is szükség lehet a kaszattelítődés fenofázisában.
Állományszárítás és időzített betakarítás
A napraforgó betakarítása során külön figyelmet kell fordítani a betakarítást megelőző, ugyanakkor annak egzakt megvalósítását lehetővé tévő agrotechnikai eljárásokra is. A napraforgó érése során a kaszat vízleadása gyors, ugyanakkor a tányér vízleadása sokkal lassabb. A napraforgó minél korábbi (optimális időben végzett) betakarítása biztosítása érdekében érdemes vegyszeres állományszárítást végezni. Ezeknek a hatóanyagoknak több csoportja is létezik (gyors és lassú hatásúak). Az állományszárítás csak akkor hatékony, ha van levélfelület, ami felvegye a hatóanyagot. Az állományszárítást akkor kell elvégezni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 28–30%, a lassú hatású deszikkánsoknál már érdemes 30–35% nedvességtartalomnál kijuttatni a vegyszert. A betakarítást augusztus végén –szeptember elején kell elvégezni. A betakarított kaszatot tárolni 8% alatti nedvességtartalom mellett lehet.
A napraforgó az elmúlt években a klímaváltozás és a kukorica termésbizonytalansága miatt egyre fontosabb szerepet tölt be a hazai vetésszerkezetben. A sikeres termesztés kulcsa a megfelelő hibridválasztás, az optimális tőszám és vetésidő, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, valamint a hatékony gyom- és kórtani védelem. Az új gyomirtási technológiák, a korszerű fungicides kezelések és a jól időzített betakarítás mind hozzájárulnak a termésbiztonsághoz. A termesztéstechnológiai elemek összehangolása és a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás egyaránt szükséges ahhoz, hogy a napraforgó jövedelmező és fenntartható kultúra maradjon a jövőben is.
Szerző: Dr. Szabó András adjunktus, Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus, Dr. Ragán Péter adjunktus, Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
MezőHír Tudástár: Napraforgótermesztés – A napraforgó vetésterülete 2025-re akár 750 ezer hektár fölé nőhet, a siker kulcsa a jó hibridválasztás, optimális vetésidő és tápanyagellátás, valamint a hatékony gyom- és kórtani védelem.
