Az aszály nem csak a vízhiányról szól – meggyengíti a növényeket, kedvez a kártevőknek, és új kórokozóknak nyit utat. A hatékony védekezéshez új szemléletre és pontosabb előrejelzésre van szükség.
Az aszály közvetlenül gátolja a növények fejlődését, ezzel párhuzamosan gyengíti azok természetes védekezőképességét a kórokozókkal és kártevőkkel szemben. A stresszhatások következtében sérül a gyökérrendszer, így könnyebben támadhatják meg talajból fertőző patogének. Fokozódik a stresszhormonok (pl. abszcizinsav) jelenléte, amelyek bár szabályozzák a sztómazáródást, de serkentik az öregedési folyamatokat. A szöveti vízhiány következtében nehezebben jutnak be a szisztémikus növényvédő szerek, ami a védekezés hatékonyságát rontja.
Kártevők rajzásdinamikájának változása aszály idején
Az aszályos periódusok megfelelő ökológiai környezetet teremtenek olyan kártevőknek, amelyek a meleg, száraz klímát kedvelik:
– Tripszek: A növényvédelmi szempontból legfontosabb fajok: nyugati virágtripsz, dohánytripsz. Ezek meleg és száraz környezetben gyorsan szaporodnak. Az aszály és a magas hőmérséklet kifejezetten kedvez a tripszpopulációk felszaporodásának. Az általuk terjesztett vírusok súlyos gazdasági károkat okoznak. Paradicsomban, paprikában, uborkában akár 70–80%-os termésveszteség is előfordulhat kombinált kártétel (vírus + szívogatás) esetén.
– Az atkák (takácsatka, levélatkák) felszaporodása gyakori, mivel a párás környezetben aktív ragadozó atkák hiányoznak. A legismertebb és legnagyobb gazdasági jelentőségű kártevőcsoport a takácsatkák (Tetranychus spp.), amelyek főként a levélfonákon telepednek meg. Jellemzőjük a sűrű hálószövés, amely védelmet nyújt a természetes ellenségekkel és a permetezőszerekkel szemben. Gazdanövényeik száma több százra tehető: zöldségek (paradicsom, paprika, uborka), gyümölcsfélék (alma, őszibarack, szőlő), dísznövények, szántóföldi kultúrák (szója, napraforgó). Aszályos időszakban robbanásszerűen elszaporodhatnak. Az atkák szívogatják a levél sejtjeit, ezzel: klorofillt pusztítanak, pontszerű világos/sárgás foltokat okoznak, a levélszövetek idővel elszáradnak, lehullanak. Zöldségféléknél nem ritka az 50%-os termésveszteség, gyümölcsösökben a gyümölcsméret csökken, értékesítési problémák lépnek fel.
– Gyapottok-bagolylepke: száraz, meleg években több nemzedéket nevel, több mint 180 növényfajt támad meg, köztük számos gazdaságilag fontos kultúrát. Aszályos években gyorsabb a fejlődése. Rágja a virágokat, terméseket, hüvelyeket – ezzel közvetlenül csökkenti a hozamot. A sérülések helyén másodlagos fertőzések jelenhetnek meg (pl. gombák, baktériumok). A kukoricában pl. a cső belsejében károsít, így a mikotoxinveszély is fokozódik.
– Levéltetvek: A levéltetvek apró, szívó szájszervű rovarok, melyek a növények nedveivel táplálkoznak. Elsőre logikusnak tűnne, hogy ha a növény szenved a vízhiánytól, az a rajta élősködő tetveknek sem lesz jó. A valóság azonban ennél összetettebb. Több tényező is hozzájárul ahhoz, hogy az aszályos években levéltetű-populációk ugrásszerű növekedését figyelhetjük meg. Szárazság idején a növények anyagcseréje lelassul, kevesebb energiát fordítanak a védekező fitokemikáliák (pl. fenolok, tanninok) előállítására. Ez csökkenti a levéltetvek elleni természetes védekezőképességet. A vízhiány hatására a sejtek turgornyomása csökken, így a levéltetvek könnyebben tudják átszúrni a növényi szöveteket, és kiszívni a floémnedvet.
A levéltetvek partenogenetikus úton is képesek szaporodni (nőstények hím nélkül hoznak létre utódokat), így ha a környezet kedvező, populációjuk hetek alatt megtöbbszöröződhet. Több nemzetközi tanulmány is megerősíti ezt a jelenséget. Egy 2021-es német kutatás kimutatta, hogy aszályos időszakban a levéltetvek több tápanyagot nyernek ki a növényből, mint normál körülmények között. Egy másik, Angliában végzett kísérletben megfigyelték, hogy a levéltetű-kolonizáció 38%-kal gyorsabb volt mérsékelten aszályos körülmények között, mint optimális vízellátás mellett. Az aszály és a levéltetvek kapcsolata nem csupán elméleti érdekesség, hanem gyakorlati mezőgazdasági probléma. Az egyre gyakoribb levéltetű-fertőzések rontják a terméshozamot, és sok esetben vírusos betegségeket is terjesztenek.
Aszályhoz kapcsolódó növényi kórokozók
Az aszályos időjárási periódusok jelentős mértékben átalakítják a növénykórokozók megjelenési dinamikáját, virulenciáját és elterjedését. Míg a legtöbb kórokozó – különösen a gombák – nedves, párás körülmények között fejlődik optimálisan, több olyan patogén is ismert, amelyek épp a szárazság, illetve az azt követő hirtelen párásodás hatására aktiválódik, vagy a növényi stresszállapotot kihasználva válik fertőzőképessé. Ezek a fertőzések gyakran észrevétlenül indulnak, de a meggyengült növényállományban gyorsan kifejezett tüneteket és jelentős termésveszteséget okozhatnak.
A Fusarium nemzetség fajai az egyik legjelentősebb példái a szárazság utáni fertőzéseknek. A fertőzött növények hervadnak, a szállítószöveteik megbarnulnak, a gyökérzet részlegesen vagy teljesen elhal. A Fusarium fajok ezen túlmenően másodlagos anyagcsere-termékeket, ún. mikotoxinokat is termelhetnek, amelyek élelmiszer- és takarmánybiztonsági problémákat vetnek fel, különösen kukoricában, gabonafélékben és olajos növényekben. De hogy jön a fuzárium az aszályhoz? A Fusarium fajok szármaradványokon maradnak fenn, telelnek át, és a megfelelő körülmények között rengeteg spórát képezve fertőzik meg az érzékeny stádiumban lévő növényeket.
Aszályos évben mindenhol rengeteg a szármaradvány. Hiszen a kisült kukoricákat is sokáig fent hagyják, majd leforgatják. Jövőre ismét kevesebben fognak kukoricát vetni, és egyre gyakrabban előfordul, hogy fogékony növénykultúrák követik egymást a vetésforgóban. Így egy felsült kukorica szármaradványain életben maradt, majd egy esetleges kisebb őszi esős ciklus után beforgatott és rávetett őszibúza-kultúrán szinte biztosra vehető, hogy jövőre jönni fog a kalászfuzáriózis.
A száraz és meleg környezet kiváló feltételeket biztosít a Macrophomina phaseolina nevű kórokozó számára is, amely a napraforgó hamuszürke szárkorhadásának kórokozója, és aszályos időszakokban különösen hajlamos a fertőzésre. Világszerte ismert polifág kórokozó gombafaj, amely különösen a meleg, száraz környezetben válik aktívvá. Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb gondot okoz, különösen a déli, aszályosabb területeken. A fertőzött növények hervadnak, száraik belsejében pedig szenes megjelenésű szövetek jelentkeznek.
A tünetek közé tartozik a szár hamuszürkévé válása, a szárrepedés, valamint a bélállomány elszíneződése és zsugorodása a mikroszkleróciumok tömeges megjelenése miatt. A fertőzött növények torz, kisebb tányérokat fejlesztenek, amelyek a turgorvesztés miatt gyakran kiemelkednek az állományból. Az ilyen típusú fertőzések gyakran teljes termésveszteséget okozhatnak, mivel a fertőzés gyakran későn észlelhető, és a betegség előrehaladása gyors, sokszor sokkszerű elhalással jár. A védekezés ellene rendkívül összetett. A vetésváltás nehézségeit a gomba széles gazdanövényköre okozza, amely magában foglalja többek között a napraforgón kívül a kukoricát, szóját, repcét, burgonyát és számos kertészeti növényt is.
Összességében tehát az aszályos évek nem csupán a vízellátás problémáját jelentik a növények számára, hanem egy komplex biotikus stresszhatást is, amelynek középpontjában a kórokozók fokozott fellépése áll. A stresszállapotban lévő növények fiziológiai védekezőképessége csökken, a természetes barrierfunkciók (pl. kutikula, sejtmembránok, antioxidáns rendszer) meggyengülnek, és a fertőzésekre adott immunválasz elmarad vagy elégtelenné válik. Ezek között a körülmények között kulcsfontosságúvá válik az integrált növényvédelmi szemlélet: a megelőzés, az időzített védekezés és az ellenálló fajták alkalmazása nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy az aszály közvetlen hatásain túl a biotikus károk is minimalizálhatók legyenek.
Növényvédő szerek hatékonysága és használata aszályos időben
Száraz körülmények között a növényvédő szerek abszorpciója, transzlokációja és hatástartama jelentősen módosulhat. Az extrém vízhiányos körülmények között a növényvédelmi technológiák egy része csökkent hatékonyságúvá válhat. Száraz, forró időszakban a levegő páratartalma alacsony, a hőmérséklet magas. Ezek a körülmények drasztikusan befolyásolják a permetlé viselkedését:
– Gyors elpárolgás: a permetcseppek el sem jutnak a célfelületig, vagy felszáradnak, mielőtt behatolnának a növényi szövetekbe.
– Légtérben lebegő permet: a kiszáradt környezetben a finom cseppek könnyen elsodródnak, nő a veszélye az elsodródásos veszteségnek (drift), különösen szeles napokon.
– Tapadáscsökkenés: a levelek felszíne poros, viaszos vagy száraz lehet – a permet nem képez összefüggő filmréteget, így a hatóanyag egyenetlenül oszlik el.
Ezért fontos szerepet kap a permetezés technológiája: például alacsony nyomású permetezés, adalékanyagok (pl. nedvesítőszerek, tapadásfokozók) és éjszakai vagy hajnali kezelések alkalmazása.
Az integrált növényvédelmi szemlélet kiemelten fontos
Az integrált növényvédelmi megközelítés aszályos körülmények között különösen nagy jelentőséggel bír, mivel a hagyományos növényvédelmi eljárások hatékonysága gyakran csökken, a növényi állomány sérülékenysége nő, és a kártevők, valamint kórokozók ökológiai viselkedése is megváltozik. Egyre fontosabbá válik az előrejelzés pontosságának növelése, hiszen a védekezés akkor lehet eredményes, ha nemcsak a kórokozó biológiáját, hanem a környezeti tényezők alakulását is időben észleljük, és ezekre megfelelően tudunk reagálni.
Az integrált szemlélet nem válhat el az agrotechnikai elemekkel való szoros együttműködéstől, ezért elengedhetetlen a talajművelési módszerek, a vetésforgó és a fajtaválasztás olyan újragondolása, amely már eleve számol az aszályos periódusokkal és azok hatásaival a növényélettanra és a kórokozók dinamizmusára.
A jövő kihívásai közé sorolható, hogy az éghajlatváltozás miatt az aszályos évjáratok nem kivételek, hanem állandóak lesznek, ami új kórokozók és kártevők megtelepedéséhez vezethet, különösen olyan invazív fajok esetében, amelyek korábban nem voltak jellemzők a térségben. Az integrált növényvédelem jövője tehát azon múlik, hogy mennyire tudjuk összehangolni a természetes megoldásokat, az új technológiákat és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, miközben egyre fontosabbá válik, hogy a gazdák, a szakemberek és a kutatók közösen gondolkodjanak, és együttműködve találják meg a legjobb válaszokat az aszály okozta kihívásokra.
SZERZŐ: PÁLNÉ DR. HARCSA MARIETTA NÖVÉNYORVOS, MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANÁCSADÓ; NÖVÉNYDOKTOR KFT.
MezőHír Tudástár
Integrált növényvédelem aszályos körülmények között – Az aszály nemcsak a vízhiány miatt veszélyes, hanem gyengíti a növények természetes ellenálló képességét, így a kártevők és kórokozók könnyebben felszaporodnak. Száraz, forró időben különösen gyorsan terjednek a tripszek, atkák, levéltetvek és egyes gombabetegségek (pl. fuzárium, Macrophomina). Az integrált növényvédelem célja, hogy a megelőzés, az előrejelzés, a fajtaválasztás és a megfelelő agrotechnika összehangolásával csökkentse a biotikus károkat. Aszály idején a permetezés hatékonysága is romlik, ezért technológiai váltás – pl. nedvesítőszerek, alacsony nyomású permetezés, éjszakai kijuttatás – válhat szükségessé. Az integrált megközelítés egyre inkább alapkövetelmény a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban.