…ilyen, azaz szeszélyes, ugyanis amíg az ország egyik fele „kiszárad”, a másikon többször villámárvizekről is hírt kaptunk. A klímaváltozás egyik következménye az extremitások felerősödése. Egyik előrejelzés sem fog tévedni, ha nyárra majd negyven fokot jósol – mert lesz. A hirtelen nagy mennyiségű lokális csapadékok is egyre nagyobb számban fognak megjelenni. Egyik sem kedvez a mezőgazdaságnak. Egyik elvisz mindent, a másiknál meg kiszárad minden! Talajainkat és növényeinket valahogy fel kell készíteni arra, hogy ha az igen extrém eseteket nem is tudjuk kivédeni, az extrém-közeliekkel valahogy meg kellene birkózni. De hogyan?
Vízmegőrzés – melyik megoldást válasszam?
A legfontosabb, hogy a vizet valahogy helyben tartsuk – erről beszélünk kb. 20 éve, ennek az alapja a szalmamanagement is. Minél kevesebb víz folyik el/le, annál jobb lesz később. Domboldalon, ha meg tudnánk állítani az eróziót, akkor ott maradna a termőtalaj (ami még van) és a tápanyag is. Három eset létezik, az egyik a szántás, a másik a no-till, a harmadik pedig ami közte van.
A szántást, amikor kitalálták akkor hasonló lehetett, mint most egy sekélykultivátoros talajművelés, csakhogy jöttek az egyre nagyobb lóerők, és egyre mélyebben, egyre nagyobb sebességgel lehetett végezni. Egy előnye van – egy bizonyos szintű talajhigiénia. Világviszonylatban a no-till technológiát óriási területeken művelik, de ha közelebbről megnézzük, élesen elhatárolódik egyik vagy másik nagy régió (Brazília, Ausztrália, Kazahsztán).
Egyik helyen több száz vagy ezer mm csapadék hullik egy év alatt. Ezt valahogy meg kell fogni, ill. a talaj felszínét kell valami borítsa, ellenben elvinné a sok víz. Ezenfelül a tápanyag-kimosódást is a borítónövények segítségével korlátozzák, akadályozzák meg.
A másik régió, ahol csak néhány száz mm csapadékkal gazdálkodnak. Ott a szármaradvány jobb, ha a felszínen marad szalmakalapként.
Végül van a mi régiónk itt, Európában, ahol „ütköznek a vélemények”. Ennek egyik ilyen felülete, tisztább látásra való ablaknyitogatója a Berend Ferenc és családja által május 29-re szervezett, nagyszabású szakmai rendezvény – fókuszban a növényvédelemmel! Gyakran elgondolkodunk, hogy nálunk, ahol van aszály, de eső is, mit csináljunk? Aszályban is lehet sírni, és ha sok eső van, akkor is ez a helyzet. Amikor elég csapadék hullott, azonnal elfelejtjük azt, hogy egy éve az évszázad aszályának kikiáltott évet zártuk, elő az összes ekét, és nosza rajta…
A dunántúli régiókban a kalászosok most nagyon jól néznek ki, segített az elmúlt hónapokban lehullott csapadék és a hűvösebb időjárás. Hamarosan elkezdődik az aratás, és elkezdődik a töprengés, mit csináljunk a tarlóval?
Vízmegőrzés tarlókezeléssel
Azt ajánljuk, hogy aki elkezdte a teljes no-tillt, az egyelőre semmit ne csináljon. Legfeljebb majd vetés előtt egy késhenger-gereblye kombinációjú műveletet, aztán majd az aratásban kellene nagyon odafigyelni, hogy minél magasabb tarlót hagyjanak!
Aki mulcsos technológiában van, mert nem szeretne csak no-tillben dolgozni, ott alacsony tarlót hagyunk, és a tarlóhántást érdemes sekélyen elvégezni. Erre jó egy késhenger-gereblye kombináció vagy egy rövidtárcsa! Ha viszont a talajfelszín egyenlőtlen, akkor már a tarlóhántásnál érdemes elgondolkodni a felszínegyengetésen, és ezt csakis kapás eszközzel lehet végezni.
Az egyenletes talajfelszínen az ultrasekély tarlóhántást késhengerrel, kevés energiaigénnyel, ellenben nagy teljesítménnyel tudjuk végezni. A kihullott magokat a talajjal hozzuk kontaktusba, minimális mélységben kerülnek bedolgozásra, a szalma közül kirázódnak, a gereblye pedig pluszban teríti még a szalmát. A szalmatakaró alatt kicsíráznak a magok, így igen nagy a gyomirtó hatása is!
Látjuk, hogy ahol ott marad az alacsonyra vágott tarló, néhány nappal az aratás után olyan a föld felszíne, mintha betonba öntötték volna! Erre később jön néhány mm csapadék, és ha akkor megyünk neki tarlót hántani, akkor azt a nedvességet azonnal elveszítettük, míg egy tarlóhántott felületen ott marad. Egy kicsivel intenzívebb a rövidtárcsás tarlóhántás. A tárcsák akkor is biztonságosan, dugulásmentesen dolgoznak, ha megdőlt állomány tarlójával van gondunk. Ha nagyon száraz a talaj, és a kapás vagy tárcsás eszköz között kell dönteni, akkor a tárcsást vegyük elő, mert kevesebb rögöt fog képezni, amúgy is sekélyen dolgozunk. Még ha nem is lesz teljes átfedésű a tarlóhántás (mert esetleg egyenlőtlen a felszín, keréknyomok stb.), a kihullott magokat földdel betakarjuk, és ki fognak csírázni. A kisebb rögképződést segíti, ha a rövidtárcsát (Joker) késhengerrel szereltük. A késhenger a tárcsában segít a magas tarló (repce, napraforgó) zúzásában. A keresztben és hosszban vágás apróbb maradványokat biztosít.
Minimális talajrombolás
A felszín egyengetésére csakis kapás eszközt tudunk használni. A tarlóhántás után, amikor kijött az árvakelés, akkor ezt be kell dolgozni, ki kell vágni, vagy le is lehet „fújni”. A sekély talajműveléssel a talajfelszínt is tudjuk egyengetni. Néhány cm mélyen járatva egy sokgerendelyes kultivátort kivágjuk az árvakelést, és elegyengetjük a felszínt. Jóval kisebb az energiaszükséglet, ill. aki odagyel a talajaira, így ér el minimális szerkezetrombolás mellett felszínegyengetést, és még mindig van szármaradvány a felszínen, ami védi a földet!
Rotációs no-till
A nyári betakarítás után, az őszi vetések előtt lehet mélyítő műveletet végezni. Ilyenkor legtöbbször a kultivátorkapákról érdemes levenni a széles elemeket, és csak keskeny kopókkal dolgozni. Ezek kevés földet mozgatnak a felszín felé, inkább csak lazítanak, és esetleg műtrágya megy a kapák mögött a talajba.
Az őszi betakarítás után, ha még ősszel akarunk vetni, általában a tárcsás eszközöket használjuk. Ezek a hosszú szármaradványt könnyebben ledolgozzák. A napraforgó után a Joker-rövidtárcsa-késhenger kombinációban nagyon szép felszínt hagy maga mögött, a legtöbbször vethető minőségben! Az átállás vagy beállás időszakában a technológiát úgy is össze lehet rakni, hogy van olyan vetésforgó, ahol nem lazítunk, minimális talajművelést vagy éppen no-tillben vetünk. Másik évben, amikor a talaj állapota vagy a forgó úgy adja, akkor mélyen lazítunk – ez lenne a rotációs no-till.
A technológia kitalálása mellett jó lenne, ha a termelőknek arra is lenne idejük, hogy minden évben minden parcella mellé egy csemetétültessenek!
SZERZŐ: SZÁSZ ZOLTÁN 30-7430302
