Veszélyes adventív kártevők 5. rész

A rőtcsápú vándorpoloska (Acrosternum heegeri Fieber, 1861)

A rovarok egyik, széles körben ismert, és finoman szólva sem kedvelt csoportja a címerespoloskák családja. Ennek fő oka, hogy egyes fajaik – főleg az inváziós fajok – nemcsak kártételükkel, hanem a lakosság zavarásával is kivívták az emberek ellenszenvét.

Ezalatt azt értem, hogy közvetlen lakókörnyezetünkben is tömegesen szaporodnak, amiből már részben adódik, hogy lakóépületekben, lakásokban is nagy számban jelennek meg, de ennek másik oka, hogy áttelelés céljából kifejezetten szívesen húzódnak be ilyen helyekre. A poloskák bűzmirigyeinek váladékáról már nem is beszélve, ami miatt pusztán a rovar látványa viszolygást vált ki a legtöbbünkből. Számos ismert inváziós fajukról (Nezara viridula, Halyomorpha halys) már sok helyen lehet olvasni, ezek sorát gyarapíthatja az ebben a cikkben bemutatott faj, melynek terjedése, egyre növekvő egyedszáma alapján könnyen elképzelhető, hogy hamarosan hasonló problémákat fog okozni, mint a már korábban elterjedt rokonai.

Rendszertani besorolás

A faj az Arthropoda (ízeltlábúak) törzsébe, azon belül a rovarok (Insecta) osztályába és a mai rendszertan alapján a félfedelesszárnyúak vagy szipókások (Hemiptera) rendjébe tartozik. A nem sokkal korábbi – talán sokaknak ismertebb – rendszerezés alapján a poloskák (Heteroptera) ma is érvényes rendjén belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendjének és a névadó címerespoloskák (Pentatomidae) családjának képviselője.

Morfológiai bélyegek

A faj egy tipikus, középnagy termetű, zöld színű címerespoloska, amelyet leginkább közvetlen rokonaival lehet összetéveszteni. A már nálunk is megjelent legközvetlenebb rokonától, az Acrosternum millierei fajtól leginkább az ivarszervi paramérák alapján lehet megkülönböztetni. Ennek a fajnak egyetlen hazai, 2005-ben (Keszthely környéki fénycsapdából) előkerült példányát azonban azóta sem követte újabb, így (jelenleg) nálunk nincs sok jelentősége. Ebből kifolyólag a cikk tárgyát képező faj hazai viszonylatban elsősorban a zöld vándorpoloskával (Nezaraviridula) keverhető. A nagyfokú hasonlóság szintén rokon mivoltukból adódik, ami a rőtcsápú vándorpoloska korábbi genusnevéből (Nezara heegeri) is kitűnik.

Bár átlagosan kisebb (8–12 mm) a zöld vándorpoloskánál, de annak is vannak hasonlóan kisebb méretű példányai. A két fajt, pontosabban a ma már különálló Nezara és Acrosternum nemet több bélyeg alapján is egyértelműen meg lehet különböztetni. Míg a Nezaraviridula potroh-haslemezeinek közepén tetőgerincszerűen kiemelkedik egy hosszanti lefutású sárgásfehér él (3. kép), addig az Acrosternum fajoknál ez hiányzik (2. kép), ugyanakkor mindkettő esetében jól érzékelhető az első haslemez közepén (a hátsó csípők között, mögött) egy bütyök (2–3. kép).

Talán ez az él (vagy annak hiánya) tekinthető a legjelentősebb bélyegnek, mivel szabad szemmel is jól látható, ha megfordítjuk az állatot. Jellemző bélyeg ugyanakkor a háti oldalon is van. Az Acrosternum fajok pajzsának végén, annak két oldalán 1-1 apró, sárga folt látható (1. és 6. kép), ami a Nezaraviridula esetében hiányzik, ugyanakkor utóbbi faj pajzsa tövének középtáján – ellentétben az Acrosternum fajokkal – három világos pont látható (7. kép).

A Nezaraviridula fejének oldalán, az összetett szemek előtt és a csápok ízesülése mögött 1-1 fekete pont található (4. kép). Ilyen pontok az Acrosternum fajok esetében nincsenek (5. kép).

Abban nincs különbség, hogy mindkét fajnak van őszi, vörhenyes alakja (6-7. kép), bár ezek között is előfordulhat a Nezara viridula esetében a fej- és nyakpajzson világos szegélyt viselő (torquata) aberráció (7. kép). Ez utóbbi így egyértelművé teszi a faji identifikálást, ugyanis az Acrosternum fajoknak ilyen formája nincs, alapvetően monotipikusak. A lárvaalakok ugyanakkor erősen különböznek. A Nezaraviridula utolsó előtti lárvastádiumig sötét, többnyire fekete alapon világos foltokat visel (9. kép), csak az utolsó (L₅-ös) stádium vált zöld alapszínre (8. kép).

Az Acrosternum heegeri összes stádiuma zöld, világos foltok nélkül, csupán a bűzmirigynyílások körüli foltok elütő színűek (10–11. kép).

Származása, elterjedése, jelentősége

A szakirodalom holomediterrán-turáni fajként jellemzi. Az egész Mediterráneumból ismert, és elterjedt a Közel-Keleten is. Európában Portugáliától egészen Törökország európai feléig szélesen elterjedt, a Földközi-tenger medencéjének afrikai felén pedig lényegében szintén a teljes part menti régióból (Marokkótól Egyiptomig), valamint egyes szigetekről (például Madeira, Kanári-szigetek) is kimutatták. Ázsiából ugyancsak – Törökországtól egészen Pakisztánig – számos országból ismert. Bizonytalan, korai adatok még az afrotropikus régióból is vannak.

Összességében – az Acrosternum génusz többi fajához hasonlóan –valószínű, hogy e faj is (a mediterrán mellett) eredetileg szubtrópusi, trópusi elterjedésű. Hazánkban elsőként – 2015. augusztus végén, szeptember elején – Budapest néhány pontjáról a faj több példányát is kimutatták. A már megjelent egyedek sikeres áttelelését és szaporodását erősítették meg a 2016 késő júniusa és augusztus közepe közötti időszakban gyűjtött példányok.

A fővárosban való megjelenését – tekintettel arra, hogy az addig ismert elterjedési határától hirtelen mintegy 430 km távolságra tűnt fel, és hazánkból ezekben az években senki sem jelezte máshonnan – még inkább emberi széthurcolás eredményeként valószínűsítik. Mindezek után, valószínűleg a klímaváltozásra reagálva – ahogy korábban a Nezara viridula –, minden bizonnyal már önerős terjeszkedéssel is eljut(hat)ott hazánkba (areaexpanzió). Erre utal néhány éven belüli egyre több egyedének különböző hazai lelőhelyeken való felbukkanása, valamint saját tapasztalatom is.

Először 2019 márciusában, Pécsett találkoztam a faj egy áttelelt egyedével, majd az év során még néhány példányával. Az áttelelt vörösesbarna példányt március harmadikán gyűjtöttem, ami értelemszerűen 2018-ban (vagy betelepült, vagy ott kifejlődött imágóként) már jelen kellett hogy legyen a városban. A fővárosunktól való jelentős távolságot és a mindössze 2-3 évvel korábbi, első hazai megjelenését figyelembe véve legalább annyi, ha nem nagyobb eséllyel érkezhetett, vagy érkezhettek akár a felmenő generáció tagjai Pécsre dél felől, mint a már megtelepedett, de minden bizonnyal akkor még kis létszámú fővárosi populáció irányából.

A későbbiek folyamán már egyre több egyedével találkoztam Keszthelyen is. Egyre nagyobb jelentőségét hangsúlyozandó, Pécsett 2020 augusztusában egyetlen tűztövisbokron (Pyrracantha coccinea) – nem túlzás azt mondani – tömeges jelenlétére, szaporulatára lettem figyelmes (12-13. kép). Ugyanezen a bokron annak idején a Nezara viridula, majd később a Halyomorpha halys is hasonló módon mutatkozott, mindkét fajnál mindezt egy országos invázió és egy azóta is tartó állandó és magas egyedszámú jelenlét követett.

2020-as megfigyelésemkor gyakorlatilag olyan tömegesen volt jelen az ominózus bokron a rőtcsápú vándorpoloska, hogy alig-alig találkoztam a már régóta jelen lévő zöld vándorpoloskával és ázsiai márványospoloskával. (Érdemes megjegyezni, hogy az annak idején az első ilyen évében történt, és hasonlóan tömeges megjelenésével az ázsiai márványospoloska is ledominálta az addig nagyszámú zöld vándorpoloskát.)

Hogy meggyőződjek faji mivoltáról, 2020. augusztus 21-én 16, míg másnap 11 példányát gyűjtöttem be határozásra, és arra az eredményre jutottam, hogy mind a 27 példány az Acrosternum heegeri fajhoz tartozott. Néhány példányt keszthelyi heteropterológus kollégámmal, Kondorosy Előddel is ellenőriztettem, aki ebben megerősített. Az eddigi irodalmi adatok és saját tapasztalataim alapján jelentőségéről elmondható, hogy – bár még hazai gazdasági jelentőségű kártételéről nem érkeztek hírek – ez a mára egyes helyeken jelentős egyedszámban jelentkező adventív kártevő sajnos rálépett az inváziós fajjá válás útjára.

Tápnövények és kártétel

Szakirodalmi adatok szerint a faj polifág, számos nyitva- (például Pinaceae – Pinus sp., Cupressaceae – Juniperus sp.) és zárvatermő növényfajon egyaránt táplálkozik. Utóbbiak közül feljegyzett jelentősebb gazdasági növény a kajszibarack (Prunus armeniaca), erdészeti szempontból a nyárfa (Populus sp.), lágy szárúak közül a bab (Phaseolus sp.). Iránból a pisztácia (Pistacia vera) jelentős kártevőjeként említik.

Számos gyomnövényfajon szintén megfigyelték. A Chenopodiaceae és Amaranthaceae családok több fajáról is leírták, de károsít többek között boglárkafélét (Ranunculaceae) vagy éppen kutyatejfélét (Euphorbiaceae) is. Én Pécsett a tűztövisen való tömeges táplálkozása mellett megfigyeltem még Keszthelyen káposztafélén (bimbóskel) és Nezara viridula társaságában paradicsomon is.

Életmód, környezeti igény

A faj (bár még nem mondható annak) az inváziós fajok gyors terjedőképességével egyértelműen rendelkezik. Különleges környezeti igénye nincs (ubikvista), előfordulására egyaránt jellemző az emberközeli és a természetközeli élőhelytípus. Polifág táplálkozásából is adódóan számos olyan növény (például gyomok, tűztövis, erdészeti fafajok) válhat adott helyen és évben fő tápnövényévé, mely látens módon, gócpontként működve rendkívül felszaporíthatja a fajt anélkül, hogy ez számunkra a kezdetekkor feltűnne. Hasonlóan történt mindez a közelmúltban nem egy inváziós poloskafaj esetében is, aminek a következménye egy országosan magas egyedszám melletti jelentős kártétel lett, ami azóta is folyamatosan jelentkezik.

Az biztos, hogy a legtöbb címerespoloskához hasonlóan imágó alakban telel, a zöld vándorpoloskára vagy akár az ázsiai márványospoloskára jellemző, különböző védett helyekre (avarba, kéreg-, fal- vagy sziklarepedések alá, épületekbe) húzódva. Növekvő egyedszámát jelzi az is, hogy egyre gyakrabban találkozunk ennek a fajnak is a télre behúzódó imágóival. A faj áttelelési esélyét mindenképpen növelik az utóbbi évek enyhe telei is, areaexpanziója minden bizonnyal a klímaváltozásból (és a többek között ebből következő enyhe téli hónapokból is) következik.

Nemzedékszámáról pontos adatok nincsenek, de könnyen meglehet, hogy a zöld vándorpoloskához hasonlóan több (2-3?) nemzedéket is szaporít egy évben, ezt tűnik megerősíteni saját tapasztalatom, amikor még 2022. augusztus közepén (08. 12–14.) is számos különböző fejlettségű lárvájával találkoztam az ominózus tűztövisbokron. Valószínűsítem, hogy nem az a nyár végi időszak volt az első szaporodási időszaka az év során.

Előrejelzési és védekezési lehetőségek

A rőtcsápú vándorpoloska – még ha egyre több helyen és esetenként nagyobb egyedszámban észlelhető is az országban – hazánkban egyelőre nem számít gazdasági értelemben vett kártevőnek. Mondhatni ugyanakkor, hogy már egy adventív státusban lévő, erőszakosan terjeszkedő fajról van szó. Elterjedésének pontos detektálását nehezíti a zöld vándorpoloskával való összekeverhetősége. Valószínűleg jóval több helyen van már jelen az országban, mint amiről biztosan tudunk.

Ha eléri azt a szintet, amit egyes inváziós címerespoloskák már korábban elértek, akkor a fentiekből is kikövetkeztethető, hogy egy újabb, számos gazdasági növényünket is károsító címerespoloskával kell ismét szembenéznünk. A vele szemben alkalmazható előrejelzési és védekezési lehetőségek minden bizonnyal meg fognak egyezni a más címerespoloskáknál alkalmazottakkal. Megjegyezném, hogy ezekkel a már viszonylag régóta jelen lévő fajokkal is sok problémánk van még. Jelenlétük észlelése, az áttelelt imágók előjövetele, adott növényállományba való betelepedésük előrejelzése ugyan nem túl bonyolult, de például egy városi környezetben való védekezés még engedélyezett növényvédő szerekkel is számos aggályt vet fel.

SZERZŐ: DR: KERESZTES BALÁZS