Itt van Peking válaszcsapása az elektromos autóikat illető európai döntésre. Ha Brüsszel megvámolja az ipari terméket, akkor Kína tesz róla, hogy az európai agrárium kiszoruljon a piacáról.
Forráspontra érkezett a kereskedelmi vita az EU és Kína között. Mióta az EU Bizottság bejelentette, hogy megvámolná a közösség területére érkező olcsó, kínai elektromos autókat, feszültté vált a viszony a felek között. A javaslat 45%-os dömpingellenes vámról szólt, és október 4-én a tagállamok többsége támogatta. A német és a magyar kormány ellene szavazott.
A sertéshús után a tejen a sor
Most megérkezett Kína erős üzenete az uniós szándékra: a kereskedelmi minisztérium bejelentette, hogy fontolóra veszi importkorlátozások bevezetését olyan európai tejtermékek esetében, amelyeket a holland és belga FrieslandCampina, a francia Elvi, valamint az olasz Sterilgarda exportál. Az Eurostat adatai szerint az EU tejipara tavaly összesen 1,8 milliárd euró értékben exportált tejtermékeket (főként sajtot és tejport) Kínába. Így Új-Zéland után az unió volt az ázsiai ország legnagyobb tejtermék-beszállítója. Ha ez a piac összeomlik, az negatívan hathat a jelenleg kedvező európai tejárakra, és ezen keresztül miden ágazatra, amelyik a tehenészeteknek szállít be akár takarmányt, akár technológiát.
Az EU Bizottság válaszul panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) a kínai tervek miatt, ami azért szokatlan, mert ezek még csak a „megfontolási” szakaszban járnak. Október 11-től életbe lépett viszont az EU-ból származó, 200 literes kiszerelésnél kisebb egységekben érkező brandyk importjára vonatkozó, 34,8% és 39% közötti vámelőleg-fizetési kötelezettség. Az intézkedés leginkább a francia konyakgyártóknak fáj.
Silvia Bender, a német Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára október 22-ig Kínában tartózkodik. A látogatás apropója a 10. Német–Kínai Mezőgazdasági Hét. Bender az alkalmat kihasználja arra is, hogy tárgyaljon a kínai mezőgazdasági minisztériummal és vámhatósággal. A tárgyalások középpontjában a német mezőgazdasági export piacnyitási kérdései állnak, elsősorban a sertéshús, az árpa és a búza vonatkozásában. Az EU és Kína közötti feszült kereskedelmi kapcsolatok nem könnyítik meg a dolgát.
Pedig tavasszal már ígéretesen haladtak a tárgyalások a felek között. Cem Özdemir agrárminiszter áprilisban bejelentette: „Megnyílt a Kínába vezető út a német marhahús és alma előtt.” Az előbbire több mint 20 évet kellett várni (oka a BSE kór volt). Ekkor úgy tűnt, a regionalizáció révén a sertéspestismentes régiókból megindulhat a sertéshús az ázsiai piacra. 2020-ban Németország még 320 ezer tonna sertéshúst (valamint belsőségeket) exportált Kínába, 2023-ban viszont már csak 740 tonnát.
Mindig az agrárium húzza a rövidebbet
Az amerikai elnökválasztás előtt érdemes felidézni az USA-val folytatott vámháborút is. Az EU–USA kereskedelmi vita 2019 októberében a repülőgépgyártásnak juttatott támogatások miatt robbant ki (Airbus). Miután a WTO az amerikaiak mellett döntött, az Egyesült Államok büntetővámokat hirdetett meg az EU mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeire (bor, sajt, olajbogyó, whisky stb.)6,8 milliárd euró értékben. Válaszul azEU 4 milliárd dollár értékben vámolt meg amerikai agrárcikkeket.
Sokszor halljuk, hogy a mezőgazdaság mennyire aprócska szeletét adja a fejlett gazdaságoknak. A német exportértékből például már alig 5%-kal részesül az ágazat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogyan inognak meg kereskedőházak, mezőgépgyártók és egyéb inputbeszállítók, ha az agráriumban rosszul mennek a dolgok. Már az európai állat- és környezetvédelmi megfontolások és a klímasemlegességi célok is hatalmas terhet raktak a teljes EU gazdaságára, a háborúk és kereskedelmi háborúk pedig tovább nehezítik a helyzetet. A problémák nem megoldódnak, hanem sokasodnak, ha a politikusok a mezőgazdaságot látják feláldozhatónak.
