Piackutatóból rendszerfejlesztő
Bartók Bélát a szakma és a gazdatársadalom egy része a speciális, mezőgazdasági környezetben végzett kutatásokban tevékenykedő Kleffmann Kft. vezetőjeként ismerhette meg. Az ott eltöltött 15 év után azonban kívülállók számára egy kevésbé látványos időszak következett – épp ezért lepődtem meg, amikor pár napja telefonhívást kaptam tőle. A gyorsan leegyeztetett személyes találkozó során aztán fény derült az elmúlt években végzett munka mibenlétére is…
Rendszerfejlesztő-kutató a mezőgazdaságban
– Mielőtt a jelenlegi témára ráfordulnánk, fejtsük meg gyorsan, hogyan is került a mezőgazdasági pályára?
– Véletlenül, ha vannak véletlenek. Tanulmányaim alapján alapvetően társadalomkutató és piackutató a szakmai hátterem, ezen belül is a módszertan és a statisztika a fő szakterületem. Tehát van valami közöm a véletlenhez, a valószínűségszámításhoz. – kezdi mosolyogva – Éppen 20 évvel ezelőtt egy barátom hívta fel a figyelmemet egy álláshirdetésre: magyarországi és romániai irodájába ügyvezetőt keres egy mezőgazdasággal foglalkozó piackutató cég. Székely gazda nagyszüleim mellett pityókát, kukoricát kapáltam, szénát csináltam. Valamelyest beszélek románul. Piackutatás a szakmám. Vágjunk bele. Így kezdődött. – És jó döntés volt, nagyon megszerettem.
– És hogyan lett ebből mezőgazdaságiszoftver-fejlesztés?
– A piackutató cég életében én voltam az első olyan országos vezető, aki nem mezőgazdasági, hanem kutatói háttérrel érkezett. Munkánk során évről évre felmértük az inputanyagok piacát, beleértve a növényvédő szereket, vetőmagokat és műtrágyákat. Ezt megelőzően, egy viszonylag nagy telekommunikációs cégnél végzett munkám során a feladataim közé tartozott az ügyfélnyilvántartó és a számlázási rendszerek fejlesztésében való közreműködés, és hamar megszerettem a nagy rendszereket.
Bizonyára ebből a szemléletből és érdeklődésből fakadt, hogy a Kleffmann-nál is elkezdtem foglalkozni a vállalatirányítási rendszerekkel. Ez a szolgáltatás, amit mai cégemmel piacra akarunk vinni, az tulajdonképpen egy információmegosztó, az együttműködést támogató farmmenedzsment rendszer, amelynek az alapjai még a Kleffmann belső vállalatirányítási rendszeréből származnak, amit 2008 környékén kezdtünk fejleszteni. Ezt Magyarországon kezdtük el kialakítani, és abból nőtt ki egy nemzetközi rendszer, amely a Kleffmann egész nemzetközi hálózatát kiszolgálta.
Az ötlet onnan jött, hogy a kutatásainkban való részvételt meghálálandó kitaláltunk a gazdálkodók számára készített határidőnaplót, ami egyben a gazdálkodási napló nyomtatott változataként is szolgált, ahol a gazdák követhették a vetéseket, permetezéseket és a trágyázást, egy strukturált táblázat segítségével. Ennek a digitalizált formáján gondolkodtunk. A Kleffmann ilyen mélységig nem akart ezzel a területtel foglalkozni, így amikor eljöttem a cégtől, tovább gondolkodtam ezen a témán.
– Mi alapján tűnt érdekesnek ez a terület?
– Egy statisztikai módszertani probléma adta a kezdőlökést. Még a Kleffmannos munkám legelején feltűnt, hogy amikor a KSH adatait vizsgáltam, azok nem egyeztek a piacról származó információkkal. A KSH statisztikailag 3-4-szer annyi gazdaságot tartott nyilván, mint amennyiről a szakma beszélt. Innen indultam el, hogy utánanézzek, mi okozza ezt az eltérést. Arra jutottam, hogy a KSH bejegyzett mezőgazdasági vállalkozásokról beszél, míg a szakma döntéshozók halmazairól. Például egy családi gazdaságban a papának van őstermelői igazolványa, de a mamának és a gyerekeknek is lehet saját nevükön terület, és saját vállalkozás. A KSH őket három külön gazdaságként tartja nyilván, miközben a szakma egyként tekint rájuk.
Ez az eltérés jelentős adminisztratív következményekkel járt. Egy ilyen gazdaság inputanyag-beszerzésben egyként működik, egyként kapja a kedvezményeket, egyként tárgyal a beszállítókkal, de az adminisztrációt háromfelé kell elvégeznie. Van olyan eset, hogy egy kukoricatábla alatt valójában három gazdaság van bejegyezve, de belefutottam olyan helyzetbe is, ahol egy kukoricatábla alatt 8-10 működő gazdaság található, mind külön-külön hivatalos jelentésadási kötelezettséggel a háttérben. Ahhoz, hogy ez jól működjön, egy rugalmas háttéradatbázist kellett felépíteni, amelyik kényelmesen kezeli mindkét oldalt: az adminisztrációt és a gazdálkodási tevékenységet is.
– Ez már nem „kockás papíros” megoldás.
– Nem bizony! És a gazdálkodás más sajátosságai is meghaladják a kockás papír lehetőségeit. Amikor a gazdákkal beszélgettünk arról, hogy mennyi például az egyes kultúrák gyomirtásának a költsége, akkor a kukorica gyomirtását még nagyjából meg tudták becsülni, de például a kalászosoknál már 25–30, sőt, akár 50 százalékos eltérések is voltak a becsült értékek között, és ugyanilyen bizonytalanok voltak a válaszok a gombabetegségek elleni kezelések tekintetében is. Számomra megdöbbentő volt, hogy ennyire bizonytalanul működik a gazdálkodás ezen a téren, és először nem akartam elhinni, hogy a gazdák nem tudják viszonylag pontosan megmondani a költségeiket.
Elsőre az ember azt gondolná, hogy „nem lehetnek ennyire tudatlanok a gazdák”, de amikor jobban utánamentem a dolognak, rájöttem, hogy nincs is olyan egyszerű feladatuk. Például ha egy termelő megvesz egy herbicidből, egy fungicidből és egy inszekticid termékből álló csomagot, akkor ennek a költségét kell leosztania a három célterületre. Egyáltalán nem könnyű kiszámolni, hogy ebből mennyit jelentett a gyomirtás, és mennyit a fungicid kezelés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy esetleg abból a termékekből mennyit használt fel a gazdálkodó egy másik kultúrában? – merthogy a csomag egyes termékei több kultúrában is felhasználhatók.
Ennek nyomon követésénél lehet hasznos egy jól felépített szoftver. A kézi számítás bonyolult és időigényes, de ha egy rendszer automatikusan elvégzi ezeket a számításokat, a gazda számára érthető és átlátható módon jeleníti meg az adatokat, akkor gondolom az eredménynek, átláthatóságnak ő is örülni fog.
Mozgó célpontra nehéz lőni…
– Hol tart most a projekt?
– Az AgroLYNX Zrt. csapatával végzett fejlesztés már éppen célegyenesben volt, amikor a Nébih kihozta az elektronikus gazdálkodási napló (e-GN) rendszerét, és úgy döntöttünk, hogy az ehhez való kapcsolódást még az indulás előtt érdemes beépítenünk a szolgáltatásunkba. Most már a rendszerünk teljes integrációban van az e-GN-nel, de azt látni kell, hogy még a Nébih rendszere is folyamatosan változik, fejlődik – és hát nem könnyű ezekhez a folyamatos változásokhoz alkalmazkodni. Informatikai rendszerek esetében is nehéz egy mozgó célpontra „lőni”… Tavaly nyáron már egy kisebb kampányt is elindítottunk, piaci felméréssel egybekötve. Az egy béta verzió volt, akik használták, ennek tudatában voltak.
De nem csak az e-GN integráció miatt tolódott a bevezetés, más változások is voltak. Eredetileg például nem terveztük az állattenyésztéshez kapcsolódó modult a rendszerbe, de amikor a szaktanácsadókkal elkezdtük tesztelni a rendszert, láttuk, hogy egyszerűen nem szabad kihagyni. Én korábban úgy gondolkodtam, hogy a gazdaságoknak csak kevesebb mint 10 százaléka foglalkozik állattartással, ráérünk ezzel a területtel később foglalkozni. Csakhogy nem vettem figyelembe azt a tényt, hogy a gazdák számára az adminisztrációs munkát a szaktanácsadók végzik el, és mivel ők több tíz, akár több mint száz gazdasággal is foglalkoznak, szinte minden szaktanácsadónak van 10–20 állatos gazdája is.
Tehát nem halogathattuk ennek a területnek a lefedését sem. Ez egy eléggé nagy kihívás, hiszen az állattartás adminisztrációja informatikai szempontból legalább akkora feladat, mint a növénytermesztésé. Még akkor is, ha csak a hivatalos jelentések szempontjából fontos alapfeladatokra koncentráltunk. Most ott tartunk, hogy minden olyan funkció megvan, ami fontos a gazdáknak ahhoz, hogy hivatalos jelentéseket adhassanak le, és megfelelően kezeljék a gazdálkodásukat. Pillanatnyilag az utolsó simításokat végezzük, igyekszünk mindent befejezni mire ez az interjú nyomtatásban megjelenik. Október közepén tervezzük az indulást.
– Nem lett ez az egész program túl bonyolult a felhasználás szempontjából?
– Hogy ijesztően összetett lenne a rendszer? Ha igen, akkor csak annyit tudok mondani, hogy ez csak azért lehet, mert akkor a gazdák élete is ijesztően összetett. Mi nem tettünk mást, mint megpróbáltuk a gazdálkodási tevékenységet leképezni egy olyan formában, hogy a program a gazda életét, munkáját tükrözze. Szerintem a gazdálkodók nem szoktak megijedni reggel borotválkozás közben saját maguktól. Gondolom attól sem fognak megijedni, ha egy rendszer híven visszatükrözi a mindennapi életüket.
Úgy gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy bonyolult a háttérstruktúra, hanem az, hogy úgy van felépítve a felhasználói felület, hogy mindenki csak azt a részét használja, ami épp rá tartozik – ez nagyon sokat segíthet az egyszerűbb használaton. Még a menüszerkezet is úgy van kialakítva, hogy ha valaki csak bizonyos területeken dolgozik benne, akkor a többi részt nem is látja. Az inaktív menüpontok nem zavarják a felhasználót.
A tevékenységet elkezdi például a gazda azzal, hogy megtervezi, milyen növényeket fog termeszteni. Ekkor a növényvédelmi szakirányító már látja, hogy melyik területen milyen növény lesz, és elkezdi megtervezni a növényvédelmi technológiát. Ha esetleg a tápanyag-gazdálkodási szakirányítást egy másik személy végzi, akkor ő a tápanyagtervet készíti el, és mindezt ugyanabban az adatbázisban rögzítik. Nem kell többször felvinni ugyanazt az adatot, együttműködve dolgoznak, és mindenki csak hozzáteszi a saját információit. A dózis, az összmennyiség vagy épp a könyvelő által beírt költségek már benne vannak a rendszerben, és a gazda a végén át tudja tekinteni az egészet.
Az egész rendszerünk a „sok kicsi sokra megy” elv alapján működik. És nagyon fontos, hogy azokat az együttműködéseket támogatja, amelyek részét képezik egy gazdálkodó mindennapi életének.
A szaktanácsadók szerepe nagyon fontos
– A jogosultságokat ki adja ki a többiek számára?
– Itt a „főnök” a gazda, hisz az ő gazdaságáról szól a történet. Néhány jelölőnégyzet segítségével könnyen kioszthatja a jogosultságokat: megadhatja, hogy ki mire jogosult, ki mit lát, és mit szerkeszthet. Ha ebben a szaktanácsadójára akar támaszkodni, akkor könnyen megteheti, és rábízza a rendszer kezelésének jelentős részét. Attól függően, hogy milyen a kapcsolat a gazda és a szaktanácsadó között, a rendszerben különböző szerepeket tölthetnek be. Van, ahol a gazda végzi a munka nagy részét, és a szaktanácsadó csak kisegít, máshol viszont a szaktanácsadó viszi a terhek nagy részét, a gazda pedig csak ellenőriz vagy jóváhagy. Mi igyekeztünk mindkét helyzethez igazodni.
Nagyon fontos, hogy a rendszer minden tevékenységet és adatrögzítést nyomon követ. Így világosan látszik, ki mit módosított, és nincsenek viták. Minden rögzítve van, és bármikor visszanézhető.
– Ha valakinek segítségre van szüksége, miközben elkezdi használni a terméket, milyen háttértámogatást tudnak biztosítani?
– Az elképzelésünk az, hogy ha már létezik ez a szaktanácsadói hálózat, akik elvégzik a munka nagy részét, és ismerik a rendszereket, akkor építsünk erre a tudásra. Jelenleg ők ennek a területnek az igazán tapasztalt gyakorlói. Ők már most is tudják, hogyan lehet az ilyen rendszerekkel igazán jól, hatékonyan dolgozni, mi is csak tanulni tudunk tőlük. Az a tervünk, hogy ők legyenek motiváltak abban, hogy a gazdák felé képviseljék a rendszerünket.
Mi elsősorban a szaktanácsadókat szeretnénk megtanítani a FarmLYNX rendszer sajátosságaira, és szeretnénk segíteni őket, hogy profi felhasználóként ismerjék a rendszer nyújtotta összes lehetőséget, a többi majd utána jön. Ha veszek egy okostelefont, akkor már a lányom türelmetlenül veszi a kezébe, és ő mutat meg nekem benne dolgokat. Egyáltalán nem nehezebb ennek a rendszernek a használata sem, mint egy okostelefoné.
– Sok hasonló megoldás van a magyar piacon, nyilván ismerik ezeket. Mi az, amiben az önöké többet vagy mást tud?
– Hm, nehéz kérdés. Ha a piacon elérhető rendszereket megpróbálom tipizálni, akkor én úgy látom, hogy vannak, akik inkább vállalatirányítási rendszerben gondolkodtak, onnan indultak ki, és talán kisebb hangsúlyt fektetnek a hivatalos jelentésekre vagy az agronómiai szaktudásra. Más rendszerek elsősorban a gazdák hivatalos jelentési kötelezettségeit próbálják megkönnyíteni, és ez irányította a rendszerfelépítést. A hivatalos jelentések viszont a hivatalok elvárásait tükrözik, és ha egy rendszert elsősorban erre építünk fel, akkor könnyen átveheti a gondolkodásunkat az a struktúra, amit az állami elvárások megkívánnak.
Mi először a gazdálkodó életének leképezésére koncentráltunk, és a fejlesztés utolsó szakaszában vizsgáltuk meg, hogyan illeszthető ez a hivatalos jelentések rendszeréhez. Ez a megközelítés több fejlesztést igényelt, de – az előző hasonlatomra visszatérve – remélem, hogy ebben a tükörben kényelmes lesz a gazdálkodók és a szaktanácsadók számára is a mindennapi borotválkozás, … vagy a sminkelés, merthogy ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szaktanácsadók körében elég sok a hölgy.
Ugyanakkor fontos, hogy a vállalatirányítási rendszer rész is jól működjön. Én azt tapasztaltom, hogy egy gazdálkodó fejében a gazdálkodás vezetésében a gazdasági (pénzügyi) tevékenységek csak 15–30%-ban töltik ki a gondolatait és idejét, míg 70–80%-ban az agronómiai problémák megoldására koncentrálnak. Érdekes, hogy a magyar nyelvben mindkét területet „gazdálkodásnak” nevezzük, de az agronómiai gondolkodás sokkal meghatározóbb, és mi ezen a területen igyekszünk a lehető legtöbbet nyújtani.
Beépítettünk a programunkba egy teljes élővilág-rendszertani, azaz taxonómiai adatbázist, és a gödöllői, a kaposvári, valamint kertészeti egyetem kutatóival együttműködve feldolgoztuk a Kárpát-medencében jellemző összes gyomot, kórokozót, betegséget és kártevőt. Ezen kívül növényvédőszer-adatbázist, műtrágya-adatbázist és európai szintű, teljes körű vetőmag-adatbázist építettünk a rendszerben. Azért dolgoztuk fel az európai szintű vetőmagadatokat, valamint a magyarországi forgalmazók katalógusait is, hogy minél teljesebb vetőmag-adatbázist tudjunk nyújtani, hiszen a vetőmag-engedélyezés nem kapcsolódik olyan szigorúan nemzeti hatáskörhöz, mint például a növényvédő szerek engedélyezése.
A műtrágyák esetében a helyzet hasonló: a termékek jelentős része nem volt engedélyköteles, az EK műtrágyákra csak bejelentési kötelezettsége volt a forgalmazónak, de tavaly nyár óta már ez sincs, hiszen európai szinten egységes szabályozás érvényes. Az inputanyagok közül a növényvédő szerek területe a legszigorúbban szabályozott, így a Nébih által kiadott engedélyokiratok alapján viszonylag könnyen elérhetők ezek az adatok. Nagyon jó adatbázis-szolgáltatók is vannak, velük is együttműködünk.
Az agronómiai szaktudás beépítése a rendszerbe szintén fontos szempont volt. Például a növények fenológiai stádiumai nálunk nem csupán „halott betű”, azaz nem csak egy leíró szöveg, hanem a nemzetközileg használt BBCH-rendszer szerint kódolt információ. Ez azt jelenti, hogy az információk egymással összefüggésben vannak: a 2-leveles állapot után jön a 3-leveles, majd a 4-leveles fenológiai stádium. Ez lehetővé teszi, hogy a rendszer intelligensen kezelje a felhalmozott adatokat. Tehát nemcsak egy adminisztratív rendszerünk van, hanem egy olyan program, amely mögött komoly mezőgazdasági gondolkodást és tudást támogató háttéradatok állnak.
– Mit nyer a szaktanácsadó, és mit nyer a gazda, ha elkezdi a rendszert használni?
– Nagyon remélem, hogy gyorsabb információáramlást és adatkezelést érünk el. Hatékonyabb kommunikációt a gazda és a szaktanácsadó között, kevesebb félreértést és komoly visszakövethetőséget. Bízom benne, hogy könnyebbé tesszük számukra a mindennapokat, és hatékonyabb működést teszünk lehetővé. Ez volt a célunk, és remélem, hogy sikerül.
Szerző: Fodor Mihály
