A Debreceni Egyetem idei rendezvényén, a XXVII. Kukorica-, Napraforgó- és Szójatanácskozáson a leghangsúlyosabb kultúra – nem véletlenül – a kukorica volt. A technológia teljes átalakulása mellett is valószínű, hogy további hektárokat fog veszíteni a termőterületéből.
Újra gombolni a kabátot
Pepó Péter, az egyetem Növénytudományi Intézetének egyetemi tanára kiemelte: az utóbbi három évben a hazai növénytermesztés többet változott, mint az elmúlt három évtizedben. Ennek azonban csak az egyik oka a klímaváltozás, más tényezők is sürgetik a mihamarabbi válaszok megtalálását. A kukorica- és napraforgótermesztésben ezért változtatnunk kell a termesztéstechnológia több elemén.
A jelenlegi agrotechnikák nem tudják ellensúlyozni a növények megnövekedett párologtatását, mivel az a hőmérséklet növekedésével exponenciálisan nő. Ezért a talaj vízmegkötő, illetve -megtartó képességének növelése létfontosságú. Forgatás nélküli, illetve a minimális bolygatással járó művelés révén a föld akár 20–25 százalékkal több hasznosítható vizet képes megtartani a növény számára – tette hozzá Futó Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense.
A kukorica a legaszályérzékenyebb növények közé sorolható, termesztése éppen ezért az egyik legnehezebb a tavaszi kapáskultúrák közül. Csakhogy a napraforgó nem tudja átvenni a kukorica helyét a vetésforgóban. Ezért a talajművelésen túl az agrotechnika minden elemén javítanunk kell, ha nem akarjuk veszteségesen termelni. A szakmai nap gyakorlati bemutatója is ezt segítette az egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén. Ezzel együtt számolni kell azzal, hogy a kultúra területe tovább csökken, és a termelők alternatív növényeket keresnek a tavaszi vetéshez – mondta Vad Attila, az egyetem Tájkutató Intézetének igazgatója.
Kapcsolódó cikkünk: Féltermést ad a kukorica, viszont jó ára lesz a minőségnek.
