Legutóbb 2021/22-ben lehetett komoly támogatási pénzeket elnyerni gyógynövények termelésére, feldolgozására. 2024-ben ismét megnyílik a kertészeti szektor beruházásait és az ökológiai gazdálkodásra való átállást segítő pályázat. Vajon milyennek látják a kilátásaikat most a szakmabeliek?
Szép álmok után érkezett a kijózanító pofon
A 2021 nyarán meghirdetett kertészeti pályázat 2. célterülete foglalkozott az évelő gyógy-, aroma- és fűszernövény-ültetvényekhez kapcsolódó tevékenységek támogatásával. Ennek keretében legalább félhektárnyi gyógy-/fűszernövény telepítése, illetve áruvá készítésének gépei (válogatás, aprítás, szárítás, morzsolás) voltak támogathatók. A pályázat megvalósítására 2 év állt rendelkezésre, ami mostanra gyakorlatilag lejárt. A szaktárca adatai szerint 53 támogatott kérelem született, közel egymilliárd forint értékű támogatási összeget ítéltek meg. Tehát az átlagos igény közel 20 millió forint támogatás volt fejenként.
2021-ben még tele volt optimizmussal a Covidból kilábaló világ. Az egészségükért aggódó embereknél sok elköltésre váró pénz halmozódott fel, a termelői árak magasak voltak, a termelés költségei pedig szerények. Aztán jött 2022 a háborúval, az inflációval és a történelmi aszállyal. Akinek időben bírálták el a pályázatát, az is egy összeomló piaccal, megfizethetetlen beruházási költségekkel, magas hitelkamatokkal és súlyos klimatikus akadályokkal szembesült. A 2023-as évet már a kereslet szinte teljes megszűnése és az árak összeomlása jellemezte számos szántóföldi szegmensben. A gyógynövényágazat vesztese lett ennek a helyzetnek. A szaktárca adatai szerint minden második pályázatot visszaadtak, és csak az elnyert összeg 45 százalékára nyújtottak be kifizetési kérelmet.
Egy gyógynövény-kereskedelemmel foglalkozó szakember csak ennyit mond: „Nem túl izmos a gyógynövénypiac, főként levendulából, de mások sem biztos, hogy megtalálták a számításukat.” Egy Csongrád-Csanád vármegyei kisgazdaságban már egy évtizede foglalkoznak levendulával, de még nem érték el vele az egyhektáros területnagyságot. A levendula szárított, morzsolt virágát 80 százalékban a Herbária Zrt. vásárolja fel, kisebb részét mintegy 10 kistermelő veszi át, akik szörpöt, illatpárnákat készítenek belőle.
(forrás: tumalolavender.com)
„Korábban a levendula minden formájában divatos, keresett növény volt, de sokat csökkent a népszerűsége. Ilyen méretben, mint az enyém, a családnak kell elvégeznie a növényápolás, betakarítás, szárítás, morzsolás összes feladatát. Gépünk csak a sorközök kapálására van, és a betakarításban segít még egy sövényvágó. A szálanként csokorba kötött növények szárítása a padláson történik.” A levendulának nincsenek károsítói, a legnagyobb hibát a rossz metszéssel lehet véteni. A teljesen biomódon kezelt ültevény nem minősített bioterület. A család az Agro-ökológiai program kis plusz pénzével csökkenti a költségeket, és persze azzal, hogy ennek jegyében a sorközök kapálását is elhagyták idén.
„Ezt ront levendula termésén, de idén fontosabb volt a kiadások visszafogása…” – magyaráz a termelő. A Herbária Zrt. kilónként 1800 forintot fizetett a szárított, morzsolt levenduláért, a kistermelők pedig 3-4 ezer forintot adtak érte. A szakember úgy látja, legalább egy 5-6 hektáros levendulaterület szükséges ahhoz, hogy 2 embert teljes munkaidőben eltartson, és más gépesítési megoldásokban is gondolkozhasson a gazdaság.
Somogy vármegyében csipkebogyó- és galagonyaültetvény telepítésére pályázott egy házaspár. Mire ez termőre fordul, eltelik még 2-3 év. „Nem várt nehézségekbe botlottunk: az aszály és a vadak sok tövet kipusztítottak. Megdöbbentünk azon is, hogy mennyien döntöttek úgy, hogy csipkebogyózni fognak. Már 2200 hektárnál is nagyobb ültetvényterület lehet az országban. Mivel a telepítést finanszírozták, plusz termeléshez kötött, és ökotámogatás is jár a csipke és a galagonya után, anyagilag nem aggódom. 2024 végén ugyan lejár az ökotámogatás, de az ápolást fedezi a termeléshez kötött kifizetés is. Abban bízom, hogy a nagy hazai konkurencia ellenére ezekre a bogyókra igény van a világban, és a hátralévő pár évben megtaláljuk rájuk a vevőt” – mondja az, aki kitartott a pályázat megvalósítása mellett.
„Nem mertem pályázni, a Covid óta végtelenül törékeny a piac, és a klímaváltozás is felgyorsult. Korábban lazán megtermeltünk hektáronként 10-12 mázsa fűszerköményt, ma ennek semmi esélye, a csehek, lengyelek termelik helyettünk. A legtöbb növénnyel áttértünk az őszi vetésre, ezekkel még van esélyünk hasznosítani a téli vizeket. Őszi vetésű nálunk a mák, a len, a borsó, de még a máriatövis is” – mondja egy Békés vármegyei gazdaság vezetője. Hozzáteszi: még így is csak minden második évben sikerül betakarítani a mákot. Mint mondja, aratáskor csak a tavaszi szerződéseik egy részét tudták elfogadható árszínvonalon érvényesíteni. A partnerek széttárták a kezüket: megváltoztak a piaci viszonyok, nem tudják ennyiért átvenni a leszerződött árumennyiséget.
Ma meg már ott tartunk, hogy inog az egész integrált szerződéses rendszer, és az üzletfelek között feszültté vált a kapcsolat. „Ahogy nem tudjuk érvényesíteni az árigényünket a felvásárlónál, úgy nem tudjuk elfogadtatni a kistermelőkkel a tisztító-szárító szolgáltatásaink díjait. Tele van a raktár, még sincs bevételünk. Nemcsak a főnövények, a réspiaciak sem mennek. A tökmagolaj éppúgy nem kell, mint a madáreleség vagy a gyógynövény. Mindenki a termelés feladásáról, ugaroltatásról vagy a technológiai színvonal elengedéséről beszél” – folytatja a szakember, akinek szintén elfogytak az ötletei. Azt meg egészen abszurdnak érzi, hogy a túlnépesedés küszöbén biotermelésre és „gyomok vetésére” buzdítják amezőgazdákat.
Termelés helyett a tájvédelem a cél
Elvileg 2030-ra a mezőgazdasági terület 25 százalékát kellene ökotermelésre fordítania a tagállamoknak. Ugyanakkor azt látjuk, hogy mióta a biotermékek nem számítanak ritka kincsnek, és beköltöztek a szupermarketekbe, nem érhető el velük a korábbi biofelár. Képzeljük el, mi lenne, ha megtöbbszöröződne a biotermék-kínálat! Szerencsére az ökogazdálkodásba vont területek bő 60 százaléka rét, legelő, és csak 30 százaléka szántóföldi növény, ezeknek is a harmada lucerna. A mindössze 61 ezer hektáros árunövénytermő területről valójában nagyon kevés termék jut el a boltokba vagy közvetlenül a vásárlókhoz. Sokszor jobban is jár a gazdálkodó, ha csak a támogatást veszi fel, és semmit nem értékesít.
Tény, hogy az unió nem a terméket jutalmazza, hanem a környezetet védő „termelést”, legyen az bár egy fenyércirkos ugar. Ha már választani kell, biztosan jobb megoldás egy inputtakarékos, a talaj számára is egészséges, jó kultúrállapotot eredményező, méhlegelőnek is alkalmas gyógynövényültetvény, mint a gyomtenger – vélekedik Malya András, a Mezőprodukt Kft. vezetője. Szerinte, ha nem lennének ezek a pályázatok és a termeléshez kötött támogatás, akkor Magyarországnak esélye sem lenne elérni a kitűzött, 25 százalékos ökoterület-arányt.
A mezőhegyesi cég nem mert belevágni pályázatos beruházásokba, de saját erőből pár éve megvalósított egy napelemparkot, beüzemelt egy biomasszakazánt és egy modern tisztítóberendezést. Tárolóépítésre nem futotta a költségkeretből. Fő növényeik az édeskömény, a fűszerkömény, a borsikafű, a koriander, a kapor és az étkezési mák. A korábbi több ezer hektár integrált gyógynövényterület mára néhány száz hektárra esett vissza. Malya András úgy látja, valóban túltelített lenne a piac, ha a támogatásokért még termelést is várna az agrárpolitika. Mégis célszerű lenne a most ökotermelésbe vont területeket valahogy bent is tartani. „Az export mennyiségi mértékegysége a kamion, minőségben pedig a HACCP a mérce. Ezt 10 hektárokkal nem lehet teljesíteni, 100 hektárokkal azonban igen” – utal a szakember a nagy tételben való értékesítés erejére.
Rideg Gábor, a Dráva-Coop Zrt. termelési igazgatója is úgy látja, hogy a mostani válság erősen piackoncentráló hatású. Náluk 20 hektárnyi kamillaültetvény van, amiről csak 10-12 tonna szárított kamillavirág keletkezik. Ennyivel nem lehet megtölteni egy kamiont. 2021-ben viszont ennek érdekében akarták bővíteni a szárítókapacitásokat. „A kazánokat úgy terveztük, hogy akár a gáz, akár a pellet olcsóbb, valamelyik gondoskodni tudjon az energiáról. Erre előbb a gáz, aztán a pellet vált megfizethetetlenné…” – mondja az igazgató, aki szintén fontos célnak tartja, hogy a termelői integrációk közvetlenül elérhessék a külpiacot, ne attól a két-három felvásárlótól függjenek, akik „sajnálják tőlük a profitot”.
A gyógynövény-telepítési és ökológiai pályázatot áldásként élte meg, mert több száz hektárnyi rossz-közepes adottságú földjük van, amin ideális megoldás lenne a kamilla vagy más növények. Az EU keleti piacnyitása aggodalommal tölti el, mert erős nyomás alá helyezi a feldolgozókat: Szerbia felől olcsón lépnek be az országba kétes eredetű és minőségű gyógynövények. Vajon tényleg azt akarja az EU, hogy megszűnjön a helyi nagygazdasági termelés, és csak a hozzáadott értéket adó feldolgozás maradjon meg? Mellette legfeljebb annyi kistermelés, ami a vidéki őstermelőket leköti? – töpreng.
Amikor a „gyomokra” van szükség
Gulybán Simon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Perkupán 50 éve van a szakmában. „A forgalmazók tagadják, hogy Ukrajnából hoznák a gyógynövényt, pedig a bodza biztosan onnan jön” – vélekedik, hozzátéve: először fordul elő, hogy ne kelljen senkinek az orbáncfű vagy a csipkebogyó. Már átadta a fiának a vállalkozást, de nyugdíjasként is aktívan követi a piaci eseményeket. Ők nem pályáztak sem területnövelésre, sem szárítóra, több is a kapacitásuk, mint amit ma ki lehet használni. Saját 11 hektárjuknak a többszörösét fogják össze Edelény térségében. „Van, aki máriatövissel, mások citromfűvel, levendulával, csipkével csatlakoznak be. Vetés előtt egyeztetünk a hazai felvásárlókkal és a többi termelővel, hogy ki melyik gyógyfüvet csinálja. Emellett nagyjából 40 emberrel gyűjtetek egész éven át. Persze mindenki máskor, más szed, attól függően, mihez ért, és mikor tud pár hét szabadságot kivenni rá.”
Elhallgatva a vadon termők begyűjtésének egész éves menetrendjét, a vándorméhészek elbújhatnak a „füves emberek” mögött. Januárban a fagyönggyel kezdenek, márciustól a talajművelő gépek által kiforgatott tarackgyökereket szedik össze a szántókon, aminek a gazda is örül. Ezekből májbeteg gyerekeknek készül gyógyszer. Aztán jön a pitypang minden részének begyűjtése, ezt még termelik is: „Homokon szép karógyökeret fejleszt. Mielőtt ezt felszednénk, három évig csak a levelét, virágját, magját szedjük” – árulja el Gulybán Simon. Aztán jön a virágözön: a hárs, a kökényvirág, a legyező-, az ezerjó- és az orbáncfű, a cickafark, az ökörfarkkóró, az aranyvessző. Majd a bogyók és magvak következnek, mint a kökény, a csipke, a galagonya, a kecskerágó, a fekete- és fehérüröm, a csalán, végül a hárs. Nagyjából 50-féle szednivaló követi egymást.
Ezekből sokat kifejezetten vetőmagként, szaporítóanyagként értékesítenek. Másokat egészen magas hozzáadott értékű termékké dolgoznak fel, például a csipkebogyót nem egészben adják el, hanem csak a húsát, illetve csipkeolajat készítenek belőle. A leveleket, virágokat szárítva, morzsolva adják át. 4-5 nagy, hazai feldolgozóval állnak kapcsolatban. Saját termesztésben például máriatövissel, csalánnal gazdagítják a palettát. Korábban volt kamillájuk is, de az a piac befuccsolt. Most nagyjából a cickafark áll ugyanitt, mivel már nagyon sokan foglalkoznak vele. „Idén általában véve is befagyott a piac. A legyezőfű, orbáncfű, csalánlevél, galagonyavirág mindig keresett termék volt, most ezekre is alig van érdeklődés. Ma nincs pénzük az embereknek, de már tudják, hogy a csipketea C-vitaminja többet ér, mint az ipari aszkorbinsav. Ez a válság is elmúlik egyszer. Én a világ legszebb szakmáját választottam, és hiszem, hogy egyszer megjön az emberek esze.”
Gyógynövénytermesztés pro és kontra A gyógynövénypiac nem nagy, viszont olyan óriások uralják, mint Kína, India. Szomszédunk, Ukrajna is nagy termelési potenciállal rendelkezik ezen a téren, ellenben nem tud feldolgozni. Keresleti oldalról abban lehet bízni, hogy a gyógynövénypiac hosszú távon növekvő trendet mutat. Probléma, hogy ezek a kiskultúrák nemesítői és termesztéstechnológiai szempontból is kiforratlanok, plusz hiányos a szerpalettájuk. Nincsenek felhasználási célra kifejlesztett fajták, mindegy, hogy olaj, tea vagy lekvár készül-e belőlük. Nagyobb baj, hogy a hazai kínálatban elvétve találni homogén minőségű, a nemzetközi vevők számára is értelmezhető nagyságú tételeket. Plusz az árak nagy kilengéseket mutatnak, ami a termelők számára kockázatossá teheti ezeket a növényeket. Másrészt minden olyan termékben, amiből nem vagyunk önellátók, van potenciál, ez pedig sok gyógynövényre igaz. A gyenge adottságú termőterületeken más növényekkel is csak keveset nyerünk. A „kockázat” tehát nem akkora, mint az elsőre látszik. Egy jól értékesíthető gyógynövénnyel egy rossz földön többet kereshetünk, mint egy gabonával. A mennyiségre és minőségre azonban ügyelni kell. Héjja Csaba, MBH Bank.
Gönczi Krisztina
