A szürkerothadás a szőlőtermesztők egyik legnagyobb ellensége a lisztharmat és a peronoszpóra mellett. Bár nem kifejezetten specifikus szőlőbetegség, mivel több mint 100 gazdanövénye ismert, mégis a legnagyobb károkat a szőlőtermesztésben okozza. Akár 50-80%-ban károsíthatja, de nem ritka a 90-100%-os kár sem. A késői szőlőfajták különösen nagy veszélyben lehetnek, ugyanis a kórokozónak kedvező 22-24 °C-os, csapadékos időjárásra az egyre eltolódó évszakváltakozások miatt később számíthatunk.
(forrás: Mérai Imre)
A Botrytis cinerea, azaz a szürkerothadást kiváltó kórokozó lappangási ideje igen hosszú. Mivel rendkívül polifág, soktápnövényű, a gyomokon is ott van, ezért jelen van mindig az ültetvényekben. Amennyiben megfelelően csapadékos az időjárás, máris szórja milliós nagyságrendű konídiumjait. Nem válogatós, több mint 100 gazdanövénye ismert, a szőlőn kívül megtámad pl. számos zöldségfélét, valamint a körtét, a szilvát, az epret és a cseresznyét is. Nemcsak élő növényi részeken, hanem elhalt növényi maradványokon is képes megélni és áttelelni. A fertőzés elindítói a beteg, elhalt növényrészekben képződő áttelelő képletekből fejlődő és a szél útján terjedő konídiumok. A Botrytis cinerea gomba legkönnyebben sérüléseken keresztül jut be pl. darázskártétel, jégverés, szélkár, molyrágás vagy lisztharmat miatt bekövetkező bogyófelhasadás. Jelentős a virágzás után az elhalt virágmaradványokon keresztüli fertőzés is. Ritkán, de az ép, sérülésmentes növényi részeken is áthatolhat és fertőzhet.
A betegség tünetei
Az azonosítása könnyű a megbetegedett növényrészen megjelenő szürke konídiumtartó gyep alapján, amelyből porszerű konídiumfelhő hullik széjjel. A szőlő felületén gyakran fekete szkleróciumok is találhatók. Viszonylag ritka tünetei a fiatal hajtások és a fürtkezdemények elhalása, valamint levélen megjelenő tünetei is lehetnek.
A bortermelők egy része kifejezetten örül a Botrytisnak
Elsőre furcsának tűnhet, de számos borvidéken kifejezetten örülnek a Botrytis cinerea kórokozó megjelenésének, mivel az aszúsodáshoz szükséges nemesrothadás elindulásához szükséges a jelenléte. Azonban az aszúsodás kialakulása többtényezős folyamat, nagyon fontos, hogy a gombaféle fertőzését kiváltó nedves időjárás a szőlőt teljes érésében érje. Továbbá fontos, hogy a bogyók teljesen sérülésmentesek legyenek. A néhány napos párás, csapadékos időszakot pedig hosszú száraz periódusnak kell felváltania.
Gazdasági kártétele a szőlőtermesztésben
A legjelentősebb károkat a meleg, csapadékos őszi időkben okozza, mivel a gomba számára a 22 és 24 °C közötti hőmérséklet az optimális és ilyenkor a lappangási ideje lecsökken 2 napra. A levegő magas páratartalma (80-90%) nagyban elősegíti a gyors fejlődését. Ugyanakkor a konídiumok 20-25 °C-os léghőmérsékleten, 92-97%-os relatív páratartalom esetén 6-8 óra alatt kifejlődnek. A fiatal fürtök 10-30%-a elpusztulhat, ami akár 15%-os termésvesztéssel is járhat. Az érő fürtök 50-60%-a elrohadhat, ez miatt pedig 20%-os súlyveszteséggel is számolhatunk. Az oltványok 5-10%-a nem ered meg a vesszőfertőzések miatt. Csapadékos, meleg időjárás esetén súlyos járvány alakulhat ki, a zsendülő bogyókat 50-80%-ban károsíthatja, de megfelelő körülmények között 90-100%-os kár is jelentkezhet.
Főbb fertőzési időszakai:
- az első veszélyes időszak a virágzás-kötődés, ekkor a nehezen leváló virágsapkán megtelepedve fertőzi a fürtvirágzatot vagy a fürtkocsonyát,
- második kiemelt időszak amikor a még zöld szőlőszemeket elsősorban sebzéseken és sérüléseken keresztül támadja meg,
- végül pedig a zsendülő, érőfélben lévő fürtöket károsítja, ez a leggyakoribb.
Védekezés a szürkerothadás ellen
Érdemes a megelőzésre nagy hangsúlyt fektetni. A fiziológiás bogyórepedés elkerüléséhez törekedjünk az egyenletes vízgazdálkodásra. A betegséget rendszerint a bogyók tömeges sérülése előzi meg, a kártevők és a lisztharmat elleni védekezéssel elkerülhetjük a bogyórepedést. Valamint jégverés esetén a sebek lezárására azonnal védekezni kell.
A megelőzés mellethasznos termesztéstechnológiai védekezést is alkalmaznunk. Törekedjük a metszési elemek arányos elosztására kerülve a szálvesszős formáknál a vesszők átfedését. Figyeljünk az idős részekre, ugyanis az elhalt kéreg egy áttelelő pont lehet a kórokozó számára. Továbbá a termőfal lazább szerkezete, a fürtök jó szellőzése szerepet játszhat a betegség visszaszorításában, a hajtások késői bekurtításával pedig elejét lehet venni a fertőzésnek. Hasznos lehet még a sokak által alkalmazott fürtzóna levelezése is, amivel a fürt mihamarabbi száradását segítik elő.
Vegyszeres védekezésre megoldást számos nagy növényvédelmi cég ajánl permetezésre, illetve porozásra kontakt hatóanyagú kifejezetten erre a célra készült készítményeket. A feljebb felsorolt három időszakban érdemes a vegyszeres védekezést folytatni, járványhelyzet esetén még egy kezeléssel kiegészítve. Először célszerű a virágzás végén elkezdeni (80%-os elnyíláskor). Másodszor fürtzáródás előtt, az érést megelőző időszakban, a még zöld szőlőszemeket is lekezelni. Harmadszor szüret előtt 30 nappal, a zsendülő, érőfélben lévő fürtöket is ajánlott permetezni. Járvány esetén azonban szükséges lehet egy negyedik kezelésre, szüret előtt 12-14 nappal rövid várakozási idejű készítménnyel.
Éppen ezért az általában október közepén szüretelhető késői szőlőfajták tulajdonosai még nem lélegezhetnek fel, mivel az érőfélben lévő szemek károsítása a leggyakoribb. Nem elhanyagolható továbbá, hogy a gombafajtának kedvező 22-24 °C-os, csapadékos időjárással az egyre eltolódó évszakváltakozások miatt később számolhatunk. Az utolsó permetezés után a szőlő fogyasztásával meg kell várni az adott szer élelmezésegészségügyi várakozási idejét.
Suba-Mérai Fruzsina
Források:
Így védhetjük meg szőlősünket a szürkerothadástól
Aszúkészítés: A királyok borának, a borok királyának születése
Növényvédelem című könyv (Glits Márton, Horváth József, Kuroli Géza, Petróczi István) –Mezőgazda Kiadó 1997
