Gyümölcs és sorköz: profi méhlegelő vagy nőjön, ami nő

Megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e bíbelődni egy kereskedelmi méhlegelő-keverékkel. A cikkben megszólalók hivatkoznak a pénztárcára, a mikroklímára és a méhek szokásaira. Döntsön Ön, kinek van igaza!

Még a biogazdaságokban is ritkán találni méhlegelővel fedett sorközöket. Mióta nem kapcsolódik támogatás a telepítéséhez, a legtöbben nyűgnek érzik, hiszen a feltöréssel, a telepítéssel és a kaszálással is törődni kell, miközben úgy kell lopni a napokat a növényvédelmi munkákhoz. Mások állítják, hogy mindez problémamentesen beilleszthető a gazdálkodásba, főként, ha nem görcsölünk az „így szoktuk” beidegződések súlya alatt. Ahogy csökken a vad beporzók száma és a levegő páratartalma, úgy válnak egyre fontosabbá az élő sorközök a gyümölcsösökben.

 


A méhek imádják a fészkes virágzatú növényeket – az alma sajnos nem ilyen (forrás: PromptMediaHungary)

 

Milyen méhek?

Szabolcsban igazán sok az alma. Egy itteni szaktanácsadó azonban úgy látja, telepített sorköztakaró nemigen van a térségben. „Hacsak nem pár éves, új telepítésről van szó, már nem éri meg feltörni a szépen befüvesedett sorközöket csak azért, hogy több virágos növény legyen a talajtakaróban. Maga a magkeverék is pénzbe kerül. Ha a kaszálások hatására magától is jól járható, vadnövényekkel fedett sorköz alakul ki, nem látni az előnyét a méhlegelő telepítésének” – magyarázza a szakember, miért nem hívei a gazdák a mézelő talajtakarásnak. Főként, hogy a természetes gyomborításban is akad egy fontos fészkes virágzatú növény, a gyermekláncfű, amit nagyon kedvelnek a vadméhek. Ezt minél sűrűbben kaszálják, annál generatívabb, azzal annál alacsonyabb méretnél fog rengeteg virágzó fejet hozni. Hozzáteszi: a kereskedelmi magkeveréknek van egy előnye a természetes talajtakaróval szemben: 10-30 százaléknyi pillangós található benne, ami nemcsak a méheket vonzza, de nitrogénnel is dúsítja a talajt.

Magyarországon elég nagy a méhsűrűség ahhoz, hogy valóban ne a beporzás hiánya legyen a gyümölcsképzés akadálya, de ha a közelben még sincs méhész, azt nagyon megérzi az ültetvény. Koós Péter Bács-Kiskun megyei méhész talán az egyik legismertebb tagja a méhésztársadalomnak. Azt meséli, hogy Amerikában már annyira kevés a rovar, hogy vannak olyan méhészek, akiknek a gyümölcsösök beporzása a fő profiljuk. „Családonként egy évben 150-200 dollárt lehet keresni egy ilyen vándormunkával” – mondja. Sőt, a hazai, nagy kiterjedésű ültetvényekben sem bízzák csakis a vadméhekre a beporzást. „Engem is hívtak már ilyen nagygazdaságba. Szeretjük is, mert megbízhatók: nem permeteznek, amíg ott vagyunk, és jól fizetnek. Az almát, mondjuk, egyikünk sem vállalja szívesen, mivel alig van nektárja és virágpora, nem kedvelik a méhek. A csonthéjasokat, különösen a meggyet, annál inkább! Sajnos az utóbbi időben nagyon hideg az idő tavasszal, a legtöbb gyümölcsfaj 20 fok alatt alig ad nektárt, 15 fok alatt pedig a méhek sem repülnek.”



Koós Péter is vállal bérbeporzást (forrás: Agrárszektor.hu)

 

A mézelő méhek emiatt a reggeli és az esti órákban alig járnak, és érzékenyek a szeles időre is. A poszméhek, a szabó- és bányászméhek jóval alacsonyabb hőmérsékleten, a nappal bármely szakában dolgoznak, a szelet is jobban tűrik, valamint aktív pollengyűjtőként a beporzásban is hatékonyak. És ami a legfontosabb: nem tűnnek el repcevirágzáskor az ültetvényekből. Egyszóval a gyümölcstermesztőknek elősorban rájuk kell támaszkodniuk.

 

Fagyban és kánikulában

Tudja ezt Simon Attila is, aki családjával 1994 óta foglalkozik elsősorban csonthéjasokkal Heves megyében. A 124 hektáros ültetvényből 98 hektárt biogazdálkodási elvek szerint művelnek. A gazdaságvezető 11 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy kipróbálja a méhlegelő telepítését a sorközökbe. Emellett „hotel” is várja a beporzókat, és madárvédelmi programokban is részt vesz. Simon Attila állítja: csak előnyét látja a dús sorközöknek, sem munkában, sem pénzben nem okoz érdemleges ráfordítást, viszont a gazdag hártyásszárnyú rovarállomány és a kedvező mikroklíma mérhetően növelte a hozamokat az ültetvényben. „Nagyjából 30 százalék pillangós van a keverékben, a többi fűféle. Nem kell minden évben elvetni, elég háromévente feltörni és felújítani, nagyjából ennyi idő alatt kopnak meg benne a pillangósok. A művelet ideje március. A növényvédelmi munkákat nem akadályozza az állomány, amit muszáj, letaposnak a gépek. A repce virágzása idején már csak a helyi poszméhekre, szabóméhekre és bányászméhekre számíthatok, ezért addig hagyom növekedni a sorköztakarót, amíg el nem virágzik. A legfontosabb, hogy párát képez a növényzet, ami tavasszal csökkenti a fagyás veszélyét, és a nyár folyamán is előnyösebb mikroklímát teremt. Június elején-közepén kaszálom először, mire minden fa elvirágzott.”

 


Simon Attilának szívügye a méhlegelő (forrás: PromptMediaHungary)

 

A méhek ügye – szerencsére – még mindig nem a legégetőbb probléma a termésképzés szempontjából. A fagy sokkal inkább az. Mint fentebb láttuk, az élő sorköz ebben is segítségünkre lehet. Borsod megyében Csengő Miklós 170 hektár gyümölcsösből 81-et biológiai módszerekkel művel. Szintén az a megfigyelése, hogy a száraz hideg jóval nagyobb károkat tud okozni, mint a párás. A víz (gondoljunk a fagyvédelmi öntözésre) a hőt is bent tartja az állományban, több fokkal hidegebb időjárást is problémamentesen átvészelnek így a virágzó fák. „Nálam természetes fűállomány borítja a sorközöket, amit tavasszal kéthetente, nyáron havonta kaszálunk. Sok benne az árvacsalán, a pásztortáska és a gyermekláncfű. Szeretik a vadméhek. De a növényes sorköz legnagyobb haszna tényleg a jó mikroklíma.”

 

Pára, növényvédelem, virágzás

Guti Rudolf szintén többféle gyümölcsöt termeszt, elsősorban diót és meggyet, de 6 hektáron bio rendszerben almát is. Néhány éve megpróbálkozott a sorköz méhlegelővé alakításával, de végül úgy látta, túl nagy zöldtömeget és párát csinál, ami a tenyészidőszak nagy részében inkább rossz, mint jó, mivel növeli a növény-egészségügyi kockázatokat. Azonkívül egy virágos sorközt létesíteni és ápolni több beavatkozást kíván, mintha csak a természetes fűállomány kapaszkodna meg a fák között. A szabolcsi termelő szerint ilyen időjárásban, amikor úgy kell lopkodni a napokat a permetezésre, nincs idő a sorközzel is foglalkozni. A maga részéről a legfontosabbak azt tartja, hogy a virágzást 8-10 nappal későbbre tolja el. Az irodalmi adatok szerint a márciusban alkalmazott savas (naftil-ecetsavas) kezelések megfelelőek erre, Guti Rudolf viszont lúgos hatású anyagokkal is hasonló eredményt ért el. „Márciusban meszes levet csináltam, ezt nagy töménységben, két alkalommal kipermeteztem a fákra, így a kontrollhoz képest 10 napot tudtam késleltetni a virágzást. Ezután aminosavval és gyógynövényekkel erősítettem a fákat. Idén a faggyal nem is volt gondom, de a bimbólikasztó bogár sajnos 15-18 százalékos kárt csinált, nem volt elég ellene a biológiai módszer, a neemolajos kezelés.” A beporzókra nincs panasza, a gyermekláncfű épp elég vadméhet vonz a területre. Méhszegény, hideg tavaszokon a permetléhez adott kevéske vaníliás cukorral vagy illóolajjal (monoterpénekkel, pl. cineollal) tudja vonzóbbá tenni az ültetvényt a beporzók számára. Azt azonban fontosnak tartja, hogy a repcénél korábban virágzó gyümölcsösökről tudjanak a profi méhészek, illetve ő is időben értesüljön róla, ha egy közeli szántóföldi táblához méhész települt. „Nem kell ehhez a jegyzőt bevonni, egyszerűbb lenne az önkormányzatnak egy olyan portált üzemeltetnie, ahol a méhészek a mobiljaik GPS-adatai alapján feltüntethetik a helyzetüket egy térképen. Ugyanitt lehetővé kellene tenni a gyümölcstermelők számára, hogy az érintett méhésznek két nappal a permetezés előtt üzenetet küldjenek. Ezt kellene országos szinten mindenütt megvalósítani” – hangzik el egy remek ötlet.

 


A természetes sorköztakarók domináns, virágzó faja a pitypang (forrás: www.kpe.hu)

 

A pára is értékké válik

A fentiek alapján úgy tűnik, a természetes sorközök dominálják a gyümölcsösöket. Ez így is van, de a trend a méhlegelős sorközök növekedését mutatja. A legnagyobb ilyen vetőmagforgalmazó, a Lajtamag Kft. eladásai adatai szerint egyre keresettebbek a méheket kiszolgáló keverékek. A gyümölcsösökbe ajánlott fajtársításokban nagyobb arányt képviselnek a taposást bíró fűfélék és kisebbet a virágos, nitrogénkötést is szolgáló fajok (fehérhere, alexandriai here, szarvaskerep). „Én úgy látom, hogy bár nyitottabbak a biogazdák a méhlegelők létesítése iránt, azért egy ilyen rendszerben a nyirkos mikroklíma miatt nehezebbé válik a kórokozókkal szembeni védelem. Hogy mégis fokozódik az érdeklődés a mézelő talajtakarás iránt, az talán éppen a szárazodó klímának köszönhető” – mondja Fejes Vilmos, a cég kereskedelmi és termeltetési vezetője. A technológiai ajánlat szerint legkésőbb öt év múlva célszerű feltörni a méheknek szánt sorköztakarást, elművelni, majd újravetni. Extra tápanyagot nem ír elő a technológia, de jól hasznosul, ha kiadják. A vetési norma 20-30 kg/ha, nagyjából 30-35 ezer forintra jön ki egy hektárnyi vetőmag költsége. Nem pénzügyi oka van annak, ha nem ezt a megoldást választja a termelő. Ami pedig a munkacsúcsban való kaszálást illeti, ezt így kommentálja Fejes Vilmos: „Ha ez a legnagyobb probléma, akkor javaslom permetezéskor a traktor elején kasza vagy szárzúzó járatását, és akkor nincs plusz művelet a gyümölcsösben.” Azt is megtudjuk, hogy a neonikotinoidos csávázószerek, majd a foszforsav-észterek kivonása érezhetően módosította a termelők érdeklődését a zöldítő keverékek iránt. A repcével rokon és így azonos kártevőket vonzó olajretek-mustár páros népszerűsége kissé megkopott, míg a facéliás keverékeké megnőtt. Ezzel együtt 10 eladott tételből 7 még mindig a „zöldítő páros”. A klímaváltozás és az agrárpolitika azonban abba az irányba hat, hogy a víz és az élő szervezetek megőrzése legyen az egyik legfontosabb szempont. E kettő nélkül úgysem lehet termelni. Ha az AKG- vagy ÖKO-támogatásból nem futja évente 20 ezer forint a méhekre, akkor előbb-utóbb lehúzhatjuk a rolót.

 

Gönczi Krisztina

agrár ár beporzás fagy gyűjtés háziméh hordás költség magkeverék méh mézelő mezőgazdaság mikroklíma növényvédelem pára pillangós pitypang sorköz sorköztakaró természetes vadméh