A tárcsás lazítók alkalmazásának előnyei és konstrukciós kínálatuk

A korszerű termelést megcélzó gazdálkodók alapvető szempontnak tartják a termelés jövedelmezőségének stabilizálását és a profit növelését. Az évek óta folyamatosan stagnáló, vagy csekély hullámzásokat megélő terményfelvásárlási árak és a folyamatosan emelkedő technológiai költségek mellett nincs más lehetőség a termelés bevételének racionális mértékű növelésére, mint a technológiai költségek csökkentése. Természetesen ezzel együtt fontos a termelés kockázatának csökkentése, a termés hozamának maximalizálása, illetve minőségének javítása.

Ezt a termesztéstechnológia fokozatos változtatásával lehet elérni. A költségek csökkentését a legegyszerűbb módon – a technológia átgondolása mellett – a munkaműveletek összekapcsolásával, a munkamenetek csökkentésével valósíthatjuk meg. Ennek elérésére a szántóföldi iparnövény-termesztésen belül a talaj-előkészítés rendszerének átgondolásával van lehetőség. A munkagépgyártók fejlesztéseiknél egyre jobban törekednek arra, hogy a felhasználók által megfogalmazott igények alapján olyan talajművelő gépeket is kínáljanak, hogy azok a hagyományos művelésben történő alkalmazás mellett csökkentett menetszámú művelési mód megvalósítására is alkalmasak legyenek. A modern gépeknek a munkaigény és a költségek csökkentése érdekében képesnek kell lenniük több különböző művelet elvégzésére egyetlen menetben. Ezt a fajta stratégiát szokás takarékos művelésnek nevezni, amely valójában teljes művelési technológia minimális számú menetben.

Ebbe a szegmensbe tartoznak a tárcsás lazítók, amelyek a tárcsás borona aprító- és keverőmunkáját elegyítik egy középmélylazító hatásával. Ezeket az eszközöket a hagyományos forgatásos művelési technológiába ágyazva, de a forgatás nélküli, talajkímélő művelési módban egyaránt érdemes alkalmazni. Ha visszatekintünk konstrukciós fejlődésükre, illetve első megjelenésükre a hazai mezőgazdaságban, akkor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy még a rendszerváltás előtt, a 70-es évek végén felismerték a két eltérő rendeltetésű talajművelő eszköz, a tárcsás borona és a talajlazító egy gépben való kombinálásának előnyeit. Már akkor egyértelmű volt, hogy a talaj szántás nélküli alapművelésének egyik lehetséges módja a középmélylazítás. A középmélylazításra alapozott talajművelés reális lehetőséget ad az energiatakarékossági szempontok megvalósításához, különösen akkor, ha az alapműveléssel egymenetben sikerül a kiegészítő műveleteket is elvégezni. Abban az időben a magyar gazdaságok zömmel honi fejlesztésű és gyártású talajművelő eszközöket alkalmaztak. Ebben a kínálatban jelent meg az első magyar tárcsás lazító, a két különböző munkaszélességű modellből álló, kompakt, függesztett, „Latar” családnevű széria.

 

1. kép. Latar 3510, hazai gyártású, kompakt tárcsás lazító
1. kép. Latar 3510, hazai gyártású, kompakt tárcsás lazító

2. kép. A KTM-4000 vontatott tárcsás lazító szerkezeti felépítése
2. kép. A KTM-4000 vontatott tárcsás lazító szerkezeti felépítése

 

A második generációjánál, a Latar 3510 típusnál lényegében egy „V”-elrendezésű parabolakésekkel dolgozó lazító mögé volt kapcsolva egy rövidtárcsaegység, úgy, hogy azt akármikor könnyen le lehessen kapcsolni. A kompakt gép fogadtatása elsőre nem volt teljesen egyöntetű, ennek ellenére pályafutása alatt mégis szép számmal állt munkába a gazdaságokban. A korabeli szántóföldi vizsgálatok eredményei szerint a maximum 50 cm-es mélységig dolgozó Latar 3510 területteljesítménye 250-260 LEteljesítményű erőgéppel a talaj fizikai féleségétől, kultúrállapotától és a lazítózás mélységétől függően1,2–2,0 ha/h, optimális esetben1,9–2,4 ha/h. Alkalmazásával a javasolt növények talajművelési rendszerében 1–3 menetszámcsökkenés érhető el. A Latarral végzett alapművelés hajtóanyag-megtakarítása optimális termőhelyi körülmények között, a 30-32 cm mélységű szántáshoz viszonyítva 20–32% hektáronként, a teljes művelési rendszerben pedig 14–21%. Néhány év múlva továbbgondolták a tárcsáslazító-koncepciót itthon, és a Latar lazítóegységének felhasználásával egy nyújtott vázkeretű, hazai fejlesztésű, vontatott verziót mutattak be, 1983-ban. A KTM-4000 kombinált talajművelő eszköznél a Latarról származó, 45 cm-es max. munkamélységben dolgozó lazítókéseket „V”-elrendezésű nehéztárcsa és különböző átmérőjű léces hengerboronasor-pár követte. A 2,8 ha/h területteljesítményű művelőeszköz 4 méteres munkaszélességű volt. A 80-as évek második felében tovább bővült a kínálat, és a gyártási kooperációban, hazánkban készülő, univerzálisan kombinálható Rau Multitiller nehéz magágykészítő is kiegészítő munkaeszközként tárcsáslazító-elemet kapott.

 

3. kép. SIMBA MONO 200 tárcsás lazító szerkezeti felépítése
3. kép. SIMBA MONO 200 tárcsás lazító szerkezeti felépítése

4. kép. SIMBA SOLO munka közben, Békés megyében (fotó: Pataki László)
4. kép. SIMBA SOLO munka közben, Békés megyében (fotó: Pataki László)

5. kép. A Kverneland DTX kombinálja a lazítókéseket a Qualidisc Farmer rövidtárcsával
5. kép. A Kverneland DTX kombinálja a lazítókéseket a Qualidisc Farmer rövidtárcsával

 

A 90-es években, döntően az évtized vége felé, a hazai géppiaci kínálat átrendeződését és stabilizálódását követően a hazai konstrukciók továbbfejlesztett változatai (Agrikon KL 3,6) mellett egyre több korszerű import tárcsás lazító jelent meg a piacon, olyan gyártóktól, amelyek nagy hagyományokkal rendelkeztek az ilyen kombinált eszközök fejlesztésében. Talán az egyik legrobusztusabb kialakítású képviselője volt ezeknek az angol SIMBA MONO 200 sorozat. A vontatott keretrendszeren elsőként a fokozatmentesen állítható szögállású, gömbsüveges alakú, 700 mm átmérőjű tárcsalapokból álló tárcsasorpár kezdi a művelés sorát, majd az 5 darab merev, egyenes szárú lazítókésből álló „V”-elrendezésű lazítóegység végzi a mélyművelést, melyet 800 mm átmérőjű csipkés lapokból álló, szupernehéz tárcsasor követ. Az egység opcióban rászerelhető tarajos késes hengerrel volt kiegészíthető, illetve az eszköz végén kialakított vonórésszel külön vontatott henger is kapcsolható a géphez. Az ezredforduló környékén mutatkozott be a továbbfejlesztett változata, a SOLO széria, amely már kifinomultabb vázrendszerrel, 3-4-féle munkaszélesség-méretben négyféle művelőelem-kombinációt kínált a felhasználóknak. Napjainkban már szinte minden komolyabb talajművelőgép-gyártó kínál ebben a szegmensben terméket.

 

6. kép. Rövidtárcsával kombinált vontatott tárcsás lazító (fotó: sumo1.com)
6. kép. Rövidtárcsával kombinált vontatott tárcsás lazító (fotó: sumo1.com)

7. kép. Állítható szögállású tárcsatagokból álló tárcsasorokkal kombinált tárcsás lazító
7. kép. Állítható szögállású tárcsatagokból álló tárcsasorokkal kombinált tárcsás lazító

 

A kínálat zömét vontatott konstrukciók alkotják, ám néhány függesztett modell is elérhető, mint pl. a Kverneland DTX, amely kombinálja a lazítókéseket a Qualidisc Farmer (Ø 520 mm) rövidtárcsával. A talajt a Pro-Lift vagy LD késekkel lazítja 40 cm munkamélységig, míg a felső 10 cm-es talajréteget a tárcsasorok munkálják el. A kések és a tárcsa, valamint a DD 600 tömörítő lezáróhenger egy kompakt vázszerkezethez csatlakozik. A kínálat döntő hányadát képező vontatott típusok már művelőelem-alkalmazás tekintetében is igen színes képet mutatnak. Ma már a lazítóegységek tekintetében is többféle megoldást lehet tapasztalni a tárcsás lazítóknál. Vannak gyártók, amelyek maradnak továbbra is a jól bevált merev, egyenes vagy parabola, illetve szögben megtört késszárú megoldásnál, de több konstrukció véső rendszerű lazítókések alkalmaz. A tárcsás elmunkálók tekintetében is sokféleség tapasztalható. A hagyományos „V”- és „X”-elrendezésű tárcsasorok mellett legalább akkora arányban alkalmaznak rövidtárcsa-egységeket is. Míg az előbbiek általában soronként a lazítóegység elé és mögé vannak elhelyezve, a rövidtárcsás változatnál általában a lazítókések mögé kerül az elmunkálóegységként szolgáló tárcsasorpár. A „V”- és „X”-tárcsasorokkal rendelkező hosszabb vázrendszerrel szerelt verzióknál általában a lazítóegység és a hátsó tárcsasor közé kerül a szállítótengely, illetve -kerekek. A rövidtárcsával kombinált lazítók vontatott változatainál inkább a váz végén van a hordozótengely és kiemelő rendszere, de ebben a művelőelem-kombinációban van több kompakt függesztett kivitel is. Lezáró henger tekintetében a nehézkultivátorokhoz hasonló széles profilválaszték áll rendelkezésre, így a különböző munkakörülményhez és talajszerkezethez optimálisan igazítható a hengervariáció. Mint  ahogy összeállításunkból kitűnik, az elmúlt évtizedekben művelőeszköz-kombináció, variálhatóság szempontjából jelentős továbbfejlesztésen estek át a tárcsás lazítók, de az alapkoncepciójuk megmaradt. A gyártók a továbbfejlesztésekkel arra törekedtek, hogy az eszközökkel a legszélsőségesebb munkakörülményeknek is meg tudjanak felelni.

 

SZERZŐ: FARKAS IMRE

 

alapművelés középmély-lazítás latar rövidtárcsa simba talajlazító talajművelés tárcsás lazító
f