Amit ma tapasztalunk, bevezető volt: kezdődik a termésátlagok csökkenése és az élelmiszertermelés alapjait megrendítő időjárási anomáliák korszaka. Muszáj azonnal lépniük a gazdaságoknak, de úgy is kérdés, elegendő lesz-e az emberi erőlködés…
Már mindenki látja
Ma a laikus fogyasztóknak sem kell mondani, mit jelent a klímaváltozás – a gazdáknak pedig különösen nem. Hómentes, meleg január-február, felszaporodó kártevők – ez volt a tél. A korai virágzásokat szinte letarolta a márciusi fagysorozat. Aztán jött csaknem kéthónapos aszály mínusz 50-80 mm-rel, most pedig a hol viharos, hol „csak” özönvíz-szerű esőzés 30-80 mm-rel. A helyzet a tudósok szerint évtizedek óta folyamatosan romlik, és nekünk, magyaroknak a legrosszabb hír az, hogy Európában a Kárpát-medence az egyik legkockázatosabb övezet. Mi lesz a búzával és a kukoricával?
Röviden a világvégéről
A világ számos államának tudósait tömörítő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (ICPP) jelentéseinek legfontosabb megállapításai szerint kevesebb alkalommal, de intenzívebben hullik csapadék, és a hőmérséklet-emelkedés miatt ritkábban esik majd hó Európában. A globális hőmérséklet legalább 4 °C-os(!) emelkedése miatt a jelenlegihez képest sokkal kockázatosabb lesz a növénytermesztés, és súlyos következményekkel kell számolni a hasznosítható vízkészlet és a vízzel való ellátottság, az élelmezésbiztonság, a mezőgazdasági jövedelmek terén.
… és Európáról
Európában aszályok leginkább a mediterrán területeken és a Kárpát-medencében jelentkeztek, különösen az 1950-es évektől. A tudósok egyetértenek abban, hogy Európát a világátlagnál nagyobb mértékben fogja érinteni a klímaváltozás, a felmelegedés és minden negatív következménye. Ám míg Észak-Európában a klímaváltozásnak lehetnek pozitív következményei, Dél-Európában és nálunk csak súlyos negatív hatások várhatók: gyakoribb hőhullámok, erdőtüzek, aszályok, az öntözést is érintő vízhiány. A terméshozamok és a növényfajták is változni fognak: a rendkívüli hőség és vízhiány miatt előfordulhat, hogy néhány nyári növényt télen fognak termeszteni…
Kevesebbet termelünk majd drágábban
Nálunk már eddig is – az utóbbi bő 100 évben – az átlaghőmérséklet még az európainál (0,8) is jobban, 1,10 °C-kal emelkedett. Az utóbbi elmúlt 35 évben még intenzívebbé vált a növekedés, és elérte az 1,62 °C-ot, sőt, az OMSZ mérése szerint a nyári átlaghőmérséklet csaknem 2 °C-kal(!) nőtt. Az elmúlt évtizedek közt ül az 1983–2009-es évek voltak a legszárazabbak, amikor 30%-kal gyakrabban fordultak elő rendkívül súlyos aszályok. Ma durván 1,8 millió hektár veszélyeztetett besorolású, aminek majdnem kétharmada szántó. Miután a tudósok 2-4 °C átlaghőmérséklet-növekedéssel, változó csapadékkal és extrém eseményekkel számolnak, várható, hogy döntően változnak az agroökológiai feltételek: hozamcsökkenés, vízhiány, megporzási, termékenyülési és terméskötődési problémák, de még fotoszintézis-anomáliák is várhatók, természetesen jelentős inputanyag- és művelésiköltség-emelkedés mellett.
Búza: kevesebbet és korábban aratunk
Az Agrárgazdasági Kutatóintézet már idézett, tavalyi tanulmánya szerint ha a gazdálkodók folyamatosan alkalmazkodnak is a változó időjáráshoz – keresik az optimális vetési/betakarítási időpontokat –, az őszi búzánál 9 nappal tolódik későbbre a vetés ideje, de a betakarítás is ugyanennyivel hamarabb válik időszerűvé. A búzahozamok 2050-ig várhatóan 8%-kal (eltérő modellek szerint 7-32%) csökkennek. Sajnos a fokozott, még akár +100 kg/ha nitrogén-műtrágya sem mérsékli a visszaesést, de még az öntözés sem ellensúlyozza a kockázatokat.
Kukorica: egy ideig jobban bírja majd
A tengeri estében szintén majdnem 10 nappal előbb lesz időszerű a vetés 2050-re, és bő 2 héttel korábban kell majd aratni. (A trend erősödni fog a 2050 utáni évtizedekben, amikor már mind a búzát, mind a kukoricát 30-31 nappal korábban aratják majd.) A kukorica termésátlagai 2050-ig várhatóan 18%-kal esnek. Jelentős eltérés a két növény közt, hogy a búzával ellentétben a kukorica a legalább 90 kg/ha-s plusz nitrogén-hatóanyagra jól reagál, 2050-ig akár 15%-osra mérsékelheti a hozamveszteséget. Sőt, 120 kg/ha mennyiséggel akár még hozamnövekedés is elérhető – igaz, csak 2050-ig, mert utána már az extra N-hatóanyagozás is legfeljebb a veszteség enyhítésére lesz elegendő. Mindez persze csak jelentős, átlagosan 100-120 mm-nyi öntözővíz-utánpótlással valósítható meg – már ha lesz egyáltalán víz a Kárpát-medencében…
Víz és pénz
A kockázatokat tehát nemcsak a mind extrémebb hőmérsékleti és csapadék-eloszlási anomáliák okozzák „holnaptól”, hanem a várható súlyos vízhiány és a költségek. Két tényező egészen biztosan döntően befolyásolja majd a termelők stratégiáját. Az egyik, hogy lesz-e elegendő öntözővíz. A mostani öntözésfejlesztés relatíve nagy tartalékokkal számol, ám igencsak kérdéses ezek fenntartható, tartós megléte a következő 20-40 évben. A másik probléma: vajon honnan lesz pénz a durván megnövekvő öntözési és inputanyag-kijuttatási költségekre.
A kutatások egyébként megerősítették a várhatóan még szélsőségesebb regionális különbségeket. Ha Dél-Alföldön átmenetileg akár még nőhetnek is a termésátlagok (de ott is csak sok öntözéssel és hatóanyag-növeléssel), a Nyugat-Dunántúlon a jelenleg még magas hozamok csökkennek majd.
